Miskolcon is él egy ilyen réteg, amelynek tagjai hol itt, hol ott, de rendszeresen találkoznak egymással, és erejüktől, ráhangoltságuktól és felkészültségüktől függően képesek egymásra figyelni, inspirálni egymást.
 |
| Kerekszoba a Helynekemben |
Ilyen alkalomnak tűnik számomra a március 21-i Utánam, srácok: Blogra fel! c. miskolci városbloggereket és olvasóikat megszólító kerekasztal is.
Van egy ügy: az Utánam, srácok-projekt, amiben azért dolgozunk, hogy egyre több olyan miskolci lakja Miskolcot, aki ismeri a saját személyes viszonyát a városához, egyre jobban ismeri is ezt a várost, sőt megértésére is folyamatos késztetést érez; érdekli, hogy mi történik itt, és miért. Felelősséget érez, és egy nagy levegővétel után iszik egy pohár friss vizet a múlt megédesült szájízére, hogy nyitva álljon a valóság érzékelése előtt: ez a városom.
Itt lakom, ez és ez történik, és én ezt és ezt tehetem azért, hogy valami megváltozzon, aminek szerintem meg kell változnia. Ezekkel és ezekkel az emberekkel tudok összekapcsolódni azért, hogy ez a változás meg is történjen, és ez a kapcsolódás még örömet is okoz nekem.
Van egy téma és vannak az emberek: működnek a városban a saját városukról, városlakóságukról, miskolciságukról, városfelfogásukról, társadalomképükről tudósító bloggerek, akik évek óta írnak, mert évek óta olvassa őket valaki, sőt több száz vagy épp több ezer valaki.
Kérdés pedig nem egy van, hanem több tucat, de mi választottunk egyet:
Milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre? Akar-e egyáltalán hatással lenni, és ha igen, hogyan?
Fáy Ádám köszöntő szavai után (aki feltárta, miképp határoztuk meg a vendégek körét: ezúttal csak klasszikus bloggereket hívtunk, hasonló témában ügyködő mikroblogokat, fb-csoportokat nem) Tasi Réka, a Miskolc Blog alapítója és egyik főszerkesztője osztotta meg velünk vitaindító gondolatait.
Öndefiníciójukkal kezdte, amelyből remélem, nem hagyok ki semmit, amikor így jegyzetelem:
Mi a városblog?
- amatőr (alulról jövő kezdeményezés)
- szerkesztett
- önálló tartalmat közöl
- a várossal foglalkozik egy vagy több sajátos nézőpontból, ami lehet szakmai, érzelmekkel telített vagy problémaérzékenységet fejlesztő, szemléletváltozást serkentő, stb.
 |
| Bereczki Zoltán, Tasi Réka |
Idézve a blog mottóját: „A blog célja, hogy a város és a városlakó életét elsősorban vizuálisan meghatározó jelenségekről, az épített környezethez kapcsolódó tapasztalatokról írjunk véleményt szükség esetén történeti és regionális kontextusba helyezve, politikamentesen, elsősorban az esztétikai szempontokra koncentrálva, sok fotóval." És aztán még:
- kritikus hozzáállású lokálpatrióta
- nem politizál
- nézőpontja egyesíti az „insider" tekintetét több szakmai nézőponttal, pld.: épített örökség (pusztulása), ipari örökség, közösségi terek, a „zöld életmód" kérdései: közösségi közlekedés, kihasználatlan városi vízfolyások, kerékpáros és kutyás élet, stb.
- azért jött létre 2011-ben, hogy legyen egy olyan városblog, amit a szerzők is szívesen olvasnának
Mérföldkövek a blog életében:
- Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
- Sikeres borpályázatok
Sikeres offline közösségi tevékenységek:
- Fókusz a miskolci közösségi terekre
- Éjszakai futás
- Borpályázatok
- Filmes újságírók az Avason (a CineFest kísérőprogramja), melynek nyomán Klág Dávid Elmentem partizni Miskolc titkos bulinegyedébe c. cink.hu-s cikke is született
Egyéb offline eredmények:
- a sajtóra gyakorolt pozitív hatás
- a főépítész, Rostás László szakmai elismerése
Online eredmények:
- vendégszerzők publikációi
- az olvasótáborban nagy számban található Miskolcról elszármazottak, akik többek között így tartják a kapcsolatot a várossal
 | |
| Mató Edina, Fáy Ádám, Vörös Júlia, Bunda Dávid |
A Miskolc Blogról számokban:
- 616 bejegyzés
- 42 blogspot tag
- a legnépszerűbb poszt: A miskolci metró (6984)
Hát így. Nem semmi. Három szerző: egy irodalomtörténész, egy építész és egy informatikus: Tasi Réka, Bereczki Zoltán és Bunda Dávid.
Ráadás:
A leggyakoribb keresőkifejezések:
miskolc blog, google street view miskolc,,ansaldobreda, lyukóvölgy, miskolc, eladó kúria, mipark, disógyőri vár
A legviccesebb keresőkifejezések:
szar, miskolc+szar, miskolc tényleg ennyire igénytelen város, unalmas miskolc, miért unalmas miskolc, vasgyári kórház börtön lesz?, az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, nehezen gyógyul a tripper, hippik céljai, földes eszter mellei, eladó rakétasiló, sex miskolc, öröm hagyományosan, miskolci sex kutyával, közterület sex miskolc, kapualj sex, stb. :)
 | |
| Darázs Richárd, Koleszár Péter, Fáy Ádám, Szoták György, Balogh Attila, Tasi Réka, Bereczki Zoltán |
Szoták György, történész, a Miskolc Adhatott Blog szerkesztője így beszélt:
A fiataloknak kalandot, az időseknek nosztalgiát kínál a blogjuk, ami külön fontos, hogy senkinek sem kínál politikát. Egy vasgyári tudósítással indult minden, azzal a céllal, hogy közvetlen tapasztalatokat osszon meg a városnak erről a régi és kortárs legendákkal átszőtt, erősen szegregált és kriminalizált (a szerz. jelzői) szegletéről. Gyuri elmesélte, hogy próbálkozott offline tevékenységek kezdeményezésével, pld. lillafüredi szemétszedéssel, de nem volt eddig sikere, bár a blogjának nagy az olvasótábora. A történeti csemegéket sokan vadásszák. Most egy perecesi „bunker-túrát" terveznek offline-iában, amitől már sokkal többet vár.
Mivel a blog.hu működteti az oldalukat, megérték már többször, hogy az index.hu oldalon is megjelentek a bejegyzéseik, ami persze nagy szám. Az olvasáson túl a kommentelés is jól jön egy blogon, ami viszont nem mindegy, hogy pofonegyszerű vagy könyörtelenül nehéz ott hagyni azt a kommentet. Sokszoros identitás az online univerzumban – nem egy kényelmes viselet.
Közben érkezett egy komoly visszajelzés a kerekasztal túl-feléről:
Paszternák Ádám, aki sok évig élt távol a várostól, de végig követte a Miskolc Blogot, és az „tartotta is benne a lelket" rendesen, vagyis inkább erősen tartotta az összekötő szálakat, mikor újra visszatért a városba, több kiváló biciklitúra ötletet is kapott a blogtól: Miért is ne tekerjen fel a Tetemvárhoz vagy nézze meg, hol is van az Akasztó-bérc, és így tovább. Csupa olyan hely, ahol – bár itt élsz Miskolcon –, lehet, hogy sosem jártál.
Döbbenet, mi minden van ebben a városban, és ez nem túlzás: Miskolcnál változatosabb épített városi környezetet nehéz fellelni az országban. (a szerz.)
„Rámutat arra, ami nem nyilvánvaló, ötletet ad, felfedezni-valót. Mértékadó." (Paszternák Ádám a Miskolc Blogról)
Azt hiszem, blogger ennél többre nem is vágyhat.
 | |
| Paszternák Ádám, Kiser László |
 |
| Paszternák Ádám, Mató Edina |
Fáy Ádám egyszer csak megkérdezte: „Mi az, ami benneteket Miskolchoz köt? Milyen a ti miskolciságotok?"
Nem lesznek hű idézetek:
Réka: „Itt kaptam munkát. (...) És persze a lokálpatriotizmus is benne van."
Zoli: A Felső-magyarországiság az, ami nagyon erős: amitől jobban hasonlít Miskolc Kassára, mint Debrecenre, no és Zoli (– ahogy ő mondja: talán furcsa, de) szereti az iparit, és azt a sajátos kölcsönhatást, amibe az ipari jelleg, a hegyes táj, no és ez a Felső-magyarországiság lépnek egymással.
Gyuri: „Isten tudja, nem tudom, vonz valamiért."
 |
| Szoták György |
 |
| Darázs Richárd, Bunda Dávid |
Dávid: Budapestről költöztek vissza Miskolcra, a szülővárosába, s ez a visszaköltözés az újrafelfedezést jelentette a számára. Jó hallania, amikor Budapesten élő miskolciak dicsérik a blogot, és fejezik ki hálájukat a munkájukért. Ezt nem csodálom. :)
Fáy Ádám így asszociált: „Miskolc kihasználatlan tőkéje az elszármazott emberek lelkesültsége." Kérdezem: Ha valóban ekkora potenciál lakozik az elszármazottak kvázi lokálpatriotizmusában, miképp meríthetnénk belőle?
 | |
| Fáy Ádám |
Azon túl, hogy fogadjuk spontán reakcióikat a helyi tevékenységeinkre, hogyan érhetjük el, hogy aki nem él itt, a reaktív szerepből aktív szerepbe lépjen? Bízzuk meg olyan feladatokkal, amelyeket örömmel ellátna? Ajánljon és szervezzen programokat Miskolcon vagy Miskolcra? Mozgósítsa kapcsolati tőkéjét miskolci vonatkozású ügyekben? Írjon személyes történeteket gyűjtőakcióinkra? Mit tehet még? Jöjjön el a programokra? Töltsön itt minél több időt? Adományozzon mindenféle javakat? Költözzön vissza? :))
Ádám kérdése: Mit szólunk ahhoz, hogy sokan mondják: „Miskolcon csak a selejt marad!"? Tudunk-e ezzel mit kezdeni?
Itt többen felidézték tapasztalataikat arról, hogy a miskolciak idegenben mennyire összetartóak, ill. mennyivel összetartóbbak másoknál. Sőt komoly hipotézisig is jutottak néhányan: a miskolciak kiemelkedően összetartóak. Volt, aki ezt megkérdőjelezte – persze joggal –, de kutatásra kiválóan alkalmas téma lehet. Akár az, hogy miért gondolják többen, hogy a miskolciak összetartóbbak, akár az, hogy mennyire összetartóak?
 |
| Bereczki Zoltán, Tasi Réka, Szoták György |
Akárhogy is van, a selejtességre nehéz válaszolnia annak, aki otthon van itt. Aki itt maradt, aki minden nap itt marad: tegnap is itt maradtam, ma is itt maradok, a holnap még messze van... Aki úgy dönt, hogy itt van, akinek úgy hozza a sors, aki itt van és kész, aki itt van, mert nem is jutna eszébe soha elmenni innen. Javasolnék egy találkozót, ahol elköltözöttek, itt-maradók és visszaköltözöttek beszélgetnének miskolciságukról. Benne vagytok?
 |
| Karlaki Orsolya, Hankó Vanda, Kiser László |
Nemrégiben találkoztam egy fiatal nővel, aki elgondolkodott a visszatelepülésen. Felmérte, hogy nem is lenne rossz: ismerősök is vannak, még barátok is, jó példák kreatív vállalkozásokra, amilyet ő is üzemeltet jelenleg Budapesten, a férjének lenne szakmailag megfelelő munkája. Na de, mégse. Nem bírná ő az üres főutcát, fájna a szíve, hogy régen micsoda élet volt itt, most meg a nagy csend és üresség. Ő a szavai alapján nem érzett lendületet magában arra, hogy visszajöjjön, és egy lendülettel kulturális szolgálatba is lépjen. Remélem, szól, ha meggondolja magát, egy interjút mindenképpen megérne.
Abban megállapodtunk, hogy az emlékeket mozgósító bejegyzéseknek nagy erejük van, ami persze az érzelmek erejéről beszél, és rögtön előhozza az érzelmi alapon szerveződő közösségek hatékonyságát megkérdőjelező elméleteket és tapasztalatokat. Persze joggal közbevethető, hogy kell-e egyáltalán, hogy konstruktív hatása legyen egy bejegyzésnek? De ha elfogadjuk azt, hogy igen: kell, akkor fogalmazhatjuk úgy is a kérdést, hogy:
Egy történeti csemegékkel megrakott poszttal meg lehet-e mozdítani az emberekben többet, mint nosztalgiát? Egy kritikai poszt át tud-e lépni a napi panaszadagját benyelő olvasó ingerküszöbén, tud-e több lenni nyűgésnél, zilált futamnál? Provokálhat-e annyira és úgy, hogy mozdulj?
A Miskolc Blogról egy időben azt kezdett el terjedni, hogy a város vezetésétől kap támogatást a blogjára. Annyira érthetetlen volt sokak számára, mitől működik ilyen intenzíven. A puszta belső erőből fenntartott kezdeményezések sokakat elbűvölnek vagy gyanakvásra késztetnek.
Kapusi Krisztián pedig azt fejezte ki, mennyire csodálja, hogy komoly ismereteket osztanak meg úgy, hogy nem törődnek a garázdasággal sem, elengedik a bejegyzéseket, hiába ugyanolyan értékű szerzők, mint, akik nyomdába küldik a szövegeiket.
 |
| Bunda Dávid, Kapusi Krisztián |
 |
| Kapusi Ádám |
Izgalmas ez is: szokatlan az, ha teszel magadért, az pedig pláne, ha másokért is. Kicsit szét vagyunk esve, tudjuk jól, mi magyarok. De nem: kicsit nagyon szét vagyunk esve, épp ezért, ha szépen nő a fű valahol, az már egy igazi grassroots világnap! Ilyen volt ez a péntek is.
Arról beszéltünk: Miért vagyunk itt? Mit tanulhatunk egymástól? Mit tudunk tenni? Mit csináljunk együtt?
A Miskolc Blog felvetése, amely tükrözi a civilekkel való barátkozási szándékát is, hogy alapítsunk egy kreatív, jól működő, kritikákat is közlő programajánló blogot Miskolcra. Nincs már Miskolci Est sem, de van még miskolci este!!!
Köszönjük minden vendégünknek a részvételt, a Helynekemnek a szíves vendéglátást! Folyt. köv.!
