2017. november 17., péntek

US Túrák a Történelmi Avasra! - közösségi gyűjtés a kiadáshoz!


Kedves Mindenki!

Az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület célja röviden meghatározva az észak-kelet magyarországi régió kulturális és tudományos életének a fejlesztése, a lokális identitás megóvása, erősítése, melyen az egyesület tagjai immáron 10 éve munkálkodnak öntevékeny csoportként. Egyesületünk céljai elérése érdekében helyi értékek tudatosítására fókuszáló programokat (közösségfejlesztési, szociális-integrációs programok), kutatás, kiállítások, kiadványok, műhely, tábor, fesztiválprogramok) bonyolít le a helyi kulturális örökség megóvását, az ipari revitalizációt is célozva.

Programjaink közül egy most veszélybe került! Az Utánam Srácok! – Városi túrák kezdőknek és haladóknak I. című kiadványunk  folytatása az eddigi kevés pályázati támogatás és a magas nyomdaköltségek miatt meghiúsulni látszik.


A kiadvány II. része a belváros után most a Történelmi Avasra kalauzolja az olvasót. A kiadásához további 500.000 Forintra lenne szüksége egyesületünknek, így most mi fordulunk segítségért a közösséghez!Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja projektünk munkálatainak végstádiumát, az legyen kedves és tegye meg az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra:
11103901-19331571-36000001 
(közlemény rovat: US-Túrák II.)

Az I. kötet plakátja

2017. október 3., kedd

MoziMiskolc - mit forgattak városunkban?

Filmtörténeti áttekintésbe fogott az Észak-Keleti Átjáró Egyesület: vegyük csak számba, mikor milyen filmes alkotás játszódott a borsodi megyeszékhelyen, illetve mely műveket forgattak a városban. Próbáljunk egy teljes körű listát összeállítani - aminek, persze, vége soha nem lesz, hiszen évről évre bővülhet.
Hogy a Meseautó "miskolci" film, azt jószerével mindenki tudja, azaz tudni véli. Ugyancsak viszonylag nagy az Utánam, srácok! tévésorozat miskolciságának ismertsége. Valójában egyikről sem mondható ki kerek perec, hogy itt játszódik a története, avagy hogy alapvetően a településen zajlott volna a forgatások egésze, 1934-ben, illetve 1974-ben. Ezzel együtt mindkét mű ott van természetesen a most megcélzott darabok gyűjteményében, teljes joggal.
 
 A lillafüredi Palotaszálló nyilvánvalóan a legtöbbször megfilmesített borsod megyei helyszín. Ide érkeznek az 1934-es vígjáték hősei is, emiatt látható a filmben néhány közeli vagy távolibb felvétel (állókép) az éppen néhány évvel korábban megépült szállodáról. Az már kétséges, hogy a belső jelenetek elkészítése miatt is ideutazott volna a stáb a színészekkel. Hasonló a helyzet az 1974 nyarán-őszén Berkes Péter forgatókönyve alapján készült tévésorozattal: a történetben nincs kimondva (a regényben sem leírva), hogy Miskolcon vagyunk, de féltucatnyi helyszín egyértelműen azonosítható. Viszont minden olyan jelenet, ahol erre nem volt szükség (lakótelep, iskola, lakásbelsők, futballpálya, stb.), azok miatt nem utaztatták ide hetekre a filmes truppot, hanem maradtak a fővárosban. Lillafüred itt is megjelenik, amiként az Avasalja, a diósgyőri vár, Felső-Hámor, a Széchenyi utca, a diósgyőri lakótelep és a tapolcai barlangfürdő, valamint a kohászat. Az összes főszereplő egyértelműen járt az öt epizód miatt Borsodban (és erre a 2014-ben megjelent Utánam, srácok! című helytörténeti tanulmánykötetben emlékeznek is a kutatók kérdéseire válaszolva).
 
De menjünk tovább. Két igazán Miskolcon játszódó film jóval kevésbé ismert, noha az egyikben el is hangzik a város neve, s a másikban ugyan csak annyi utalás, hogy "a város", de Lillafüredet meg is említik, és a sztori zöme egyértelműen Miskolchoz kötődik. Ez az 1951-es Teljes gőzzel, ami a vasút (így kerül a képbe a Tiszai pályaudvar és kapcsolt részei) korabeli "politikai fejlődését" volt hivatott ábrázolni, és az 1974-ben bemutatott tévéfilm, a Különös vadászat, amely egy bükki környezetre hangszerelt kémhistória. A jelenetek túlnyomó többsége (a film teljes második fele) a Palotaszálló különféle részeit tárja elénk, az épület külsejét, a teraszt, az úszómedencés udvart, az előteret, a bárhelyiséget és az éttermet, a folyosókat és néhány szobát. Még a főszereplő révén a toronyba is feljutunk, valamint kívülről, egy felső-hámori tetőablakból is láthatjuk (a külföldi diverzánsok után nyomozó magyar rendőrök egy padláson állítanak fel megfigyelő harcálláspontot) lentről, kívülről az impozáns épületet. Szerepet kap a vízesés, a függőkertek, az Anna barlang. Sőt, egy rövidebb jelenetsor be "a városba", a Vasgyárba, a Gózon Gyula utca vasúti átjárónál lévő szakaszára is elviszi a nézőket; a lakás, amit a szereplők felkeresnek, a benne zajló események azonban már aligha itteni, inkább pesti forgatási helyszínt igényeltek.
A többi, első nekifutásra a listára felkerült filmalkotás között már csak említsük meg A miskolci Boniésklájdot (2004; Avas, kilátó, belváros, Gömöri-felüljáró, Katalin utca, Lillafüred), az Utolér című thrillert (2012; Görömböly, Selyemrét, avasi lakótelep, vasgyári piac, Dayka Gábor utca), a Magyar vándort, amely bizonyára tudatosan idézi a majd' nyolc évtizeddel korábbi elődöt, azaz a Meseautó palotaszállós jeleneteit (2012), a Szindbádot (1971), amelynek korcsolyázós jelenetét a Hámori-tavon vették fel, a Tamás és Julit (1997), amely szerelmi történet háttere a bányavilág, így felismerhető benne Lyukó, illetve Hámor és az ottani Szikla büfé. És még kettő: a Kár a benzinért szkeccsfilm, korabeli sztár-szereplőgárdával, s az egyik sztoriban Sinkovits Imre és párja szintén Lillára érkeznek kocsival üdülni; az Egér a palotában címe szintén a Palotaszállóra utal, itt fut végig a romantikus történet, amely egy leányiskolai osztály lillafüredi nyaralásához kapcsolódik.
Zárjuk a sor egyelőre két olyan művel, amelyek rámutatnak, hogy a filmtörténeti "miskolciságok" tettenérésénél nem is olyan könnyű meghíni az objektív határokat. A Simon Menyhért születése (1954) egyik forgatási színhelye a Miskolchoz közeli bánkúti erdészház, míg a Rákóczi hadnagya című történelmi filmben állítólag "a görömbölyi erdő mögötti területen" forgattak 1953-ban, és "a lovas statiszták a Csaba vezér utcán vonultak ki-be miskolci szállásukról a forgatási helyszínekre"; - mindezek a film megtekintésekor nem azonosíthatóak.

Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által folytatott kutatás eddig eredményeit feldolgozó képanyagból egy apró kiállítás volt látható a szeptember végi Utánam Srácok Fesztiválon az avasi kilátóban, a MoziMiskolc program keretében; ennek tablói kerültek illusztrációként jelen cikkbe. Az egyesület folytatja a vizsgálódást, amely a jövőben a mozifilmek és tévésorozatok mellett a kisfilmeket, dokumentumfilmeket, reklámfilmeket is igyekszik számba venni.

2017. szeptember 21., csütörtök

PFM interjúsorozat a CiRMiben

A Privát félmúlt Miskolcon kiadványsorozat a tavalyi év végére eljutott a 12-ik kötetig, melynek idén januárban volt a bemutatója. A CiRMi-t már korábban is foglalkoztatta a sorozat, ám az idei évben egy egész sorozatot szentelt az ügynek: az összes eddigi szerző meghívást kapott, és tervben van az idei számok bemutatása is! Legközelebb szeptember 30-án, Szabó Zoltán kötetének bemutatója adja tehát az apropót.
Köszönjük Sikoparija Lujzának, a rádióműsor gazdájának! Köszönjük CiRMi!

Lássuk a sorozatot rádióműsorokban, nem mindig időrendben:
PFM I-II-III.


PFM IV-V.:


PFM VII-VIII.:


PFM VI és XI.:


PFM XII.:


PFM IX-X.:



http://cirmi.org/

Korábbi CiRMi-s adások a PFM-ről:

2017. szeptember 13., szerda

Képrejtvények az USF-re!

http://atjarokhe.hu/bolt/
UPDATE!: József Betti lett a szerencsés és ügyes nyertese a pályázatnak! 

A helyes válaszokat az ő megfejtése idézésével mutatjuk meg (apróbb kiegészítésekkel). A kérdés tehát az volt, mit ábrázol a bemutatott 9 fénykép, hol készültek a fotók:

- Kilátó (értelemszerűen az avasi)
- Városháza, a régi felőli oldala, a belső udvar
- Miskolc, Erzsébet tér 1-5. Miskolci Tudományos Akadémia bejáratánál van - ez az oroszlán (a MAB-székház lépcsőházában, a bejárattal szemben)
- Serház út és Malomszög út közt Casco Ház, Snel-ház...de szerintem nem helyesen írtam
- A színház tornyából a kilátás
- A Tiszairól a város felé vezető felüljáró (a Soltész-Nagy Kálmán - Vörösmarty kereszteződés felé nézve)
- Látkép a gyárra a zsidótemetőből (a gyár a kohászat)
- Árvízi emléktábla a színház falán
- Erzsébet fürdő kupolája



USF, azaz Utánam Srácok Fesztivál. A hetvenes évek legendás, Miskolcon játszódó és forgatott tévésorozatának címét kölcsönző kulturális rendezvényre készülve pályázatot hirdet a szervező Észak-Keleti Átjáró Egyesület. Három alkalommal három-három fotót mutatunk a következő két hétben, és megfejtésként azt kérjük beküldeni: hol készültek a képek, mit ábrázolnak, a város mely pontját vagy épületét. Akár egy szó is elég helyes válasznak, ami a helyre utal.

A válaszokat a megfejtők küldhetik egyben a végén, vagy külön-külön is. Az alábbi e-mail címre várjuk: atjarok@gmail.com, a "tárgy" rovatba kéretik beírni: USF.
A helyes megfejtők nyereménye átjárós könyvcsomag lesz, valamint díjmentes belépés a fesztivál minden programjára és a Herman Ottó Múzeum DVTK-stadionos kiállítására. A nyeremények a fesztivál idején lesznek átvehetők, a helyszínen (a városi túrán, a Weidlich-udvarban vagy az avasi kilátóban).

Jöjjön az első három fénykép:







Majd a második három:





Végül a záró hármas; jöhetnek a megfejtések!


  

2017. szeptember 8., péntek

Privát Félmúlt Miskolcon szerzői est és kötetbemutató - USF 2017

A pénteki napon szerzői estet tartunk az eddigi és az újabb szerzőkkel:



Szombaton pedig a XIII. számot mutatjuk be!


Várunk minden érdeklődőt!

2017. szeptember 6., szerda

Avasi kilátások - Fotó- és rajzpályázat

A beadott pályaműveket visszaadjuk: a Zöld Sárkány Teaházban lehet őket elkérni!

A rajzpályázat (III. kategória) díjazottjai - felnőttek:

1. helyezett:

Czibik Ádám
2. helyezett: 
Bukovics Réka

3. helyezett:
Szűcs Nelli

A rajzpályázat (III. kategória) díjazottjai - gyerekek:

1. helyezett:

Szamkó László
2. helyezett:

Szabó Melissza Angyalka

3. helyezett:
Szakál Botond

különdíj:

Herman Ottó Általános Iskola - rajzszakkör (Vágó Péterné csoportja)


A fotópályázat (I. kategória) díjazottjai:

1. helyezett:
Szabolcsi Zoltán
2. helyezett:
Marcellus Hesperus
3. helyezett:
Osztie Tibor
különdíj:
Loopy Farkas

A további pályaművek:
https://www.facebook.com/pg/utanamsracokprojekt/photos/?tab=album&album_id=1441119399339874
 https://www.facebook.com/pg/utanamsracokprojekt/photos/?tab=album&album_id=1441128156005665






2017. július 4., kedd

Veszélyeztetett sportból díjazott miskolcikum?

Néhány hete uralta a helyi sajtót a friss hír: magas elismerést kapott Miskolc, pontosabban a város önkormányzata. Nevezetesen a Városmarketing Gyémánt Díj nevű kitüntetést kapta a helyhatóság pályázata, méghozzá hétféle különböző témában, így a borsodi megyeszékhely vehette magára „a marketing fővárosa” címet.

Némelyik fejezet, azaz díjazott kategória kisebb-nagyobb visszhangot kapott a médiabeszámolókban, ám talán a legérdekesebb viszonylagosan a háttérben maradt... Ez a kama. Miskolc sportja, egy mostanában feléledni látszó régi - ám teljes mértékben modernkori - népi játék.

Kama a miskolcikum” megjelöléssel szerepelt ez a tétel a pályázatban és ez a megjelölés került rá az elnyert oklevélre is. A polgármesteri hivatal illetékes szakemberei által készített pályázati anyag a kama-ügyet felkaroló Észak-Keleti Átjáró Egyesület háttérmunkája segítségével állt össze. Ebben olvasható, hogy „a kama sport újjáélesztésének, köztudatba emelésének célja e miskolcikum népszerűsítése, a kialakulásához köthető legenda megőrzése, hozzájárulva ezzel a miskolci identitástudat és lokálpatriotizmus erősítéséhez”. És valóban, ezen dolgozik, ez motiválja törekvésében a civil szervezet tagjait.


A leírás vázlatosan összefoglalja a lényeget, ami mögött az átjárósoknak az elmúlt években végzett alapos kutatómunkája áll:
„A kamát főként az 1950-es, 1960-as években játszották szerte a borsodi megyeszékhelyen, iskolaudvarokon, lakótelepi pályákon. A városrészek lakói majdnem biztos, hogy emlékeznek a kama játék okozta gyerekkori élményeikre. Ezáltal a kama játék újra köztudatba emelésének célcsoportjai közt egyaránt szerepelnek az aktív tizenéves, az idősebb harmincas-negyvenes korosztály mellett a nyugdíjasok is, hiszen számos gyermekkori emlékük köthető e játékhoz. A kama sport újraélesztésével lehetőségük nyílik unokáikkal, gyermekeikkel is megismertetni, újrajátszani a már-már feledésbe merült sportot, mellyel újraélhetik gyermekkoruk emlékeit, miközben a játék hozzájárul a különböző generációk közös, aktív, élmény gazdag és minőségi időtöltéséhez.
A kama sport alkalmas továbbá a nem miskolciak érdeklődésének felkeltésére is, hiszen unikális jellege miatt ezt a sportot az idelátogatók sehol máshol a világon nem sajátíthatják el szakavatott oktatóktól, kutatóktól.”

Hát körülbelül.

„A kama egy igazi 'miskolcikum', az országban egyedül itt ismerik, itt találták, fejlesztették ki, feltehetően helyi iskolában, helyi diákok és/vagy tanárok révén. Hat évtizeden át megőrződött, miskolciak több nemzedékének meghatározó és feledhetetlen sportja.” S bár „a kama nem merült feledésbe, napjainkban a kama mint 'veszélyeztetett' sport, illetve népi hagyomány újraélesztése, megismertetése és hivatalos sportággá minősítése, fejlesztése zajlik”.


A játék napjainkra ténylegesen sporttá vált. Népszerűsítői mára rögzítették (mindamellett folyamatosan bővítik, finomítják) a korábban soha le nem írt szabályrendszert. Megalakult az első hivatalos sportklub: a Zöld Meteor Kama Testgyakorló és Túra Egyesület. A kama bekerült a Települési Értéktárba. Számos rendezvényen, rendszeres és alkalmi bajnokságok, kupák alkalmával játszható az Átjáró szervezésében. De ettől függetlenül is több iskolában, gyerekközösségben felbukkan, akárcsak legutóbb még a nyolcvanas években, spontán módon avagy valamely felnőtt, azaz pedagógus kezdeményezésére. Zajlanak a középiskolai és az általános iskolai bajnokságok, évente több fordulóval.
Továbbá, és ezt is rögzíti a pályázati anyag: „az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával együttműködve 2016-ban elkészítette, a város ajándék-portfóliójába emelte a kama labdát, mely exkluzív csomagolást kapott, több nyelven mellékelve a rövid történeti bemutatóval ellátott hivatalos játékleírást. A díszdobozos, exkluzív kamalabdából az előző éven szinte az összes elajándékozásra került, így juthatott el a kama ismertsége Németországtól Oroszországon át egészen Kínáig, ezáltal ismerhették meg a 20. Tájékozódási Futó Egyetemi Világbajnokság résztvevői és számos kisebb csoport, delegáció tagjai.”


Végül zárjuk összegzésünket azzal a gondolattal, amivel a Gyémánt-díjat elnyert pályázat is zárult:
„A kama sport maximálisan alkalmas mind a tizenévesek megszólítására, aktivizálására, közösségi élmények kialakítására körükben, mind az idősebbek számára, ugyanis szabályai az azt nem ismerők számára 5-10 percben alapvetően elmagyarázhatók, a játék negyedóra alatt bármely közösség számára betanítható. Az utóbbi három évbeli rendezvények tapasztalata, hogy gyakorlatilag száz százalékban megérthető és megszerethető bárki számára, akár azok számára is, akik soha nem hallottak-hallhattak a kama létezéséről sem.”

Mit tudhatunk a fentiekhez hozzátenni? Akinek felkeltettük a kíváncsiságát, keresse az Átjáró vonatkozó híradásait, az egyesületi honlaptól a Facebookig, a nyomtatott és online sajtóbeli felhívásokig. Évente jó párszor adódik olyan alkalom (fesztiválok, kulturális rendezvények kebelében), ahol kamázni lehet, kötöttségek nélkül, jókedvűen, némi nyeremény reményében - családi, baráti, avagy munkahelyi közösség keretében. Ha az olvasó szívesen utánanézne a hatályos szabályoknak, itt talál rövid leírást, az alábbi linken pedig közel negyedórás oktatófilmet tekinthet meg a kamáról és „rejtélyes” históriájáról...

2017. június 6., kedd

„Polgár vagyok szép Miskolcz városában” - Kozma Andor kötetbemutató a Könyvhéten!

 A Könyvhét pénteki programján kerül sor az Avast (is) megverselő Kozma Andor kötetének bemutatójára: http://www.rfmlib.hu/hu/content/polgar-vagyok-szep-miskolcz-varosaban          





Kapusi Krisztián írása a kötetbemutatóra:





 
KARTHÁGÓ AZ AVASRÓL. KOZMA ANDOR ÉVEI MISKOLCON

Adott egy kifejezetten jó családból származó, kellemes megjelenésű huszonöt esztendős fiatalember, aki ráadásul a magyar királyi államügyész fia, szóval előnyös adottságokkal költözik 1886 májusában Miskolcra, mint az Első Magyar Biztosító Társulat tisztviselője. Unalmasnak, túlságosan karrieristának sem mondható, lehet róla tudni, hogy a hivatali íróasztal árnyékában verseken töri a fejét. Mi több, éppenséggel ez teszi országosan ismertté, a borsodi megyeszékhelyen töltött röpke négy év alatt megjelenik az első verseskötete („A tegnap és a ma”. 1889).
Emlegetett édesapja, Kozma Sándor (1825 – 1897) Miskolc és a vármegye költőfejedelmét, Lévay Józsefet (1825 – 1918) a reformkor óta ismeri. Keveset tudunk kapcsolatuk intenzitásáról, Lévay 1897 évi naplója ennyit árul el: „az 1847-i pozsonyi országgyűlésen ismerkedtem meg vele (vagyis Kozma Sándorral – K. K.). Ott köztünk, az ifjúság körében feltűnt kiváló tehetségével s megnyerő nyájas viselkedésével. Attól fogva bírtam és viszonoztam barátságos jóindulatát. Mint államügyész hivatalos vizsgálati körútja alkalmával több évvel ezelőtt meglátogatott Miskolcon.”[1] Lévay nem akárki, ő Borsod vármegye alispánja, de – ahogyan közismert – a hivatalt művészettel ötvözi, hiszen megbecsült költő, akadémikus és a Kisfaludy Társaság tagja, a kortárs irodalmi életet valósággal uraló Gyulai Pál (1825 – 1909) kebelbarátja. Az államügyész vajon pártfogásába ajánlja Miskolcra költöző fiát? Kéri Lévayt, hogy egyengesse az ifjú tisztviselő társasági karrierjét, még inkább az irodalmi próbálkozásait?
Némileg másképpen emlékszik maga az érintett, vagyis Kozma Andor (1861, Marcali – 1933, Budapest) költő, író, műfordító. Valóban Miskolcon lendül nagyot a művészi kibontakozása, itt éli meg az első kötetének publikálását. Gyulai Pál rögvest 1899-ben keményen bírálja a szerzőt és verseit a Budapesti Szemle oldalain. Húsz évvel később Kozma leírja, hogy az „irodalmi kortársaim már ama kemény bírálat idejében magyarázgatták nekem, nem minden irigység nélkül, hogy akit Gyulai Pál levágásra méltat, azt kedveli. Utólag magam is kitapasztaltam, hogy ebben volt igazság. Eleven írónak Gyulai Pál írásban csak ily harcias módon volt képes tudtára adni, hogy beveszi őt a komoly irodalomba. Ha már valakit ekképp íróvá ütött, s úgy gondolta, hogy az most már a Szemle dicséretét is megérdemli, akkor átadta azt az ő galambősz és galambszívű nagy költőtársának s legjobb barátjának, Lévay Józsefnek, hogy az írjon róla tovább”.[2] Dorgálás majd bíztatás, e kettő együttesen emelte hát Kozma Andort az országosan jegyzett irodalom berkeibe, saját szavaival „Gyulai vesszős és Lévay nyájas elismerése segített be” a Kisfaludy Társaságba.[3]
Rövidesen, 1890 márciusában Kozma Andor Miskolcról Budapestre költözött. „Józsi bátyám” – ahogyan Lévayt nevezte[4] – barátsága elkísérte mindenfelé. Tekintélyes költőként sem feledkezett meg a tiszteletről és a köszönetről, 1918. július 7-én, Lévay temetésén is ő képviselte a Kisfaludy Társaságot. Az agg költő naplója számtalan helyen megörökítette barátságuk őszinteségét. Lévay szinte rajongó lelkesedéssel jegyezte be nem egyszer, hogy a fiatalabb évjáratokból Kozma Andort tartja a legjelentősebb magyar költőnek. Efféléket írt róla:
-        Kozma Andor a jelenkor lantpengetőinek tagadhatlanul legelsője. Képzeletének bősége és fennszárnyalása, tárgyainak változatossága, technikájának páratlan szabatossága nyilatkozik azon politikai irányú és színezetű verseiben is, melyeket Az Újság tárcájában hetenkint szolgáltat az ő igába fogott Pegazusa” (1907. október).
-        Kozma Andor „akit a most zengedező versköltőink közt a legtehetségesebbnek, legértékesebbnek tartok” (1909. október).
-         „A most élő költői nemzedék sorában bizonyára ő a legelső, legtekintélyesebb költő” (1917. január).[5]
A hajlott korú Lévay vidékiként egyre gyakrabban maradt távol a fővárosi eseményektől, olyankor többnyire Kozmával olvastatta fel saját verseit a Kisfaludy Társaságban vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémián.[6] Ifjú barátja életének minden részlete érdekelte, a közvetetten szerzett információkat is lelkesedéssel fogadta. Kozma Andor valóságos utazóként pedig csakugyan különleges tapasztalatokkal tudta szűkebb és tágabb környezetének hétköznapjait színesíteni. Karthágó nem pusztán költői allegóriaként került hozzá közel,[7] többször járt Észak-Afrikában. Első ottani útjáról Lévay Tátraszéplakon töltött 1909. augusztusi nyaralása során értesült és be is naplózta, hogy „a szomszédom, Hajduska Albert, aki Kozma Andor hivataltársa, egy képes levelezőlapot mutatott, melyet Andor Tanger afrikai városból írt neki”.[8] Belföldön ugyan, de olyan is előfordult, hogy együtt üdültek a közös barát, Gyulai Pál leányfalui nyaralóinak köszönhetően. Kozma Andor leírta, hogy mindezt az tette lehetővé, saját szavaival, hogy „nyaralót kerestem Budapest közelében. Gyulai Pálnak pedig két nyaralója is volt Leányfalván. Az egyikben maga nyaralt, a másikat szívesen adta volna ki bérbe, arravaló embernek. Engem arravalónak talált”.[9] Lévay pedig a Duna menti üdülőhelyen is látogatta öreg barátját, örömittasan jegyezte 1899. évi naplójába, hogy „augusztus 23-ától 26-áig Gyulainál időztem Leányfalván, ahol Kozma Andor is éppen Gyulaiék nyári lakában hűsölt családjával együtt. Az ő körükben igen kedves néhány napot éltem”.[10]   
Sokak számára valóságos kétfejű sárkánynak tűnhetett a zsémbes Gyulai – Lévay duó, életkoruk szerint gyermekük, majdhogynem unokájuk lehetett volna Kozma Andor. Végtelenül megbecsülte őket, Lévay alig győzte naplózni a fiatal barát felől tapasztalt figyelmességet, kedvességet. Gyulairól pedig e helyütt csak annyit, kerek-perec felkérte Kozma Andort, hogy majdan bekövetkező halálakor ő írjon róla gyászbeszédet. Petőfi, Arany, Deák, Tisza, a Monarchia közös eszményítésén túl Kozmát a nagy öregekhez közelítette költészetének az a vonulata, amely a korszerűsödő világ modern fejleményeire gyanakvó szkepszist, gúnyt fogalmazott meg, illetve annak ellentételezéseként az ódon, patinásan pusztuló környezethez fűződő otthonos szimpátiát.[11] Mentoraihoz képest persze egészen más eszközökkel és töredék malíciával, jellemzően inkább valami vagy valaki védelmében, mintsem ellenében.
Az Avas nosztalgikus pincesorai Kozma Andorhoz alkatánál fogva passzoltak. Miskolci lakásai (Kazinczy u. 20. Palóczy u. 33. Mindszent tér 2.[12]) közül a Doleschall kúria – melyben manapság a városi könyvtár egyik fiókja működik a Mindszent tér 2. szám alatt – éppen az Avas oldalába épült, kapcsolódó ihletért nem kellett kimozdulnia sem hazulról. Lévay maga is pincetulajdonos volt a Nagy Avas Jézuskútja során, több mint valószínű, hogy a hangulatos domboldalra nem egyszer invitálta fiatal barátját. 


Mi számít, ki minősül miskolcinak? Elegendő ehhez négy helyben eltöltött esztendő? Bizonyára, pláne ha felszorozzuk ezek számát azzal, ahányszor Kozma Andor vonatkozó sorait idézték már, például a „Pince soirée” vagy éppen az „Ének az Avasról” című verseiből. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület 2014-ben „Macskaköves Tanösvény” név alatt tájékoztató-szórakoztató táblákat helyezett el az avasi templom, kilátó és a pincesorok környezetében.[13] Néhány még ma is fellelhető, de azt, amelyiken Kozma Andor verse, az „Ének az Avasról” volt olvasható, az elsők között lopták el… Remélhetjük csupán, hogy a kultúrát és művészetet valóban értékelő atyafink esett kísértésbe, és az egyesület táblája Kozma Andor verséivel becses ereklyeként díszeleg lakásának legnívósabb pontján! 




Felhasznált irodalom
Kárpáti Béla: Miskolci irodalom Miskolcon (Miskolc, 1989).
Porkoláb Tibor (szerk.): Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I-II. kötet (Miskolc, 2001).
Szörényi László – Tasnádi Kovács Péter (szerk.): Kozma Andor – A karthágói harangok. Válogatott versek és prózai írások (Budapest, 2016).  
Vörös Júlia: Macskaköves tanösvény a miskolci Avason. In: Átjáró (interdiszciplináris folyóirat) 3. (2014/2.) 113 – 128. p.


[1] Porkoláb (szerk.) I. köt. 88. p.
[2] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 253-254. p.
[3] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[4] Porkoláb (szerk.) II. köt. 143. p.
[5] Porkoláb (szerk.) I. köt. 410. p. II. köt. 89. p. és382. p.
[6] Porkoláb (szerk.) I. köt. 82. p. II. köt. 323. p.
[7] A karthágói harangok című versét 1909-ben publikálta, majd 2016-ban unokája, Tasnádi Kovács Péter a Kozma Andor válogatott verseit és prózáit tartalmazó kötet szerkesztőjeként is ezt a címet választotta.
[8] Porkoláb (szerk.) II. köt. 79. p.
[9] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[10] Porkoláb (szerk.) I. köt. 136. p.
[11] A Lévay életében megjelent Kozma versek közül például a Petőfi szobránál, Ballada a gyárban, Erdőirtás, vagy az útirajzai, azok közül is leginkább a La Serenissima Repubblica című San Marino tapasztalat illik ebbe a sorba.
[12] Kárpáti 1989. 27. p.
[13] Vörös 2014. 113 -128. p.