Kamaút:
merről merre terjedt a kamázás városunkon belül és kívül?
Mint már
korábban utaltunk rá, a kama eredetének kérdésére nincs egyértelmű válasz, sőt,
minden valószínűség szerint nem is lesz. Eddigi kutatásainkból viszont érdekes
kép rajzolódik ki a kamázás terjedését tekintve: a 2017-ben közzé tett Kamatérkép
adatait idén bővítettük (egyelőre feldolgozás alatt állnak az újabbak).
Kutatásunk
jellegéből adódóan nem reprezentatív, kombináltuk az on-line kérdőíves
adatgyűjtést az interjúkészítéssel (hólabda-módszer). A legkorábbi konkrét
adatok a kamázásról az 1950-esévelből származnak (ami nem jelenti feltétlenül
azt, hogy korábban nem ismerték, nem játszották volna), a legújabbak napjainkból,
részben egyesületeink tevékenységének eredményét tükrözve, részben tőlünk
függetlenül, párhuzamosan fejlődve.
Az '50-es és
'60-as évekből származó összes említés jelentős része (8 adatközlőből 5;
illetve 12-ből 8) a vasgyári XVII-es Fiúiskolához kötődik. Minden egyéb említés
a vasgyár határainak néhány kilométeres körzetén belülről való (Győri kapu,
Diósgyőr, Bulgárföld, Komlóstető, Hámor).
 |
| A kép forrása: http://vasgyarisulik.atw.hu/ |
Az 1970-es
évektől kezdve aztán robbanásszerű változás indult meg. A vasgyári adatok száma
a következő évtizedből ugyan emelkedik (9), ám arányét tekintve visszaszorul,
hiszen 30 más adat került fel térképünkre a '70-es évekből: elsősorban a Győri
kapu és Diósgyőr lakótelepeinek és iskoláinak köszönhetően. Ekkor jelenik meg
először Pereces, a Belváros és a Szentpéteri kapu is.
A '80-as
években már csak 4 közlés vonatkozik a vasgyárra (és a következő évtizedből
való az utolsó adatunk innen), Diósgyőr és környéke tovább bővül (Berekalja,
Kilián lakótelep), és elképesztő adatbőség jellemzi a Győri kapu (20), a
Belváros (25) és az ekkor felbukkanó Avas (25) lakótelepeit, illetve a
Szentpéteri kapu mellett új helyszínként megjelenik Nyékládháza is.
A következő
évtizedben még mindig domináns az adatközlőket illetően Diósgyőr és Kilián, a
Győri kapu, a belváros és az Avas, és megjelennek újabb városrészek is:
Görömböly, Hejőcsaba, Szirma, Selyemrét, majd felbukkan néhány újabb vidéki
helyszín is: Onga, Bódvaszilas, Sajószentpéter, Mályi.
A városrészekre
vonatkozó adatokat tovább bontva a következő grafikont kaptuk:
A következőn
pedig a legtöbb adattal szolgáló iskolák sorrendjét mutatjuk meg, szintén
évtizedekre vonatkozó bontással:
A jelek
szerint tehát a Vasgyárból ered a kamázás, és onnan terjedt el a lakótelepek
építésével párhuzamosan, míg egyes külvárosokba csak később jutott el, vidékire
pedig csak szórványosan.
Mintánk
jellegéből adódóan nem lehet igazán pontos, újabb kutatási eredmények minden
bizonnyal módosítanak majd az arányokon, feltűnhetnek más, korábbi és újabb
helyszínek is, ám a terjedési irány jól látszik. Izgalmas kérdés, hogy
létezhetett-e kamázás az 1950-es éveket megelőzően a vasgyárban vagy máshol, ám
erre a kérdésre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű nemet mondani...
Mi történt az ezredforduló után, hová tűnt a kama, illetve honnan valók az újabb adatok?
A 2000-es és
2010-es évekből származó néhány adat eléggé vegyes képet mutat: a vasgyárból
már nincs jel, a korábbi fellegvárnak számító városrészekből is csak egy-kettő
(Győri kapu, Diósgyőr, belváros, az Avasról viszont szintén 0!), és egyre
színesebb a kép: Szirma, Felsőzsolca (3!), Mályi stb. Az adatgyűjtésünk
árnyalható a 2014-es, és a 2018-2019-es kama-foglalkozások és egyéb egyesületi
beszélgetések során előbukkanó információkkal: a kamázás a jelek szerint
ugyanis nem halt ki teljesen, spontán módon is játsszák a "végeken"
(Szimán, Felsőzsolcán, Mályiban). Emellett több oktatási intézményben és
táborban is felbukkant a kamázás, részben népszerűsítő kezdeményezésünk
eredményeképpen, például a Hámori Waldorfban és a Waldorf nyári táborában, és –
talán szintén a Zöld Meteor hatására – a Jezsuita Gimnázium táborában. Tőlünk
függetlenül játszották és játsszák a kamát a Könyves Kálmán és Szent Imre
iskolában, a Fazekasban, a Petőfi általános iskolában (Szentpéteri kapu),
Szirmán, a Szabó Lőrinc iskolában és – néhány éve még – a Vörösmarthy iskolában
is. Többen tábori körülmények között ismerték meg a játékot az utóbbi években: egy
miskolci sporttábort egy gyöngyösi dráma tábort, vagy a sárospataki lovas
tábort emlegetve.
A LogiSchool
és az Öko-táborban, a Cserkésztáborban, a Máltai nyári táborában és MATEHETSZ
(Templeton, Tutor Program) táboraiban pedig konkrétan meghívásra érkeztünk,
többé-kevésbé a kama-foglalkozások megtartása miatt. Több esetben az általunk
szervezett bajnokságok, vagy a fentebbi táborok valamelyikére hivatkoztak a
megkérdezett fiatalok.
A kama útja
tehát az utóbbi két évtizedben néhány külvárosi helyszín mellett több köznevelési
helyszínen is feltűnt egymástól elszigetelten, illetve egyre több nyári tábori
program, és – általunk szervezett – alkalmi és mára már hagyományosnak
tekinthető kupa és korosztályos bajnokság, illetve kama-bemutató keretei között
nyílik alkalom kamázásra.
