2018. november 9., péntek

Diplomatatáska és buhera-palack

 
Érdekes nyitóelőadást, azaz köszöntőbeszédet tartott a Conin projekt múzeumi kiállításának minap zajlott ünnepélyes megnyitóján az erre felkért egyetemi szakember, R. Nagy József. A kutató ipartörténeti sztorizásnak is beillő antropológusi beszámolója videófelvételre került, ám megszereztük tőle a kéziratot, amit ezúton ajánlunk olvasásra. A szöveget Baranczó Benedek, a Herman Ottó Múzeum munkatársának a helyszínen készült fotóival illusztráljuk, valamint néhány további fényképpel a poszt végén, amelyek pedig a Minap, illetve a Borsod Online webportálok cikkeiben jelentek meg (készítőik Juhász Ákos és Bujdos Tibor) és szintén a tárlatot mutatják.

A Buheráék társbérletben kiállítás megnyitójának szövege, Herman Ottó Múzeum, 2018. október 25., 17 óra
R. Nagy József

Társadalomkutatóként gyakran vagyok terepen. Elbeszélgetek az emberekkel, interjúkat készítek velük, próbálom megérteni őket. Az elmúlt évtizedek alatt számtalan esetben találkoztam vasemberekkel, s köztük számos olyan akadt, aki a Sajó mentén élt. Ehhez tudni kell, hogy pár évvel ezelőtt társrendezőként egy két éven keresztül tartó dokumentumfilm-forgatáson vettem részt, melyben a Sajó összes települését végigjártuk, filmeztük, kezdve annak forrásától a Tiszába történő betorkollásig. Így mikor Darázs Richárdtól felkérést kaptam ennek a kiállításnak a megnyitására, kézenfekvő volt a megoldás, hogy segítségül hívjam Sajó-menti vasembereimet, s az ő gondolataikkal, az ő szavaikkal indítsam útjára ezt az eseményt.

Ezen vasembereknek a szavai, kiragadott életpillanatai, s persze emblematikus tárgyai is árulkodnak mentalitásról, habitusról, életfelfogásról. Melynek központi eleme a kiállítás egyik vezérszava, a buhera is. A közelmúltban ez a fogalom a kisszerűség egyik elemeként az átgondolt, nagyívű, professzionista lét ellenpólusára, a pitiáner kispolgár közegébe sorolta a buherátorokat. Az elmúlt évtizedek sóműsorai közös és felszabadult röhögéssel tették kínossá a buherát, gyorsan elfelejtve azt, hogy minden közösség csak a saját maga által elfogadott működési szabályok szerint ítélhető meg. Itt lekezelő népnevelői akaratnak helye nincs.

Nézzük a vasemberi buhera évtizedeken átnyúló eseteit.

Az első vasember, Pista vasércbányászként dolgozott, élt és halt meg. Az általa készített üveget az özvegye adta nekem. Benne van a buhera egyik lényege, a megmentés. Megmenteni valami anyagi értéket a pusztulástól. „Jó lesz még valamire, nem tudom, mire lesz ez jó, de jó lesz valamire! Tegyük el!” S ilyen a robbantózsinór is, az egyszer használatos, olcsó, de színes, szemet ingerlő vasvezeték is.

Pista özvegye ekképp beszélt erről: „Mikor az uram megbetegedett, mert a tüdeje nem bírta a földalatti munkát, akkor egy idő után bekerült az edelényi kórházba. Ott neki nagyon nehezen telt az idő, csak kínlódott. Aztán látta, hogy a többi bányászok így elfoglalják magukat. Úgyhogy legközelebbre kért robbantózsinórokat, mi meg vittünk neki egy nagy szatyorral. S ott a kórteremben nekilátott a fonásnak. Húzta le a műanyagot a drótról, úgy nekikötötte a vaságynak, úgy cibálta. Aztán amikor már sok összegyűlt, meg megvoltak a színek, amiket eltervezett, akkor nekilátott. Addig nem is fonott, nem érdekelte, meg olyan vastagok is voltak az ujjai, nem volt másra képes, csak olyan bányász barmolásokra. Úgy mondta, hogy ő ebbe az üvegbe bele akarja fonni azt is, hogy magyar, mert ő szeret magyar lenni. Erre sokat gondolt a háborúban, amikor távol volt. Még a gyereket se látta, akkor született meg, amikor a háborúba’ volt. Sokat volt távol, több évet is, aztán gyalog jött haza a lengyel határtól. Végig a Sajó mellett. Az erdőn aludt. Csak Dobsinán meg Rozsnyón tudott aludni ágyban, a régi vasércbányász cimboráinál. S akkor hazafelé jövet, ahogy gyalogolt hazafelé hónapokig, ahogy jött azokon a háborús vidékeken, akkor gondolt arra, hogy azt a magyarságot valahogy meg kellene csinálnia. S amikor bement a kórházba, meg lett sok szabadideje is, akkor gondolta, hogy belefonja az üvegbe. Hogy először csinál egy kicsi próbaüveget, utána meg, ha már megy a fonás, akkor megcsinálja nagyban, díszesebben. S akkor csinálta ezt az üveget. Ez a próbaüveg. De másikat nem csinált, csak ezt. Az üveget a feneke felől kell kezdeni, úgy kell fonni, s úgy illesztette bele a piros-fehér-zöldet is. Csak amikor a vége felé járt a fonásnak, akkor jött rá, hogy így fejjel lefelé vannak a színek, zöld van felül, alul meg a piros. Jaj, nagyon bosszantotta, el is tette a szeme elől, feltette a padlásra, a befőttesüvegek közé. Aztán később én hoztam le, s azóta is itt van a szobában, a vitrinben. Nekem így, hibásan is a magyarságot jelenti, sőt, talán még inkább, mintha jól lenne megcsinálva.”

Második vasemberünk, Feri a később Lenin Kohászati Műveknek nevezett vasgyárban kezdte ipari tanulóként, ott is szabadult föl, majd hidegüzemi művezetőként ment nyugdíjba 42 év munkaviszony után. Saját házat épített Diósgyőrben a Szabadság utcában, olyan pirostéglásat, mint amilyenben gyermekkorában a kolóniában laktak. A Lyukóvölgyben a hegyoldalban volt telkük, oda járt ki „parasztkodni”, ahogyan ő említette. S vitte magával a kisrádióját, hogy tudja hallgatni a Jó ebédhez szól a nótát, meg a Szabó családot.

„Tudod, Józsikám, pecázni nem szerettem, így maradt a nyugalom helyének a kiskert. Oda a partoldalba az asszony soha nem jött utánam. Józsikám, ma a férfinak csak három helyen lehet nyugta a nők elől: ha horgászik, vagy a műhelyében dolgozik, vagy a vécén ül. Ezek a nyugalom helyei. De én nem pecáztam, így maradt a telek.”

De a rendszer nem engedi. Mert van ugyan kisrádió, olcsó és agyonüthetetlen, szól is a jó ebédhez a nóta, de nincs elem a működtetéshez. A rendszer buherára kényszerít, azaz arra, hogy erősíts két lapos elemet a vastag bőrbe burkolt rádió hátára. S ha majd lesz belevaló elem, akkor az ideiglenes rögzítés eldobható. De Feri bácsi nem bízott a rendszerben, ő az állandósított buhera híve volt. Ami már maga az innováció.


„Figyelj, Józsi! Egy nap alatt készen van ez a kis tasak, szépen kiszabom bőrből, odavarrom szurkos zsineggel, s be is festem bőrfestékkel. Te, ez már olyan, mint a gyári. Engem már nem érdekel, hogy van-e elem a boltban. Fel vagyok készülve MINDENRE! Régen az Aller lapot(1) olvastam, ma meg az Ezermestert. Ezek segítenek a túlélésben, nem a Népszabadság, baszki! Fontos, hogy ne legyél olyan kontaktás ember.”

Ezzel Feri bácsi ez elevenemre tapintott, mert a közvetlen családban volt kontaktás ember. Azaz a lakásában megtalálható volt az a kapcsoló(2), ami nem kapcsolt rendesen, még újkorában sem, mindig utána kellett nyomni egy kicsit. Mindig. De nem cserélték le, mert jó lesz az így, hiszen tulajdonképpen működik az. Majd megjavul esetleg. S 24 éven keresztül minden kapcsoláskor a kattanás után még egyszer meg kellett nyomni azt a kapcsolót. A buheramozdulatot megvásárolta az ember a berendezéssel együtt. Tényleg kellett az Ezermester, a KISZ Központi Bizottságának lapja, mely a hiányból erényt csinált. A Boci sajtkrém kupakjából lehetett bútorfogantyút készíteni. Ami amellett, hogy ökotudatos vállalkozás, teret enged az alkotói energiáknak, még a nemi identitást is erősítette, férfiasabbá tette a férfit, nőbbé a nőt, s végső soron a nemzet egészének javára vált.

Harmadik, utolsó vasemberünk János, aki szintén a Sajó partján dolgozott egy erőműben. Korosztályának azon, nem elhanyagolható részébe tartozott, akik diplomatatáskával éltek. A szóhasználat hangulatilag a „fogyatékkal élni” miliőjére hajaz. Az 1970-es években a hírhedt diplomata-gyilkosságot(3) parafrazeáló „Jó estét nyár, jó estét szerelem” film nagy sikert aratott. Így János is megvette a táskát, az eredeti, vastag fekete műanyagból készült, kemény változatot. A funkciónélküliség hordozható bizonyítékát. Mert az ugyancsak dipós fiatalok ráültek a buszra várakozva, s télen lecsúsztak rajta a domboldalon, de János ezt nem tehette meg, 40, 50 majd 60 éves korában már nem tesz ilyet az ember. A táska magában is nagyon súlyos volt, bele nagyobb terjedelmű dolgot, például egy kenyeret nem lehetett tenni, kinyitni csak asztalon, kerítéspadkán vagy a combon egyensúlyozni lehetett. Viszont a legváratlanabb helyzetekben kinyílt, s tartalma a földre szóródott.


A 8 fős brigádban, ahol János váltóműszakban dolgozott, két diplomatatáskás ember is volt. Mindketten, ahogyan az összes többi társuk, véletlen kinyílás ellen ujjal biztosította a táskát. János már akkor is így, kinyújtott ujjal tartotta a kezét, mikor abban semmit nem tartott. „Ez a táska nem enged ellazulni - mondta János. Ha részeg vagyok is, ébren tart. Mert erre mindig figyelni kell, nem lehet elkókadni. Ha dipitáskád van, minden van, a lényeg, hogy ne ess pánikba!” Mondta János két évvel a Galaxis útikalauz megjelenése előtt. „A táskásoknak a világról meg az a véleménye, ahogyan az ujjuk áll. Ha így [kinyújtott mutatóujjal] áll, akkor ez [fenyegető, számonkérő mozdulat], ha meg így [kinyújtott középső ujjal], akkor ez [nemzetközi kézjelzés, János olvasatában: Kapjátok be!]!” Majd a Keresztapa című film dallamára üvöltött egyet, ez szokása volt: „Gyöngéden ölelj át és adj egy ötvenest!” A táskára nézet és rákiáltott - „Túlélsz, táska!” János Örkényt sem olvasott, de megfogalmazta a lét elviselhetetlen igazságát. S igaza is lett, a táska túlélte őt.
Hiszem és vallom, hogy a vasemberek, a kisemberek léte, tárgyakhoz való fura kötődéseik, az általuk felfogott világ összekacagásmentes megismerése szükséges a múlt és jelen megértéséhez. S ehhez ez a kiállítás rengeteg adalékkal, tanulsággal szolgálhat. Ajánlom figyelmükbe éppúgy, mint a létrehozók szisztematikus, évtizedes, köszönetre méltó munkásságát.
  1. Áller Képes Családi Lapja - a két világháború között népszerű folyóirat gyakran közölt barkácstippeket, szerelési leírásokat. A tervek alapján lehetett készíteni holdjárót, modellvasutat, detektoros rádiót.
  2. A Kontakta Villamos Szerelési Cikkek Gyára, majd később a Kontakta Alkatrészgyár nagy tömegben készített kapcsolókat, köztük a nagy, színes kapcsolófelületeikről széles körűen ismert és elterjedt, labilis működésű változatokat.
  3. Az 1962-es Szöllősi-gyilkosság, melyben a később elítélt és kivégzett elkövető diplomatának adta ki magát, úgy került közel női áldozataihoz


 Utóbbi képeken: Darázs Richárd és Balogh Attila, a kiállítás szervezői közül

2018. október 25., csütörtök

BUHERA TOTÓ


A Buheráék társbérletben kiállításhoz kapcsolódó TOTÓ első 2 etapja következzék:



Az első nyolc kérdés:


     1. Melyik lakótelepen áll a Buhera család?
1 – Győri kapu
x – Dél-Kilián
2 – Selyemréti lakótelep

     2. Melyik külföldi országban jártak Buheráék?
1 – Jugóban
x – Cseszkóban
2 – NDK-ban

     3. Melyik sportra/játékra nincs utalás a kiállításon?
1 – foci
x – kama
2 – méta

     4. Milyen üdítőitalt kellett nélkülözniük Buheráéknak?
1 – bambi
x – gyöngy üdítőital
2 – 100%-os vörös grapefruit gyümölcslé

     5. Melyik versrészlet tűnik fel a tárlaton?
1 – Öreg Avas, én szeretlek, / így ősz felé legkivált…
x – De mit beszélek? itt a bor…
2 – Itt nyugszom én, olvasod te, / Olvasnám én, nyugodnál te.

     6. Melyik miskolci zenekar tablója látható a képek valamelyikén?
1 – Diósgyőri Vasas Fúvószenekar
x – Perecesi Bányász Fúvószenekar
2 – Miskolci MÁV Fúvószenekar

     7. „Hol dolgozik Buhera”?
1 – a perecesi bányában
x – a vasgyárban
2 – a kilátó presszójában

     8. Miről meséltek az öreg szakik?
1 – a háborúról
x – a régi vasgyárról
2 – a Weidlich palotában található Fekete kutya fűszerboltról
 

A legjobb megfejtők között nyereményeket sorsolunk ki: Koffertúra városi kalandjáték részvétel - http://kofferturak.hu/; Átjáró kiadvány-csomag (20.000 Ft értékben); kamapóló; díszdobozos kamalabda… Sorsolás. december 10-én!

A teljes kérdéssor kitölthető a kiállítási helyszínen (Herman Ottó Múzeum, Papszer út 1.), vagy beküldhető e-mailben folytatásokban vagy egyben az atjarok@gmail.com címre!




A kiállításról bővebben: http://www.coninprojekt.org/2018/10/19/buheraek-tarsberletben-oktober-25-tol/

3D-s animációk: http://www.coninprojekt.org/2018/10/20/3d-s-animaciokon-kelnek-eletre-az-ipartelepek/

Esemény: https://www.facebook.com/events/324829571637270/

2018. október 4., csütörtök

KAF-kvíz!



Az idei Kertek Alatt Fesztivál több szempontból is rendhagyó lesz, ám hogy miért, azt most nem ecseteljük.
Induljon inkább egy KAF-kvíz, hátha fény derül néhány igen fontos dologra ezzel kapcsolatban! :)

1. Hányadik helyszín a fesztivál történetében a Csanyik?
a) 2.
b) 3.
c) 4.

2. melyik településen nem volt még KAF?
a) Gömörszőlős
b) Varbó
c) Sajóhídvég
d) Bükkszentkereszt

3. Az alábbiak közül melyik az fellépő, aki csak egyszer lépett fel a fesztiválon?
a) DJ Zöld
b) Kisavas
c) Korai Banditos
d) KFT

4. Melyik az a helyszín az eddigiek közül, amelyik inkább a Kertek Felett van?
a) Gömörszőlős
b) Csanyik
c) Varbó

5. Mikor és hol készültek az alábbi képek?
5.1.

a) Gömörszőlős, 2007.
b) Bükkszentkereszt, 2017.
c) Csanyik, 2018.

5.2.

a) Varbó, 2014.
b) Varbó, 2016.
c) Csanyik, 2019.

5.3.


a) Varbó, 2015.
b) Bükkszentkereszt, 2017.
c) Avasi kilátó (USF), 2016.

6. Melyik az a sport, amely az utóbbi években a fesztivál legfontosabb elemévé vált?
a) kutyaméta
b) kama
c) viking sakk
d) víz alatti hoki

A válaszokat az alábbi e-mail címre várjuk ma (2018. X. 5.) éjfélig: atjarok@gmail.com, a "tárgy" rovatba kéretik beírni: KAF.
A helyes megfejtők nyereménye átjárós ajándékcsomag (kiadványaink, társasjáték, póló, kamalabda stb. http://atjarokhe.hu/bolt/). A nyeremények a fesztivál idején lesznek átvehetők a helyszínen.

2018. szeptember 24., hétfő

„Családfakutatás” a Minap újság hasábjain

A Minap című városi hetilapban jelent meg a minap a Conin projekt eddigi tevékenységét összefoglaló és a várható programokat beharangozó cikk. A részben az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által futtatott várostörténeti-ipartörténeti program bemutatkozását az alábbiakban a szöveget átvéve közöljük. Ezt az újságcikk egyébként a majdnem pontosan egy évvel ezelőtti projektindító tudósítás folytatása volt.


Béla, Lajos, Kati és Etel utódait keresik Miskolcon és Rozsnyón

Nem ismered Conint, a Sajó-menti Vasembert? - kérdezte a tavalyi cikk címe. Eltelt egy esztendő, és időközben bizonyára sokan találkoztak már a képzeletbeli figurával, „aki” egy szlovák-magyar közös várostörténeti kutatás emblémája: a Conin projekté. Rozsnyón és Miskolcon foglalkoznak másfél éven keresztül muzeológusok, történészek, civil kutatók annak feltárásával, milyen párhuzamosságok és egyéb érdekességek tárhatók fel a határ két oldalán található nagyvárosok (elsősorban modernkori) múltjában, huszadik századi történelmében. Azaz az eltérő, de mégis nagyon hasonló ipartörténetében: ott bányászat, itt kohászat, gépgyártás és bánya üzemelt egy évszázadon át, ami még sokáig hatóan befolyásolja a városképet, a helyiek életét, emlékezetét, dacára, hogy maga a nehézipar jóformán el is tűnt az ezredfordulóra Rozsnyóról is, Miskolcról is.


A kutatási programból letelt hónapok során a résztvevők interjúk tucatjait készítették a fentiek szemtanúival - volt gyári dolgozókkal, fúvószenekari tagokkal, sportegyesületi vezetővel, éttermi főpincérrel és másokkal, akik „sokat láttak” a szocializmus évtizedei alatt -, de készült szlovák-magyar szereplőkkel közös játékfilm is. Folyamatban van dokumentumfilm forgatása (témái: avasi kilátó, a Vasgyár, a zenészélet, és a kama játék, „Miskolc sportja”), készülőben - szlovák részről - egy könyv, magyar részről kisebb kiadvány az összegyűjtött sztorikról, amelyek képi anyagát majd webmúzeumban is megtekinthetik az érdeklődők. A legfőbb két eredmény pedig az október 25-én nyíló kiállítás lesz a Herman Ottó Múzeumban, amely a „Buheráék társbérletben” címmel csalogatja a nagyvárosi múlt különös emlékeire kíváncsiakat a tárlatra, illetve a év végén lezajló tudományos konferencia, amelyen ugyanezekről a témákról hangzanak majd el előadások.


Képzeljünk el egy huszadik századi családot, amelynek nyolc gyermeke közül négyet Rozsnyóra irányít a sors, a másik négy testvért pedig Miskolcra sodorja az élet – szintén a tavaly őszi híradásokban volt olvasható ez a felütés, ami a Conin projekt érdekes kérdéseire igyekezett példát mutatni; nos, ennek a családnak azóta sem sikerült nyomára bukkanni. Joggal feltételezhető, hogy ma is élnek leszármazottai a borsodi megyeszékhelyen a néha Kaszab Istvánnak és Czékus Klárának, vagyis gyermekeiknek, Bélának, Lajosnak, Katalinnak és Etelnek - talán a mostani újságcikket olvasva ismer valaki magára, és jelentkezik a coninosoknál (az interneten: coninprojekt.org), hogy meséljen famíliája ma még nem ismert kalandjairól?!



  • Városunk idegenforgalmi kínálatát hivatott színesíteni, gazdagítani az a fejlesztés, amelyet szintén a projekt keretében végeznek el a miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagjai. A Koffertúrák nevű újdonságról hamarosan a kofferturak.hu weboldalon lehet bővebben olvasni. A lényeg, hogy az aktivisták a szabadulószobák és a hagyományos városi séták előnyeit szeretnék „házasítani”: a túrák résztvevői – kisebb csapatok, turistacsoportok – arra kapnak lehetőséget, hogy egy nyomozás, egy rejtély megoldása révén járják végig Miskolc belvárosának jellegzetes részeit, ismerjék meg a város történelmének ritkán hallott érdekességeit, legendáit. Tehát nem idegenvezető kalauzolja végig őket az utcákon, tereken, hanem saját Sherlock Holmes-is ügyességük, amivel sorra megfejtik a feladványokat és végighaladnak a mintegy két órányi kalandtúrát kitevő állomásokon.


Utólagos kiegészítés: ahogy megjelent az idézett újságcikk, máris érkezett egy* válasz e-mailben. Küldője arról számol be, hogy családja érintett a fenti kutatásban. Tudomása van a jeles felmenőkről, és a rozsnyói rokoni szálakról is; igaz, utóbbiakkal régen ápolták már utoljára a kapcsolatot. Igyekszünk a levélküldővel hamarosan interjúzni, az érdekes fejleményekről majd beszámolunk.

(* Még utóbbi kiegészítés: sőt, már négyen jelentkeztek, és kaptunk régi családi fotókat is!)



skhu.eu

A Conin projekt (amelynek neve a pályázat angol nyelvű címének rövidítéséből adódik: CONIN) a miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesület és a rozsnyói OZ Medza, illetve az ottani Bányászati Múzeum közös akciója, 2017. szeptember 1. és 2018. december 31. között. Az Interreg Szlovák-Magyar Együttműködési Program keretében valódul meg. Jelszava: Partnerséget építünk. Központi honlapja az skhu.eu.

2018. szeptember 4., kedd

KAF 2018. hamarosan!

A Kertek Alatt/(most inkább: Felett) Fesztivált VI. alkalommal rendezzük meg. A 2007-es gömörszőlősi, majd a későbbi varbói és bükkszentkereszti helyszínek után most végre Miskolc, a Csanyikban...


Esemény: https://www.facebook.com/events/262576604380671/

2018. augusztus 13., hétfő

Mennyit kerestek a tévésorozat gyerekszereplői naponta?

Az Újságmúzeum nevű Facebook-oldal publikálta a minap ezt a kis összeállítást: néhány képet az 1974-ben készült (egy évre rá bemutatott) tévésorozatból, valamint kísérőszövegként egy 9-es listát. Azaz néhány érdekességet a borsodi megyeszékhelyen játszódó és részben itt is forgatott filmből.
Némelyik információmorzsa forrása talán épp az Észak-Keleti Átjáró Egyesület pár éve kiadott tanulmánykötete...


Trapéz farmer, bilifrizura, szocreál lakótelepi hangulat. És gondtalan gyerekkor. Következzen 9 érdekesség az Utánam, srácok című, 1975-ben bemutatott ifjúsági filmsorozatról!

1. Mivel a kulcsos lakótelepi gyerekek kalandjairól szól a film, adta magát, hogy a panelben gazdag Miskolcon és Budapesten legyenek a forgatási helyszínek. A filmben szereplő iskola a budapesti Lakatos úti általános iskola.



2. A filmben a Ladát játszó Losonczi Gáborról sokan úgy tudták, hogy már meghalt. Aztán Szergej Jelisztratov - a filmben Andrist játszotta - sikeresen felkutatta. Mint kiderült, a nyolcvanas években disszidált, majd egy párizsi kitérő után New Yorkban lett taxis.

3. A jelenetet, amikor a nyomozó gyerekek bemerészkednek egy ősemberbarlangba, a Pálvölgyi cseppkőbarlangban vették fel. A kis Berkes, Gábor (Falrahányt Borsó) és a másik szereplő, Szergej Jelisztratov addig-addig járkált a barlang járataiban, míg eltévedtek. Két órát állt a forgatás mire előkerültek. 


4. 1974 júliusában kezdték forgatnia filmet, a már említett budapesti és miskolci helyszíneken. Napi 10-12 órát forgott a kamera, s mindezért a gyerekek 400 forintot kaptak naponta.

5. A forgatókönyv-író Berkes Péter nagyon ügyelt arra, hogy ne lehessen konkrét helyszínekhez köti a cselekményt, ezért lett például Lillafüredből Orgonásliget. Berkes a két fiát is szerepeltette a filmben, Berkes Gábort és Berkes Zoltánt. 


6. A filmben szereplő lakhatóvá tett kiszuperált villamos is a forgatókönyvíró ötlete volt, még 1954-ben látott egy hétvégi telket villamossal és nagyon megtetszett neki.

7. A rivális banda verőembere Berkes Zoltán (Rados) volt. Jól hozta, pedig az életben a légynek sem tudott volna ártani, az iskolában kifejezetten jófiú volt.


 8. A főcímzenét a Generál együttesnek köszönhetjük, aki akkor volt gyerek, még ma is dúdolja a számot.

9. A már említett Szergej Jelisztratov főszereplő volt a filmben. Felnőttként egy ideig lemezlovasként dolgozott, majd az Első Emelet zenekar technikusa volt, később aztán wakeboard- és snowboard-oktató lett. Mint elmondta, a táborokban sokszor levetíti a gyerekeknek az Utánam, srácokat és a mai kicsik is imádják.


2018. július 26., csütörtök

Privát félmúlt kötetbemutató az Otthon Étteremben!


Hamarosan az új is felkerül! 
Egyébként a kiadványaink megrendelhetők innen: http://atjarokhe.hu/bolt/, illetve beszerezhetők a Központi Antikváriumban (Déryné u. 2.) és a Zöld Sárkány Teaházban (Weidlich udvar)!