Új sorozatot indítunk! Az Utánam, srácok! blog indulásakor az egyik kiemelt témát az avasi pincesorok, a Történelmi Avas jelentette. Az érdeklődés máig élő, ám szeretnénk több írást online is az olvasók elé tárni, akikhez esetleg nem jut el az Avasi Értéktár kiadványok print vagy digitális formában.
Tehát: KALANDRA FEL! – Néhány hetente egy-egy korábbi cikket, szövegrészt teszünk közzé az US blogon a sorozat korábbi számaiból. Íme az első etap, rögtön két, tematikailag összefüggő írással az Avasi Értéktár jubileumi számából (Avasi álmok – Borházas tervek):
Bereczki Zoltán: MIKROÉPÍTÉSZET-TÖRTÉNET
Az építészettörténetben mikroarchitektúrának azokat az általában középkori kőfaragómunkákat, ötvösmunkákat nevezik, amelyek az építészet szerkesztési szabályai szerint készülnek, de nem épületek: szentségházak, ereklyetartók, szoborbaldachinok, stb.
A történelemtudományban a mikrotörténetírás az az irányzat, ami nem a nagy, sorsfordító történelmi eseményekkel foglalkozik, hanem valamilyen jól körülhatárolható forrásanyag segítségével egy közösség mindennapjaival, hétköznapi életével.
A városmorfológiában a mikrourbanizmus a városszerkezet és az építészet kölcsönhatásainak vizsgálatát jelenti.
Az avasi borházak terveinek levéltári kutatása a szó többféle értelmében is mikroépítészettörténet. A városszövet ezen a területen archaikus: a terepviszonyoknak megfelelően az utcák keskenyek és kanyargósak (néha nem is nevezhetők utcának), a telkek elaprózottak, szabálytalanok, a (gyakran egyetlen helyiségből álló) épületek sokszor jóformán az egész telket kitöltik. Fizikailag sincs helye a monumentális építészetnek.
A tervrajzokat böngészve nem is találkozunk építészekkel: az aláírók építőmesterek, kőművesmesterek, ácsmesterek. Az épületek gyakran nem többek egyszerű fabódénál. Mai szemmel nézve azonban ezeknek az egészen egyszerű épületeknek a tervei is megkapóan szépen megrajzoltak és mívesen feliratozottak. Az is kiderül, hogy a város is odafigyelt a területre: van olyan irat, ami engedély nélkül készült épületrész bontásáról rendelkezik, van olyan terv, ami nem kapott engedélyt, mert „a szépészeti követelményeknek nem felelt meg”, és szinte minden tervdokumentációban szerepel a kerítés rajza. Ez utóbbi azért fontos, mert a telkek arcát jelenti a közterület felé.
A levéltárban fellelhető felső sori tervek között csak néhány olyat találtunk, ami ma is meglévő épület terve. A többi vagy nem valósult meg, vagy azóta elpusztult. Építészeti szempontból három fő csoport különböztethető meg: a valóban egyszerű, fáskamraszerű épületek tervei, a lakóház jellegű épületek (jellemzően a Felső sor nyugati vége felé, ahol a mai napig a legtöbb lakás céljára használt ingatlan van), és az igényesebb kialakítású, díszesebb, a svájci stílus ismérveit magukon hordó, nyaralószerű épületek. Ezen a soron a legjelentősebb ilyen épület a 439-es számú. Erről tervet nem sikerült fellelni, de egy régi képeslap tanúsága szerint egykor tornya is volt.
Mindhárom típusból elkészült egy-egy 3D-s modell. A 403-as számú, ma már nem fellelhető kis borház rajzát 1926-ban készítette Dr. Krausz Mórné számára Hegedűs Gábor ácsmester. Az épület nem is falazott szerkezetű, hanem egyszerű deszkázat favázon. A modellen textúrának a tervrajzok lettek felhasználva.
A 479-es, ma már nem fellelhető ház rajzait Koch Károly építőmester készítette 1905-ben Blüchel Frigyes számára. Az emeletes, lakóház jellegű borház falazott szerkezetű, díszes korláttal, kerítéssel.
A 439-es borház mai állapotát az archív képeslappal összevetve látható, hogy nemcsak a torony tűnt el, hanem a tetőidoma is jelentősen megváltozott. A modellen a mai állapot lett összeszerkesztve a képeslap alapján modellezett toronnyal, azt mutatva, hogy nagyjából milyen lenne a kép, ha visszaépülne a torony.
A műemlékvédelem nemcsak az egyedi értékeket különbözteti meg. Egy terület értékes lehet úgy is, hogy az egyes épületek önmagukban nem képviselnek különösebb értéket, de mint együttes valami nagyobb egésszé állnak össze. Az avasi pincesorok esetében is hasonló a helyzet. A néhány kiemelkedő szépségű borházon túl a sajátos morfológia: az utcarendszer, a telekviszonyok, a beépítési mód önmagában is védendő érték.
***
Bereczki Zoltán – Kapusi Krisztián: BORHÁZAS TÖRTÉNETEK AZ AVASI FELSŐ SORRÓL
Homlokzatok, tulajdonosok
Nosztalgikus anekdoták, kedélyes városi legendák gomolygó párájában húzódó avasi pincesoraink! Csodálunk, ámde a konkrét részletek tekintetében nem feltétlenül ismerünk benneteket. A történelmi Avas, igen, és milyen korúak a pincék? Cirka fél évszázada írja le a tudós Marjalaki, hogy alig van közöttük két-háromszáz évesnél fiatalabb… Ennyiben maradunk, hiszen írott források hiányában a szakemberek ma sem ismernek olyan eljárásokat, melyekkel pontosan megállapítható volna, hogy a lyukat mikor vájták a kőzetbe.
Írott források… Leginkább a pincék elé épült borházakról szólnak, nem is keveset. A porták számozása viszont változhat, a mai tulajdonosok sem biztosak abban, hogy mióta azonosítja ingatlanukat a jelenlegi szám. Az építészmérnök (B. Z.) – bölcsész (K. K.) szerzőpáros ezért előbb feltúrta a közgyűjteményeket (levéltár, múzeum, könyvtár), majd a mérnök technikai jártasságának és szakmai rutinjának köszönhetően a helyszínen mustrálta és méricskélte az aktuális látványt, összevetve a korabeli tervrajzokkal, fotókkal. A Felső sor tekintetében az egyeztetett példák alapján arra jutottak, hogy az 1930-as évekig visszamenően többnyire változatlan a mai számozás. Ezért döntöttek úgy, hogy közlik az összegyűjtött tényeket főleg amiatt, hogy a jelenlegi tulajdonosok megismerhessék és összevethessék azokat saját információikkal, megerősítsék vagy cáfolják az eddigi eredményeket…
***
A teljes kiadvány megrendelhető az Átjáró Boltban, valamint beszerezhető a Zöld Sárkány Teázóban, a Miskolc Boltban és a Központi Antikváriumban.
Hamarosan elérhető lesz PDF-formátumban is itt: http://atjarokhe.hu/olvasnivalok/
