2015. október 22., csütörtök

Utazás borvirágtól Nagyrozsdásig


 A nagyrozsdási eset című filmet talán mindenki ismeri, aki kicsit is érdeklődik a korábbi évtizedek magyar filmművészete iránt: aranyos történet, emlékezetes színészekkel, amiben a bor mint olyan játssza a főszerepet. Vajon sok boros játékfilm készült-e az idők során? Pláne napjainkban? Nincs adatunk ilyesmiről, de azt tudjuk: tavaly biztosan gyarapodott az efféle műalkotások száma. Sőt, nem csak játékfilmmel, de dokumentumfilmmel is. Ráadásul két olyan darabbal, amelyek Miskolc nevezetességét, az Avast, az avasi borkultúrát örökítik meg.

Derűt a Borútra címmel az egyik, Utas és borvirág címmel a másik.
A dokumentum jellegű alkotás címében az olvasó bizonyára felfedezi a nem is rejtett utalást arra az Avasi Borút Egyesületre, amely a mostanáig tartó Avasi Disputa program gazdája volt, s amelynek keretében ez a mozi, valamint a Szerb Antal népszerű regényét szintén szóvicces címében citáló Utas és borvirág készült. Az alkotók: az Avasi Borút Egyesület és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület aktivistái, lévén közösségi filmkészítésről van szó, illetve Tóth Judit és Fodor László. Az egyesületek tagjai közül kerültek ki a játékfilm szereplői is, mindenekelőtt a Kapusi Krisztián által életre keltett újsütetű „legenda”, Avas hercege... Kalandjai (összesen 13 percben) megtekinthetők az atjarokhe.hu honlapon.
Akit a mozikészítés további rejtelmei érdekelnek, az alábbi facebookos galériákban böngészhet.

Mint a fotókon látható, az ünnepélyes bemutató sem maradt el, de a Disputa projekt zárórendezvénye mellett a két filmet levetítették a 2015-ös CineFest kísérőrendezvényén, a CineWine-on is a Bortanyán, október 12-én. Itt került a „Borvirág” egy programba az 1957-es, Páger Antal és Sinkovits Imre fémjelezte A nagyrozsdási esettel.

Ennek az eseménynek így szólt a beharangozója: Moziztál már az Avasi Pincesoron? Most megismerheted Miskolc Város Borát, a Bükki borvidék és Magyarország válogatott borászait és a miskolci kézműves ízeket az Avas Kapujában és a Bortanyán. Egy rövid sétával a CineFest fesztivál központjától a CineWine filmjei és borai várnak a város újjászülető vigalmi negyedében.
A boros mozizásról beszámoló újságriportban egyébként a főszervező választ is adott jelen posztunk egyik nyitókérdésére:
Az elmúlt években nagyon sok boros filmet forgattak Magyarországon, főleg dokumentumfilmeket. Ezeket lehet látni majd a rendezvényen, és hát lesz, ha már filmekről beszélünk két ősbemutató, ami az Avashoz kapcsolódik
– mondta Némedi Varga Zoltán, a Miskolci Borbarátok Társaság elnöke a Minapnak.

Nos, filmezésre fel, vár az Avas hercege!



2015. augusztus 30., vasárnap

USF 2015!


Programelőzetes:

október 2., péntek, Weidlich-udvar 
    16.00: Weidlich Túra
    17.00: MoziMiskolc - beszélgetés és vetítés a Zöld Sárkány teázóban
vendégek:  Ráczkevy Ildikó színész (A miskolci boniésklájd), Béres Beáta kutató (Memento Mozi)
   18.30: Privát félmúlt Miskolcon VII. zenés kötetbemutató - Joó Timea: Gyöngyvirágtól Zöld Sárkányig

október 2., péntek, Avas-tető, amfiteátrum
   14.00: szemétszedés az Avas-tetőn a Tiszta Hegyek Napjához kapcsolódva
   22.00: party: Szemétmentes terepért - BAM Sound System

október 3., szombat, Avas-tető, avasi kilátó
   9.00-12.00: Kamabajnokság (eddigi nevező csapatok: Építészek, Észak-Magyarország, Átjáró, Hámori Waldorf, Túró Rudi...) 
    12.00: Szimfónia program (Szendrőlád)
    12.30: ebéd
    14.00: Tévétorony, városjelkép - Milyenek a kilátások? 
vendégek: Szunyogh László, Bay Judit, Juhász-Nagy Balázs, Szél Norbert, Nagy András, Rudolf Mihály, Marosi Miklós, Révai Tamás
   15.30: Utánam, srácok! - beszélgetés a filmsorozatról az egykori gyerekszínészekkel: Kovács Krisztián, Jelisztratov Szergej, Berkes Gabi, Martos Tamás, Berkes Zoltán
    17.00: Elfeledett pincék mélyén - Átjáró IV. lapszámbemutató
    18.00: 1989 - Határon (rendező: Rácz Erzsébet és Anders Ostergaard) - KineDok filmvetítés
    20.00-4.00: zenés est
fellépők: DJ Zöld, Kés, Liquid Limbs



2015. augusztus 21., péntek

Avasi pincekataszter

Elkészült a pincekataszter, a teljesség igénye nélkül, a legszebb pinceházakra szorítkozva:



Mindez az Avasi Borút Egyesület és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület közös projektjének (Avasi Disputa) keretei között készült el, Bereczki Zoltán építésznek köszönhetően - Avasi Macskakövek kutatás.

2015. július 6., hétfő

Bontják a MÁV-telepet

Alig néhány hete tartott városi túrának hívott helyszíni bejárást a Tiszai pályaudvar közeli városrészben az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, és amit akkor láthattunk, zömmel nem láthatjuk már többé. Akkor lokálpatrióták, illetve a valaha a telepen lakott, ott felnőtt érdeklődők alkotta kis csapat még végigjárhatta a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben virágzó, az ezredforduló környéki időkre viszont már igencsak leromlott állapotba került telepet, amely lassan el is néptelenedett. Mivel az önkormányzat (amely a vasúttársasagától átvette a területet) az utóbbi időben nem engedett új lakókat a megürülő épületekbe, egyre kevesebben maradta az ittlakók. Most úgy tudni, talán féltucatnyi ház lakott még.


A héten a helyhatóság megbízásából el is kezdődött a telep felszámolása, a többi építmény bontása. Csak azok maradnak ki az üresek közül, amelyek lerombolása a lakott otthonok biztonságát veszélyeztetné. Úgy tudjuk, 17 ház esik az intézkedés hatása alá. Bontásuk módszeresen, ütemezetten zajlik, külön leszedik a cserepeket, a fa tetőszerkezeteket, csak utána jönnek a falak. És mindezt természetesen meg kell hogy előzze a hatalmas mennyiségű hulladék kitakarítása.

A bontási munkálatok első napjaiban sorra érkeztek a környékre a valaha innen elszármazottak, hogy nosztalgiázva, sőt, szomorkodva vegyék tudomásul, családjuk egykori lakása örökre az enyészeté lesz. Ki csendes beletörődéssel, ki nehezebben (esetenként a beruházáson dolgozó szakemberekkel perlekedve) vette ezt tudomásul...
A munka egyébként komoly technikát és emberállományt felvonultatva zajlik - információink szerint augusztusig bezárólag -, a szinte hermetikusan elzárt területre (biztonsági okokból) nem is lehet bejutni civilben. Szerencsére a helytörténeti indíttatású fotózási szándékunkat méltányolta az illetékes vezető, neki köszönhetően adódott módunk alaposan végigfényképezni az utcákat és romokat. Sőt, a közeli - a telephez tartozó, de attól építészetileg és kicsit talán társadalmilag is elkülönülő - modern emeletes ház tetejére is feljutottunk, ahonnan ritkán feltáruló kilátás nyílik a fotós elé...




Képeink hajtás után. Az egyesület egyébként szeretné, ha a belátható jövőben módot kapna arra, hogy az eddig - ismereteink szerint* - még komolyan komolyan soha nem kutatott miskolci MÁV-telep helytörténeti feltárását elvégezhesse. Ehhez szolgálhatnak alapul ezek a mostani, szó szerint az utolsó pillanatban készült képek, és a jövőben elkészítendő személyes interjúk a MÁV-telepiekkel.

2015. május 14., csütörtök

Képeslapok az antikváriumból

Tovább gyarapodott avasi kilátós ábrázolásokat gyűjtő kollekciónk, méghozzá nem várt módon és dicséretes nagylelkűség révén.
Egy ideje már megosztjuk híreinket a Facebookon működő Miskolc a Múltban csoporttal, már csak annak reményében is, hogy kinek-kinek révén újabb relikviákhoz juthatunk. Most a napokban szóbeli segítség érkezett a lokálpatrióta online közösség adminisztrátorától: Koleszár Péter, úgy is, mint az Észak-Keleti Átjáró Egyesület jóbarátja, arra hívta fel a figyelmünket, érdemes benézni az Andrássy úton lévő főtér közelében lévő antikváriumba.
Nos, annak tulajdonosa pedig, hallva, sőt, már a netről ismerve önzetlen és közcélú gyűjtési szándékunkat, lévén anyagi eszközökkel e célra nem rendelkező civil egyesület, mindjárt azt javasolta: fogadjuk el ajándékba az üzletben talált, a kilátót ábrázoló, bronz színű plakettet/tálcácskát. Érdekesség, hogy egy hasonlóval már gyarapodott korábban kollekciónk, s páros jól mutatja, egyaránt igaz, hogy több példányban, ámde nem sorozatban készített, ugyanakkor apró részletei alapján mégiscsak egyedi műalkotásokról van szó, amelyek alighanem egy-egy öntevékeny (munkás)művész keze alól kerültek ki évtizedekkel ezelőtt, miként az előző posztjainkban látható más dísztárgyak is.


Az Újdiósgyőr Antikvárium és Régiségbolt részéről ezt követően Zólyomi Péter volt oly kedves, és további relikviákkal toldotta meg adományát: egyrészt avasi képeslapokkal, másrészt két érdekes dokumentummal: az egyik az Edda Művek rockzenekar 1986-os, kohászatbeli koncertjének plakátja, a másik még sokkal régebbi irat, nevezetesen „a diósgyőri vasgyári villamosmű toldaléképület elszámolási rajzának” másolata („Szepesi János, okl. mérnök, műszaki tanácsos” aláírás-bélyegzővel).

A lapokat is beszkenneltük, a plakátot és a tervrajzot pedig befotóztuk, hogy blogunkban bemutathassuk.

2015. április 28., kedd

Utánam, srácok: kamázni! - avagy a miskolci erszénylabda rejtélye

A kamát, mint egyfajta népi, közösségi játékot hiába kerestem a különböző játékgyűjteményekben jó 10-15 évvel ezelőtt, amikor először gondoltam a felkutatására. 2011-ben a KAMA projekt tervezésénél már tudatosan választottuk a játékot és az elnevezést névadónak, és a program egyik eleme, a játékgyűjtés többek között - a közösségi szabadidő-eltöltésre alkalmas játékok gyűjtésén túl - a kama szabályainak összegyűjtésére, rendszerezésére irányult. A jónéhány összegyűjtött játékváltozat segítségével sikerült sztenderdizálnunk a szabályokat, és különböző kisebb tesztelések, kamabajnokságok alkalmával a szabályokat az élő játék kívánalmaihoz igazítottuk (a játék szelleme és az ésszerűség elve alapján).

Eldugás (Kertek Alatt Fesztivál)
A szabályváltozatokat továbbra is gyűjtjük, bajnokságokat szervezünk a játék népszerűsítése érdekében, hiszen a mai fiatalok alig ismerik - gyakorlatilag egy kihalófélben lévő játékra csodálkozhattunk rá.
Akinknek vannak emlékei a kamázásról, arra a kérdésre, hogy milyen labdával ment a játék, általában a teniszlabda választ kaptuk. Ám ennél könnyebb és puhább labdát kerestünk: előbb nyomatos stresszlabdákkal próbálkoztunk, de voltak, igaz csak promóciós célra kis "zsonglőrlabdák" (5-6 centis átmérőkkel) is, végül a klasszikus, iskolai kislabdát (más néven: stukklabda, dobólabda, hajítólabda) választottuk, mely több szempontból is ideális megoldásnak bizonyult.


Jó pár kérdés azonban további izgalmakat rejt magában: honnan ered maga a játék? Honnan ered a kama elnevezés? Hol, milyen településeken ismerik, hol, hogyan és kik játszották?
A „kama rejtélyét” manapság akad, aki az amerikaifociban véli felfedezni: nevezetesen hogy az országba csak az utóbbi évtizedben elérkezett sportág egyfajta itthoni elődje, pontosabban annak eltorzult, helyi viszonyokhoz adaptált, a magyar gyerekek mindennapos lehetőségeihez mért hasonulása lett volna a kama anno. Tény, hogy a két szemben-álló csapat, a labdadobás és -elkapás, annak cipelése, az ellenfél általi fizikális szerelés megléte mind hasonló elem. Ám hogy került volna Magyarországra mindez több évtizeddel ezelőtt?
Valószínűbb, hogy vajmi kevés köze van egymáshoz a két sportnak (a hasonlóság legfeljebb felszínes), a néhány – nem túl sok! – hasonló momentum ellenére párhuzamosan, és egymástól függetlenül alakulhattak ki (mint sok más sportág esetében). Mindkét játék az ókori méta- és labdajátékokban gyökerezik, így nyilvánvalóan számtalan labdás sport létezik és létezett szerte a világon, melyeknek szabályai és mozzanatai több-kevesebb rokon vonást tartalmazhatnak.
A kamajáték motívumait egyébként három, a Magyar Néprajz VI. kötetében a játéktípusok leírásánál is megtalálhatjuk: az egyik a görög-római eredetű „métázás”, a másik az elsősorban Észak-Magyarországon, régiónkban elterjedt „mancsozás”, a harmadik a „dugós vagy susolós” (utóbbi azért érdekes, mert a kama egyik sajátsága éppen a labda eldugásának mozzanatában rejlik). Könnyen elképzelhető, hogy a vidékről városba költözöttek gyerekei játékaikat az új környezetben is játszották, adoptálták újabb helyszínekre (például az iskolaudvarokon, majd szerte a városban a játszóterek környékén is gyakori kézilabda-, kispályásfoci-pályákra), és persze a játékok keveredhettek, újak születhettek.
Így tehát a kama legfontosabb mozzanatai közül a kapura dobás, és a gólszerzés egyértelműen a modern labdajátékokkal mutat rokonságot (foci, kézilabda), a labda elkapásra való törekvés és a futás, üldözés a métajátékokkal rokonítható, a labda eldugása pedig a dugós/susolós nevű népi játékból származhat. Ez utóbbi mozzanat teszi igazán izgalmassá a játékot: mivel nem tudni, ki rejtette el a labdát, illetve a futók próbálják elterelni a védekező csapat figyelmét, így megesik, hogy az akció során  a labda eldobását sem veszi észre egyik-másik játékos…

Nem sikerült a nyomára akadni az elnevezés rejtélyének: honnan jön, mit jelenthet, jelenthetett a kama (néha: koma) szó? (Mivel a koma változatra csak nagyon szórványos adat utal, és inkább fiatalok ismerik így, valószínű, hogy a kama elnevezés egyik újabb változatáról van szó, és nem fordítva.)

A játék a jelek szerint Miskolc majd minden részén ismert, illetve ismert volt , például: vasgyár, Diósgyőr, Győri kapu, Avas, Szirma, stb. (arra, hogy hol nem ismerik, belvárosból és például Hejőcsabáról van néhány szórványos adat) de ismerték és játszották Ongán is! Arra vonatkozólag, hogy Miskolc mellett milyen településeken játszották, szintén csak nagyon szórványos adat került elő (az említett Onga mellett eddig egy-egy adat utal a következő településekre: Halmaj, Sárospatak és Ózd, illetve (talán) hasonló játékról, de mindenképpen más néven: Szabolcs-Szatmár, Eger). Mindez jelzi, van még mit kutatni bőven, hisz nem kevés rejtélyes vonás továbbra is megválaszolatlan kérdéseket takar... Úgy tűnik tehát, a játék egyrészt miskolci, és a megyében többfelé is ismerik, ismerték, többé-kevésbé. Azonban más városokban és megyékben, mint például Debrecenben, Nyíregyházán, Budapesten vagy Zalaegerszegen (az említett szórványos és bizonytalan adatokon túl) nem ismerik sem a játékot, sem a kama elnevezést.

A kamázás egyik vonzóerejű integratív jellegéből adódik: az iskolaudvarokon a fiúk fociztak, a lányok gumiztak, de a kamát fiúk és lányok együtt játszottuk. A jelek szerint manapság is működőképes a játék vegyes csapatokkal (fiúk és lányok, kicsit és nagyok), ugyanakkor iskolások között, a bajnokságszervezés indokolt az általános és a középiskolások szétválasztása, és a vegyes csapatok preferálása (hiszen a - tapasztalatok alapján - csak fiúkból álló csapatok mindig könnyebben érvényesülnek).

folyt.köv.

d.r.

 

2015. március 24., kedd

Érettségi tablók - és tételek

Ezek a "tételek", amiket keresünk, az avasi kilátóval és a diósgyőri várral kapcsolatosak.
Egyszerűbben szólva: keressük azokat a középiskolai tablókat az elmúlt évtizedekből - vagyis fotókat róluk -, amelyek alkalmazott grafikai elemként a fent említett két jellegzetes miskolci építményt,azok képi ábrázolását tartalmazzák.
Feltételezhető (és ez már be is igazolódott), hogy az oly jellegzetes megjelenésű két ikonikus épület, amelyek millió meg egy helyen bukkannak fel a huszadik század második felének mindenféle arculati elemeinek szinte állandó szereplőiként, az érettségire emlékeztető montázsokat sem kerülték el. Hiszen azokra amúgy is jószerével "bármit" oda szokás rajzolni-festeni, amit az illető osztálybeli diákok, vagy éppen a megbízásukból dolgozó fényképészek-grafikusok-táblafestők odaillőnek, de legalábbis képileg dekoratívnak találnak.

Szóval elkezdtük legfrissebb felhívásunkat reklámozni, miszerint ilyen fotókat keresünk, és a Facebook Miskolca múltban csoportjában kapott jótanácsok révén máris találtunk több mint féltucatnyit. Két olyan tanintézmény került a látókörünkbe, amelyek dicséretes módon archiválták múltbeli tablóikat, ezek zöme fényképként megtalálható az illető iskolák honlapjain. A kettő közül a Diósgyőri, korábbi nevén Kilián Gimnázium az, amelynél a diósgyőri vár kerül gyakrabban a szemünk elé, a Földes Ferenc Gimnázium esetében inkább az avasi kilátó dominál. Ennek alighanem egyszerűen városképi, azaz földrajzi okai vannak.

Tegyük hozzá:az 1963-as építésű betonszerkezet képi ábrázolásait eddig is bőszen kutattuk, ám a középkori vár közelmúltbeli jelentős átalakításával annak eddig ismert kontúrja, arculata is a múlté lett, így korábbi ábrázolásainak gyűjtése immár értelmet nyert.

Íme, eddig összeállt galériánk az alábbi; bővítéséhez mindenfajta segítséget szívesen fogadunk.

Kiegészítés: az alábbi képsorozat végére két olyan tabló is került bónuszként, amelyeken az előző (fa) kilátó látható, valamint egy olyan, amin egy elképzelt jövőbeli Miskolc talán szintén az Avas-tetőre megálmodott futurisztikus kilátója tűnik fel.

Kilián - Diósgyőri Gimnázium 1993-99 12.h