A tavaly megjelent Hetvenkét méter - Képek és történetek Miskolc jelképéről, az avasi kilátóról című könyv második kötetének ünnepélyes bemutatója: 2022. április 8., péntek 18 órai kezdettel. Beszélgetés, filmvetítés, kiállítás. Helyszín: az Avasi Kilátó Kávézó.
Program:
18.00-tól: 72 méter II. kötetbemutató
19.00-től: A kilátás mindenkié filmbemutató
20.00-tól: Laza, zenés hangulatidézés DJ Astróval és Bordeeval
Esemény: https://www.facebook.com/events/1579096665800103
Egyesületünk a kiadványok mellett kezdetektől készít nyomatos pólókat is, vagyis a kötetek mellett a FASHION is megjelent repertoárunkban, hogy ne csak olvass városunkról, de viselhesd is azt. Ez esetben leginkább szitázott pólókról van szó, és nem csak az ötlet, de a tervezőgrafikusok is miskolciak. A pólók mellett persze több más is előfordult már, például, sapkák, pulóverek, kitűzők, puzzle, hűtőmágnesek, stresszlabdák stb., Így nem csak olvasgathatsz, de hordhatod és ajándékba is adhatod Miskolcot.
A legtöbb ilyen póló és egyéb kiegészítő különböző projektekhez kötődött, és ajándékként osztogattuk. A 2008-2009-es Egyszer volt hol nem volt Acélváros című projektjével kezdődött a sor, amikor egy földesista önkéntes tervezett logót, és ebből készült egy nyomatos póló, melyet egy támogatónk készített. Ezután két másik projektpóló következett partnerségben zajló programokban: a Műszakváltás a Factoryval, a Tündérkert pedig a Bányász Kulturális Egyesülettel, 2010 és 2011 táján. (Boós Feri és Darázs Richárd tervei alapján.)
A következő, komolyabb széria Utánam, srácok! felirattal (a kilátót és egy villamost ábrázolva) 2012-ben és 2013-ban készült, először még az Egyszer volt, hol nem volt... projekt keretei között, majd attól függetlenül, már árusításra szánva készítettük az újabb nyomást. /Balogh Attila tervei alapján./
A 2013-ban indult KAMA projektünk – mely egy közösségi programokra épülő, alapvetően zöld kezdeményezés volt – új idők szelét hozta: a projektproduktumok között megjelentek KAMA Mentsd meg a jövőt! feliratú pólók, szatyrok, illetve stresszlabdák és zsonglőrlabdák is.
Azóta sok hosszú év telt el, kamás pólók sokasága készült el és került kiszórásra különböző változatban (pl. Utánam srácok!, újabban Kelj fel és játssz! és Zöld Meteor felirattal). Ezeket a pólókat eleinte vetélkedős csapatok vagy más programok (pl. faültetés, szemétszedés) résztvevői kapták, majd inkább a kamakupák, kamabajnokságok csapatai, mezként viselve azokat. Jó néhány széria megjelent mindenféle színekben a rövid- és hosszú-ujjú pólókból a fentebbi feliratokkal, sőt előfordult, hogy külön szitanyomás készült egy-egy partnerünkkel szervezett eseményre (EX-Act Project Kft. csapatépítő kamázás; Máltai Szimfónia program és a Mirákulum Egyesület: Napvilág Fesztivál; Debreczeni Márton SzKI: kamakupa). Bár a kamázás kapcsán a labdákon volt a hangsúly, mint játékszer, készült néhány nyomatos bőrlabda és stresszlabda is az évek alatt, de még díszdobozos készlet is. Lett kama-logóval ellátott baseball sapkánk, újabban pedig kamás pulóver, kapucnis póló és maszk is. Igazi különlegesség, hogy az UV-s kamázáshoz készíttettünk UV-aktív mezeket is, melyek nagyon jól mutatnak sötétben. (Babos Kriszta, Török Eszter és Zagyi Peti grafikáit használtuk.)
.png)
.png)
Az utóbbi években a Zöld Meteor kamás kellékek mellett megjelent a Conin projekt és az Utánam Srácok Fesztivál is újra kilátós motívummal, majd a Koffertúrák is. Utóbbi pólókon, szatyrokon, hátizsákokon, mint az egyesület egyik újabb társadalmi vállalkozásának promóciója. Ezek mellett más ajándéktárgyak is készültek: a kilátót és más miskolci motívumokat tartalmazó hűtőmágnesek, Miskolc-kocka és kockapóker-készlet. A tavalyi évben végre eljött az ideje az újabb – a 2021-es Utánam srácok a kilátóba! programhoz kapcsolódó – kilátós termékeknek is: pólók és pulóverek, szatyrok és hátizsákok, pálinkás és vizes/whiskys poharak jelentek meg és kerültek árusításra. Ezt követően bővült a repertoár: maszkok, csősál, gyermek pulcsik. (Török Eszter, Szakos Dani és Dombóvári Ági grafikáit használtuk.)
.png)
Az igazi siker az újabb kilátós sorozat esetében számunkra az, hogy nemcsak hogy eladható termékekről van szó, hanem örömmel viselik, mutatják a közösségi hálón is (Miskolcon, Seattle-ben, Kanadában, Írországban vagy máshol).
A diósgyőri vaskohászatról-acéliparról évek óta folytat gyűjtéseket és kutatásokat az Észak-Keleti Átjáró Egyesület. Sok információ manapság már a Facebookról származik: elsősorban a személyes emlékek, privát élmények. Például arról, ki hogyan emlékszik a 30-40 évvel ezelőtt mindennaposnak számító Avas-oldali salaköntésekről. Fény és hang... aki látta és hallotta, máig nem feledte.
Az alábbi gyűjtés anyaga másfél évvel ezelőtt a Minap újságban jelent meg (2020. október 31.) először.
A nemrégiben épp két és félszáz éves múltra visszatekintő miskolci-diósgyőri kohászatnak és acélgyártásnak sokan sokféleképpen igyekeznek emléket állítani a jubileum idején.
Az egyik ilyen törekvés az Újgyőri főtérre szánt emlékmű, amely kezdeményezést a városi önkormányzat karolta fel. A Kraitz Gusztáv által készített szoborkompozíció az eredeti tervek szerint már állhatna, de az elmúlt két évbeli járvány- és karanténhelyzet miatt elhalasztották a felállítását; jelenleg nem ismert még a kitűzött határidő. Előzetes látványtervek alapján a nagyközönség is megismerhette már az elképzelés lényegét, miként is nézne ki a hajdani „Marx téren”, a Diósgyőr-Vasgyár központi közlekedési csomópontjában megjelenő látványosság.
Az emlékmű magvát képező, valamikori valóságos ipari objektumot megjelenítő fődarabot szokás úgy emlegetni, hogy „kokilla”, de igazából az acélgyártás folyamatának egy másik, ugyancsak fontos és emlékezetes alkatrészéről van szó.
Amit Kraitz Gusztáv szobrával megformálni igyekezett, az nem más, mint egy salaküst. Hogy egész pontosan mi is a salaküst és hogyan használták, azt a Hámorban működő Kohászati Múzeum vezetője, Harcsik Béla segítségével idézzük fel.
– A kohászat szükséges mellékterméke a salak. Egyrészt összegyűjti a fémolvadék szennyezőit – kezdte a magyarázatot a szakember –, másrészt elszigeteli a fémet a légkörtől. A salak úszik az olvadék tetején, ezért könnyen eltávolítható. A vas- és acélgyártás során képződött salakot hasznosítják, a szeparálást követően a fémtartalmát visszaolvasztják, a nemfémes részt a magas kalciumtartalmának köszönhetően az építőipar – úgymint cementgyártás, pályaborítás, útalap és a többi – dolgozza fel.
Amikor pedig a gyártás során eltávolították a salakot, és acélból öntött, több köbméteres üstökben fogják fel, majd olvadt állapotban szállítják ki a salakhalnára, ott visszahűtés céljából kiöntik. Ennek, vagyis a halnán történő kiöntésnek a fény- és hanghatására még miskolciak ezrei emlékezhetnek, különösen akik a Győri kapuban éltek az LKM működése idején, de távolabbi városrészekbe is ellátszódott és elhallatszódott az esemény, vörösre festve az égalját, és kilométerekre terjedő pokoli zajt keltve. A fényjelenség különösen este, sötétben bizonyult különlegesnek és emlékezetesnek. Akik a diósgyőri salakhalnáktól látótávolságra laktak, azok éjszakánként megcsodálhatták az eget beragyogó fényjátékot. Mindezt azért fontos ilyen részletesen felidézni, mert éppen ezt a jelenséget eleveníti meg az Újgyőri főtérre szánt emlékmű. A célja azáltal is megőrizni, elevenen tartani a 250 évvel ezelőtt, Mária Terézia engedélyével, Fazola Henrik által alapított Diósgyőri Kohászat és későbbi testvérüzeme, a Diósgyőri Gépgyár emlékezetét. A szobrot alkotó művész koncepciója, hogy a salaküstből időnként feltörő fény szimbolizálja a nyersvas- és acélgyártást.
Régi fotókat keresünk
Olyan fényképeket keresünk, amelyeket
évtizedekkel ezelőtt az esti égboltot sárgás-vörösre színező
salaköntésről készítettek a közelben élők a Győri kapu térségében. Az
olvasók által meglelt és a Miskolci Napló szerkesztőségéhez eljuttatott fotókat
a diósgyőri kohászat két és fél évszázados jubileumát ünneplő
cikksorozatunk következő részeinek illusztrálásánál szívesen használjuk
majd. A fotókat az info@mikom.hu atjarok@gmail.com e-mail-címre várjuk.
