Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #4
Miért
éppen Diósgyőr?
Hogyan válik valaki tősgyökeres diósgyőrivé, ha nem ott született? Panelban berendezett ovi, csikorgó villamos a Blahán, jéghideg strandvíz és a legendás Bányász kocsma, ahol egy éjszakára véletlenül feltalálták az éjjel-nappali nyitvatartást. Szerzőnk személyes, emlékekkel teli időutazásra hív minket a vár tövébe, a Borsodi Fonó és a SZÖTYKE világába, egészen a Pecér-völgy pincéiig. Mert Diósgyőr nem csak egy városrész – maga a történelem.
Nem vagyok Diósgyőr szülötte, de életem meghatározó helyszíne volt mindig is, gyerekkoromtól a mai napig, hiszen felnőttként már ott éltem le életem nagyobb részét. A gyermekeim ott nőttek fel, most meg már az unokáimmal ismertetem a környéket.
Családi vonatkozásban már sokkal régebbről van kötődés. Az a telek, ahol most az Erkel Ferenc Zeneiskola áll (régebben bölcsődeként üzemelt), az ómassai nagyszüleimé volt, kukoricát termesztettek ott. A kuláklistára kerülésük miatt vették el tőlük.
Az óvodát Diósgyőrben kezdtem az egyik Árpád utcai panelházban kialakított, két szinten megvalósult oviban. Előnye anyukám munkahelye és a buszmegálló közelsége volt. Ezzel ki is pipáltuk az előnyöket. Hátránya, hogy nem volt saját udvara, emiatt kiscsoportos magyar vándorokként kerestük a játékra alkalmas tereket. A tejgyár háta mögött volt egy viszonylag nagy zöldterület, ahová kivonult az ovi. Nem volt túl közel, de nem emlékszem arra, hogy sok idő lett volna odaérni. A másik játéktér a Blaha Lujza utcán egy kis füves terület, ami most már valóban játszótér lett. Ott közlekedett a visszaforduló villamos, amit nagyon szerettünk nézni. Lehetett hallani, ha jött, mert dobhártyarombolóan csikorgott, mint a rosszat álmodó nagyapám foga éjszaka. Az óvoda előtt a buszmegállóban a kihagyhatatlan trafik állt, ahol minden nap megkaptam a kisírt kis kockacsokimat. Anélkül és a fonott kis fotelem nélkül ugyanis nem szálltam fel a buszra.
A Vár utcájába sokat jártunk anyukámmal: a sarki vas-műszaki boltba mindenféle dologért, és az utcában lakó és dolgozó cipészbácsihoz. Egy nagyon pici kis házban volt a műhelye a nagyon alacsony öreg bácsinak. Meggyőződésem volt, hogy ő az egyik törpe a Hófehérke meséből, ezért szívesen mentem oda.
A Bányász kocsmával szemben állt a Vár presszó, ott lehetett fagyit, sütit és Bambit venni. Jelenleg a Kisgergely Cukrászda van a helyén. Oda rendszeresen betértünk. A DVTK-meccsek után is előszeretettel vittek oda családom férfi tagjai. Én sütit kaptam, ők nyilván mást. Amikor középiskolás voltam, videodiszkót is tartottak ott hétvégenként, amit egy tévékészülék a sarokba szerelve biztosított a belső helyiségben.
A nyári szünetekben, amikor éppen nem a keresztanyámnál a Bodrogközben nyaraltam, a nagymamámra bízott anyukám. A Diósgyőri strand meghatározó élmény volt mindkettőnknek. Jéghideg vizével semmiben nem különbözött a Garadna- vagy a Szinva-pataktól, ahol egyébként is pancsoltunk. Emlékszem, előfordult, hogy amikor eleredt az eső fürdés közben, melegebb volt az eső, mint a strand vize. Néha mezítláb kellett hazamennem, mert véresre dörzsölte a medence alja a lábujjaimat. Mondhatom, hogy amíg be nem zárták, rendszeresen jártunk oda már a gyermekeimmel is. Hiányzó színfoltja ennek a városrésznek.
Egyszer volt a Banyiban éjszakai sörvásár!
A Kaláka-fesztivál a várban beszippantott engem is. Gyakorlatilag több napig bent éltünk, még hálózsákot is vittünk, ami a várfal egyik sarkában várt ránk, ha esetleg elfáradtunk volna. Természetesen szoros viszonyban volt a fesztivállal a strand, ami ilyenkor kempingként funkcionált, a Bányász kocsma és a Gumis kocsma. A Bányászban gyakran külön fesztiválocska alakult, a zenészek is szívesen álltak meg ott egy kis rögtönzött koncertre. Akadt olyan is, amikor az esős idő miatt nem is mentünk tovább. Egy ismerősömmel történt meg, hogy véletlenül bezárták a kocsmába. Elment a WC-re, de mivel elálmosodott, elaludt. A tulajdonos úgy tudta, hogy már nincs ott senki, ezért bezárta az intézményt. A mi hősünk valószínűleg a nagy csendre ébredt fel, és legnagyobb meglepetésére sehol senkit nem talált, és ki sem tudott menni, hiszen az ablakon is rács volt. Bánatában ivott egy-két sört, és az ablaknál várta a reggelt. De nem az jött hamarabb, hanem a várból hazatávozó vidám társaságok, akik még szerettek volna valamit meginni a Bányászban. A szívszaggató kéregetéseknek engedve úgy döntött, ő lesz a nap hőse. Osztogatta a sört, bort, töményeket, természetesen pénzért. Ha már be van zárva, legalább legyen hasznos tagja a társadalomnak. A tulajdonos, amikor reggel megérkezett, meglepődve vette tudomásul, hogy véletlenül feltalálták az éjjel-nappali kocsmát. Gyakorlatilag nem veszett kárba semmi, éjszaka is keresett pénzt. Fel is ajánlotta a srácnak az éjszakai műszakot a fesztivál időszakára, de úgy tudom, nem fogadta el a lehetőséget.
Volt valamikor Borsodi Fonó is Diósgyőrben. 1994-ben került a várba a rendezvény, előtte a Gárdonyi Géza Művelődési Házban rendezték meg 16 éven keresztül. Az igazi hangulatát a Diósgyőri vár hozta meg az utánozhatatlan környezettel. Színvonalas hely, színvonalas műsorok jellemezték. A Szinvavölgyi Néptáncegyüttes házigazdaként funkcionált a rendezvényen. Rendhagyó történelemóra keretein belül vidéki iskolásoknak adtak műsort a kicsik és a nagyok. Az én gyermekeim is táncoltak minden évben, gyakorlatilag egy héten keresztül. A szülőkből alakult SZÖTYKE (Szinvavölgyi Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesülete) itt tartotta alakuló ülését egy átmulatott estén 2004-ben. Ennek a csapatnak a tagjai közt vagyok én is. Mi is szívesen megmutattuk botladozó tánctudásunkat ezen a rendezvényen többször is. Kár, hogy megszűnt a fonó, viszont a SZÖTYKE még működik…
A házat, ahol most élek, egy olyan bányásztól vettük meg, aki a Márta-bányában dolgozott. A bejárata tőlünk kb. 50 méterre volt, nem kellett messzire mennie a munkahelyére. Egy kis pikantériája van az életének: Tibolddarócon, barlanglakásban nőtt fel, bányászként dolgozott egész életében. Szabadidejében pincéket ásott a saját telkén, a szomszédok telkén és a Pecér-völgyben a pincesoron. Ha hinnék a reinkarnációban, megtippelném, milyen testben született újjá halála után.
Már több mint 31 éve diósgyőri lakos vagyok, és büszkén mondhatom, hogy nem mennék innen lakni sehová. Családias minden szempontból. Előttünk jár a kisvonat, mellettünk a Pecér-völgy hangulatos pincéi, vendégszerető pincetulajdonosokkal. A történelmi szőlőhegy alatt élek, néha elkap egy romantikus gondolat: Diósgyőr maga a történelem.
KORÁBBI CIKKEK:
Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
11103901-19331571-36000001
Észak-Keleti Átjáró Egyesület
(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)
Utánam, srácok! ReAvas túra a Kulturális Örökség Napjain
em%20%C3%A9n%20a%20di%C3%B3sgy%C5%91ri%20strandot!%20%20-banner.jpg)
.jfif)
.jfif)
.jpg)
em%20%C3%A9n%20a%20di%C3%B3sgy%C5%91ri%20strandot!%20%20%20-plak%C3%A1t.png)