ÉS-szilánkok 5.4: VENDÉGLÁTÓIPARI TANÖSVÉNY
Thália
presszó
Csak
a ’90-es évekbeli több virágkorát is megtapasztalhattam! Az évtized elején még
a régi rexasztal is ott pompázott a bejárattól rögtön jobb kézre, bár már
inkább csak látványelemként tett mély benyomást, a rexezés ideje addigra lejárt
(a rendszerváltozás után nyugatról frissen bejött és Miskolcon is elterjedt
pool billiárd lett a menő…). Régi csempék és burkolat mindenhol, óriási tükrök
a falon és a mosdó előtti hatalmas bordó bársonyfüggöny mögött, kis asztalkák
piroskockás terítőkkel és fekete műbőr bevonatú székekkel, békebeli karos
kávégép a hatalmas pulton, óriási üvegvitrin-hűtőpult a cukrásztermékeknek és
hidegkonyhai készítményeknek (de lehetett kérni melegszendvicset, tükörtojást
vagy rántottát is – a Mackó nevű elődje hagyatékaként), de sakktáblák is várták
a vendégeket, és ha úgy volt, Bandi, a csokornyakkendős pincér is kiállt
bárkivel, akár szimultán is sakkozott, ha kellett, vonalas telefon és spontán
üzenőfal a vendégek igényének kielégítésére a korszak sajátos kommunikációjának
megfelelően: „Thália: egy pohár szóda 30 forintért, vagy egy pohár ajándéksör
Banditól, a fehéringes, fekete nadrágos, bajuszos, eszményi pincértől, aki ha
kellett (és kellett) szimultán sakkozott a vendégekkel, lóbálta a rexasztal
dákóját, vagy átadta a haverod papírfecnis vagy telefonos üzenetét…” (Darázs
Richárd: Moszkvics a szakadékban. Privát félmúlt Miskolcon II.; Észak-Keleti
Átjáró Egyesület, Miskolc, 2013., 16-17. o. ) „A Thália presszóban nem az internet, hanem a
kávégép segítségével kommunikáltam. Ha bementem és nem volt ott, akit kerestem,
kértem egy számolócédulát meg tollat a Banditól és üzenetet írtam, hogy »Helló,
itt voltam 3-kor, nem láttalak, majd 6 körül még visszanézek«… Néha vonalason
is hívtam a Tháliát, ha épp el akartam érni valakit.” (Fábián Titusz: Mi más
lehetnék? Privát félmúlt Miskolcon XXX., Észak-Keleti Átjáró Egyesület,
Miskolc, 2024., 6-7.o.)
Jártak
ide gimnazista fiatalok, levelezős idősebb fazonok (melós vagy csöves szerkóban
például), egyetemisták, művészek, zenészek, önjelölt költők, bábszínészek,
alterosok és punkok, deszkások és füvesek (a felsorolás önkényes, és egy-egy
akkori vendég akár több kategóriába is besorolható lenne), és persze idült
alkoholista kinézetű idősebbek, vagy éppen kalapos-zakós öregurak is.
Ha
nagy néha kértem egy puncsszeletet vagy minyont, előfordult, hogy nem kaptam,
mert Bandi és Szilárd jelezte, hogy ezt inkább nem kéne (vagyis nem friss)…
Bandi
és Szilárd aztán egyre többször emlegették a vizsgáikat, és a 2000-es években
mindketten pályát váltottak, és mindketten szociális területen helyezkedtek el.
A 2000-es évek közepe tájára kissé változott a közönség összetétele, no meg –
többé-kevésbé – a régi törzsvendégek kinézete is, ellenben a presszó
berendezése alig, ami nagy előnynek számított a szememben, de a ki tudja
hányadik, éppen dívó retróhullámmal ironikusan zárójelbe tette magát a korábbi
intézmény! Előbb festettek és modernizáltak, majd hamar észbekapva hirtelen
újrafestettek és berendeztek, így aztán művi retró kocsma lett a Tháliából – a
retró hangulatot persze sokkal inkább visszaadta volna a két lépessel korábbi
állapot, és mindezzel valami megtört, valami odalett…
A
2010-es években végül bezárt a Thália…
Thália presszó
Csak a ’90-es évekbeli több virágkorát is megtapasztalhattam! Az évtized elején még a régi rexasztal is ott pompázott a bejárattól rögtön jobb kézre, bár már inkább csak látványelemként tett mély benyomást, a rexezés ideje addigra lejárt (a rendszerváltozás után nyugatról frissen bejött és Miskolcon is elterjedt pool billiárd lett a menő…). Régi csempék és burkolat mindenhol, óriási tükrök a falon és a mosdó előtti hatalmas bordó bársonyfüggöny mögött, kis asztalkák piroskockás terítőkkel és fekete műbőr bevonatú székekkel, békebeli karos kávégép a hatalmas pulton, óriási üvegvitrin-hűtőpult a cukrásztermékeknek és hidegkonyhai készítményeknek (de lehetett kérni melegszendvicset, tükörtojást vagy rántottát is – a Mackó nevű elődje hagyatékaként), de sakktáblák is várták a vendégeket, és ha úgy volt, Bandi, a csokornyakkendős pincér is kiállt bárkivel, akár szimultán is sakkozott, ha kellett, vonalas telefon és spontán üzenőfal a vendégek igényének kielégítésére a korszak sajátos kommunikációjának megfelelően: „Thália: egy pohár szóda 30 forintért, vagy egy pohár ajándéksör Banditól, a fehéringes, fekete nadrágos, bajuszos, eszményi pincértől, aki ha kellett (és kellett) szimultán sakkozott a vendégekkel, lóbálta a rexasztal dákóját, vagy átadta a haverod papírfecnis vagy telefonos üzenetét…” (Darázs Richárd: Moszkvics a szakadékban. Privát félmúlt Miskolcon II.; Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2013., 16-17. o. ) „A Thália presszóban nem az internet, hanem a kávégép segítségével kommunikáltam. Ha bementem és nem volt ott, akit kerestem, kértem egy számolócédulát meg tollat a Banditól és üzenetet írtam, hogy »Helló, itt voltam 3-kor, nem láttalak, majd 6 körül még visszanézek«… Néha vonalason is hívtam a Tháliát, ha épp el akartam érni valakit.” (Fábián Titusz: Mi más lehetnék? Privát félmúlt Miskolcon XXX., Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2024., 6-7.o.)Jártak ide gimnazista fiatalok, levelezős idősebb fazonok (melós vagy csöves szerkóban például), egyetemisták, művészek, zenészek, önjelölt költők, bábszínészek, alterosok és punkok, deszkások és füvesek (a felsorolás önkényes, és egy-egy akkori vendég akár több kategóriába is besorolható lenne), és persze idült alkoholista kinézetű idősebbek, vagy éppen kalapos-zakós öregurak is.
Ha nagy néha kértem egy puncsszeletet vagy minyont, előfordult, hogy nem kaptam, mert Bandi és Szilárd jelezte, hogy ezt inkább nem kéne (vagyis nem friss)…
A 2010-es években végül bezárt a Thália…
Bor-Is: borisszák origója
Tokaji Borkóstoló: olyan borisszák központja, akik
számára távolinak tűnik a Búza tér
Spaten Söröző: sörkert-agora
Thália presszó
Déryné (Esz)presszó
Buga Jakab
Hetedik Mennyország / Nightmare / Anonymus
TBC
Vian Klub: underground színtér a lakótelepen
Ifiház
Antipatika
Black Mici
Gárdó
Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.
ÉS-szilánkok 5.3: VENDÉGLÁTÓIPARI TANÖSVÉNY
Tokaji Borkóstoló: olyan borisszák központja, akik számára távolinak tűnik a Búza tér
Utánam, srácok, a Tokajiba! Hogyha a belváros rejtőzködő tereinek útvonalán csatangolunk, annak egy szakaszán, a Szemere-kert és a Bartók tér között átkell haladjunk a város főterén... A Városház tér 5. szám alatt találjuk/találhattuk a Tokaji Borozót (egykor Tokaji Borkóstoló), ami igazi különlegesség a maga nemében. Már a ’90-es években is kissé avíttnak számított, ugyanakkor talponálló berendezésével, jellegzetes bútorzatával, mára hihetetlennek tűnő nyitvatartási rendjével (korán reggel nyit, este 8 tájban zár) és érdekes figuráival, törzsvendégeivel megtudott őrizni némi bájt, mely a ’70-es, ’80-as évek presszóinak világát idézi, de valójában még korábbi, igazi őskövület: már egy 1967-ben kiadott német–magyar brosúra (kocsmatérkép) is említi.
Így ment ez, a régi nénik mérték a régi és újabb borokat a régi és újabb borisszáknak, egészen néhány évvel ezelőttig, amikor is híre ment, hogy bezár a Tokaji! Egy fergeteges búcsúbuli után aztán hamarosan újra kinyitott, és még egy bő évig működött a borozó, továbbra is Tokaji néven, de már új tulajjal, nagyrészt a korábbi berendezéssel és dizájnnal. Majd 2024-ben végül megújult külsővel és bútorzattal átalakítva végleg letűnt ez az időutazással felérő objektum, amely talán csillagkapuként, féreglyukként vagy valamiféle kulturális fekete lyukként vibrált néhány élénk fantáziájú könyvmoly látomásaiban, avagy asztalfióknak írt zsengéinek kusza lapjain.
A borozó tehát már évtizedekkel ezelőtt is ősréginek, már-már történelemelőttinek tűnt. Olcsó is volt, érdekes emberek jártak oda: hozzánk hasonló fiatalok mellett meglett emberek is, pl. művészek, ügyvédek, újságírók, építészek stb., akár kalappal a fejükön, öltönyben, vagy szakadt ruházatban pompázva. Gyakran megfordult itt például egy Pilinszky és egy Nagy László kinézetű öreg is, utóbbi hihetetlen átéléssel szavalt József Attila-verseket, ha kérték, ha nem... Az 1990-es évek második felében egy érdekes útvonal fontos állomása volt számunkra a Tokaji, mikor már sem a Buga Jakab nem működött a Tetemváron, sem a Nightmare, a Dukát, a TBC és egyéb helyek a Kisavason és a Nagyavason. Az útvonal nagyjából így állt össze: Thália – Déryné (vagy fordítva) – Tokaji Borkóstoló – Spaten – Vian Klub. A Tokajiban a korai (este 7-8 körüli) zárást általában sikerült jelentősen kitolni, a hárslevelűt vagy furmintot sokszor fröccsként ittuk (Borsodi Vizet is árultak, így elvitelre üvegestül vihettünk belőle)...
Képek/cikkek forrása: az első két fotóról nincs adatunk, keressük!; minap.hu, illetve Észak-Magyarország 1971. és 1990.
ÉS-szilánkok 5.2: VENDÉGLÁTÓIPARI TANÖSVÉNY
A főutcától és a Centrumtól majd’ száz méterre, a Búza térrel szemben találjuk a kommersz szeszt és olcsó kimért bort kedvelők valamikori (talán) Mekkájának számító Bor-Is borozót – a fura, valamiféle humorról tanúskodó elnevezést felmutató szórakoztatóipari objektum a Búza tér 14. szám alatt működött, amelybe a különleges enteriőrje miatt kifejezetten érdemes volt betérni, bekacsintani, vagy legalább betekinteni. Belső falát Erdély Miklós monumentális vörös-fekete fotómozaikja díszíti mind a mai napig, bár nem éppen a felbecsülhetetlen értékének megfelelő körülmények között.
A bejárat feletti – Viszontlátásra! – felirat szintén a borozót díszítette egy, a 2010-es években történt felújításig...
Szokás volt ide programot és akár városi túrákat is szervezni, például a MŰÚT (a MŰÚT folyóirat 2008/4-es száma, abban is elsősorban Müllner András Fotómozaikokról, mozaikosan című írása: https://muut.hu/wp-content/uploads/008_2008.pdf), az Artmagazin (Boros Géza: Leletmentés. Erdély Miklós fotómozaikjai. In: Artmagazin, 2014/6. https://www.artmagazin.hu/archive/2570) és többször az Átjáró (Pl. 2017-ben az Utánam, srácok... a belvárosba! Búza tér – Weidlich-udvar Városi Túra és 2019-ben a Koffertúrák: Búza tér – Népkert túra során). közreműködésével.
De mi is az a fotómozaik? Az Erdély Miklós (építész, képzőművész, filmrendező, író) által kifejlesztett technika... Miskolcon az említettkét helyen a közelmúltig megtekinthetők voltak a műemlékvédelem alatt álló enteriőrök. Ezen kívül csak néhány hasonló készült az országban, ám a Bor-Is nemrégiben bezárt, az Eszem-Iszomot pedig átalakították…
Fotók – Átjáró archívum: fotózás az Egyszer volt, hol nem volt... Acélváros projekt során (2009.) / a Zivatar zenekar koncertje a Koffertúrák: Búza tér – Népkert túrán 2019-ben
Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.
ÉS-szilánkok 5.1: VENDÉGLÁTÓIPARI TANÖSVÉNY
Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.
📘 ÉS...
További bejegyzések:
ÉS-szilánkok – Gömb Játékbolt: gyermekvágyak alfája és omegája /Centrum: egy új origó? / Villanyrendőr: a város közepe?
ÉS-szilánkok: Variációk Avasra
ÉS-szilánkok: 688-as számú úttörőcsapat, vigyázz! / Újbérházasiak / Tüntetés Reagan ellen /Diósgyőr, Felső-Majláth
ÉS-szilánkok: Pereces – Ferencváros 3 : 0
MEGJELENT: És... – Műszakváltás a Célvárosban
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
11103901-19331571-36000001
Észak-Keleti Átjáró Egyesület
(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)


.jpg)
.jpg)



















.jpg)



.jpg)
.jpg)














