ÚJ SOROZAT: Miskolci PORTRÉK
Legújabb online sorozatunk olyan miskolciakat mutat be, akik így vagy úgy egyesületünk programjai során kapcsolatba kerültek velünk, betekintést engedtek múltjuk bizonyos részleteibe, megosztották életük különböző történéseit... Várhatók fotósorozatok, videók, interjúrészletek, kötetrészletek és sok minden más is...
Az első név sokszor előkerült már egy korábban indult, de még jelenleg is futó sorozat, a FIÓK TITKAI különböző részeiben...
Miskolci PORTRÉK 01/02. // Farkas Gyula
Gyula bácsi tanárként, idegenvezetőként és fotósként tevékenykedett, rengeteg diát készített óráira és TIT-es előadásaira. Ezúttal tanári arcát mutatjuk be a Privát félmúlt Miskolcon sorozat egyik kötetéből idézve (a következő szöveg Wágner Gábortól származik): Csodálatos ember volt. Mi az osztályban csak Ucsityelnek
hívtuk (ami oroszul tanárt jelent), és egy emberként imádtuk. Neki sosem
kellett szigorúnak lenni, hogy figyeljünk rá. Egy energiabomba volt, aki
nemcsak átadta az anyagot, hanem előadta, megélte, szinte eltáncolta vagy
előadta színdarabként. És teljesen mindegy, hogy Elzász-Lotharingiaiparáról
vagy az orosz nyelv egy bonyolultabb szabályszerűségéről volt szó. Az ő
szájából valahogy minden nagyon érdekesnek hatott. Gyakran megmutatta egy-egy
fotóját, ha az passzolt az épp aktuális anyaghoz. Tőle tudtuk meg a legtöbbet Miskolcról
is, mert a várost imádta, és nemcsak szeretett, hanem nagyon tudott is
sztorizni. Minden óráján tátott szájjal, áhítattal hallgattuk őt. Olyanokról
mesélt, amik nem voltak benne egyik tankönyvben sem, vagy ha említette is a
tananyag, ő mindent képes volt árnyalni vagy megszínezni nekünk. Ő mondta
először azt, nagy lokálpatrióta világutazóként – az ő esetében ebben nem volt
semmi ellentmondás –, hogy szép dolog az egész világ megismerése utáni vágy, de
előbb azt a várost, azt a vidéket kell megismerni és megszeretni, ahol
születtünk, ahol felnőttünk, és ahol élünk. Mindig ez lesz a viszonyítási pont.
A tanár úr egész életében szerette, tisztelte, szolgálta, dokumentálta és
népszerűsítette Miskolcot… Farkas Gyula a nyolcvanas években volt a tanárom. Akkor
azt hittem, hogy elég jól figyelek a szavaira, most pedig tudom, hogy nem
figyeltem rájuk eléggé. Különben már tudnám. De ez most egy jó alkalom, hogy
emlékeztessem magam erre. Hátha ezúttal végre hallgatok rá.
Elmesélek Ucsityelről egy történetet, ami jól visszaadja,
milyen ember, tanár volt. Közvetlenvolt és barátságos. Persze tartotta tőlünk
az egy-két lépés távolságot, elvégre nem ugyanaz volta pozíciónk, de mi, sok
hangos gyerek, időnként elszálltunk attól, hogy ő nagyon más tanár, minta
többi. Farkas Gyula ilyenkor, amikor fegyelmezetlenek voltunk, mert azt
gondoltuk, hogy nála lehet, sosem kiabált, nem adott intőt, nem fújt be az
osztályfőnöknél, nem csinált semmiből sem balhét. Elintézte a dolgot az órán, a
problémát egymás közti szituációban oldotta meg. Egyszer az egyik osztálytársam
nyalókázott az óráján. Ucsityel egyetlen egyszer szépen megkérte, hogy tegye
el, mert mégiscsak óra van és órán nem eszünk, pláne nem nyalókázunk, de az
osztálytársam, talán mert azt feltételezte, hogy tényleg ennyire közvetlen
köztük a viszony, nem rakta el a nyalókát, hanem tovább szopogatta. A tanár úr
látszólag tudomásul vette az engedetlenséget, folytatta az órát, magyarázott,
járkálta padsorok között, majd amikor a nyalókázó osztálytársam mellé ért,
akkor se szó, se beszéd, kikapta a szájából az édességet, és abba se hagyva a
kőolajbányászat mikéntjéről való mesélést, az ablakhoz lépett és egy nagyon
határozott, visszavonhatatlan mozdulattal az ott álldogáló virág földjébe
nyomta az édességet, cukorral lefelé, hogy aztán a nyalóka pálcikájához
erősítse a növényt, miközben megjegyezte, hogy már olyan régen nézte, hogy kell
ide egy virágkaró. Az óra aztán ment tovább, a dolog ezzel el lett intézve, mi
meg persze jót nevettünk az egészen...
Várjuk mindazok jelentkezését, akik megismerik magukat vagy ismerőseiket a fotókon és információjuk van az adott eseményekről, szituációkról!
Teljes szöveg és további történetek a kötetből:
Wágner Gábor kötetének borítója
Miskolci PORTRÉK 01/01.
Ha már a FIÓK TITKAI sorozatban többször előkerült a téma, kezdjük a sort Gyula bácsi egy érdekes történelmi eseményt megörökítő képeivel, a Taxisblokáddal (1990. október 25-28.):
Kapcsolódó
A FIÓK TITKAI: elfeledett képek az átjárós archívum mélyéről I-X.:
➽ 1% MISKOLCNAK – 1% AZ ÁTJÁRÓNAK!
➽ 1% AZ ÁTJÁRÓNAK! – 1% MISKOLCNAK
➽ ➽ Állj mellénk 1%-kal! Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van!
Támogasd az Átjáró egyesület tevékenységét az adód 1%-ával!
➽ ➽ ➽ ➽ 19331571-1-05 ⏭️⏮️⏩️⏪️
➽ ➽ 1%: Az Átjáró további munkájához rád is szükség van,
támogasd az egyesületet adód 1%-ával
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy elkészülhessenek a tervezett kötetek és folytathassuk munkánkat.
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
11103901-19331571-36000001
Észak-Keleti Átjáró Egyesület
(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)
