Mit rejt a diósgyőri Barát-hegy? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #5

 Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #5

Mit rejt a diósgyőri Barát-hegy?

Miért viseli a diósgyőri vár tőszomszédságában magasodó domb a Barát-hegy nevet, és milyen évszázados titkokat rejt a fenyvesek mélye? A Diósgyőri miértek legújabb részében a pálos szerzetesek nyomába eredünk, hogy feltárjuk a hegyhez kapcsolódó tényeket, és történelmi talányokat. Járjunk utána a tényeknek és a városi mítoszoknak a Diósgyőri miértek 5. fejezetében!

Ezúttal Várnai Judit kalauzol minket a diósgyőri „Barát-hegy környékére, mely régen a pálos szerzetesek szőlőhegye volt, innen kapta a nevét. Ma már nehéz elhinni, hogy száznál is több pince volt itt, akár száz méternél is hosszabb járatokkal. A bortermeléssel már réges-rég felhagytak itt a filoxéra miatt, de a második világháború idején, Miskolc bombázásakor ezekbe a pincékbe menekültek az itt lakók. A nagyszüleim és sokan mások a pálos barátok egykori pincéjét használták óvóhelyül. Ha megszólaltak a szirénák, fogták a gyereket és a fontos holmikat, és siettek a pincébe. A baráthegyi pincék egymásba ágazódtak, és mivel a beomlott régi járatokról nem lehetett már tudni, hova vezetnek, azt mesélték az emberek, hogy a pálosok pincéjéből az egyik alagút egészen a szentléleki kolostorromokig visz. Ezt az alagutat pedig maga IV. Béla király is használta, aki erre menekült a tatárjárás idején a muhi csatából. Képzeljünk csak el egy legalább tíz kilométer hosszú alagutat a hegyek mélyén!

A pálos pince sajnos az utcáról már alig látható. Számomra azért is érdekes volt gyerekkoromban, mert ezen a jókora telken lakott Lilike bárónő, övé volt a pince. Töpörödött idős nénike volt, egyidős lehetett a huszadik századdal, és minden reggel kopott szatyorral tipegett az ábécébe. Igazából nem ő volt bárónő, hanem az anyukája, omladozó kis kúriában lakott. A ház már nincs meg, de olyan hangulata volt, mint a szomszédban roskadozó épületnek.

A Barát-hegy alatt futnak a lillafüredi erdei vasút sínei, nap mint nap hallgattam a kisvonat zakatolását. Ha szerencsénk van, most is jönni fog. Nagyapám vasutas volt, itt dolgozott a forgalmi telepen.

Ez a melankolikus hely a Márta-bánya. 1967-ben zárt be, miután negyvenvalahány évig fejtették itt a barnakőszenet. Érdekes módon az maradt meg bennem gyerekkoromból, hogy hallom, ahogy a házunk alatt kopácsolva fejtik a szenet, és a házunk alatt tényleg volt bányavágat, de ez valójában nem az én emlékem volt, hanem a nagymamámé.

A régi bánya meddőhányójánál sétáljunk be a Pecér-völgybe. A szerteágazó, kanyargó dűlőkben eredetileg pincesorok voltak, de ma már egész sokan laknak itt, és nagyon közösségi a hangulat …

Még most is vannak csaholó kutyák. A Pecérről azt mesélték az öregek, hogy réges-régen a király pecérei laktak itt, vagyis a királyi vadászkutyák gondozói. Merthogy a diósgyőri vár királynéi vár volt, és Nagy Lajos meg Mátyás király is szeretett itt vadászgatni. Egy alkalommal Mátyás király a vadászat után épp ebédelni készült az udvartartásával, amikor az egyik vadászkutya hirtelen elszakította a szíját, odarohant a király asztalához, és elragadta a pecsenyét. A főpecér hiába rohant utána, mire utolérte, a kutya megette a húst, majd el is pusztult. Mérgezett volt a királyi ebéd. A főpecér elmondta a királynak, hogy valaki meg akarta mérgezni, ezért Mátyás király hálából birtokot adott neki a Pecér-völgyben.

A Pecérből tudunk felsétálni a Barát-hegy gerincére. Most nem volt időm felmenni, ezért egy régebbi képet mutatok, itt épp egy pálos sétát tartok. Ma ilyennek látjuk fentről Diósgyőrt, de Mátyás király idejében még erdő boríthatta a nagy részét, valahogy így."

KORÁBBI CIKKEK: 

Miért éppen Diósgyőr? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #4

Jaj, úgy élvezem én a diósgyőri strandot! – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Diósgyőri vár(akozás) – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #2

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #1

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

ELŐZETES: Utánam, srácok! ReAvas túra a Kulturális Örökség Napjain

 

Utánam, srácok! ReAvas túra a Kulturális Örökség Napjain

Esemény

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Utánam, srácok Lillára!

 Városi túra, nyárzáró kamázás és filmvetítés Lillafüreden! Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében megvalósuló Utánam, srácok Lillára! programon történelem, játékok, kvíz és közösségi piknik várja a Lillafüred és Miskolc kultúrája iránt érdeklődőket.

PIKNIK – LILLA KVÍZJÁTÉK – CéLVáRoSi CuCCoK – NYÁRZÁRÓ KAMÁZÁS – VÁROSI TÚRA LILLÁN – BOCCA, VIKING SAKK – LELEPLEZETT LILLAFÜRED FILMVETÍTÉS

Facebook-esemény

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Miért éppen Diósgyőr? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #4

 Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #4

Miért éppen Diósgyőr?

Hogyan válik valaki tősgyökeres diósgyőrivé, ha nem ott született? Panelban berendezett ovi, csikorgó villamos a Blahán, jéghideg strandvíz és a legendás Bányász kocsma, ahol egy éjszakára véletlenül feltalálták az éjjel-nappali nyitvatartást. Szerzőnk személyes, emlékekkel teli időutazásra hív minket a vár tövébe, a Borsodi Fonó és a SZÖTYKE világába, egészen a Pecér-völgy pincéiig. Mert Diósgyőr nem csak egy városrész – maga a történelem.

Nem vagyok Diósgyőr szülötte, de életem meghatározó helyszíne volt mindig is, gyerekkoromtól a mai napig, hiszen felnőttként már ott éltem le életem nagyobb részét. A gyermekeim ott nőttek fel, most meg már az unokáimmal ismertetem a környéket.

Családi vonatkozásban már sokkal régebbről van kötődés. Az a telek, ahol most az Erkel Ferenc Zeneiskola áll (régebben bölcsődeként üzemelt), az ómassai nagyszüleimé volt, kukoricát termesztettek ott. A kuláklistára kerülésük miatt vették el tőlük.
Az óvodát Diósgyőrben kezdtem az egyik Árpád utcai panelházban kialakított, két szinten megvalósult oviban. Előnye anyukám munkahelye és a buszmegálló közelsége volt. Ezzel ki is pipáltuk az előnyöket. Hátránya, hogy nem volt saját udvara, emiatt kiscsoportos magyar vándorokként kerestük a játékra alkalmas tereket. A tejgyár háta mögött volt egy viszonylag nagy zöldterület, ahová kivonult az ovi. Nem volt túl közel, de nem emlékszem arra, hogy sok idő lett volna odaérni. A másik játéktér a Blaha Lujza utcán egy kis füves terület, ami most már valóban játszótér lett. Ott közlekedett a visszaforduló villamos, amit nagyon szerettünk nézni. Lehetett hallani, ha jött, mert dobhártyarombolóan csikorgott, mint a rosszat álmodó nagyapám foga éjszaka. Az óvoda előtt a buszmegállóban a kihagyhatatlan trafik állt, ahol minden nap megkaptam a kisírt kis kockacsokimat. Anélkül és a fonott kis fotelem nélkül ugyanis nem szálltam fel a buszra.
A Vár utcájába sokat jártunk anyukámmal: a sarki vas-műszaki boltba mindenféle dologért, és az utcában lakó és dolgozó cipészbácsihoz. Egy nagyon pici kis házban volt a műhelye a nagyon alacsony öreg bácsinak. Meggyőződésem volt, hogy ő az egyik törpe a Hófehérke meséből, ezért szívesen mentem oda.
A Bányász kocsmával szemben állt a Vár presszó, ott lehetett fagyit, sütit és Bambit venni. Jelenleg a Kisgergely Cukrászda van a helyén. Oda rendszeresen betértünk. A DVTK-meccsek után is előszeretettel vittek oda családom férfi tagjai. Én sütit kaptam, ők nyilván mást. Amikor középiskolás voltam, videodiszkót is tartottak ott hétvégenként, amit egy tévékészülék a sarokba szerelve biztosított a belső helyiségben.
A nyári szünetekben, amikor éppen nem a keresztanyámnál a Bodrogközben nyaraltam, a nagymamámra bízott anyukám. A Diósgyőri strand meghatározó élmény volt mindkettőnknek. Jéghideg vizével semmiben nem különbözött a Garadna- vagy a Szinva-pataktól, ahol egyébként is pancsoltunk. Emlékszem, előfordult, hogy amikor eleredt az eső fürdés közben, melegebb volt az eső, mint a strand vize. Néha mezítláb kellett hazamennem, mert véresre dörzsölte a medence alja a lábujjaimat. Mondhatom, hogy amíg be nem zárták, rendszeresen jártunk oda már a gyermekeimmel is. Hiányzó színfoltja ennek a városrésznek.

Egyszer volt a Banyiban éjszakai sörvásár!

A Kaláka-fesztivál a várban beszippantott engem is. Gyakorlatilag több napig bent éltünk, még hálózsákot is vittünk, ami a várfal egyik sarkában várt ránk, ha esetleg elfáradtunk volna. Természetesen szoros viszonyban volt a fesztivállal a strand, ami ilyenkor kempingként funkcionált, a Bányász kocsma és a Gumis kocsma. A Bányászban gyakran külön fesztiválocska alakult, a zenészek is szívesen álltak meg ott egy kis rögtönzött koncertre. Akadt olyan is, amikor az esős idő miatt nem is mentünk tovább. Egy ismerősömmel történt meg, hogy véletlenül bezárták a kocsmába. Elment a WC-re, de mivel elálmosodott, elaludt. A tulajdonos úgy tudta, hogy már nincs ott senki, ezért bezárta az intézményt. A mi hősünk valószínűleg a nagy csendre ébredt fel, és legnagyobb meglepetésére sehol senkit nem talált, és ki sem tudott menni, hiszen az ablakon is rács volt. Bánatában ivott egy-két sört, és az ablaknál várta a reggelt. De nem az jött hamarabb, hanem a várból hazatávozó vidám társaságok, akik még szerettek volna valamit meginni a Bányászban. A szívszaggató kéregetéseknek engedve úgy döntött, ő lesz a nap hőse. Osztogatta a sört, bort, töményeket, természetesen pénzért. Ha már be van zárva, legalább legyen hasznos tagja a társadalomnak. A tulajdonos, amikor reggel megérkezett, meglepődve vette tudomásul, hogy véletlenül feltalálták az éjjel-nappali kocsmát. Gyakorlatilag nem veszett kárba semmi, éjszaka is keresett pénzt. Fel is ajánlotta a srácnak az éjszakai műszakot a fesztivál időszakára, de úgy tudom, nem fogadta el a lehetőséget.

Volt valamikor Borsodi Fonó is Diósgyőrben. 1994-ben került a várba a rendezvény, előtte a Gárdonyi Géza Művelődési Házban rendezték meg 16 éven keresztül. Az igazi hangulatát a Diósgyőri vár hozta meg az utánozhatatlan környezettel. Színvonalas hely, színvonalas műsorok jellemezték. A Szinvavölgyi Néptáncegyüttes házigazdaként funkcionált a rendezvényen. Rendhagyó történelemóra keretein belül vidéki iskolásoknak adtak műsort a kicsik és a nagyok. Az én gyermekeim is táncoltak minden évben, gyakorlatilag egy héten keresztül. A szülőkből alakult SZÖTYKE (Szinvavölgyi Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesülete) itt tartotta alakuló ülését egy átmulatott estén 2004-ben. Ennek a csapatnak a tagjai közt vagyok én is. Mi is szívesen megmutattuk botladozó tánctudásunkat ezen a rendezvényen többször is. Kár, hogy megszűnt a fonó, viszont a SZÖTYKE még működik…

A házat, ahol most élek, egy olyan bányásztól vettük meg, aki a Márta-bányában dolgozott. A bejárata tőlünk kb. 50 méterre volt, nem kellett messzire mennie a munkahelyére. Egy kis pikantériája van az életének: Tibolddarócon, barlanglakásban nőtt fel, bányászként dolgozott egész életében. Szabadidejében pincéket ásott a saját telkén, a szomszédok telkén és a Pecér-völgyben a pincesoron. Ha hinnék a reinkarnációban, megtippelném, milyen testben született újjá halála után.
Már több mint 31 éve diósgyőri lakos vagyok, és büszkén mondhatom, hogy nem mennék innen lakni sehová. Családias minden szempontból. Előttünk jár a kisvonat, mellettünk a Pecér-völgy hangulatos pincéi, vendégszerető pincetulajdonosokkal. A történelmi szőlőhegy alatt élek, néha elkap egy romantikus gondolat: Diósgyőr maga a történelem.

KORÁBBI CIKKEK: 

Jaj, úgy élvezem én a diósgyőri strandot! – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Diósgyőri vár(akozás) – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #2

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #1

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

A "BRUTALISTA" Avasi kilátó Kapolcson

Miskolc ikonikus szimbóluma a Művészetek Völgyében! Az Avasi kilátó ezúttal a Balaton-felvidéken, egy rendhagyó brutalista építészeti tárlat kiemelt szereplőjeként mutatkozik be. Interaktív programok és egyedi szuvenírek várják a téma iránt érdeklődőket Kapolcson a Művészetek Völgye fesztiválon. A kiállítás pontos címe: „Breuer, Goldfinger és más magyarok. Brutalista építészetünk itthon és odaát”.

Tehát a "BRUTALISTA" Avasi kilátó Kapolcson – Azt hittük, késő-modern, de kiderült a brutális igazság! Miskolc ikonikus szimbóluma, az Avasi kilátó egészen új arcát mutatja meg a Művészetek Völgyében. 

Akkor most modern vagy brutalista épület az Avasi kilátó? Igazából mindkettő, hiszen nem egymásnak ellentmondó fogalmakról van szó: a késő modern építészet egyik irányzata a brutalizmus, amelynek ismérvei alapján a kilátó ez alá a kategória alá is besorolható. Tehát egy bravúros modern épületről beszélünk, ami persze semmiképpen sem szocmodern – ahogyan egy időben a köztudatban elterjedt és berögzült –, s késő modern építészet egy szép példája, ami brutalistának is tekinthető, még ha eddig nem is címkéztük ekképpen! Hogy miért? – ez a manapság egyre divatosabb kifejezés korántsem egyértelmű, és éppen napjainkban (is) zajlik róla a szakmai diskurzus (és akad olyan neves építész, aki vitatja a brutalizmus létjogosultságát).  

A tárlat külön táblát szentel az Avasi kilátónak több más fontos késő-modern hazai épülettel együtt tárgyalva. A fesztiváli programhoz kvízjáték, betonékszer-készítő workshop, kitűzőkészítés is kapcsolódik, és persze különféle szakmai kötetek, kiadványok és emléktárgyak is beszerezhetők, például Avasi kilátós könyvjelző is!  

Betonból készített fülbevaló

A teljes kiállítás egyébként a fővárosban tekinthető meg a Walter Rózsi-villában december 20-ig!

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat, és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

RAJZ/FILM: Történelem alulnézetből – Egy pörgős, papírkivágásban életre kelő miskolci éjszaka // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no9.

 

Premier: 2026. július 24. 17.45!

RAJZ/FILM: Animáció és privát félmúlt // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no9.

Utánam, srácok! – Átjáró PODCAST Városunk, Miskolc múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a nagyvárosi identitás értékeiről szóló podcast-sorozat az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében. Az ország első Anima Verité elnevezésű animált dokumentumfilmes alkotótáborának szakmai vezetőivel, egyben a Kék Pelikán alkotóival, Csáki László és Ács Zsuzsanna animációs filmrendezőkkel beszélgettünk...

 

Korábbiak:

FOTÓ/LILA: Lillafüred és a képeslapok, meg más fotók // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no8.

 Utánam, srácok! – Átjáró PODCAST

Nyolcadszorra a szokásos trió (Balogh Attila, Darázs Richárd és Kapusi Krisztián) újabb négybetűs és újabb F-betűs szóval játszanak, plusz a Lillafüred kiejtésekor keletkező „Lila” becenévvel. Fotók és Palotaszálló a fő témák, de szóba kerül sok minden más is, ami fényképpel kapcsolatos. Sőt, még dalra is fakad az egyik szereplő...

 

 

PÉNZ/LÓVÉ: Minek az a civilnek, avagy mire megy az 1%, az adomány és a pályázati támogatás? // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no7.

Hetedszerre az egyesület elnöksége (elnök és két alelnök) arról elmélkedtek, milyen adománygyűjtéseket folytat a szervezet, milyen céllal, mire költi, amit kap – és tulajdonképpen mire is kell pénz a civileknek, ha egyszer szívvel-lélekkel, önzetlenül és többnyire ingyenesen, nonprofit alapon dolgoznak? A beszélgetés résztvevői: Mató Edina, Balogh Attila és Darázs Richárd.

 

 

AVAS: Szellemek és kilátások // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no.6.

 Hatodik alkalommal (a korábbi négybetűs szavak játékát sztenderddé emelve) ezúttal az Avas fogalma adta a témát. Vagyis „Miskolc dombja”. Ezt jártuk körül (a Borangolás hétvégéjéhez képest most még csak jelképesen) négyesben. A beszélgetés résztvevői: Balogh Attila, Darázs Richárd, illetve Bereczki Zoltán és Gonda Péter.

 

 

KAMA: Elkapja vagy nem kapja el? // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no5.

 Ötödik nekifutásra (a korábbi négybetűs szavak nyomán) most is egy hasonló: a kama fogalma adta a témát. Vagyis „Miskolc sportja”, az erszénylabda, ami 2017 óta a Települési Értéktárban szerepel; potenciális városmarketing-eszköz, kiváló közösségfejlesztő módszer, remek labdás csapatjáték, ami a a városban keletkezett és jobbára csak itt ismert – innen terjed az utóbbi időkben a városhatáron, sőt, országhatárokon is túlra.

 

 

FOCI: Berúgja vagy nem rúgja be? // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no4.

BERÚGJA VAGY NEM RÚGJA BE? (CSAK NEHOGY A KAPUFA BÁNJA!)

Negyedik nekifutásra (a korábbi "film" hívószó után, újabb f-fel kezdődő négybetűs szóként) most a foci adta a témát. Diósgyőr és Pereces, Hidegkuti és Kertesi, Attila és Munkás, Esterházy és Messi a főszereplők között. A beszélgetés résztvevői pedig: Balogh Attila, Darázs Richárd és Kapusi Krisztián.

 

 

 

NEON + GÖMB: fogyasztás és művészet // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no3.

Harmadjára egy kiállítás adta a témát: a napokban a Miskolci Galériában nyílt, "Enyém – Tiéd – Miénk. Fogyasztanak valamit?" című tárlat, amely a fogyasztással és annak művészeti megközelítéseivel foglalkozik. A podcast-felvétel helyszíne maga a galéria, a beszélgetőkhöz pedig, mint Balogh Attila, Darázs Richárd és Kapusi Krisztián, ezúttal negyedikként a kiállítás kurátora, Madarász Györgyi csatlakozott.

 

 

 

FILM: MoziMiskolc // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no2.

Másodjára a FILM lett a téma: milyen mozialkotások forgattak városunkban az elmúlt száz év során, és milyen filmeket forgattunk mi átjárósok mint öntevékeny közösség. A beszélgetők: Balogh Attila, Darázs Richárd és Kapusi Krisztián. (A mobiltelefonnal készült hangfelvétel alatt látható tematikus illusztrációk szerkesztetlenek.)

 

 

 

TÚRA: Utánam, srácok a Győri kapuba! // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no1.

Városunk múltjáról, jelenéről, jövőjéről szóló podcastot indított az Észak-Keleti Átjáró Egyesület. Az első alkalommal a téma mindenekelőtt a Győri kapu és a városrészről készült új átjárós útikönyv, a beszélgetők pedig: Balogh Attila, Darázs Richárd és Kapusi Krisztián. A felvétel első 8 perce még négy nappal korábban készült spontán módon - a valódi podcast-rekord csak utána indul. FILM:

 

 

  

 

Kellemes podcasthallgatást!

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)