Premier: 2026. július 24. 17.45!

RAJZ: Animáció és privát félmúlt // Átjáró PODCAST – miskolci beszélgetések no9.

Utánam, srácok! – Átjáró PODCAST Városunk, Miskolc múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a nagyvárosi identitás értékeiről szóló podcast-sorozat az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében. Az ország első Anima Verité elnevezésű animált dokumentumfilmes alkotótáborának szakmai vezetőivel, egyben a Kék Pelikán alkotóival, Csáki László és Ács Zsuzsanna animációs filmrendezőkkel beszélgettünk...

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Anima Verité animált dokumentumfilmes tábor

Miskolc adott otthont az ország első Anima Verité animált dokumentumfilmes alkotótáborának. A júliusban zajló szakmai műhelymunkába az Észak-Keleti Átjáró Egyesület is bekapcsolódott, hogy helyi történetekkel és interjúalanyokkal segítse a fiatal filmeseket.

Csáki Laci felkérésére kapcsolódtunk be az Anima Verité animált dokumentumfilmes tábor programjába, amelynek az Alkotóház adott helyet!

Miskolcon, a Kék Pelikán alkotóival, Csáki László és Ács Zsuzsanna animációs filmrendezőkkel megrendezett táborban papírkivágásos és stop-motion animációs technikával rendeztek és készítettek rövid animációs dokumentumfilmet a táborozók.
A film alapját valós emberek valós történetei adják, ezekhez interjúk készültek a Miskolc és környékén élő emberekkel, közösségekkel (Az „Anima Verité” Kovásznai György által kitalált fogalom és módszertan, mely a szociográfiai igényességgel készült animációs dokumentumfilmjeire utal).

Az Átjáró témaválasztásban és az interjúk szervezésében vállalt szerepet...
Idén nyáron első alkalommal: rendezték meg az Anima Verité alkotótáborunk, és nagyon örülünk, hogy Miskolcot választották helyszínül!

A film címe és témája egyelőre nem publikus, de egy állóképet megmutatunk, és hamarosan bővebb információkkal is szolgálhatunk...

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Jaj, úgy élvezem én a diósgyőri strandot! – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Jaj, úgy élvez(T)em én a diósgyőri strandot! 

A diósgyőri strand eltűnt a város térképéről, de nem tűnt el azok emlékezetéből, akik itt nőttek fel, ide jártak hűsölni nyaranta. A medencék, az árnyas fák és a jéghideg forrásvíz ma is ugyanúgy hozzátartoznak a diósgyőri nyarak emlékeihez.

A diósgyőri strand mára csak az emlékeinkben létezik. Helyének jó részét a Lovagi Tornák Tere foglalja el, ami a helyi lakosok körében nem okozott osztatlan sikert. 1730 körül Bél Mátyás tudós és utazó már kereste az Anjou-kori „Királynék Fürdőjének” fürdő nyomait, de csak egy medence romjait lelte. Ha ma járna erre, közel 300 évvel később is csak a medence nyomára bukkanhatna. Alig akadt olyan gyerek, aki ne itt töltötte volna a szünidőt, és szinte mindenki itt tanult meg úszni. Én is. A víz hideg volt, 22-23 fokos, a Szent-György forrás táplálta. Különlegessége a sziklába vájt apró barlangban kialakított merülőmedence és a szauna volt. Csak nosztalgiával tudok gondolni a gyönyörű környezetre, az árnyas fák alatt eltöltött nyarakra, a hűvös vízre, ahol évszázadokon át nyertek felfrissülést a diósgyőriek a nyári melegben. A férjem, aki tősgyökeres diósgyőri, így emlékszik vissza azokra az évekre, amikor középiskolás korában a nyarakat a strandon töltötte: ismerték a kerítésen azokat a pontokat, ahol be tudtak lógni fürdeni. Minden nap ott lebzseltek az árnyas fák alatt. A 80-as évek végén a dobozos sör még ritkaságszámba ment, csak a gazdag embereknek jutott. „Akinek volt, az az üres dobozokat szépen sorba rakva a szekrény tetején őrizgette, így volt ez nálunk is. A strandra menet az üres dobozokat megtöltöttük olcsó sörrel a sarki kocsmában, és vittük is magunkkal. A medence mellett a pokrócot leterítve, kiraktuk a dobozokat, átszellemülten kortyolgattuk a langymeleg nedűt. Hogy lehűljünk, beugrottunk a hideg vízbe...” (Árvai Sityu–Halász Ágnes: Gitár a hátizsákban – Privát félmúlt Miskolcon IV. Észak-Keleti Átjáró Egyesület, 2014.)

Halász Ágnes

KORÁBBI CIKKEK: 

Diósgyőri vár(akozás) – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #2

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #1

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Nemzetközi porondon az avasi pincék és a kilátó: Európai támogatást nyert a Re-AVAS projekt

A miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesület több mint egy évtizedes közösségi örökségvédelmi munkája újabb mérföldkőhöz érkezett. A történelmi Avas értékeit megőrző kezdeményezés elnyerte a 2026-os Európai Örökség Napok rangos támogatását. Így a helyi pincesorok, a kilátó és a gótikus templom revitalizációja nemzetközi szinten is láthatóvá válik.

Fényfestés, Avasi kilátó, Gabetoo

Projektünk a történelmi Avas városrészben több mint egy évtizede zajló közösségi örökségvédelmi és revitalizációs munkára épül. Egyesületünk és partnerei 2013 óta dolgoznak azon, hogy megfordítsák Miskolc egyik legértékesebb, ugyanakkor hosszú időn át elhanyagolt kulturális tájának hanyatlását, társadalmi stigmatizációját és kulturális háttérbe szorulását.

A történelmi Avas különleges örökségi együttest alkot: ide tartozik az Avasi kilátó modernista épülete, a középkori eredetű református templom és temető, valamint a közel ezer pincéből álló pincesor-rendszer. Ezek az elemek egyszerre őrzik a közép-európai építészeti hagyomány, a borkultúra és a városi közösségi élet emlékeit, ugyanakkor évtizedeken keresztül az elhanyagoltság, az infrastruktúra hiánya és a negatív társadalmi megítélés jellemezte őket.

Az elmúlt években kulturális programokkal, városi sétákkal, kutatásokkal, kiadványokkal, ifjúsági programokkal, dokumentumfilmekkel és közösségi eseményekkel járultunk hozzá az Avas újrafelfedezéséhez. A civil kezdeményezések fokozatosan erősítik a helyi identitást és a közösségi felelősségvállalást, miközben a város és más szakmai szereplők figyelme is újra az Avas felé fordult.

A jelen projekt ennek a folyamatnak a következő lépcsője. Nem csupán az épített örökség megőrzésére koncentrál, hanem az elmúlt évek során kialakult tudás, közösségi kapcsolatok és kulturális narratívák rendszerezésére, továbbadására és nemzetközi láthatóvá tételére is. A projekt közvetlenül kapcsolódik a 2026-os Európai Örökség Napok tematikájához („Veszélyeztetett örökség: Újjáélesztés, Ellenállás, Újragondolás”).

A projekt hivatalos címe: Reclaiming the Historic Avas – Community Renewal of Neglected Heritage

A Creative Europe oldalán így írnak a nyertesekről röviden: 

Eight inspiring community-led projects from across Europe are helping us discover new ways to connect with our shared heritage. 🌍✨ 

We’re excited to announce the projects selected to receive funding through the 2026 European Heritage Days Stories grant scheme! 

Under the theme: heritage at risk, the projects selected propose education, research, community actions and digital innovation as a way to find meaning in a world of change. 

Discover the eight projects and their stories: link.europa.eu/hbqqpt 

Stay tuned for the European Heritage Days this September! 🎉

Előzmények: 

Egyesületünk 2014-ben Europa Nostra díjat nyert a Rozsdazónából egy új Miskolcra elnevezésű programmal. A 2013–2014 folyamán induló új irányt és terepet jelentő programunk a történelmi Avas (és a közeli belváros) térségével új kihívást jelentett számunkra, elsősorban azért, mert a kulturális örökség tekintetében szokatlanul gazdag volta ellenére méltatlanul elhanyagolt állapotok uralkodtak a területen. Igaz volt mindez a város egykori szimbólumának számító Avasi kilátó épületére, a majd’ ezer pincét magában foglaló avasi pincesorokra is, de az Avasi templom és temető is méltatlanul elfeledetté vált ekkorra.

Az üresen álló kilátó kávézóhelyiségébe éveken át szerveztünk kulturális programokat, hozzájárulva ezzel az Avasi kilátó újbóli felfedezéséhez, értékeinek tudatosításához, sőt, sikerült újra divatba hoznunk a kilátótornyot (mára teljesen megújult).

A belvárostól egy kőhajításnyira található avasi pincesorokon található épületek nagy része katasztrofális állapotban volt, de a környék megítélése is rendkívül kedvezőtlen képet mutatott, így a helyiek és az idelátogatók is inkább elkerülték a területet. Azóta számtalan programmal próbáltunk ezen a helyzeten változtatni, elsősorban az Avasi Borút Egyesülettel – és más szervezetekkel – közösen. Az Avasi pincesorok azóta dinamikusan haladnak a revitalizálódás útján, egyre több borházat újítanak fel, egyre több a zenés-gasztronómiai rendezvény a pincesorokon, így a város egyik legkülönlegesebb negyede újra megtalálta saját arculatát, és ismét pezsgő, élettel teli találkozóhellyé vált. 

Az avasi templom felmérése révén időközben elkészült az eredeti gótikus hálóboltozat digitális modellje (készítő: Bereczki Zoltán építész), mely láthatóvá teszi, milyen volt a síkmennyezet előtti enteriőr. 

A mi történetünk tehát 2013 táján kezdődött, mikor új utakat kerestünk a „Rozsdazónából az új Miskolcra.” Vagyis a városi identitás fejlesztése céljából az ipari örökség katasztrofális és sztereotip képzetének megváltoztatása mellett azt a célt fogalmaztuk meg, hogy a közösségi tudatban a város képzete és a város története átértékelődjék, a traumatikus és visszás képzetek helyére friss képek, a szellemei kulturális örökség elemei kerüljenek be. A történelmi Avason több ilyen, a helyi (épített és szellemi) kulturális örökségként megújulásra, újrafelfedezésre váró momentumra bukkantunk.

Ezt írtuk 2013-ban: „Idén 50 éves az Avas kilátó, amely programunk egyik kiemelt helyszíne! A kilátó úgy vált Miskolc jelképévé, hogy igazából nem tud mit kezdeni vele a város, (inkább csak tisztes távolságból vetődik rá a tekintet, felmászni és onnan szétnézni mostanság nemigen szoktak a helyiek), a környező – szintén kihasználatlan – zöld övezettel és részben szintén mostohán kezelt, egykor nívós szórakozó negyeddel, az avasi pincesorokkal egyetemben…” Az 50 éves születésnapi rendezvénnyel (kulturális fesztivál) folytatódott a történet, amikor is „Utánam, srácok: Miskolcra!” címmel közösségi, kulturális programsorozatot indítottunk: köztéri akciókat, beszélgetéseket szerveztünk, az Avasi kilátó üresen álló presszószintjében koncerteket, interaktív vetélkedőket (középiskolások, illetve családok számára), filmvetítéseket, kötetbemutatókat tartottunk a kilátóban, és – a közvetlen környezetében – padokat újítottunk fel, Macskaköves tanösvényt hoztunk létre, illetve sportprogramot (kamakupa), kalandjátékot fejlesztettünk (iskolások, családok, közösségek, külföldi csoportok vettek részt benne).

A statikai bravúrnak is számító, nemzetközi szinten is elismert modern stílusú épület –mely a ’90-es évek végéig a város jelképének is számított – nagyon leromlott állapotba került addigra, annyira, hogy az esetleges lebontása is szóba került a városvezetés részéről. Fontosnak tartjuk, hogy éveken át fórumot szerveztünk a kilátóba a kilátóról helyi vezetők, vállalkozó, véleményformáló részvételével „Tévétorony, városjelkép - milyenek a kilátások?” címmel, melyet több helyen is publikáltunk (blogunk, Avasi Értéktár, Youtube-csatornánk). Több kiállítást (a városi galériában, a kilátó presszójában), rajz-, fotó- és irodalmi pályázatokat szerveztünk, filmet és képeskönyveket (Hetvenkét méter) készítettünk az épületről. 2023-ra nagyszabású felújításra került sor, teljesen megújult a kilátó és környezete, és a városi főépítész stábjával együttműködve újabb közösségi programsorozatot vezettünk Kilátó-60 címmel (kalandjátékkal, városi túrával és kiállítással). Időközben az egyesület merchandise termékeire elsősorban a kilátó került rá, hozzájárulva és erősítve a 2010-es évek végétől újra fellendülő kilátó-divatot.  

Az Avasi Disputa programunk 2015-ben indult az Avasi Borút Egyesülettel közösen, más helyi civilek és intézmények, illetve a városvezetéssel együttműködve az avasi pincesorok revitalizációját célozva, mely a mai napig zajlik egyre nagyobb sikerrel – egy valaha pezsgő szőlő- és pincekultúra (közel ezer pince!), egy városi szórakozónegyed (asztaltársaságokkal, vendéglátóhelyekkel, görög borkereskedőkkel) emlékezetének megőrzése is a célunk. Az avasi borkultúra öröksége nem elszigetelt helyi jelenség: egy tágabb közép-európai borkultúra része, amelyet a Tokajt, Egert és Krakkót összekötő történelmi kereskedelmi útvonalak formáltak. Ebben az értelemben az Avas revitalizációja hozzájárul egy közös európai kulturális táj megőrzéséhez és újraértelmezéséhez (Miskolc és az Avas a Bükkaljai borvidék része, mely két neves történelmi borvidék – az Egri és a Tokaji – között található, és egy a múltban fontos kereskedelmi útvonal kiindulópontja, a Krakkót célzó úgynevezett „Borúté”).

Hasznos tapasztalat, ahogyan a pincesorok borházainak építészeti arculatáról, a svájci stílusról szóló publikációnkkal összhangban manapság rengeteg új tulajdonos ennek a helyben autentikus formavilágnak megfelelőn renoválja borházát (blogunk és az Avasi Értéktár hasábjai mellett külön dokumentumfilmet is készítettünk a témáról).

Szintén változatos programok soráról van szó: városi séták, bortúrák, kiállítások, középiskolás vetélkedők, szemétszedés, öko WC-k telepítése, faültetés, közösségi kisfilmek, dokumentumfilmek, nyitott pincék rendezvénysorozat (felolvasásokkal, kötetbemutatókkal, koncertekkel), fórumok, fotós pincekataszter stb. Az egyik legfontosabb az Avasi Értéktár periodika kiadása (2015-tól a 23. kötetet készítjük), amely egyrészt ismeretterjesztő és szemléletformáló célzattal indult, és egyre több helyi kutató publikál benne (történészek, régészek, építészek, muzeológusok, antropológusok stb.). Egy szlovákiai pincésgazdákat tömörítő szervezettel is együttműködtünk, illetve az Aktív Nyugdíjasok Egyesülettel (hazai és külföldi csoportokkal). Tehát az avasi pincesorok szinte hihetetlen – civil  kezdeményezésekre épülő – fejlődésen mentek át az utóbbi bő tíz évben, hasonlóan a közvetlen környezetében található Avasi kilátóhoz és Avas-tetőhöz.

Az avasi templom eredeti gótikus hálóboltozatát bemutató digitális modellje és az arról készült animáció megmutatja egy korábbi korszak építési módját, illetve a gótika közép-európai sajátos jegyeit. Mindezt egy átépített mennyezet takarásából sikerült megalkotni építész szakértőnknek (hiszen előbb a török csapatok gyújtották fel a templomot, majd a régi tornya nélkül újjáépített épület utóbb a reformáció jegyében kapott más arculatot). A kutató barátunk (Bereczki Zoltán műemlékvédelmi szakmérnök) a templom kőtárában található töredékeket (és korábbi ásatási eredményeket) megvizsgálva alkotta meg a 3D-s modellt. A rajzokat és ábrákat, majd a teljes kutatást és eredményeit az Avasi Értéktár egyik különszámában is publikáltuk, majd külön könyvet is megjelentettünk a témáról az Átjáró Könyvek sorozatunkban (címe: Régi kövek beszéde – Az Avasi templom építéstörténete). Egy külön dokumentumfilm készült a templomról, a benne zajló régészeti feltárásokat is bemutatva.

A történetünk tehát a sokszínűségről is mesél nekünk. A történelmi Avas egy kis szeglete csupán a városnak, az Avas-hegy északi oldalán, és közvetlen egymás mellett több nagy jelentőségű örökség a múlt bőkezűségét is mutatja, a különböző korok lenyomatát, különböző életmódokét, különféle épített örökséget és a helyi kulturális emlékezet mementóit, amire a közelmúltig nem figyelt a város, nem viselte gondját, sőt ebből adódóan problémaforrást jelentett (kriminalizált, a közművesítés szempontjából is erősen elhanyagolt területként egyfajta szürke foltként merült Csipkerózsika-álomba).

A tavalyi és tavalyelőtti Kulturális Örökség Napok során városi sétákat szerveztünk a pincesorokra, az Avasi templom, illetve a pincesorok és pincék meglátogatását célozva. 

Az Avas érdekében végzett munkánk szorosan kapcsolódik a 2026-os Európai Örökség Napok tematikájához („Veszélyeztetett örökség: Újjáélesztés, Ellenállás, Újragondolás”). Célunk az volt, hogy ellenálljunk a bontás és a társadalmi elhagyatottság veszélyének, közösségi cselekvéssel újjáélesszük az elfeledett értékeket, és újragondoljuk a városi identitás és a kulturális örökség kapcsolatát. 

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

Diósgyőri vár(akozás) – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #2

Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #2

Diósgyőri vár(akozás)

A Diósgyőr eltűnőben? című sorozatunk előző részében azt vizsgáltuk, miért nem mondjuk, hogy „Diósgyőrött”. Ezúttal egy még kézzelfoghatóbb talány nyomába eredünk: hogyan válhat igazán a miénkké az a diósgyőri vár, amelynek újjáépítésénél pont a helyiek szava nem dönthetett? Kapusi Krisztián írása a falakról, a múltról és a jövőről.

2. rész: Diósgyőri várakozás – Miénk a vár(?)

Bennünket ezúttal sem kérdeztek. A végeredményt nyomokban sem a mi döntéseink formálták. Szakértelmünk sem lett volna, persze, esetleg véleményünk. Utólag totálisan mindegy. Nekünk és főleg az utánunk jövőknek ez már jó időre így marad. 

Bizonyára hozzászoknak majd és valóban szerencsés volna, ha kötődnének látványához, tudnák fenntartások nélkül szeretni. Jó lenne, ha mihamarabb hiteles minőségi kultúra lakná be a falakat. Középkorról, közelmúltról egyaránt tanúskodnak. Kinek miről? Hallgassunk egymásra. 

Kevesek műve, pedig az ügy közös, miénk a vár. Birtokbavétel, mostanra nem marad más választás. Tetszik vagy sem? Lényegtelen immár, elképzelhetetlen pénztornyok állnak benne és nem bontjuk vissza kiskanállal, így marad. Maradunk.

                                                                         Kapusi K. 

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #1

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)

„Hatvan év múltán sem tűnik el a miskolci sorozatgyilkosságok emléke”

A fenti „bulváros” címmel jelent meg ez év februárjában a megyei hírportálon, illetve napilapban jelen blogbejegyzés szerzőjének cikke, az alábbi bevezetővel:

A férjét akarta megölni, de ki kellett próbálnia, hogyan hat a méreg. A perecesi sorozatgyilkos utolsó tettét a Palotaszálló melletti teraszon követte el. Végül kivégezték. Az egyik áldozat rokona idézte fel a történteket. 

A Boon.hu-n publikált szöveget mostantól itt is olvashatják az érdeklődők. A sztori tekinthető a Képeslapok a Palotában című, 2020-ban megjelent (az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában) kötet vonatkozó, Kis Józseg történész által írt fejezete folytatásának. Lásd hivatkozások a cikkben.

A perecesi avagy lillafüredi, de mondhatni úgy is, miskolci sorozatgyilkos esete máig élénken él az idősebbek emlékezetben. A „nikotinos gyilkos” első áldozatának testvére több mint hat évtized múltán is élénken emlékszik, mi történt, hogy történt azon a végzetes napon.

Illusztráció a Képeslapok a Palotából (2020) kötet Gyilkosság Lillafüreden című fejezetéből – a korabeli rendőrségi rekonstrukció fotói és leírásai
Forrás: az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadványa / B.-A.-Z. Megyei Levéltár

A sorozatgyilkosnő igazi célpontja a férje volt

Nézzük a szikár tényeket.

„Az ötvenes évek végén, pontosabban 1957 nyarán egy perecesi bányamunkás összeesett és meghalt Lillafüreden. Minthogy az elhunyt italozó életmódjáról volt ismert és a kérdéses napon is jó pár pohárral legurított, az orvosok a halál okaként alkoholmérgezést állapítottak meg. Évekkel később azonban bírósági ítélet erősítette meg: egy sorozatgyilkos áldozata lett. De hogy is történhetett ez, miért vált áldozattá és miért csak évekkel később derült fény az igazságra?” 

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #1

Tények, talányok, történetek – Diósgyőri miértek #1

Pécsett és Győrött igen, Diósgyőrött nem? 

1. rész – Miért nem mondjuk azt, hogy Diósgyőrött?

Ha teljesen elfogadott a „Pécsett”, „Győrött”, „Vácott”, „Kolozsvárott" vagy „Fehérvárott” nyelvi formula, akkor miért nem használjuk a Diósgyőrre is? 

Pécsett. Győrött. Vácott. Kolozsvárott. Fehérvárott – a magyar nyelvben teljesen természetesek ezek a formák, még akkor is, ha első hallásra kicsit régiesnek vagy szokatlannak tűnnek. De akkor miért nem mondjuk azt, hogy Diósgyőrött?

Pedig a hangzásra nem tűnik idegennek, és a logikája is meglenne, akár még a hagyománya is meglehetne. Nyilván azért furcsa mégis a Diósgyőrött formula, mert sosem használtuk így helyiek...

Az újságírói „lelemény" persze felkapta a kifejezést, és jó néhány helyen megtalálható, leginkább sporttal összefüggésben. Ám mindez leginkább a figyelemfelkeltést szolgálja, élőszóban nem használjuk... De például Fábián Titusz is használja a Diósgyőrött kifejezést a Mi más lehetnék? című kötetében egy konkrét újságcikkre utalva... (Fábián Titusz: Mi más lehetnék? Privát félmúlt Miskolcon XXX., Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 2024., 6-7.o.)

Észak-Magyarország, 1992. VI. 19.

Pedig ha valahol érdemes lenne újra felfedezni a hely szellemét, az éppen Diósgyőr. Nemcsak a várban vagy a futballpályán, hanem az utcákban, a házakban, az emlékekben – és talán még a szavakban is.

Szóval mit gondoltok: furcsa lenne azt mondani, hogy „Diósgyőrött jártam”?

Hogy is van ez?

Az -on/-en/-ön és a -ban/-ben helyhatározóragok mellett az archaikus, régies formulák is élnek a magyar nyelvben: a -tt (vagy -ott/-ött/-ett). Ezek a szabályoktól eltérő ragok is – a hagyomány elve alapján – teljesen egyenértékűek (ugyanakkor a legtöbb esetben az -n ragos forma is él párhuzamosan: Pécsen, Győrben, stb.). 

A fentebb említett városnevek esetében tehát arról van szó, hogy ezek a régies formák maradtak meg a nyelvhasználói szokásoknak köszönhetően, míg a legtöbb helységnévre vonatkozóan elkoptak, így Diósgyőr esetében is. (vagyis Diósgyőr esetében sem alakult ki ilyen hagyomány.) 

Mégis, a közismert Győrött formula mintájára adódik az analógia, és a Diósgyőrött kifejezés sem tűnik nagyon nyelvtörőnek vagy szabálytalannak. Érdekes módon ez a forma nem tűnik teljesen idegennek sem: a Győrött formula mintájára a Diósgyőrött alakot a legtöbb magyar anyanyelvű valószínűleg első hallásra is megérti. 

A Diósgyőrött kifejezést mindenesetre furcsa és eléggé erőltetett volna behozni a köztudatba, de érdekes és talán izgalmas eljátszani a kérdéssel...

DR

Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program

🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)