A 2014-ben kiadott Utánam, srácok! című Miskolc-történeti tanulmánykötet komoly fejezetet szentelt a hasonló című, 1974-es forgatású és a következő tavaszon a Magyar Televízióban bemutatott tévésorozatnak. Az Utánam, srácok! hat epizódjában feltűnő miskolci forgatási helyszínek sorában, amikkel a kötet foglalkozik, az egyik legemlékezetesebb a lillafüredi „Mesekert”. Ennek gazdájaként a filmben (illetve a vele együtt készült és megjelent ifjúsági regényben) a Manó bácsinak nevezett szereplő tűnik fel – az idős ezermestert Szerencsi Hugó színész alakítja –, alakját pedig, ha nem is pontosan, de feltehetően Soltész Károlyról, azaz Karcsi bácsiról, a valóságos kertépítőről mintázták.
Az előbb említett könyvben a következőket olvashatjuk a hetvenes évekbeli maszek-projektről:
„Olyan volt ez a kert ott a sziklás patakmederben, mint egy csodálatos játékország. Mint egy mesevilág, amelynek azonban minden részlete, minden kis darabkája a valóság hű tükörképe.
A patak vize keskeny csatornákon futott szét, a csatornákon apró vízimalmok, vízkerék hajtotta szerkezetek működtek, favágó emberek, fára mászó medvebocsok, füvet harapdáló muflonok, békára vadászó vízimadarak, ruhát sulykoló nénikék. A sétánnyal szemközti mederoldalon miniatűr hegyi falu piroslott, amelybe a mederfenékről a sziklák között miniatűr csillesor vitt fel. A csatornák közti magaslatokon a környék nevezetes épületeinek makettjei álltak: a Palotaszállóé, a tv-toronyé, az őskohóé, a Kohászati Művek nagyolvasztójáé, a váré, a környék menedékházaié. És mindeme csodák Manó játékos fantáziáját s utánozhatatlan ügyességét hirdették és dicsérték.”
A Facebook Miskolc a múltban oldalán a B. Róbert által feltett fotóhoz érkezett hozzászólásokból:
„A mesepark – építőjével és gazdájával együtt – tragikus véget ért. 1974-ben volt a Szinvának egy nagy áradása. A rohanó víz ostromolta a mesepark játékait, és a ház mögé épült szerszámos kamrát is alámosta már. A mesepark gazdája szerszámait menteni ment a ház mögötti kamrába, és az alámosott fészer beleomlott a rohanó Szinvába. Holttestét valahol Diósgyőrben találták meg néhány nap múlva. Utána már nem épült tovább a mesepark. […] Én gépiparista voltam, és a Kun Béla utcán (Soltész-Nagy Kálmán) a hídról néztük, hogy rohan medrében a vad Szinva. A tragédia híre később érkezett. A játékokat még évekig lehetett látni, de gazdájuk már nem volt. (érdekes módon a park nem nagyon sérült, de a fészer beomlott).” (Á. T. József)
„A lillafüredi sétány végén, a patak partján egy magánház kertjében, a patak hegy felőli oldalából a sétányon sétálva lehetett nézni.” (Vargáné F. Ágnes)
„A Soltész villa kertjében. Soltész Karcsi bácsi maga fabrikálta.” (Berczeliné B. Mária)
„Órákig el tudtam nézni és nem csak gyerekként. Milyen kedves volt a Karcsi bácsi, mindenkihez volt egy-két jó szava.” (N. Erzsébet)
„Én meg sokáig azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, itt hallottam róla, hogy valóban volt ilyen.” (F. Judit)
„Nekem is álomszerű ez, már abban sem voltam biztos, hogy Lillafüreden vagy Tapolcán volt, pedig kisgyerekként sokszor megcsodáltam.” (B. Péter)
„Karcsi fia örökölte a házat és a vétel után egy miskolci kereskedő nyitott éttermet.” (B. Róbert
„Tudomásom szerint Karcsi bácsi unokaöccse, Soltész Gyula örökölte meg a villát. Ő a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakmunkásképzőbe járt, 1966 és 1970 között, ami akkor a Berzeviczy alagsorában volt. Ő biztosan tudná, hogy hová lettek a törpék.” (Berczeliné B. Mária)
filmsorozat)
Ezek után következzenek a sajtóbeli dokumentumok. (Ezek zöméhez a Facebook Miskolc a múltban csoportjának tagsága révén jutottunk hozzá.)
Még 1966-ból két korabeli újságcikk:
A következő három 1970-es, 1971-es, illetve 1974-es keltezésű:
Aztán jöjjön egy interneten talált visszaemlékezés:
A Mesekert pusztulását okozó Szinva-áradásra tehát a nem hivatalos emlékidőzések révén legalább két (1972, 1974), de más források alapján még egy harmadik dátumot is (1976) kapunk. Megerősített adat nincs a megoldásra nézve. Inkább két utóbbi, pláne az utóbbi valószínűségét erősítheti, hogy az utánam, srácok! tévésorozat miskolci forgatási eseményei valamikor 1974 nyarán zajlottak, tehát akkor még meg kellett hogy legyen a különleges, az írót, illetve a filmeseket megihlető objektum.
(Árnyalja a képet egy itt talált hozzászólás, amely szerint „Nem az árvíz vitte el a kertet, sem a megépítőjét, Soltész Károly volt a neve, nem volt villanyszerelő sem. Az Erdőgazdaságnál dolgozott, mint fuvar szervező. Apámnak jó kollégája volt.”)
És végül néhány ugyancsak a világhálón talált privát kép, különféle archívumokból és forrásokból összeszedve:
2.jpeg)
em%20%C3%A9n%20a%20di%C3%B3sgy%C5%91ri%20strandot!%20%20-banner.jpg)
