2019. február 22., péntek

Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.

„Gondolták volna, hogy létezik olyan magyar város, amelynek saját sportja van?”

Sem régi, sem új sport nem lehet meg média nélkül. A miskolci erszénylabda mindkét kategóriában indul, hiszen az 1950-es évek óta létezik a borsodi megyeszékhelyen, ám az ezredfordulót követően jóformán újra „fel kellett találni”, szabályait egységesíteni és így megismertetni a mai tizenéves nemzedékekkel. Ebben segítenek a sajtóhíradások, amikben nem is szűkölködik a kamás mozgalom. Miközben keressük a huszadik század második feléből a mindmáig elő nem került fotós és filmes dokumentumokat a játék miskolci gyökereiről, az első újabbkori tévés megjelenés talán a városi tévé 2014-es riportja volt. A MiTV stábja akkor a Kertek Alatt Fesztiválon járt, ahol kamázást is levideóztak. A műsor pikantériája, hogy a narrációban kicsit összekeveredik a képen látott sport elnevezése (kama), és a fesztivált rendező projekt neve (KAMA), ami egy rövidítés volt (Kertek Alatt – Miskolc Aranya).

Pár évvel később két egész komoly riportműsor is foglalkozott a város hagyományai körében ezzel a „miskolcikummal”. Az Echo TV Bükkszentkeresztre látogatott ki, hogy az ottani kamázásról beszámoljon, a Duna TV-sek pedig egy belvárosi séta keretében szólaltatták meg az átjárósokat, s a Népkertben filmezték le az önkénteseket önfeledt labdadobálás közben (a riporton belüli vonatkozó rész itt).




„Ha valaki kedvet kapott egy kis kamázáshoz, bátran keresse fel a miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesületet, ahol örömmel nyújtanak segítséget.”

 
http://atjarokhe.hu/2019/02/jubileumi-kamakupa/

2019. február 21., csütörtök

Kamalabda – Labda az erszényben II.



A „kamalabda” 8-9 cm átmérőjű, bőrből, műbőrből, nemezből, rongyból vagy akár műanyagból készült kislabda. Legalábbis amit mostanában használunk, hiszen ezek alkalmasak leginkább a játékra – kevésbé csípi az elkapó játékosok kezét és üti meg a véletlenül eltalált testrészeket, mint más, korábban használt labdák.
De milyenek is voltak ezek, milyen labdával kamáztak a miskolciak anno? A kutatások alapján egyértelműnek tűnik, hogy a leggyakrabban használt játékszer, „A kamalaba” az egyszerű teniszlabda volt, ám emellett dobáltak gumi-, bőr-, vagy rongylabdákat is a valaha kamát játszó fiatalok. A teniszlabda azonban olyan elterjedt volt, hogy kamalabdának nevezték, pontosabban e kifejezés alatt a legtöbb miskolci visszaemlékező a teniszlabdát értette. Az 1980-as években a sportbolti alkalmazottak is ismerték a kifejezést, így hát nem jöttek zavarba, ha valamelyik gyerek kamalabdát kért tőlük.

Mint korábban már írtunk róla röviden, többféle labdával kísérleteztünk az utóbbi években, és épp a napokban is vannak újabb fejlemények!
Tehát úgynevezett stresszlabdákkal kezdtünk:


Majd hamar megtaláltuk az igazit, a hajítólabdát – jól tapad, nem csíp, mint a teniszlabda (játékra és reklám célokra is alkalmas): 


 
Promóciós célból készültek zsonglőrlabdák:

  
Baseball-labdákat is gyártattunk. Sajnos nem váltak be (csak mint promóció), mert az indiai gyártó cég ígérete ellenére nem lett nagyobb és könnyebb, mint egy sztenderd (kőkemény és akár halálos), baseballhoz használatos labdák.


Próbálkoztunk nemezlabdákkal is, és ez is bevált, hiszen könnyű dobni is elkapni, és nehéz erőset hajítani vele, így elsősorban kispályán használjuk, vagy olyan helyzetben, amikor sok gyerek játszik. 



Egy mások, nem túl sikeres próbálkozás a sportboltokban kapható műanyaglabda, szivacslbda:


A legújabb a rongylabda, ami újrahasznosított ruhából készül! A napokban érkezett meg két példány, hogy kipróbálhassuk, alkalmas-e! A szombati kupán eldől!



2019. február 16., szombat

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Mióta 2015 áprilisában közzétettük az Utánam, srácok: kamázni! - avagy a miskolci erszénylabda rejtélye című bejegyzésünk, sok víz lefolyt a Szinván, jónéhány fejleményen és különböző szintek meglépésén vagyunk túl. Jelenleg éppen egy Hungarikum pályázat (HUNG-2018) zajlik, vagyis Nemzeti értékek és hungarikumok bemutatására és népszerűsítésére kiírt pályázat segíti a tevékenységünket. Kissé előreszaladtunk, de most lássuk, mi minden történt szűk négy év alatt dióhéjban (hamarosan bővebb ismertető következik egy cikksorozat formájában).

2016-ban a kama játék bekerült a Települési Értéktárba,  2017-ben Városmarketing Díjat nyert a Kama projekt.
A Kamasuli című népszerűsítő kisfilmet 2016-ben forgattuk Varbón, rá egy évre a Duna TV Önkéntesek című és az Echo TV Élő Örökség című műsora készített egy-egy riportfilmet a kamáról, kamázásról.

A kama-kutatás első nagyobb eredménye a Kamatérkép volt, melyet a jubileumi rendezvényünkön mutattunk be két évvel ezelőtt. Időközben tovább folytatódik a gyűjtés, újabb változatok és sok izgalmas információ került és kerül elő, éppen mostanában is.
A 2014-es varbói KAF-on rendeztük az első kamakupát, majd 2015-től váltak rendszeressé a korosztályos kamabajnokságok, Észak Kupa néven. Az egyesület két nagyrendezvénye, a KAF és az USF mellett több, immár hagyományosnak nevezhető kupát indítottunk (Karácsonyi Kamakupa, Jubileumi Kamakupa, Kapufanapi Kamakupa), tavaly elindult a Tanodai Kamakupa-sorozat is (tavasz, ősz). Több helyi fesztiválhoz és rendezvényhez kapcsolódva szerveztünk kamázást, mint például a Lecsófesztivál, a MEN, az Örömünnep, a Szirmai Főzőverseny, stb. Jelenleg is szervezés alatt néhány.
Időközben a szabályok is finomodtak, többféle labdát is kipróbáltunk kamalabdát gyanánt, de erről is és a fentebbiekről is később írunk bővebben...


http://kamaprojekt.hu/jatekszabaly/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kama_(j%C3%A1t%C3%A9k)

2018. november 30., péntek

PFM-kötetbemutató, immár 16-odszor

A címbeli szám nem tévedés: a XVIII. folytatásnál tart a Privát félmúlt Miskolcon című memoár-sorozat az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában - de a bemutatók szám ennél kettővel alacsonyabb, lévén hogy volt már a 2012 óta eltelt időszakban két dupla bemutató is.
Most tehát közeledve az újabb kerek számhoz (amit még a 2018-as esztendőre datálva el kíván érni a kiadó) közeledve következik a friss kötet. Kiss Kriszta írta, a címe pedig Vörös téglák, fehér köpenyek. Joggal sejthető, hogy a miskolci egészségügy különféle szférái fontos terepei a felidézett történéseknek...
Az említett ünnepélyes bemutató pedig a vasgyári közösségi házban lesz, december 7-én, pénteken, délután 5 órai kezdettel. A rendezvény keretében a kiadót képviselő Karlaki Orsolya (maga is korábbi péefemista) beszélget majd a szerzővel - pontosabban a szerzőkkel; de ez legyen olyan meglepetés, amire a kötet láttán-olvastán derülhet igazából fény.


2018. november 9., péntek

Diplomatatáska és buhera-palack

 
Érdekes nyitóelőadást, azaz köszöntőbeszédet tartott a Conin projekt múzeumi kiállításának minap zajlott ünnepélyes megnyitóján az erre felkért egyetemi szakember, R. Nagy József. A kutató ipartörténeti sztorizásnak is beillő antropológusi beszámolója videófelvételre került, ám megszereztük tőle a kéziratot, amit ezúton ajánlunk olvasásra. A szöveget Baranczó Benedek, a Herman Ottó Múzeum munkatársának a helyszínen készült fotóival illusztráljuk, valamint néhány további fényképpel a poszt végén, amelyek pedig a Minap, illetve a Borsod Online webportálok cikkeiben jelentek meg (készítőik Juhász Ákos és Bujdos Tibor) és szintén a tárlatot mutatják.

A Buheráék társbérletben kiállítás megnyitójának szövege, Herman Ottó Múzeum, 2018. október 25., 17 óra
R. Nagy József

Társadalomkutatóként gyakran vagyok terepen. Elbeszélgetek az emberekkel, interjúkat készítek velük, próbálom megérteni őket. Az elmúlt évtizedek alatt számtalan esetben találkoztam vasemberekkel, s köztük számos olyan akadt, aki a Sajó mentén élt. Ehhez tudni kell, hogy pár évvel ezelőtt társrendezőként egy két éven keresztül tartó dokumentumfilm-forgatáson vettem részt, melyben a Sajó összes települését végigjártuk, filmeztük, kezdve annak forrásától a Tiszába történő betorkollásig. Így mikor Darázs Richárdtól felkérést kaptam ennek a kiállításnak a megnyitására, kézenfekvő volt a megoldás, hogy segítségül hívjam Sajó-menti vasembereimet, s az ő gondolataikkal, az ő szavaikkal indítsam útjára ezt az eseményt.

Ezen vasembereknek a szavai, kiragadott életpillanatai, s persze emblematikus tárgyai is árulkodnak mentalitásról, habitusról, életfelfogásról. Melynek központi eleme a kiállítás egyik vezérszava, a buhera is. A közelmúltban ez a fogalom a kisszerűség egyik elemeként az átgondolt, nagyívű, professzionista lét ellenpólusára, a pitiáner kispolgár közegébe sorolta a buherátorokat. Az elmúlt évtizedek sóműsorai közös és felszabadult röhögéssel tették kínossá a buherát, gyorsan elfelejtve azt, hogy minden közösség csak a saját maga által elfogadott működési szabályok szerint ítélhető meg. Itt lekezelő népnevelői akaratnak helye nincs.

Nézzük a vasemberi buhera évtizedeken átnyúló eseteit.

Az első vasember, Pista vasércbányászként dolgozott, élt és halt meg. Az általa készített üveget az özvegye adta nekem. Benne van a buhera egyik lényege, a megmentés. Megmenteni valami anyagi értéket a pusztulástól. „Jó lesz még valamire, nem tudom, mire lesz ez jó, de jó lesz valamire! Tegyük el!” S ilyen a robbantózsinór is, az egyszer használatos, olcsó, de színes, szemet ingerlő vasvezeték is.

Pista özvegye ekképp beszélt erről: „Mikor az uram megbetegedett, mert a tüdeje nem bírta a földalatti munkát, akkor egy idő után bekerült az edelényi kórházba. Ott neki nagyon nehezen telt az idő, csak kínlódott. Aztán látta, hogy a többi bányászok így elfoglalják magukat. Úgyhogy legközelebbre kért robbantózsinórokat, mi meg vittünk neki egy nagy szatyorral. S ott a kórteremben nekilátott a fonásnak. Húzta le a műanyagot a drótról, úgy nekikötötte a vaságynak, úgy cibálta. Aztán amikor már sok összegyűlt, meg megvoltak a színek, amiket eltervezett, akkor nekilátott. Addig nem is fonott, nem érdekelte, meg olyan vastagok is voltak az ujjai, nem volt másra képes, csak olyan bányász barmolásokra. Úgy mondta, hogy ő ebbe az üvegbe bele akarja fonni azt is, hogy magyar, mert ő szeret magyar lenni. Erre sokat gondolt a háborúban, amikor távol volt. Még a gyereket se látta, akkor született meg, amikor a háborúba’ volt. Sokat volt távol, több évet is, aztán gyalog jött haza a lengyel határtól. Végig a Sajó mellett. Az erdőn aludt. Csak Dobsinán meg Rozsnyón tudott aludni ágyban, a régi vasércbányász cimboráinál. S akkor hazafelé jövet, ahogy gyalogolt hazafelé hónapokig, ahogy jött azokon a háborús vidékeken, akkor gondolt arra, hogy azt a magyarságot valahogy meg kellene csinálnia. S amikor bement a kórházba, meg lett sok szabadideje is, akkor gondolta, hogy belefonja az üvegbe. Hogy először csinál egy kicsi próbaüveget, utána meg, ha már megy a fonás, akkor megcsinálja nagyban, díszesebben. S akkor csinálta ezt az üveget. Ez a próbaüveg. De másikat nem csinált, csak ezt. Az üveget a feneke felől kell kezdeni, úgy kell fonni, s úgy illesztette bele a piros-fehér-zöldet is. Csak amikor a vége felé járt a fonásnak, akkor jött rá, hogy így fejjel lefelé vannak a színek, zöld van felül, alul meg a piros. Jaj, nagyon bosszantotta, el is tette a szeme elől, feltette a padlásra, a befőttesüvegek közé. Aztán később én hoztam le, s azóta is itt van a szobában, a vitrinben. Nekem így, hibásan is a magyarságot jelenti, sőt, talán még inkább, mintha jól lenne megcsinálva.”

Második vasemberünk, Feri a később Lenin Kohászati Műveknek nevezett vasgyárban kezdte ipari tanulóként, ott is szabadult föl, majd hidegüzemi művezetőként ment nyugdíjba 42 év munkaviszony után. Saját házat épített Diósgyőrben a Szabadság utcában, olyan pirostéglásat, mint amilyenben gyermekkorában a kolóniában laktak. A Lyukóvölgyben a hegyoldalban volt telkük, oda járt ki „parasztkodni”, ahogyan ő említette. S vitte magával a kisrádióját, hogy tudja hallgatni a Jó ebédhez szól a nótát, meg a Szabó családot.

„Tudod, Józsikám, pecázni nem szerettem, így maradt a nyugalom helyének a kiskert. Oda a partoldalba az asszony soha nem jött utánam. Józsikám, ma a férfinak csak három helyen lehet nyugta a nők elől: ha horgászik, vagy a műhelyében dolgozik, vagy a vécén ül. Ezek a nyugalom helyei. De én nem pecáztam, így maradt a telek.”

De a rendszer nem engedi. Mert van ugyan kisrádió, olcsó és agyonüthetetlen, szól is a jó ebédhez a nóta, de nincs elem a működtetéshez. A rendszer buherára kényszerít, azaz arra, hogy erősíts két lapos elemet a vastag bőrbe burkolt rádió hátára. S ha majd lesz belevaló elem, akkor az ideiglenes rögzítés eldobható. De Feri bácsi nem bízott a rendszerben, ő az állandósított buhera híve volt. Ami már maga az innováció.


„Figyelj, Józsi! Egy nap alatt készen van ez a kis tasak, szépen kiszabom bőrből, odavarrom szurkos zsineggel, s be is festem bőrfestékkel. Te, ez már olyan, mint a gyári. Engem már nem érdekel, hogy van-e elem a boltban. Fel vagyok készülve MINDENRE! Régen az Aller lapot(1) olvastam, ma meg az Ezermestert. Ezek segítenek a túlélésben, nem a Népszabadság, baszki! Fontos, hogy ne legyél olyan kontaktás ember.”

Ezzel Feri bácsi ez elevenemre tapintott, mert a közvetlen családban volt kontaktás ember. Azaz a lakásában megtalálható volt az a kapcsoló(2), ami nem kapcsolt rendesen, még újkorában sem, mindig utána kellett nyomni egy kicsit. Mindig. De nem cserélték le, mert jó lesz az így, hiszen tulajdonképpen működik az. Majd megjavul esetleg. S 24 éven keresztül minden kapcsoláskor a kattanás után még egyszer meg kellett nyomni azt a kapcsolót. A buheramozdulatot megvásárolta az ember a berendezéssel együtt. Tényleg kellett az Ezermester, a KISZ Központi Bizottságának lapja, mely a hiányból erényt csinált. A Boci sajtkrém kupakjából lehetett bútorfogantyút készíteni. Ami amellett, hogy ökotudatos vállalkozás, teret enged az alkotói energiáknak, még a nemi identitást is erősítette, férfiasabbá tette a férfit, nőbbé a nőt, s végső soron a nemzet egészének javára vált.

Harmadik, utolsó vasemberünk János, aki szintén a Sajó partján dolgozott egy erőműben. Korosztályának azon, nem elhanyagolható részébe tartozott, akik diplomatatáskával éltek. A szóhasználat hangulatilag a „fogyatékkal élni” miliőjére hajaz. Az 1970-es években a hírhedt diplomata-gyilkosságot(3) parafrazeáló „Jó estét nyár, jó estét szerelem” film nagy sikert aratott. Így János is megvette a táskát, az eredeti, vastag fekete műanyagból készült, kemény változatot. A funkciónélküliség hordozható bizonyítékát. Mert az ugyancsak dipós fiatalok ráültek a buszra várakozva, s télen lecsúsztak rajta a domboldalon, de János ezt nem tehette meg, 40, 50 majd 60 éves korában már nem tesz ilyet az ember. A táska magában is nagyon súlyos volt, bele nagyobb terjedelmű dolgot, például egy kenyeret nem lehetett tenni, kinyitni csak asztalon, kerítéspadkán vagy a combon egyensúlyozni lehetett. Viszont a legváratlanabb helyzetekben kinyílt, s tartalma a földre szóródott.


A 8 fős brigádban, ahol János váltóműszakban dolgozott, két diplomatatáskás ember is volt. Mindketten, ahogyan az összes többi társuk, véletlen kinyílás ellen ujjal biztosította a táskát. János már akkor is így, kinyújtott ujjal tartotta a kezét, mikor abban semmit nem tartott. „Ez a táska nem enged ellazulni - mondta János. Ha részeg vagyok is, ébren tart. Mert erre mindig figyelni kell, nem lehet elkókadni. Ha dipitáskád van, minden van, a lényeg, hogy ne ess pánikba!” Mondta János két évvel a Galaxis útikalauz megjelenése előtt. „A táskásoknak a világról meg az a véleménye, ahogyan az ujjuk áll. Ha így [kinyújtott mutatóujjal] áll, akkor ez [fenyegető, számonkérő mozdulat], ha meg így [kinyújtott középső ujjal], akkor ez [nemzetközi kézjelzés, János olvasatában: Kapjátok be!]!” Majd a Keresztapa című film dallamára üvöltött egyet, ez szokása volt: „Gyöngéden ölelj át és adj egy ötvenest!” A táskára nézet és rákiáltott - „Túlélsz, táska!” János Örkényt sem olvasott, de megfogalmazta a lét elviselhetetlen igazságát. S igaza is lett, a táska túlélte őt.
Hiszem és vallom, hogy a vasemberek, a kisemberek léte, tárgyakhoz való fura kötődéseik, az általuk felfogott világ összekacagásmentes megismerése szükséges a múlt és jelen megértéséhez. S ehhez ez a kiállítás rengeteg adalékkal, tanulsággal szolgálhat. Ajánlom figyelmükbe éppúgy, mint a létrehozók szisztematikus, évtizedes, köszönetre méltó munkásságát.
  1. Áller Képes Családi Lapja - a két világháború között népszerű folyóirat gyakran közölt barkácstippeket, szerelési leírásokat. A tervek alapján lehetett készíteni holdjárót, modellvasutat, detektoros rádiót.
  2. A Kontakta Villamos Szerelési Cikkek Gyára, majd később a Kontakta Alkatrészgyár nagy tömegben készített kapcsolókat, köztük a nagy, színes kapcsolófelületeikről széles körűen ismert és elterjedt, labilis működésű változatokat.
  3. Az 1962-es Szöllősi-gyilkosság, melyben a később elítélt és kivégzett elkövető diplomatának adta ki magát, úgy került közel női áldozataihoz


 Utóbbi képeken: Darázs Richárd és Balogh Attila, a kiállítás szervezői közül

2018. október 25., csütörtök

BUHERA TOTÓ

NYERTESEK ÉS NYEREMÉNYEK:
- Koffertúra kalandjáték részvételt nyert Solymár Gabriella
- Átjáró ajándékcsomag: Bihari Zoltán
- Kamapóló: Varga Jánosné
- Kama díszdoboz: Jáborcsik Bence
További Átjárós kiadványokat nyertek: Iván Zsolt, Németh Mária, Csordás Veronika, Jónás Ádám, Hazag Ádám, Laczkó Kinga, Nagyné Idrányi Éva, Dr. Fülep Teofil, Karlaki Orsolya, Pince Bogár Kft., Kormos-Jáborcsik Ágnes, Váradi Anasztázia, Lukács Béláné, Varga Tamás, Somorjai Etelka, Tóth Vera.
A nyeremények átvehetők december 16-án a III. CiRMi Adventi Vásáron https://www.facebook.com/events/1104016193109092/ vagy december 18-tól (a Zöld Sárkány Teaházban, Weidlich-udvar, Széchenyi u. 19.).

A Buheráék társbérletben kiállításhoz kapcsolódó TOTÓ kérdései:


     1. Melyik lakótelepen áll a Buhera család?
1 – Győri kapu
x – Dél-Kilián
2 – Selyemréti lakótelep

     2. Melyik külföldi országban jártak Buheráék?
1 – Jugóban
x – Cseszkóban
2 – NDK-ban

     3. Melyik sportra/játékra nincs utalás a kiállításon?
1 – foci
x – kama
2 – méta

     4. Milyen üdítőitalt kellett nélkülözniük Buheráéknak?
1 – bambi
x – gyöngy üdítőital
2 – 100%-os vörös grapefruit gyümölcslé

     5. Melyik versrészlet tűnik fel a tárlaton?
1 – Öreg Avas, én szeretlek, / így ősz felé legkivált…
x – De mit beszélek? itt a bor…
2 – Itt nyugszom én, olvasod te, / Olvasnám én, nyugodnál te.

     6. Melyik miskolci zenekar tablója látható a képek valamelyikén?
1 – Diósgyőri Vasas Fúvószenekar
x – Perecesi Bányász Fúvószenekar
2 – Miskolci MÁV Fúvószenekar

     7. „Hol dolgozik Buhera”?
1 – a perecesi bányában
x – a vasgyárban
2 – a kilátó presszójában

     8. Miről meséltek az öreg szakik?
1 – a háborúról
x – a régi vasgyárról
2 – a Weidlich palotában található Fekete kutya fűszerboltról

     9. Mit csináltak Buheráék május 1-én?
1 – a Velencei tónál kirándulnak autóval
x – a DVTK–Dundee United meccsen szurkoltak
2 – felvonultak

    10. Mivel töltik az időt Buheráék éppen? (lásd: a tárlat berendezését)
1 – tévét néznek
x – kártyáznak
2 – italoznak

     11. Mivel töltik hétvégente szabadidejüket Buheráék?
1 – Kubába járnak horgászni
x – a telekre (vikendházba) járnak
2 – kézilabdáznak a Miskolci Vörös Meteor csapatában

    12. Mit jelent a „buhera” szó?
1 – a rendelkezésre álló anyagokkal és eszközökkel, nem egészen tökéletesen megoldani egy műszaki problémát
x – olyan Erika nevű hölgy beceneve („Era”), aki szomorú, melankolikus lelki alkattal bír
2 – nincs jelentése

   13. Milyen munkás szerepelt Buheráék idején Miskolc város címerében?
1 – kohász
x – bányász
2 – vasutas

   13+1, Melyik könyv a kakukktojás?
1 – A ló meghal, a madarak kirepülnek
x – A Célváros
2 – Csutak és a szürke ló








A legjobb megfejtők között nyereményeket sorsolunk ki: Koffertúra városi kalandjáték részvétel - http://kofferturak.hu/; Átjáró kiadvány-csomag (20.000 Ft értékben); kamapóló; díszdobozos kamalabda… Sorsolás. december 10-én!

A teljes kérdéssor kitölthető a kiállítási helyszínen (Herman Ottó Múzeum, Papszer út 1.), vagy beküldhető e-mailben folytatásokban vagy egyben az atjarok@gmail.com címre!


A kiállításról bővebben: http://www.coninprojekt.org/2018/10/19/buheraek-tarsberletben-oktober-25-tol/



3D-s animációk: http://www.coninprojekt.org/2018/10/20/3d-s-animaciokon-kelnek-eletre-az-ipartelepek/

Esemény: https://www.facebook.com/events/324829571637270/

2018. október 4., csütörtök

KAF-kvíz!



Az idei Kertek Alatt Fesztivál több szempontból is rendhagyó lesz, ám hogy miért, azt most nem ecseteljük.
Induljon inkább egy KAF-kvíz, hátha fény derül néhány igen fontos dologra ezzel kapcsolatban! :)

1. Hányadik helyszín a fesztivál történetében a Csanyik?
a) 2.
b) 3.
c) 4.

2. melyik településen nem volt még KAF?
a) Gömörszőlős
b) Varbó
c) Sajóhídvég
d) Bükkszentkereszt

3. Az alábbiak közül melyik az fellépő, aki csak egyszer lépett fel a fesztiválon?
a) DJ Zöld
b) Kisavas
c) Korai Banditos
d) KFT

4. Melyik az a helyszín az eddigiek közül, amelyik inkább a Kertek Felett van?
a) Gömörszőlős
b) Csanyik
c) Varbó

5. Mikor és hol készültek az alábbi képek?
5.1.

a) Gömörszőlős, 2007.
b) Bükkszentkereszt, 2017.
c) Csanyik, 2018.

5.2.

a) Varbó, 2014.
b) Varbó, 2016.
c) Csanyik, 2019.

5.3.


a) Varbó, 2015.
b) Bükkszentkereszt, 2017.
c) Avasi kilátó (USF), 2016.

6. Melyik az a sport, amely az utóbbi években a fesztivál legfontosabb elemévé vált?
a) kutyaméta
b) kama
c) viking sakk
d) víz alatti hoki

A válaszokat az alábbi e-mail címre várjuk ma (2018. X. 5.) éjfélig: atjarok@gmail.com, a "tárgy" rovatba kéretik beírni: KAF.
A helyes megfejtők nyereménye átjárós ajándékcsomag (kiadványaink, társasjáték, póló, kamalabda stb. http://atjarokhe.hu/bolt/). A nyeremények a fesztivál idején lesznek átvehetők a helyszínen.