Az Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből c. meséskönyv nyomán felolvasással egybekötött játék gyerekeknek! – Gonda pince (Arnóti sor 139.), május 13. 17.00.
A mesekockákkal kidobott szavakkal a következő mesék születtek:
Gyémántpiramis
Egyszer
volt hol nem volt, réges-régen az Üveghegyen és az Óperenciás, kvarchomok tengeren
is túl, volt egyszer egy Piramis. Itt élt, éldegélt békességben,
boldogságban Latabár az élesfogú, szorgoskezű kisegér és Endre, a nagyravágyó
feketerigó. Boldogságban munkálkodva teltek-múltak az évek. Endre
páratlan panorámájú fészkét a piramis csúcsára szőtte, fonta. Miután elkészült
a remekmű, innen szemlélte, hogy baráti látogatás érkezik-e Macska-halom
felől, vagy ellenséges támadásra készülnek Sakál-erdő katonái az éj leple
alatt. Endre nem csupán a Piramis őrzője, hanem a környék szónoka, hírnöke és
énekese is volt. Dalára gyűltek össze a környék állatai minden jeles, vagy
váratlan esemény alkalmával. Élesfogú, szorgoskezű Latabár mindeközben a
Piramis építészévé vált. Évekkel ezelőtt, a Szinva teraszán, éles kis
fogacskáival kirágta Macska-halom uralkodóját, az Oroszlánkirálynét Sakál
Szandokán vadászhálójából. Ettől a pillanattól kezdve a kisegér örök barátságot
ápolt az Oroszlánkirálynővel és az egyiptomi macskasereggel. Latabár e hőstett
után is rendszeresen gondját viselte és edzette éles kis fogacskáit. Minden nap
elalvás előtt és ebéd után fogat mosott, napközben pedig a Piramis mélyén lévő Lyukacsos
fal rágásával foglalatoskodott. A Piramisnak egyetlen bejárata volt és
mélyébe is csak egyetlen hosszú, lépcsős folyosó vezetett. Amikor Endre
ellenséges támadást észlelt, rikkantott és berepült a bejáraton, amit
Latabárral együtt gyorsan eltorlaszoltak a kőkapuval. Kívülről semmi sem utalt
arra, hogy hol lehet a bejárat, amikor zárva volt a kapu, így a Piramis hosszú
ideig sértetlen maradt. A legenda szerint, az idők hajnalán barát volt minden
állat a birodalomban, de amikor eltűntek a birodalom egységét jelentő
gyémántok, az egyensúly megbomlott. Sakál-erdő Macska-halom népét hibáztatta a
szomorú esemény után, Macska-halom lakói viszont biztosak voltak abban, hogy
Szandokán emberei követték el a gaztettet. Hogy volt, hogy nem volt, a gyémántok
eltűntek, hosszú ideje már. A birodalom Pánünnepén, november 16-án nem korábban
és nem később, mint dél, a napsugár a piramis aljára hatolt és minden alkalommal
egy napig tartó apró csoda történt. Egyik éven Endre tolla változott egy nap
alatt sárgára, zöldre, fehérre, majd újra vissza feketére. Másik éven Szandokán
szakálla öltötte magára a szivárvány színeit. Tavaly Oroszlánkirálynő sörénye tündöklött
a természet minden élénk színében szintén egy napig, de idén valami teljesen
más történt. November 16-án elütötte a delet a Rigófészek Kakukkos órája, Endre
dalolni kezdett, az állatok pedig komótosan gyülekeztek a Piramis köré. Lassan,
lassan kúszott le a napfénysugár a lépcsős, folyosó legeslegmélyebb bugyraiba,
áthaladt a Lyukacsos fal résein és egy egészen különös dolog történt. Latabár
két papucsa tündökölni kezdett és elindult magától a lépcsőn lefelé vidáman
kopácsolva. Latabár nem akart hinni a szemének. Sok-sok csodának volt már
szemtanúja, sok-sok éven rágta már keresztül magát, de ilyet Ő még soha-soha
nem látott. Nem volt mit tennie, elindult a csillogó papucsok után a Piramis
mélyére. A cipellők egy addig láthatatlan ajtó elé vezették, amin az alábbi
üzenet állt:
Latabár
nem habozott, tudta, hogy minden csoda egy napig tart, az ajtó valószínűleg
holnapra eltűnik, ha nem fejtik meg ezt a különleges kódot. Segítségül hívta a
tündöklő papucsokat, hogy gyorsan repítsék fel a Piramis bejáratához. Szólt
Endrének, hogy hívja a birodalom legidősebb, legbölcsebb állatait a kód
megfejtéséhez. Először Sába, a legokosabb macska érkezett, de kudarcot vallott,
majd Szí, a hatalmas vipera, de neki sem sikerült megfejteni a feladványt.
Amikor már lemenőben volt a nap, esteledett akkor ébredt Ozirisz a Múzeum
házi baglya. A piramishoz hívták. Megnézte a feladványt, majd fülét vakargatva
ezt mondta: Nem hittem volna! Az ősi legenda igaznak bizonyul:
„Hívjátok
a Fakopáncsot, a számsor őrzőjét, hogy kopogja be a kódot az északkeleti
átjáró megnyitásához”
Így
is tettek. Szaladt mindenki a Fakopáncs Fáni keresésére, de a nagy hangzavarban
nem találták sehol. Ekkor elrikkantotta magát Endre, hogy csendben maradjon
mindenki. Hatalmas csend ereszkedett a birodalomra, egyszerre csak apró kopogó
hangra lettek figyelmesek az állatok. Fakopáncs Fáni a nagy munkában nem
hallotta Endre hívó szavát és tovább kopácsolt. Ozirisz a kopogóhangot követve
találta meg a titkos számsor őrzőjét és gyorsan a Piramis aljához vezette. Fáni
gondosan bekopogta az addig hasztalannak ítélt kódot, és lássatok csodát: az
északkeleti átjáró ajtaja kitárult. Macska-halom és Sakál-erdő összes gyémántja
ott ragyogott a parányi szoba mélyén. Az állatok úgy megörültek, hogy sakál
macskával, macska sakállal járt örömtáncot a fakopáncs, a bagoly, a rigó és a
kisegér körül. Az ünnepség 7 nap, 7 éjszakán át tartott. Amikor már senki sem
bírt tovább mulatni, elhelyezték az összes gyémántot, a Lyukacsos fal
fülkéiben. Latabárt és Endrét megválasztották a gyémántok őrzőjévé, a piramist
pedig elkeresztelték Gyémántpiramisnak. Innentől kezdve minden évben ugyanaz a
csoda történik. Endre amikor a rigófészek Kakukkos órája elüti a delet,
énekelni kezd, a napfény lassan ereszkedik le a Gyémántpiramis lépcsőin. A Lyukacsos
fal gyémántjain keresztül szivárványszínűre festve az egész birodalmat egyetlen
napra, hogy lakói megemlékezzenek minden éven arról, hogy békességben a legjobb
élni a világon. Itt a vége fuss el véle, a Szivárvány elejére!
Brúnó és Alida meséje

A rigó éneke
Réges-régen, egy varázslatos vidéken élt két kisfiú,
Brúnó és Borisz, valamint egy különleges macska,
Fakopáncs. A fiúk és Fakopáncs
kalandra vágytak, és egy napon úgy döntöttek, hogy elindulnak az izgalmas Avasi
Borangolásra.
Először elhaladtak a híres Gonda-pince mellett, ahol
finom borok titokzatos illata terjengett, majd tovább folytatták útjukat, hogy
felfedezzék a környék csodáit.
Elérve a Szinva-teraszt,
csodálatos kilátás tárult eléjük. Váratlanul vidám dallam ütötte meg fülüket,
egy rigó dala. A rigó dalára a Szinva-terasz lukacsos falai
megelevenedtek, és egy titkos út nyílt meg előttük. Kíváncsiság hajtotta őket,
hogy kövessék az éneket, és megtudják, hova vezet. A rigó énekének varázsa a
kalandorokat egy múzeumhoz vezette,
ahol egy ősi piramis-kiállítás volt.
A múzeum falai között olyan tárgyakat és festményeket
találtak, amelyek mesébe illőek voltak. Egy festmény különösen felkeltette
Fakopáncs figyelmét, ami egy piramist ábrázolt, csúcsán egy gyönyörű rigó ült. Nyávogásával
felhívta a figyelmet az alkotásra. A festmény alatti felirat szerint, aki
megtalálja a piramist és megfejti titkát, hatalmas kincshez juthat.
Útnak indultak, a rigó énekét követve. Az útjuk során
rengeteg kihívással találkoztak, de a testvéri szeretet és a bátorság segített
átvészelni minden akadályt.
Végül elérték a rég elveszett piramist, amely
hatalmasan magasodott az ég felé. Beléptek a piramis belsejébe, és a mélybe
ereszkedő lépcsőkön – mintha csak egy pincében járnának – haladtak előre. Végül
elérték a piramis központi terét, ahol egy aranyozott szobor állt. A szobor
tetején egy ragyogóan szép rigó, Latabár
ült és énekelt. A rigó énekének varázsa áthatotta az egész teret, Brúnó és
Borisz szíve tele lett örömmel és bölcsességgel.
A rigó elmondta nekik, hogy a piramis valójában a
bölcsesség és belső erő őrzője. A kincsek, amelyeket a piramis rejteget,
nemcsak anyagi gazdagságot jelentenek, hanem az emberi szívben megbúvó értékekre
is felhívják a figyelmet, mint például a szeretet, a kitartás, az önzetlen
segítség.
Brúnó és Borisz megértették, hogy minden kincs között a
legnagyobb kincsek azok, amelyeket belül hordozunk. Eldöntötték, hogy megőrzik
ezeket az értékeket és megosztják másokkal is. És azóta is, amikor az emberek a
Gonda pincében járnak, mindig hallják a rigó csodálatos énekét, emlékeztetve
őket arra, hogy a legnagyobb kincs a szívekben rejtőzik.
Szerző Gass Dávidka és anyukája Heni
(Hamarosan jön a következő mese!)

A foglalkozáson egy rövid felolvasás alkalmával a gyerekek megismerkedhetnek egy meserészlettel, majd ha fülüket jól hegyezték, és jól válaszolnak a kérdésekre az elhangzottak alapján, apró ajándékot is kaphatnak. Sőt varázslatos miskolci mesekockák segítségével saját mesét is szőhetnek.
Ez a meséskönyv arra a tényre (is) reflektál, hogy gyermekeink egy városi térben szocializálódnak, épített környezetünk, kulturális örökségünk témává tétele a mindennapokban, épp olyan feladata a mesevilágnak, mint a tanulság, vagy az érzelmi szövet, melynek minősége meghatározó.
Száz macska!
Esemény: https://www.facebook.com/events/592850669488286/?ref=newsfeed