2014. augusztus 29., péntek

Padfestés? Mikor?

Volt egy különösen kalandos vállalkozásunk. A projekt elején úgy terveztük, az egy év alatt több utcán alkotós alkalom lesz: néhány városi funkcióhoz kötődő közösségi művészeti műhely, spontán akció. Aztán úgy alakult, hogy sokkal inkább a városi séták jöttek maguktól, és a végére beérett két kiállítás is, de a 2013-as CineFest idején az egykori Kossuth Mozira való vetítős kísérletünktől eltekintve nem volt vizuális akciónk. No jó, a kilátós mulatságokon is volt mindig valami vetíteni való, de az mégsem az igazi.

A tavaszi Utánam, srácok! Fesztiválon már tudtuk, szeretnénk felújítani az Avas-tető néhány padját. Sőt, már a Miskolc a múltban csoporttal közös áprilisi belváros-túránkon kinéztük az épp nem üzemelő Alabárdos étterem épületének rózsás ablakrácsát, hogy de jó motívumokat lehetne belőle képezni a padokra. Azt is tudtuk, hogy stencilezni szeretnénk.






A tervek elkészültek Varga Piroska asztalán, engedélyt is kaptunk a megvalósításra, de a kalandok csak itt kezdődtek.
Szembesültünk vele, hogy bizony a padok leszerelése nem piskóta, a festés előtt álló új és régi padokkal is sok asztalosmunka van még, amihez nincs semmink, csak a lelkesedésünk. Borovi fenyő deszkákat azért sikerült vásárolnunk: egy órácskát kóvályogtunk a fatelepen, illatosabbnál illatosabb fákat szimatolva, közben forró dróton egyeztettünk első segítőnkkel.

Nagyon hamar összeismerkedtünk az említett lelkes ifjúval, Leskó Istvánnak, aki cimboráival közösen hip-hop le is szedte a régi padokat, majd elszállította a műhelyébe. Ugyan mégsem innen kerültek ki a kész deszkák, a kezdeti lépéseket ezúton is köszönjük neki és legénységének, illetve egy szem lány önkéntesünknek, aki többek között hősiesen cipekedett és dokumentált: Varga Áginak.




Végül a deszkák jó kezű megmunkálója Ferencsik István lett, akinek a mai napig és még tovább hálával adózunk.

Megvannak a deszkák. No de, mikor fessük le? Én, aki vakmerő módon innen a távolból elvállaltam a projekt menedzselését – helyben élő kollégáim súlyos leterheltségének okán is – nem gondoltam volna, hogy végül a Kertek alatt Fesztiválon a rövid pihenőidőkben sikerül felkenni az első rétegeket.


De bolond vagyok! Míg azt körüljártuk, hogy milyen festékkel volna érdemes lekenni a deszkákat – van köztük régi, új – gyaluljuk vagy ne gyaluljuk, ragaszkodunk-e a tervek szerinti színekhez vagy elengedjük őket, egyáltalán melyik festék tartósságába vetünk nagyobb hitet... Ha egy tucat tanácsot nem kaptunk, akkor egyet se, ha annak a fele egymásnak ellent nem mondott, akkor egy se. :)))

Megvan: végül elengedtük a RAL-számokat, elengedtük a színezett faolajokat, maradtunk a zománcfestéknél és megkerestük a kikeverhető legbarátságosabb színeket, de csakis spontán ihletésre.

Első réteg: all right, második: jaj-jajj – elég idő volt ez?
Szállítás: ó, éjjel valaki elbontotta a padok fölül a sátrat, ajj, egész éjjel esett.
– Egymáshoz tapadtak itt-ott.
– Mekkora a legkisebb sérülés?
– ...
– Ó, jó, akkor nincs nagy baj.

Még 1-2 nap és kiderül, megszáradt-e tényleg, vagy lejön az egész. Nem jön le: azonnali hibajavítás a kertben. Lassan szárad, nem lehet azonnal mintázni. Akkor már elátkozottnak éreztem a projektet, be is lázasodtam.

Teljes száradás, és akkor jöhetne a stencilezés. A minta.

Jaj, de nem számoztuk be festés előtt, hogy melyik pad melyik: nem tudjuk, a régi padok melyik helyre kerülnek vissza, márpedig a kifúrt lyukak csak egy helyre passzolnak. Csak a felszerelés után tudjuk mintázni: függőlegesen fújva. Ááááá. Már csak nevetünk. Láz elmúlik. Lúzerség, túlvállalás, szép-remények.

Újabb segítőnk: Ujjobágy Csaba hősies tetriszezés eredményeképp felszereli a padokat. Kis kavarodás csak a színekkel, még jót is tesz a két zöldnek: nem egyforma a két támla és ülőke.

Mehetünk stencilezni végre. Közösen, mert most már mindenki jobban ráér. Jönnek új emberek. Újak!! De jó, sikerült megszólítani új alkotókedvvel megáldott miskolciakat! Nem magunkban festünk! Juhúúú!
 
Fotó: Oszti Tibor

Tősér Levente fúj, fotó: Oszti Tibor

Fáy Ádám, Fodor László

Várakozó 3-as

Fodor László, Vörös Júlia, Sáfrány Eszter

Darázs Richárd, Sáfrány Eszter

Fotó: Oszti Tibor

Kapusi Krisztián és Tősér Levente

Varga Piroska, a stencilek tervezője

És valóban: nagyon vidám révbe-érés volt: jó társaság, jó tanácsadók, precíz kezek, finomságok, meleg napfény, pedig aznapra vészjelzést adott ki a meteorológia. Megérte a sok kínt kiállni, de legközelebb már tudjuk, milyen nagy munka is, ha úgy szervezünk közös alkotást, hogy a szakértelem egy részével nem rendelkezünk, ráadásul azt is csak önkéntes vagy méltányos alapon tudjuk igénybe venni.



Padok fenn, használjátok egészséggel!

Folyt. köv.! Szemetes, szemétszállítás, közkút, játszótér, toilet, még több pad és asztalka, parkőr és kávézó, röpi- és tollaspálya még mindig nincs!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése