2014. szeptember 25., csütörtök

A Mese cukrászda neonjának megmentése

A hatvan-hetven-nyolcvanas évek esti nagyvárosának meghatározó képi és hangulati eleme volt a neonfényben fürdő (fő)utca. Jóformán minden bolt és üzlet, étterem és mozi homlokzatán színes fényreklámok kellették magukat, azaz a portékát. A rendszerváltást követően azonban évek alatt mindez eltűnt. Nem egyik napról a másikra, de a kilencvenes években elindult a folyamat, a kétezres esztendőkben pedig le is zárult: mára gyakorlatilag nincs neon a Széchenyi - Bajcsy-Zsilinszky - Kazinczy utcák övezetében. (Fél évvel ezelőttig például még a villamosból látható volt egy „Borozó” a Szinvaparktól lejjebb, de kicserélték, profilt váltott az illető vendéglátóhely.) Itt-ott nyomokban még talán felfedezhető valami olyasmi, ami emlékeztet - de bár a városban összesen nemigen van sokkal több neon boltfelirat, mint egy tucatnyi, azok szinte mind külső városrészekben, elhagyatottabb helyeken.


Az egyetlen kivétel ismereteink szerint a Mese cukrászda volt. Persze, már rég nem működő neonokról beszélünk (mármint hogy amelyek világítanak, pláne nem olyan mozgófényekről, mint anno a Casco-házé a Malomszög utcánál), csak egyáltalán ép, épnek tűnő egykori villamos csövekről, azokból kirajzolódó betűkről, szavakról. Szóval a Vörösmarty lakótelep közepén, a főutcához, Ady-hídhoz közel eső téren álló, kékes színű, modern vonalú épületegyüttes felirata ilyen volt - egészen e héten keddig.

Az ingatlant, amelyben az 1980-ban „alapított”, azaz kialakított cukrászda már jópár éve nem üzemelt, a vállalkozó átépíti, felújítja, hogy új funkcióban gazdaságosabban működjön a jövőben. Ennek keretében Duzsik István stábja leszerelte a két szóból álló, sárga csöves neont is. Ám lévén maga is lokálpatrióta, mikor értesült az Észak-Keleti Átjáró Egyesület törekvéséről, amellyel legalábbis az emlékét meg szeretnénk őrizni a neonfényes huszadik század végi Miskolcnak, a civil szervezetnek adományozta a feleslegessé vált és a MÉH-be szánt berendezést...


Ez lenne a belváros utolsó, immáron szintén végleg eltűnt neonfelirata? Nehéz megmondani, de akár így is lehet. Ennyire frekventált helyen és ilyen jó állapotban (a csövek több fele egyben van és elképzelhető, hogy elektromosan is aktivizálható volna még) aligha találunk még másikat.
Az egyesület természetesen nemigen tud vele mit kezdeni, mintsem hogy megőrzi (egy alkalmas helyen), későbbi hasznosításra; értsd: talán idővel műemlékké, megóvandó várostörténeti relikviává lehet nyilváníttatni, esetleg múzeumi körülmények között kiállíttatni.
Kérjük, akinek erre nézve ötlete, konkrét javaslata van, segíteni tud, de akár ha más hasonló alkalmatosságról tud, aminek birtokosa és szintén nekünk adományozná - szóljon!


A „Mese cukrászdát” kedden szedték le, s ekkor szállíttattuk el Faragó László speditőr közreműködésével. A két szót sikerült egyben tartani a betűket rögzítő fémkereten (ez így összességében közel hét méter hosszú, talán mázsás súlyú szerkezet), s úgy kocsira rakni. Tegyük hozzá: és Diósgyőr felé tartva rendőrök se állítottak a platóról kilógó teher miatt...
Fotóinkat Osztie Tibor készítette a leszerelés és felrakodás mintegy félórás műveletéről, emellé az ugyanekkor forgatott amatőr videót tudjuk prezentálni.

Akit pedig további részletek érdekelnek a témáról, a miskolci neonok aranykoráról, a múlt század második felének esti nagyvárosi hangulatáról olvasna szívesen, megteheti a néhány héten belül megjelenő A Célváros 2. - Utánam, srácok! című helytörténeti kötet révén, amelyben külön fejezetet szenteltünk a kérdéskörnek, sok korabeli fényképpel. A sors fintora folytán a Mese cukrászda pont nincs az illusztrációk között. És most már élőben sem látható többé eredeti helyén...


 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Avasi kilátások 4.0 – logók, emblémák, plakátok

  FELHÍVÁS Keresünk minden olyan grafikát, logót, plakátot, ami valamilyen módon kapcsolódik az Avasi Kilátóhoz. Lehet szó: cég, régi vál...