| A Könyvhét pénteki programján kerül sor az Avast (is) megverselő Kozma Andor kötetének bemutatójára: http://www.rfmlib.hu/hu/content/polgar-vagyok-szep-miskolcz-varosaban |
| Kapusi Krisztián írása a kötetbemutatóra: |
|
KARTHÁGÓ AZ AVASRÓL.
KOZMA ANDOR ÉVEI MISKOLCON
Adott egy kifejezetten jó
családból származó, kellemes megjelenésű huszonöt esztendős fiatalember, aki
ráadásul a magyar királyi államügyész fia, szóval előnyös adottságokkal
költözik 1886 májusában Miskolcra, mint az Első Magyar Biztosító Társulat tisztviselője.
Unalmasnak, túlságosan karrieristának sem mondható, lehet róla tudni, hogy a
hivatali íróasztal árnyékában verseken töri a fejét. Mi több, éppenséggel ez
teszi országosan ismertté, a borsodi megyeszékhelyen töltött röpke négy év
alatt megjelenik az első verseskötete („A tegnap és a ma”. 1889).
Emlegetett édesapja, Kozma Sándor
(1825 – 1897) Miskolc és a vármegye költőfejedelmét, Lévay Józsefet (1825 –
1918) a reformkor óta ismeri. Keveset tudunk kapcsolatuk intenzitásáról, Lévay
1897 évi naplója ennyit árul el: „az
1847-i pozsonyi országgyűlésen ismerkedtem meg vele (vagyis Kozma Sándorral
– K. K.). Ott köztünk, az ifjúság körében
feltűnt kiváló tehetségével s megnyerő nyájas viselkedésével. Attól fogva
bírtam és viszonoztam barátságos jóindulatát. Mint államügyész hivatalos
vizsgálati körútja alkalmával több évvel ezelőtt meglátogatott Miskolcon.”[1]
Lévay nem akárki, ő Borsod vármegye alispánja, de – ahogyan közismert – a
hivatalt művészettel ötvözi, hiszen megbecsült költő, akadémikus és a Kisfaludy
Társaság tagja, a kortárs irodalmi életet valósággal uraló Gyulai Pál (1825 –
1909) kebelbarátja. Az államügyész vajon pártfogásába ajánlja Miskolcra költöző
fiát? Kéri Lévayt, hogy egyengesse az ifjú tisztviselő társasági karrierjét,
még inkább az irodalmi próbálkozásait?
Némileg másképpen emlékszik maga
az érintett, vagyis Kozma Andor (1861, Marcali – 1933, Budapest) költő, író,
műfordító. Valóban Miskolcon lendül nagyot a művészi kibontakozása, itt éli meg
az első kötetének publikálását. Gyulai Pál rögvest 1899-ben keményen bírálja a
szerzőt és verseit a Budapesti Szemle oldalain. Húsz évvel később Kozma leírja,
hogy az „irodalmi kortársaim már ama
kemény bírálat idejében magyarázgatták nekem, nem minden irigység nélkül, hogy
akit Gyulai Pál levágásra méltat, azt kedveli. Utólag magam is kitapasztaltam,
hogy ebben volt igazság. Eleven írónak Gyulai Pál írásban csak ily harcias
módon volt képes tudtára adni, hogy beveszi őt a komoly irodalomba. Ha már
valakit ekképp íróvá ütött, s úgy gondolta, hogy az most már a Szemle
dicséretét is megérdemli, akkor átadta azt az ő galambősz és galambszívű nagy
költőtársának s legjobb barátjának, Lévay Józsefnek, hogy az írjon róla
tovább”.[2] Dorgálás
majd bíztatás, e kettő együttesen emelte hát Kozma Andort az országosan jegyzett
irodalom berkeibe, saját szavaival „Gyulai
vesszős és Lévay nyájas elismerése segített be” a Kisfaludy Társaságba.[3]
Rövidesen, 1890 márciusában Kozma
Andor Miskolcról Budapestre költözött. „Józsi
bátyám” – ahogyan Lévayt nevezte[4]
– barátsága elkísérte mindenfelé. Tekintélyes költőként sem feledkezett meg a
tiszteletről és a köszönetről, 1918. július 7-én, Lévay temetésén is ő
képviselte a Kisfaludy Társaságot. Az agg költő naplója számtalan helyen
megörökítette barátságuk őszinteségét. Lévay szinte rajongó lelkesedéssel
jegyezte be nem egyszer, hogy a fiatalabb évjáratokból Kozma Andort tartja a
legjelentősebb magyar költőnek. Efféléket írt róla:
-
„Kozma
Andor a jelenkor lantpengetőinek tagadhatlanul legelsője. Képzeletének bősége
és fennszárnyalása, tárgyainak változatossága, technikájának páratlan
szabatossága nyilatkozik azon politikai irányú és színezetű verseiben is,
melyeket Az Újság tárcájában hetenkint szolgáltat az ő igába fogott Pegazusa” (1907.
október).
-
Kozma Andor „akit
a most zengedező versköltőink közt a legtehetségesebbnek, legértékesebbnek
tartok” (1909. október).
-
„A most élő költői nemzedék sorában bizonyára
ő a legelső, legtekintélyesebb költő” (1917. január).[5]
A hajlott korú Lévay vidékiként egyre
gyakrabban maradt távol a fővárosi eseményektől, olyankor többnyire Kozmával
olvastatta fel saját verseit a Kisfaludy Társaságban vagy éppen a Magyar
Tudományos Akadémián.[6]
Ifjú barátja életének minden részlete érdekelte, a közvetetten szerzett
információkat is lelkesedéssel fogadta. Kozma Andor valóságos utazóként pedig
csakugyan különleges tapasztalatokkal tudta szűkebb és tágabb környezetének
hétköznapjait színesíteni. Karthágó nem pusztán költői allegóriaként került
hozzá közel,[7] többször
járt Észak-Afrikában. Első ottani útjáról Lévay Tátraszéplakon töltött 1909.
augusztusi nyaralása során értesült és be is naplózta, hogy „a szomszédom, Hajduska Albert, aki Kozma
Andor hivataltársa, egy képes levelezőlapot mutatott, melyet Andor Tanger
afrikai városból írt neki”.[8]
Belföldön ugyan, de olyan is előfordult, hogy együtt üdültek a közös barát,
Gyulai Pál leányfalui nyaralóinak köszönhetően. Kozma Andor leírta, hogy
mindezt az tette lehetővé, saját szavaival, hogy „nyaralót kerestem Budapest közelében. Gyulai Pálnak pedig két nyaralója
is volt Leányfalván. Az egyikben maga nyaralt, a másikat szívesen adta volna ki
bérbe, arravaló embernek. Engem arravalónak talált”.[9] Lévay
pedig a Duna menti üdülőhelyen is látogatta öreg barátját, örömittasan jegyezte
1899. évi naplójába, hogy „augusztus
23-ától 26-áig Gyulainál időztem Leányfalván, ahol Kozma Andor is éppen
Gyulaiék nyári lakában hűsölt családjával együtt. Az ő körükben igen kedves
néhány napot éltem”.[10]
Sokak számára valóságos kétfejű
sárkánynak tűnhetett a zsémbes Gyulai – Lévay duó, életkoruk szerint gyermekük,
majdhogynem unokájuk lehetett volna Kozma Andor. Végtelenül megbecsülte őket,
Lévay alig győzte naplózni a fiatal barát felől tapasztalt figyelmességet,
kedvességet. Gyulairól pedig e helyütt csak annyit, kerek-perec felkérte Kozma
Andort, hogy majdan bekövetkező halálakor ő írjon róla gyászbeszédet. Petőfi,
Arany, Deák, Tisza, a Monarchia közös eszményítésén túl Kozmát a nagy öregekhez
közelítette költészetének az a vonulata, amely a korszerűsödő világ modern
fejleményeire gyanakvó szkepszist, gúnyt fogalmazott meg, illetve annak
ellentételezéseként az ódon, patinásan pusztuló környezethez fűződő otthonos
szimpátiát.[11]
Mentoraihoz képest persze egészen más eszközökkel és töredék malíciával,
jellemzően inkább valami vagy valaki védelmében, mintsem ellenében.
Az Avas nosztalgikus pincesorai
Kozma Andorhoz alkatánál fogva passzoltak. Miskolci lakásai (Kazinczy u. 20.
Palóczy u. 33. Mindszent tér 2.[12])
közül a Doleschall kúria – melyben manapság a városi könyvtár egyik fiókja
működik a Mindszent tér 2. szám alatt – éppen az Avas oldalába épült,
kapcsolódó ihletért nem kellett kimozdulnia sem hazulról. Lévay maga is
pincetulajdonos volt a Nagy Avas Jézuskútja során, több mint valószínű, hogy a
hangulatos domboldalra nem egyszer invitálta fiatal barátját.
Mi számít, ki minősül
miskolcinak? Elegendő ehhez négy helyben eltöltött esztendő? Bizonyára, pláne
ha felszorozzuk ezek számát azzal, ahányszor Kozma Andor vonatkozó sorait
idézték már, például a „Pince soirée” vagy
éppen az „Ének az Avasról” című
verseiből. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület 2014-ben „Macskaköves Tanösvény” név
alatt tájékoztató-szórakoztató táblákat helyezett el az avasi templom, kilátó
és a pincesorok környezetében.[13]
Néhány még ma is fellelhető, de azt, amelyiken Kozma Andor verse, az „Ének az Avasról” volt olvasható, az
elsők között lopták el… Remélhetjük csupán, hogy a kultúrát és művészetet
valóban értékelő atyafink esett kísértésbe, és az egyesület táblája Kozma Andor
verséivel becses ereklyeként díszeleg lakásának legnívósabb pontján!
Felhasznált irodalom
Kárpáti Béla: Miskolci irodalom
Miskolcon (Miskolc, 1989).
Porkoláb Tibor (szerk.):
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I-II. kötet (Miskolc, 2001).
Szörényi László – Tasnádi Kovács
Péter (szerk.): Kozma Andor – A karthágói harangok. Válogatott versek és prózai
írások (Budapest, 2016).
Vörös Júlia: Macskaköves
tanösvény a miskolci Avason. In: Átjáró (interdiszciplináris folyóirat) 3.
(2014/2.) 113 – 128. p.
[1] Porkoláb
(szerk.) I. köt. 88. p.
[2] Szörényi
– Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 253-254. p.
[3] Szörényi
– Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[4] Porkoláb
(szerk.) II. köt. 143. p.
[5] Porkoláb
(szerk.) I. köt. 410. p. II. köt. 89. p. és382. p.
[6] Porkoláb
(szerk.) I. köt. 82. p. II. köt. 323. p.
[7]
A karthágói harangok című versét 1909-ben publikálta, majd 2016-ban unokája, Tasnádi
Kovács Péter a Kozma Andor válogatott verseit és prózáit tartalmazó kötet
szerkesztőjeként is ezt a címet választotta.
[8] Porkoláb
(szerk.) II. köt. 79. p.
[9] Szörényi
– Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[10]
Porkoláb (szerk.) I. köt. 136. p.
[11] A Lévay
életében megjelent Kozma versek közül például a Petőfi szobránál, Ballada a
gyárban, Erdőirtás, vagy az útirajzai, azok közül is leginkább a La Serenissima
Repubblica című San Marino tapasztalat illik ebbe a sorba.
[12] Kárpáti
1989. 27. p.
[13] Vörös 2014.
113 -128. p.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése