Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből – kötetbemutató a könyvtárban

Köszönjük a könyvtárnak a könyvjelzőket!

Meséskönyvünk újabb bemutatója a megyei könyvtárban lesz február 2-án csütörtökön!

Mindenkit várunk!

Képek a bemutatóról: https://www.facebook.com/rakocziferenckonyvtar/posts/pfbid029HwnrpJK3uywPGPEgdPEoyPbFSXftkDPQoSwcUctHozcKfD9fQh4sHwozjA6GqBGl

PFM a Grizzlyben és Bordee Indie Video

 

Programunk egyrészt még a tavalyi jubileumi évzáró utórendezvénye Bordee Indie Videóival,

és persze  a Privát Félmúlt Miskolcon sorozatunkkal. 

Az utóbbi néhány év PFM-számait mutatjuk be ezúttal és a szerzőkkel beszélgetünk. A pandémia alatt megjelent számoknak ugyanis csak kutyafuttában (vagy csak online) tudtuk bemutatni. A korábbi tematikus PFM-beszélgetések (PFM I-X., PFM-Avas, PFM-10) sikerén felbuzdulva tehát itt a következő alkalom!

Esemény:  https://www.facebook.com/events/698457228440499?ref=newsfeed

https://www.facebook.com/events/1195666141054291?ref=newsfeed

UV-s Kama Show január 28-án! – Labda az erszényben XXXVII.

 

Miskolc fényei, avagy az újjászülető nagyvárosra emlékezünk vasárnap a kilátónál

 

„Kedves barátaink!

Szeretnénk veletek közösen megünnepelni, egy kis gerilla-jubileum keretében, azt, hogy városunkra új fénysugár vetül! Mármint ez történt pontosan hatvan évvel ezelőtt. Vasárnap lesz a kerek évforduló, javasoljuk, együtt menjünk fel délután az avasi kilátóhoz, ahonnan annó a mágikus reflektorfények kiindultak és merengjünk közösen minderről.

1963, ugyebár, a miskolci tévétorony megszületésének esztendeje. Augusztus 20. lesz majd az avatás kerek jubileuma. De már fél évvel ezelőtt többé-kevésbé állt az építmény, és '63. január 15-én este érdekes dolog történt: felkapcsolták a reflektorait. A korabeli sajtó jelentése azt érzékelteti, hogy ezzel mintegy új fény vetült az éppen akkoriban, a hatvanas évek elején újjáépülő, modernizálódni kezdő, számos máig álló fontos épülettel gazdagodó, igazán a mai értelemben vett nagyvárossá emelkedő Miskolcra. (Centrum, sportcsarnok, egyetemi könyvtár, Kilián-dél, modern lakóépületek, később megyei könyvtár, panel-lakótelepek, stb.) Egy új Miskolc fényei!

Ezt érdemesnek látszik megünnepelni, kijelölve rá a jelképes napot, ami idén pont vasárnapra esik. Annál is inkább, mivel nem már sokáig láthatjuk mai, azaz eredeti arculatával magát a kilátót, hiszen 2023-ban lezajlik majd az objektum teljes felújítása. (Tavaszra ígérik a kezdést, és bár a forma nem változik, de kívül-belül annál sok minden.)

 

Tehát az esemény:

2023. január 15., vasárnap délután 3 óra, avasi tévétorony, kilátóterasz

 

Szeretnénk felkérni a tavaly-tavalyelőtt megjelent Hetvenkét méter című köteteink szerzőit, hogy saját írásaikból olvassanak fel egy-egy számukra fontos részletet. (akár 2-3 mondat.) Más szerzőtársakat, például a Privát félmúlt Miskolcon sorozatból, ha van-volt a kilátóval kapcsolatos szövegük, akkor ugyanerre. Mindenki mást pedig, hogy hallgatóságként vegyen részt a performanszon és a beszélgetésben szóljon hozzá saját személyes élményeivel.

Abban bízunk, hogy az egy-másfél órás kis közösségi rendezvényt ezután, ahogy sötétedik, az építmény fényfestése vagy dísz-megvilágítása fogja követni (ez ügyben még szervezkedünk).

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!”

 

Ez a meghívó ment ki ma az Észak-Keleti Átjáró Egyesület „holdudvarának” és szól egyúttal minden érdeklődő miskolcinak.

(újságcikk az 1963. január 15-i estéről, Észak-Magyarország napilap)

 

 (Gregovszki Gábor fényfestése)

 

További képek az eseményről: https://utanamsracok.blogspot.com/2023/01/miskolc-fenyei-avagy-az-ujjaszuleto.html

 

A Miskolci TV összefoglalója: 

Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből – közhírré tétetik és kidoboltatik

Közhírré tétetik és kidoboltatik, hogy Az elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből mesés, ám de szigorú zsűri tagjai, egy éjjelen és egy teljes nappalon át olvasgatták a gyerek által írt meséket. Bírálat közben 100 macskát simogattak, és végül arra jutottak, hogy a beérkezett pályamunkákat szép sorjában a tisztelt publikum elé tárják, online formában. 

 Úgyhogy íme, nagy taps és dobpergés, minden szülőnek büszkeség itt az első tünemény Annától és Katától:

Lujzi, az eb és a kis menyét

 

Lujzi lustán napozott a Weidlich-palota legmagasabban lévő emeletén, mancsait bátran kilógatva  a körfolyosó rácsai közt. Semmi sem zavarta a délutáni sziesztáját, még a levegő se rezdült, minden nyugalmas volt. De nini, valami moccant a hatalmas piros pettyes muskátlis cserép tövében! Egy kis menyét bajsza neszelt, a cserép oldalán. A kis menyét észrevette a lompos cirmost, úgy megremegett, hogy néhány muskátli levélbe gabalyodott. Lujzi lassan nyitotta résnyire szemét, még a fejét se kellett elfordítania, éles szemeivel így is látta a megrettent szürke csomót, ami megzavarta délutáni pihenését. Pedig épp egy finom illatú zellergumóról álmodott, amit a konyha asztalról pofozott le. De a kis menyét megjelenése teljesen éber állapotba hozta, no meg a lépcsőházból az apró léptek dobogása hallatszott. Több se kellett, Lujzi hirtelen tettre készen feltápászkodott. Előkelő gyorsasággal, ahogy egy úri macskához illik. Megvárja a szomszéd vendégkislányt, Annát egy alapos cirógatásra és hasvakarásra, vagy keressen magának pár vidám játékos percet a kis menyét társaságában? Ha már nem játszhat tovább az álombéli finom illatú zellergumóval. A folyosóról eközben énekszó csendült. „Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában…,”. Ekkor döntött az előkelő cirmos a Weidlich-palotából.

Hirtelen összekuporodott, bajszát előre meresztve a cserép felé fordult, farkincáját lágyan mozgatva. Szeme bágyadt csillogását egy marcona vadász éles pillantása váltotta fel. Lujzi hadat üzent a kis menyétnek, már ugrott is. De a szürke kis menyét résen volt, tudta, ha megneszeli a lompos macska, menekülnie kell az ismeretlen palota titkos résein át a szabadságba. Abban a lélegzetelállító pillanatban, mielőtt a roham elindult, lépett Anna a folyosóra és hangosan kiáltott.

– Lujzi, itt vagy? Hoztam neked néhány falatot a hentes bácsitól! A szarvasos gyógyszertár mellől. Manyika néni oda adhatom a macskának? – rikkantotta vidámon Anna, a szomszéd vendég kislány a harmadik emeletről. – Utána megyünk Mamával az Avasi kilátóhoz játszani.

Több se kellett, a pillanat eljött, macska ugrott, menyét futott, Anna szava elakadt. Mikor meglátta Lujzit, amint a kis menyét után veti magát. Elől futott a menyét, mögötte a cirmos, őket követte Anna. A zajra kinézett Manyika néni, a kedves szomszéd néni az ajtón. látva a sort, szaladt egyenesen utánuk. A kis menyét a lépcsőházon keresztül, kis rámpán át haladt előre, egyenesen a fekete szobor mancsai közé, rejtekhelyet remélve. A cirmos egyenesen utána, Anna és Manyika néni lemaradva szemlélte a cirmos és a menyét futóversenyét.

– Manyika néni, mentsük meg a menyétet, nem lehet eledel! – kérlelte Anna.

– Várj, kedves meglátjuk, mit tehetünk! Keressünk megoldást, vonjuk el addig Lujzi figyelmét! –mondta bölcsen Manyika néni.

– Cicc, cicc, jó cica gyere ide, finom falatot hoztam neked! – csalogatta kedvesen Anna. De a cirmos meg sem hallotta a szavakat, delejes vonzalom vonzotta a menyéthez. A menyét még jobban a hatalmas fekete kutya lábaihoz simult. Ekkor kinyílt az ablak szárnya, Manyika néni bukkant ki rajta. S harsant a hangja. – Lujzi, te beste lélek, gyere ide! Cicc kiscicám, hagyd a menyétet másra!

Lujzi ekkor látta, fel kell adnia, de még egy utolsó próbát tett, hogy elcsípje a kis menyétet. Összekuporodott, bajuszát előre meresztve előreugrott. De az ugrást követő pillanatban egy kéz kapta el az ablakból. Lujzi egyenesen Manyika néni ölébe landolt. A Weidlich-palota legnagyobb szobájában. Addigra Anna is odaért egy kis dobozzal a kezében. A dobozba egy darab illatos sajt került. A dobozt óvatosan a kutya lábai közé helyezték, a kíváncsi kis menyét pedig szépen a dobozba araszolt, a sajt illatát követve. Ekkor egy szapora mozdulattal Manyika néni kiemelte a dobozt a szobor lábai közül.

– Anna, gyere, vigyük le az udvarra a kis kószát! Eresszük szabadon! – nyújtotta kezét Annának, a harmadik emeleti vendég kislánynak a Weidlich-palotából. Anna keze szépen belesimult a felé nyújtott kézbe, és már indultak is a folyosón az udvarra vezető lépcsősorhoz.

Lujzi lassan a nyomukban ólálkodott, csalódottságának hangot adva miákolt utánuk, majd szépen letelepedett egy napos foltra a piros pettyes muskátlis cserép tövében. Visszaszenderült zellergumós álmába, Anna és Manyika néni pedig kiengedték a menyétet a közeli parkban, majd egy hideg limonádé társaságában elevenítették fel a délutáni kalandot!

 

vége

 

 

Következzen Kristóf meséje:

A tornázó szarvas

 

Egyszer egy szarvas, aki megnézte Miskolcot, látott egy palotát. Ahhoz ki volt írva, hogy: Weidlich-palota. Nem tudta, hogy az mit jelent, így hát ment-mendegélt tovább, és meglátott egy dombot. Felment és meglátott egy kilátót. Felment és meglátott egy menyétet. Köszönt a menyétnek a szarvas, és visszaköszönt. Mondta a menyét: Fázunk! Azt monda: Igen. Itt a szarvas azt mondta a menyétnek: Tornázzunk!

  

 

 Juhász Dávid – Juhászné Szemán Renáta: Mesés szülinap: visszaemlékezés egy novemberi éjszakára

 

40. szülinap. Egy ember életében ez egy fontos nap. Mindennek jól kell sikerülnie. Kisebb csodák is megtörténhetnek: mint például az, hogy a család kedvenc macskája NEM falja fel a szülinapi fasírtot. Pedig véletlenül épp egy szobába lett bezárva a ragadozó az étekkel. A szülinapi partit az avasi kilátóban rendezi a család.

 Hatalmasnak tűnik a szememben a kilátó, hiszen még igen kicsi vagyok. 6 éves. Mivel szeptemberben születtem, így még nem is iskolás.  Mielőtt elfelejteném, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Dávid vagyok, a mesélő.

A kilátó tágas tereiben kacagva rohanunk. A tesóm, meg az unokatestvérem is kipirult arccal futnak. Mint egy szökellő szarvas, úgy ugrom át az előttem lévő akadályokat. És persze nem hallgatunk senkire. Pedig a felnőttek sokszor kiáltják, hogy lassabban fussunk. De visz a lendület. Persze jól pofára esek, mert a felnőtteknek, mint mindig, most is igazuk van. De mindegy, fel kell állni, mert ha nem állok fel, elveszítem a játékot. Az pedig mégsem lehet. Miért is hagynánk abba a játékot? Nos, végül mégis abbamarad a játék. Mert jön a kaja. És még le sem nyelhetem az utolsó falatot, amikor kiderül, hogy az egyik ajándék a nagybátyám szülinapján egy varázslatos tűzijáték! Persze várni kell rá. Mert a jó dolgokra mindig várni kell, hangzik el az okosság. Persze megint egy felnőtt szájából. Leülünk addig is játszani. Kártya, társas, story cube. A kiperdülő kockákon össze nem illő dolgokat mutató képek vannak. És azokból mégis egy egységes, értelmes történetet kell összehozni. Jó kis feladat. Egy mesében a szarvas és a menyét. Ha kell, megoldható, ugyebár?  De hirtelen mindenki az ablakhoz tódul. Elkezdődik a tűzijáték. Szép. Ámulva nézem. És nem, csakazértsem alszom. Pedig álmos vagyok. Emberek, zsongás, harsány nevetés, összekoccanó poharak. Én is ilyen 40. szülinapot akarok majd. Minden megvolt, amire egy embernek szüksége van: család, barátok, nevetés, ajándék. Meg persze még valamire szükség van: ez pedig a varázslat. Abból pedig ebben a városban igen sok van. A Weidlich-udvarban például egy zöld sárkány lakik. Kis teázót üzemeltet. Személyesen még nem találkoztam vele, de a képe kint van az üzlet kirakatán. Jó kis álca, mondhatom. És azon a szülinapi estén még nem is tudom, hogy mennyi emlék fog még a Zöld sárkányhoz kötni. De nem is kell mindent előre tudni. Mi lenne velünk meglepetés nélkül? A meglepetés fontos.  Örömteli pillanat, hisz ha valakit meglepsz, akkor törődsz vele. És azt hiszem, én ezt tanultam meg azon a mesés szülinapon. Meg azt, hogy ebben a városban sok minden megtörténhet. Családot, közösséget, játékot, mesés helyeket és persze varázslatot kaphatsz itt. De csak ha hiszel benne.

 

 

 

 

 

Hamarosan folytatjuk a következővel!