Látókört tágító magasztos nyitóképként kölcsönzünk gondolatsort „A mindennapok leleménye” alcímű könyvből, mert „A város látásának vágya korábbi, mint a vágy beteljesítésének az eszközei. Középkori és reneszánsz festmények ábrázolnak városokat perspektivikusan, olyan szemszögből, mely akkor még nem is létezett. Kitalálják a madártávlatot és az ennek eredményeképpen létrejövő panorámaképet. Már ez a fikció mennyei szemmé alakította a középkori nézőt. Isteneket teremtett”. 1 A látás ismeretforrás, a tudás pedig hatalom. Valamiféle előnyt, biztonságot nyújt idejekorán tudni a közelgő lehetőségekről vagy veszélyekről. Vadászható mamutcsordák dübörögnek felénk, ellenséges törzs tüzének füstje száll? Török portya veri fel az országút porát, tűz ütött ki az alvégen? A későreneszánsz avasi harangtorony szakrális funkciója mellett a XVI. századtól már városi strázsa kilátópontja, Miskolc nyugalmának őrzője. Látni és látszani. Az első torony az Avastetőn leginkább látszani akar 1906-ban: Rákóczi hamvainak hazatértekor fáklyák világítanak az alkalmi építményről. Szeghalmy Bálint terve és Rácz György pénze 1934-ben már kilátótornyot eredményez, Hofer Miklós tévétornya pedig kaput nyitva a világra, valóban kitágítja a perspektívát. A pincesorok eredetileg a szőlő- és borkultúra szolgálatában gazdasági funkcióval bírnak a filoxéráig, azt követően erősödik fokozatosan a vendéglátó, rekreációs, turisztikai profil. Város, alapítvány, civilek is létesítenek mostanra pincesori kilátópontokat. Az elsőt a nagyavasi Felső soron az Avasi Borút Egyesület hozza létre 2014-ben, mostanra indokolttá válik megújulása, mára sikerül, éppen ezt ünnepeljük!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése