Az eredet nyomában: MÉTA – Labda az erszényben XIX.

A magyar baseball mint a kama egyik rokon játéka?

Avagy: kama = méta – ütő + kapu...

A kama játék kutatása során többször előkerült már a méta játék. Métát már a 2014-es Kertek Alatt Fesztiválon is játszottunk mint közösségi játékot, mely a kamához hasonló izgalmakat tartogatott a KAMA Projekt résztvevői számára...

KAF, 2017.

A különböző métajátékok a kama eredetének kérdésekor is többször előkerültek. A méta játék képe nyilvánvalóan alapvetően eltér a kamázástól, ám több mozzanat is akad, amely egyértelmű hasonlóságot mutat. És mivel a méta Magyarországon a legszélesebb körben ismert és játszott kislabdás csapatjátéknak számított XX. századbeli letűnéséig, könnyen elképzelhető, hogy a miskolci játék egyik-másik eleme innen ered, a kettő rokonítható. Az egyik legfontosabb hasonlóság az elkapás mozzanata: a levattával (métaütő) elütött labdát a kapó (védekező) csapat tagjainak el kell kapniuk, lehetőleg még a levegőben! – ilyenkor nagy előnyhöz jut a labdát elkapó csapat (kintiek és bentiek, illetve ütők és elkapók helyet cserélnek). Az elkapás tehát mindkét játékban kulcsfontossággal bír. A másik hasonló elem a futás: az ütő (támadó) csapat játékosa gyors futással tud pontot szerezni, esetenként akár többen is futhatnak egyszerre, míg a kapóknak/fogóknak meg kell szerezniük a labdát (azzal vagy ki kell dobniuk a futókat, vagy vissza kell passzolni és leérinteni a labdát).

longaméta

körméta

Fontos azt is megemlíteni, hogy ennek a ókori eredetű játéknak többféle változata is ismert és népszerű volt egykor Magyarországon. Tulajdonképpen két, illetve három különböző játékról van szó, és azokon belül is akadnak különféle változatok. Az egyik ilyen a hosszú méta (longaméta / kifutós méta / szaladós méta / kutyaméta), a másik a várméta (várasdi). Ezen kívül találkozhatunk még a körméta elnevezéssel is, ami szintén azokkal rokonítható, ám a róta elnevezésű játékokhoz közelebb áll, és többnyire körberóta és más neveken illetik a különböző játékleírások.

ütés és futás

ütés
Forrás: Magyar Népi Játékok Gyűjteménye, Hajdu Gyula, 1971.

Jónéhány irodalmi utalás ismert erről az ősi játékról: a Kincskereső kisködmön és a Pál utcai fiúk minden bizonnyal sokaknak beugrik, de több más érdekes említés és leírás is létezik. Az egyik ilyen ütős játékról szóló említés – talán első ilyen a magyar irodalomban – Ballasitól származik:

Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják    Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák

Labda-játékról, labda-ütő játékról több más szerzőnk is ír a XIX. század előtt, például Szenczi Molnár Albert, Comenius, Szepsi Csombor Márton, Pápai Páriz Ferenc és Apor Péter. Mindez nem is csoda, hiszen a görög-római eredetű labdajátékok Közép-Európában is népszerűek voltak, nálunk Nagy Lajos és Mátyás király idejében számított főúri szórakozásnak, majd diákok, városi és falusi gyerekek játszották sokféle fajtáját (a sokféle ütős játék közül a méta az egyik leggazdagabb adatok és változatok tekintetében is). Még néhány irodalmi példa:

Itt az idő most vagy soha – diákkorunk longaméta versenyeinek felbuzdult hangulatát idézi. (Márai Sándor: Ihlet és nemzedék)

Tömörkény István: Apróságok; Magyarország, 1916.

Pásztor Árpád: A Muzi (Pesti napló, 1930.)

Lássunk még néhány képet a múltból:

Forrás: Új Idők, 1915.

Forrás: A magyar nép játékai, Lajos Árpád; 1940.

Forrás: Képes Sport, 1958.

Forrás: Képes Sport, 1958. 

A métajátékok családjának talán legismertebb tagja az amerikai baseball és az angol krikett (ezek különböző változatai), de sok más játék is ide sorolandó: a német schlagball, a finn pesäpallo, a lengyel palant, az orosz lapta, a dán longball, a skandináv (svéd?) brännboll, a román oină, a szerb méta... – mind-mind métajáték a világ különböző részeiről.
Ezek körén belül a pálya elrendezését tekintve két nagyobb típust el lehet különíteni (1: körben elhelyezkedő állomások, 2: a pálya végén elhelyezett métavonal), és az azért is izgalmas, mert a jelek szerint Magyarországon mindkettőre találunk példát! A várméta egyértelműen előbbi, a longaméta az utóbbi típusba sorolható.
A métajátékokkal kapcsolatban a legérdekesebb a nagy változatosság, valamint a nyilvánvaló közös eredet kérdése. Több ezer éves történetről van tehát szó, és nyilvánvalóan nagyon nehéz lenne – ha nem egyenesen lehetetlen – kinyomozni, hogy melyik honnan ered, miféleképpen ágaztak le a különböző játékvariánsok, hogyan hatottak, kapcsolódtak ezek egymáshoz, stb.
Egy másik érdekesség az, ahogy míg bizonyos játékok népszerűvé, sőt, hivatalos sportággá váltak (akár már a XIX. században), vagy akár nemzeti játékként híresültek el, mint például a baseball, a krikett, másutt háttérbe szorulva, amatőr szinten maradt meg egyik-másik játék, netán teljesen eltűnt, kihalt. Nálunk jószerével az eltűnés sorsára jutottak ezek a játékok, bár felismerték a méta jelentőségét és sok helyütt utalnak rá nemzeti játékként különböző korokban (a cikk végén mutatunk néhány érdekes példát ezek közül). Gyakorlatilag már a múlt századforduló környékén is találkozhatunk a magyar métajátékokat sirató cikkeket, közléseket, elsősorban az angol eredetű football térnyerésére hivatkozva (de más nyugati eredetű sportok is népszerűek voltak akkoriban, pl. a füleslabda). A méta időként mégiscsak előbukkant letűnése után is, különböző korokban próbálták újranépszerűsíteni, több más népi játékhoz hasonlóan, az utóbbi 20-25 évben a cserkészmozgalom karolta fel, méghozzá a vármétát. A kama szempontjából egy ennél korábbi próbálkozás tűnik fontosnak. Az 1950-es években újságcikk jelent meg a népi játékok újbóli népszerűsítéséről, illetve néhány évre rá egy képes ismertető ezekről a játékokról (lásd fentebb a fotókat). Később részletesen kidolgozott szabályrendszerek is napvilágot láttak 1971-ben (hosszúméta, pados csürök, toronylabda). Az említett cikk 1954-ben jelent meg a Szabad Ifjúság című lapban, és könnyen elképzelhető – de természetesen nem bizonyítható –, hogy a vasgyári testnevelők ezen felhíváson felbuzdulva vitték be a tanórára a gyerekek játékait, hiszen 1954 előttről nincs adatunk kamázókról. (Elképzelhető az is, hogy már egy élő, a gyerekek által ismert játékként került így magasabb szintre a kama, és az is, hogy néhány meglévő játékot maguk a tanárok kombináltak össze, létrehozva egy új testedzési formát.)

részlet az 1954-es cikkből

Talán ennyiből is érződik a laza kapcsolat a kama és a méta között... A csapatjátékból egyrészt kikopott az ütő (a jó ütés nyilván gyakorlást igényel), annak hiányában dobni vagy rúgni lehet a labdát, esetünkben az előbbiről van szó. Másrészt az új sportokkal elterjedt egy új sporteszköz: a hálóval ellátott kapu. Tehát, nagyon leegyszerűsítve: ütés helyett a dobás, a jelzővonalak helyett a kapu került előtérne a kama esetében, a szálló labda elkapása megmaradt...(Persze hasonló régi és új játékok is léteztek a XX. században, ahogy láttuk a füleslabda esetében, és látni fogjuk más érdekes játékok esetében.) De vajon honnan származhat a labda elrejtése? (Erre a kérdésre egy későbbi bejegyzés ad majd választ.)

Kedves olvasó, ha bírod még és nem untál rá a témára, alább olvasható a folytatás!