Utánam, srácok, fotóalbumok nyomában! – digitális történetek, személyes emlékek Miskolcról

A digitális történetmesélés hazánkban újszerű módszerének felhasználásával készültek személyes történeteken alapuló kisfilmek Miskolcról. Fényképeiket lapozgatva arra kértük a résztvevőket, hogy személyes, a fényképhez és azon keresztül szorosabban vagy lazábban a városhoz kötődő történeteket meséljenek el. A történeteket a mesélő hangján és saját elmondásával, megfogalmazásában rögzítettük, valamint digitalizáltuk a rendelkezésre álló fényképeket. Ezek segítségével végül egy 2 perc körüli, egy bizonyos történetre koncentráló kisfilm született, amelynek legfontosabb ismérve a személyes kötődés és hangvétel.
Az így elkészült kisfilmek egy olyan folyamat eredményei, amely során a mesélők a fényképek között keresgélve felidézték és magukban rendszerezik Miskolchoz köthető emlékeiket. Maguk a kisfilmek pedig jól megőrzik a személyes lokális történeteket, jó forrásai a helytörténeti, társadalomtörténeti kutatásoknak, egyben másokból is hasonló élményeket hívhatnak elő.

Jogi esetek a Perzsák dűlőn (Dr. Sáfrány József filmje, 2014)
Létezett egy társaság, tagjai időről időre összegyűltek egy miskolci üdülőházban, hogy együtt eltöltsenek egy kellemes napot, főzzenek, egyenek, igyanak és beszélgessenek. A társaság tagjait és az élénk vitákat a közös szakmai kérdések és a lokálpatriotizmus kötötte össze.



Cirkuszi emlék (Joó Tímea filmje, 2014)
Volt egyszer egy kislány, akit családja Lillafüredről bevitt a nagyvárosi vándorcirkuszba, de őt ez nem vonzotta. Még lőttek is neki valamit a céllövöldében, de ez sem csigázta fel. A nap fénypontja azonban a nyüzsgő forgalmú kereszteződésre néző cukrászda volt.



Vasgyúrók Perecesen (Jáger János filmje, 2014)
Amikor még működtek a bányák, aktív volt a sportélet is. Voltak, akik a föld alatti kemény műszak fáradalmait a felszínen komoly súlyok emelgetésével pihenték ki.



Apám, a kereskedő (Kun Lászlóné filmje, 2014)
Miskolc sokáig fontos kereskedőváros volt. Az üzletvezetés pedig komoly, felelősségteljes munka, amihez elmaradhatatlanok voltak a tanoncévek. Weidlich Páltól pedig sokat lehetett tanulni.



Hruscsov Miskolcon (Farkas Gyula filmje, 2014)
Történt egyszer, hogy a szovjet pártvezér ellátogatott Miskolcra. Az üdvözlő nép távolról köszönthette a kiemelt vendéget, de egyes kiválasztottak engedéllyel és fényképezővel meg is közelíthették. Mégis vigyázni kellett, hogy a fényképező helyett nehogy valami más süljön el.

Tervek 2014-re: ahogy a srácok szeretik

Mi minden vár a srácokra 2014-ben?
Mi mindent ajánlunk a miskolciak figyelmébe idén tavasszal és nyáron?

Sokszínű: elmélyülésre és szórakozásra is kiváló alkalmakat szervezünk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni Miskolcról és még többet saját miskolciságukról.

Készülünk egy különleges belvárosi túrával áprilisban (lehet majd tanulni és mesélni is), avasi tanösvény-sétával a Borangolásra, ismét egy nagy mulatsággal az Avasi kilátó körül nem sokkal a Föld Napja után, fogunk takarítani (ugyanekkor) és kerekasztalozni (szüntelenül), kiállítást építeni és teázgatni (nem egyszer).

fotó: Varga Piroska

A lényeg, hogy legyen virágzó élet azokon a tereken, ahol olyan sokáig volt, és ma is lehetne, ha volna erő, forrás, lendület, kezdeményező kedv. És van: ha nem is sok forrás, de sok erő, kezdeményező kedv és lendület. No és persze ez nem jelenti, hogy ne volna olyan tér Miskolcon, ahol ne lenne virágzó élet vagy legalábbis bimbózó, zöldellő, rügyhajtó. Nagyon is van. Ilyen rügyhajtó állapotban van pld. a történelmi Avas is, ami bár első találkozásra inkább tűnhet ágyhoz kötött betegnek, néha felkel, és jár! Egyébként még betegen is szép, de olyan jó volna, hogy ha azok a gyógyítók, akik mostanáig karban tartották, még több támogatást kapnának. Nem virágnyelven mondva: azok a szervezetek, akik tesznek azért, hogy az Avas történelmi és kevésbé történelmi része élhető és hívogató legyen, jó volna, ha még jobban egymásra találnának, és a város is egyre fókuszáltabban segítené a munkájukat. Ez talán nem vágyálom. A srácok szerint nem az. :) De ugyanígy jó élmény találkozni a már 10 ezer tagot számláló Miskolc a múltban csoport tagjaival is, akik szüntelen lelkesedéssel vitatják meg nem csak a múltbéli, de a jelenkori élményeiket is. Jó tudni, hogy a Weidlich udvart számos szociális, együttműködésre kész szervezet és vállalkozás népesíti be. És így tovább.

Az Avasi kilátó 50. szülinapi köszöntésére

Pláne, hogy a forrás is lehet sokféle. Mivel ez a projekt is csak egy projekt, nekünk is fel van adva a lecke, hogy valami olyasmit indítsunk útjára, valami olyasmit katalizáljunk ez alatt az egy év alatt, ami aztán a projekt nélkül, már felnőve, magától megy és él tovább. Ez csak úgy lehetséges, ha sok jó emberi kapcsolat születik és erősödik meg ezalatt az egy év alatt, ha sokan mások is kedvet kapnak Miskolc legfontosabb épületeinek, tereinek felvirágoztatásához. És azok, akik már réges rég ezekért a célokért tevékenykednek a városban, ők is megihletődnek, új ötleteket kapnak, megnő az önbizalmuk vagy, ha az is volt már, akkor szélesedik a látószögük, de legalábbis új élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodnak.

Ezzel a reménnyel és jókedvvel indul a 2014-es évünk az Utánam, srácok!-ban.

A Kossuth Mozinak üzenő lányok a CineFesten, fotó: Balogh Attila

Él két felhívásunk, ebből egyik már publikus: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívás, amelynek célja, hogy bárki, és valóban BÁRKI megírhassa személyes emlékeit az általunk szükségből kiválasztott négy városi tér valamelyikéről vagy akár mindegyikéről.

Ez a 4: Avas Szálló / Kossuth Mozi, Weidlich udvar, Avasi pincesorok, Avasi kilátó.

Most MINDENKI érdekes lehet a pékektől a középiskolai tanárokig. Nem számít, mi a végzettséged, értesz-e a történelemhez és a politikához, mennyire vagy nagy tudású lokálpatrióta (persze ez mind nem baj:)), az érdekes, hogy TÖRTÉNT-E VALAMI SZÁMODRA FONTOS dolog veled ezeken a helyeken? Mindez azért érdekel bennünket, mert alapvetően szeretjük a történeteket, és szeretünk barátkozni, és mert azt is nagyon szeretnénk TUDNI, hogy MI AZ, AMI egy MISKOLCIT ITT TARTHAT a városában, AMITŐL JÓ MISKOLCINAK LENNI?!

Mi a miskolciság lényege? Mik itt a jó helyek, és miért? Mi a jó az Avasban, miért fontos nekünk az Avas Szálló épülete? Milyen volt régen a mozizás, ki emlékszik még a Fekete Kutya delikáteszre? És ez nem csak azért fontos, mert a múltból táplálkozhatunk, hanem mert, ha ezt közösen tesszük: KÖZÖSEN EMLÉKEZÜNK és KÖZÖSEN GONDOLKODUNK, akkor történni fog valami: valami, AMI MÁR A VÁLTOZÁS, ami már a JELEN.

Egy üzenet a sok közül. Grafika: Varga Piroska

A másik felhívásunk, a Digitális történetmesélő műhelyre vonatkozik, amelyet április közepén-végén tartunk majd. Elöljáróban csak annyit, hogy itt mindenki készíthet egy kisfilmet egy személyes miskolci történetéből, egy olyan történetből, ami számára valamiért nagyon fontos. 1 napos a műhely, majd meglátjátok, milyen izgalmas. A részvétel ingyenes lesz, már most csatlakozhattok!

Hát így. Itt tartunk most, és gyűjtünk minden történetet és fotót, hogy lehessen egy kerek kiállításunk májusra, ami még további párbeszédes alkalmakat teremthet a városlakók számára.