(fotó: Bujdos Tibor, Boon)
A borsodi megyeszékhely elsőszámú épített szimbólumának, a modernkori nagyváros jelképének számító tévétorony látványa a legtöbb miskolci szívét megdobogtatja, az építmény mégsem szerepel súlyának kellő mértékben a hivatalos városképi-várospolitikai reprezentációban. Immár több évtizede így van ez, és a kedvezőtlen tendenciát felismerve kezdett a témával foglalkozni 2013-14 környékén az Észak-Keleti Átjáró Egyesület. A civil közösség több rendezvényét a toronyba vitte, amikor az még amúgy be volt zárva, majd azóta is igyekezett ráirányítani a közfigyelmet Hofer Miklós és Vörös György tervezők 1960-as évek eleji alkotására.
Idén kereken hatvan éves a létesítmény, és mivel úgy tűnt, ez „senkit sem érdekel”, megint csak civil szervezésben sikerült legalább egy szerény ünnepséget csapni a jeles nap körül. Augusztus 20-án, vasárnap városi séta kereste fel a dombot és a hegytetőt (vagy, ha úgy tetszik, a hegyet és a dombtetőt), az egyesület felhívásban invitálta közösségi fényfestésre a városlakókat a kilátóhoz, másnap, hétfőn pedig fotókiállítás nyílt az építmény képi értékeit megörökítő művekből. Utóbbi egyébként még két héten át látható (szeptember 1-ig) a Városháza aulájában.
A városi túra, mint sok hasonló korábbi esemény, mintegy két óra hosszban tartott, ezúttal is az átjárós történész, Kapusi Krisztián vezetésével, de szokás szerint beszélgetve, családias-baráti légkörben. Mindez azok számára, akik lemaradtak róla, visszaidézhető az alábbi videó segítségével:
A vasárnap esti „szülinap” a túra résztvevői és a később odaérkezők jelenlétében jelképes tortával – rajta 60-as évszámmal – folytatódott, aztán a résztvevők elővehették a (felhívás szerint hozott) zseblámpáikat, hogy úgymond, közösségi fényfestés, avagy „alternatív tűzijáték” keretében megvilágítsák a tévétornyot. A tornyot, amely mint köztudott, jelenleg az egész éven át tartó felújítás folyamatának felénél tart, így építési terület veszi körül és értelemszerűen este-éjszaka sötétségbe burkolózik. De most, mintegy 50-100 miskolci öntevékeny közreműködésével néhány percre villogó fénybe borult a déli homlokzata. Máskor, immár hat évtizede, az „ő fénye” vetül ránk, miskolciakra – most ez szimbolikusan megfordult egy rövid pillanatra.
Ezen az eseményen hirdette meg az Észak-Keleti Átjáró Egyesület azt az online-offline rejtélyes-nyomozós játékát, amelyre megint csak minden érdeklődő helybelit szívesen várnak. A játék során a következő néhány hétben olyan feladványokat tesznek közzé két-három naponként a szervezők, amelyeket bárki megoldhat, és azáltal juthat mindig a következő kérdéshez, továbbá minden állomáson egy-egy szövegrészlethez, amikből a végére fontos idézet állhat össze. Lesz, amikor a városban kell megkeresni és felismerni, azonosítani valamit, lesz, amikor az internetről letölteni, videót megnézni, rejtvényt megoldani. A nyitó kérdést a vasárnapi esti fényfestés idején tette fel az egyesület – de az eseményről készült fotók némelyikén látható a keresett „jelszó”!, tehát az sem marad le, aki nem lehetett ott személyesen –, a továbbiak majd mindig az utanamsracok.blogspot.com weboldalon találhatók. A második feladvány például valamikor ma jelenik meg...
(Az Utánam, srácok!-blog posztjai egyébként az Utánam, srácok, Miskolcra! Facebook-oldalra is kikerülnek, elég lehet azt követni.)
Végül utaljunk még egyszer a mostani és a következő héten még megtekinthető fotókiállításra. Ez, szimbolikusan, hatvan képet vonultat fel (montázsok révén ennél valamivel több fényképet), műkedvelő és profi fotósok, illetve fotóművészek alkotásait. A tárlat összeállításában a Miskolci Fotóklub Egyesület és a Diósgyőri Vasas Fotóművészeti Kör vezetői – Herendy Adrienn, Koós László és Fekete Zoltán – voltak az Átjáró segítségére. (Nem különben a Litoplan Dekor Kft., amely a nyomtatást vállalta.)
.jpg)
