Utánam, srácok túrák: Pincesorok a miskolci Nagyavason

Ismét csatlakoztunk a nemzetközi Kulturális Örökség Napja rendezvénysorozathoz! Ismét az Avasra indulunk majd, ám ezúttal a Nagyavas pincesorait járjuk be. 

Programunk az országos ajánló oldalon: https://oroksegnapok.gov.hu/seta/2454

Egy szőlőhegy metamorfózisa: a mezőgazdasági hasznosítás és a borkészítés eltűnése után hogyan él tovább a pincesor mint kulturális örökség? Az eseményen megnyíló borházak betekintést engednek egy archaikus városrész XXI. századi realitásába: gondok és örömök, az avasi jövő kilátásai...  

Találkozási pont:

Miskolc, Jézus kútja

2025. szeptember 20., szombat, 16:00 órától

Facebook-esemény! 

***

Támogasd Átjáró Könyvek sorozatunk új köteteinek kiadását!

🫶 Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja a tervezett kötetek befejezését, támogasson minket! 

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheti meg: 

💳💳💳💳11103901-19331571-36000001 💳 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, Átjáró könyvek)

Könyvheti kalandok: díjazott szépség, esőmosta dedikálás, Csóka 28.

Hihetetlenül sűrű és egyúttal izgalmas heteken vagyunk túl, aminek a legjava a 94. Ünnepi Könyvhétre esett! 

 

Persze már a várva várt Könyvhét előtt is pörögtek az események: június 3-án a Naqyavasi Piknikre szerveztünk túrát és kötetbemutatót, egyúttal a szokásos Átjáró-pulttal is kitelepültünk az Alsó sorra. Másnap reggel pedig már a Régiségvásáron árusítottunk a nagy hőségben és még nagyobb tömegben. Hétfőn a Kölyök Kamabajnokság következett a Fazekas iskolában. Kedden Török Eszter grafikus CTRL+E című kiállítás-megnyitóján ünnepeltünk, szerdán pedig a Palotaszálló születésnapi programján vettünk részt Lillafüreden: Utánam, srácok a Palotába...

 

Mindez bőven elég lett volna akár egy hónapra is, de nem volt pihenés. Másnap, csütörtökön kezdődött a Könyvhét! Már az első nap is nagyon eseménydúsan alakult: a Kötve-fűzve könyvszépségversenyen díjat kapott Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből című mesekönyvünk – Török Eszteré az érdem, köszönet érte!; aztán volt még Perecesi Bányász Fúvószenekar, újabb eső, Mintha zenekar (de Hobóról például lemaradtunk). 

Török Eszter illusztrátor a díjátadón

A péntek komolyabb esőzéssel kezdődött (több száz képeslapunk ment tönkre kezdésként), így a dedikáló szerzőinkkel – Bereczki Zolival és Kapusi Krisztiánnal – a Grizzlybe vonultunk vissza, ahol finom italok, ebéd és desszert várt ránk. Délutánra elállt a zápor, így Halász Ági már az Erzsébet téren dedikálhatott, megjelent több nyertes is nyereményéért – lásd ROCK-50 KVÍZJÁTÉK. (A finis: Sityu egy csokor virággal és a Margit pince borával érkezett, Krisztián futószerelésben jött pakolni, majd újra a Grizzly következett...)

Krisztián US a kilátóba! pólóban bal oldalt, Zoli kama-sapkában a jobbján, a kissé megázott kiadványokkal

Nem volt még vége a kalandoknak! Szombaton Wágner Gábor dedikálása ugyan elmaradt, ám egy újabb érdekes program tette fel az i-re a pontot: a Miskolc a gyermekirodalomban beszélgetés az Irodalmi teraszon. Az egyik beszélgetőpartner Fecske Csaba költő volt, akivel nagy megtiszteltetésnek számít egy platformra kerülni és akivel két éve már adódott egy közös kiadvány, a Mesék a dombról című kötet (amely címe ellenére nem meséket tartalmaz). Gácsi Zsuzsa mellett a harmadik beszélgetőpartnerként ott ült mellettem Csohány Domitilla is, aki hozzám hasonlóan Csóka utca 28-ban nőtt fel, Felső-Majláthon! A dedikálás és könyvcsere valóban kivételes pillanatként marad meg számomra, amiről így írt Domi: 

A 94. Ünnepi Könyvhét margójára
Ti hisztek a hely szellemében? Ez nem egy új mese kezdete, bár az is lehetne.
Ricsivel, akinek már két mesekönyve is megjelent Miskolcról (épp az egyiket kaptam ajándékba), és akivel szombaton együtt vettünk részt egy beszélgetésen, egy házban nőttünk fel. A Bükk, a Szinva-patak és a kisvasút rejtélyes háromszögében…

És még mindig nem volt vége! Egy gyors pakolás után nem sokkal később már Diósgyőrben standoltunk a Nagy-Szögedi Pince szomszédjaként a ROCK-50 Fesztiválon...

A ROCK-50 kvízjáték győztese

 Darázs Richárd

 

Avas Noir túra, Avasi Étéktár kötetbemutató a Bükk+ Borfesztiválon

 

augusztus 6.: 

http://kamaprojekt.hu/retour-kamakupa-kama-dzsembori-no-3/

augusztus 7-ei program: 

16.00: Avas Noir Túra

Indulás az Avasi Présházból

16.00: beszélgetés Szentesi József borásszal

17:00 Régi magyar fajták vezetett borkóstoló Szentesi Józseffel

17.30: Pincetúra

18.00: vacsora

18.30: Avasi Értéktár kötetbemutatók: Avasi Museum, Mesék a dombról c. kötetek

19.00: filmbemutató (avasi kisfilmek)

19.15: kerekasztal-beszélgetés

zene

21.00-23.00: DJ Zöld

+ fényfestés és videomapping

partner

Füleki VMK: https://www.facebook.com/msksfilakovo/

Esemény: https://www.facebook.com/events/338782451116524/?ref=newsfeed

Privát Félmúlt Miskolcon kötetbemutató a Polgármester Pincében

US Túrák a Történelmi Avasra! - közösségi gyűjtés a kiadáshoz!

Kedves Mindenki!

Köszönjük az eddigi adományokat, felajánlásokat!
További 200.000 Ft-ra lenne szükségünk a kiadáshoz!

11103901-19331571-36000001
(CIB Bank, közlemény rovat: US-Túrák II.)

Az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület célja röviden meghatározva az észak-magyarországi régió kulturális és tudományos életének a fejlesztése, a lokális identitás megóvása, erősítése, melyen az egyesület tagjai immáron 10 éve munkálkodnak öntevékeny csoportként. Egyesületünk céljai elérése érdekében helyi értékek tudatosítására fókuszáló programokat (közösségfejlesztési, szociális-integrációs programok), kutatás, kiállítások, kiadványok, műhely, tábor, fesztiválprogramok) bonyolít le a helyi kulturális örökség megóvását, az ipari revitalizációt is célozva.

Programjaink közül egy most veszélybe került! Az Utánam Srácok! – Városi túrák kezdőknek és haladóknak I. című kiadványunk  folytatása az eddigi kevés pályázati támogatás és a magas nyomdaköltségek miatt meghiúsulni látszik.


A kiadvány II. része a belváros után most a Történelmi Avasra kalauzolja az olvasót. A kiadásához további 500.000 Forintra lenne szüksége egyesületünknek, így most mi fordulunk segítségért a közösséghez!Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja projektünk munkálatainak végstádiumát, az legyen kedves és tegye meg az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra:

11103901-19331571-36000001 

(közlemény rovat: US-Túrák II.)

Az I. kötet plakátja

Privát félmúlt Miskolcon VIII. kötetbemutató

Miskolc kilátással – Történet- és tárggyűjtő felhívás a srácoktól

Köszönjük Varga Piroskának a plakátot!

Zakopane vagy Svájc? – Bereczki Zoltán, építész november végi előadásának online változata

Az avasi borházak harmadik generációjának építészete Olajos Csaba kiváló tanulmánya alapján (Olajos Csaba: A miskolci Avas) az avasi borházak három generációját különböztethetjük meg: 1. a kezdetektől a XVIII. század közepéig, 2. kb. 1780–1880. 3. kb. 1880–1950. Volt/van ugyan egy negyedik korszak is 1950-től, de azt kevéssé az értékek létrehozása jellemzi, mint inkább a leépülés.

Az első generáció (kb. 1780–1880.)
Egy, a XVIII. század első feléből származó összeírás szerint a területen 797 pince volt, ebből 219 fölött állt kőház, 174 fölött faház, a maradák 404 pedig egyszerű pincelyuk volt. Tudomásunk szerint ezekből mára egy épület sem maradt fenn. Ennek a korszaknak az építészetére csak következtethetünk, pl. Miskolc első fennmaradt térképe, a Haasel-féle (1759) alapján.

Ezek a házak valószínűleg hegyre merőleges nyeregtetővel, egyszerű szerkezettel rendelkeztek, minden bizonnyal nyitottak voltak, a fedésük pedig zsindely volt. Elsődleges feladatuk a bejárat védelme lehetett az időjárás ellen.
A második generáció 
(kb. 1780–1880.) Egy korabeli összeírás szerint ekkor már 584 borház a területen. Ebből a korszakból több épület fennmaradt, így a jellegzetességeiket első kézből lehet vizsgálni: a beépítés zárt sorú, a kialakítás döntően földszintes. A homlokzatok szimmetrikusak, vakoltak. A falazatok anyaga kő. Az előző korszakhoz hasonlóan a tető itt is hegyre merőleges nyeregtető, esetenként csonkakonttyal. Ennek a korszaknak két szép fennmaradt példája az Alabárdos és a Bortanya épülete. Ezeknek az épületeknek még nem volt rekreációs funkciójuk, elsődlegesen a szőlő tárolására és feldolgozására szolgáltak.

A harmadik generáció 
(kb. 1880–1950.) Ebben az időszakban 171 borház épült, a legtöbb 1880 és 1910 között (96 db). Jelentős funkcionális változás, hogy megjelentek a pihenő funkciójú épületek. A korszak építészeti jellemzői: faragott verandák, oszlopok, oromfalak, szimmetrikus kialakítás, földszinten téglafal, emeleten fa, utcára merőleges nyeregtető, 2/3 arányú ablakok, gyakran zsalugáterrel.

Több helyen lehet olvasni, hogy ezek az épületek a zakopanei stílus hatáskörébe tartoznak. Érdemes pár szóban kitérni arra, hogy mi is ez a stílus. Lengyelországban már a XIX. század elején elkezdődött a nemzeti stílus keresése, és a figyelem a Tátra vidékének népi építészetére irányult. Stanisław Witkiewicz, a stílus tulajdonképpeni megalkotója 1886-ban látogatta meg először Zakopanét. Ezután főleg az ő munkásságának köszönhetően vált Zakopane a nemzeti romantikus mozgalom szellemi központjává. A mozgalom céljai közé tartozott a Zakopane-stílus elterjesztése a lengyel területeken kívül is. A stílus fő jellemzői a következők: rusztikus kő alépítmény, rönkfalak, festői tömegű magastető, mozgalmas tömeg nyitott lépcsőkkel, verandákkal, erkélyekkel, tetőablakokkal, a felkelő nap motívuma az oromfalon. A stílus emblematikus épülete a Stanisław Witkiewicz által tervezett Pod Jedlami-villa, ami 1896–1897-ben épült.

A stílus terjedésében kulcsfontosságú volt Zygmunt Dobrowolski és Edgar Kovats 1899-ben Bécsben megjelent, Die Art Zakopane című könyve. Most, hogy a zakopanei stílust megismertük, vessünk egy pillantást arra, hogy milyen épületek épültek ugyanekkor a Tátra déli oldalán:

 

A laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy ezek bizony egészen másak, mint a zakopanei épületek. Ezek a házak ugyanis a szintén ekkoriban divatos ún. svájci stílust követik. Ennek a kiindulópontja az alpesi országok népi építészete volt, eszmei háttere pedig a hegylakó mint „nemes vadember” mítosza, amit Rousseau népszerűsített, ilyen formában a Zakopane-stílus eszmei megalapozásában is szerepet játszott. A „Schweizerstil” a XIX. század elejétől kezdve Európa nagy területein elterjedt: Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Skandináviában, sőt Oroszországban is. Fő jellemzői: oromzatos tetők széles ereszekkel, a szerkezet megjelenítése (fagerendák, konzolok), díszes faragások, verandák, erkélyek, nagy ablakok. Nézzünk néhány konkrét példát:

Göteborg. Svédország

Hildesheim, Németország

Szováta, Románia

Újtátrafüred, Szlovákia

 

 

 

Budapest

Lillafüred

Lillafüred

Miskolc, Népkert

Ezek a házak általában városok melletti zöldövezetekben épültek. A polgárság az egyre zsúfoltabb és zajosabb városokból ilyen villák, nyári lakok építésével próbált menekülni, így ezeknek a funkciója valamennyire nemesség vidéki kúriáihoz hasonlít. Ahogy fentebb említettem, az Avason is ekkoriban jelenik meg a pihenőfunkció, hiszen a városhoz legközelebbi hegyoldal, zöldövezet itt van. Így a borházak pihenőfunkcióval való felruházása egybeesett a svájci villa divatjával, így nem csoda, hogy az építészetük is hasonló.

További lehetséges kapcsolatot teremt a Tátra déli oldalának építészetével (ami, ahogy láttuk, nem azonos a zakopanei építészettel), hogy sok ottani épületet a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. épített. A jól menő malomipar mellett a miskolci cég turisztikai beruházásokba is kezdett. Tátrafüredi fürdőérdekeltségeik 1875-ben 15 000 Ft nyereséget hoztak (összehasonlításképpen ugyanebben az évben a malomipar nyeresége 10 000 Ft volt). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az avasi borházak harmadik generációjának építészete az egész Európán ekkoriban megfigyelhető svájci villa divatjába illeszthető be. 

Az előadást a szerző nov. 29-én tartotta az Utánam, srácok!-projekt Miskolc kilátással c. sorozatának a történelmi Avassal foglalkozó műhelymunkáján. Köszönjük az írásos és képes összefoglalót, reméljük, sokan hasznát veszitek. 
Szép új évet kíván a szerk.

1 estére 3 történet

Kedves Olvasókedvű Barátaink, Kedves miskolciak és Miskolchoz kötődők!

Három Miskolc kilátással c. felhívásunkra érkezett történet olvashattok. Az ízelítőt kedvcsinálónak szánjuk, küldjetek ti is, akár e-mailben a miskolckilatassal@gmail.com címre, akár ide a fb-ra közvetlenül az eseményhez vagy az oldalunkra. Az első történet Bán Dávidtól származik, a fotókkal egyetemben. A másik kettő anonim. Ezzel is bátorítunk minden kalandos életűt, hogy osszon meg velünk egy-egy morzsát miskolci életéből. A felhívással a helyi társadalom és a Miskolchoz valamilyen módon kötődők kapcsolódási pontjait kutatjuk, fürkészve olyan értékeket, amelyek talán ma is segíthetnek a városnak és lakóinak abban, hogy a nehézségek ellenére egyre több kedvük legyen saját lakóhelyüket védeni és megújítani.

Fel a toronyig
Öt évig, az egyetem ideje alatt éltem Miskolcon. Az általam korábban nem ismert város felfedezését a felvételi idején kezdtem. Volt közel egy teljes napom, dolgom hamar véget ért és a Belvárost is keresztbe-kasul végigsétáltam már. Irány a város fölé bekacsintó fás hely, a tetején a kilátóval, vajon mit rejteget? Első meglepetésem, az általam akkor még ismeretlen avasi pincesorok különleges házacskái és általuk közrezárt szűk, macskaköves utcácskák világa volt. Meglepett a nyüzsgő belváros és a csendes, romantikusnak is mondható, mesevilágszerű kisházak kontrasztja, ahova a városból csak a villamos zaja szökik fel időnként. Elértem a kilátót, ahonnan végre átláthattam a hegyek közé bekígyózó, igen fura alakú és egyes irányokban mezőkbe vesző város szerkezetét. Szokatlan. Mellettem kisebb gyerekcsoport ámuldozik: „Mekkora város!” „Igen, az ország legnagyobb városa”- felel rá kísérőjük. Továbbindultam, elértem a buszvégállomást. Igazából nem taszítottak a szellősen álló, hegyekre néző négyemeletes panelházak. Úgy gondoltam, ha felvesznek az egyetemre, ide kellene költözni. Így történt. 

Századfordulótól az ezredfordulóig: nosztalgia és realitás a történelmi Avason – Kapusi Krisztián írása november 29-i előadása alapján

Fridrich Nietzsche kivételes érzékenységű német filozófusként már 1873-ban fulladozik a történetírás burjánzásától és ingerülten hirdeti, hogy szükséges felejteni, a cselekvésre inspiráló plasztikus erőt sorvasztó tudásnak gyűlöletessé kell lennie, muszáj az embernek történelemfelettivé válnia. A nosztalgia, mint jelenlévő érzés, és általában az érzelmi élet maga kétségtelenül létező realitás, az viszont, hogy a nosztalgia tárgya és tartalma fokozza-e az életkedvet és a cselekvőerőt úgy általában, kérdéses.

Fénytörés 2013, Vörös Juli fotója

Bajom van a nosztalgiával, ha a jelen és a jövő reménytelenségét „tárgyilagosan” alátámasztó érzelgős magyarázatokat produkál. A történelmi Avas aranykora a világháborúk között… Igen, 1913-ban már elektromos árammal működtetett közvilágítás van a pincesorok egyes szakaszain, a Borsodi Bükk Egylet fásít, teraszosít, területet rendez, padokat, korlátokat, pergolákat épít. Megtudjuk másrészt a korabeli sajtóból, hogy vandál kezek szándékosan rongálják a domboldalt, szemetelnek, kirabolnak, a kurtizánok strichelnek, ráadásul maguk a pincetulajdonosok sem szentek. A városvezetés deklarált célja idegenforgalmi nevezetességgé fejleszteni az Avast, az idill egyfajta imázs-teremtés részeként válik propaganda-elemmé, leginkább ábránd a huszadik század első felében is, az utólagos nosztalgia a korabeli realitás helyett valójában az Avas-mítosz megszépített elemeit sírja vissza.

Délután, Vörös Juli fotója

Vágás, ugrás az 1960-as évek közepéig. Bortanya, Alabárdos, Törpe és a társaik. Nívós konyha, remek borok meg sörök, cigányzene és mindez elérhető áron! Persze a muri kizárólag az államosított vendéglátás, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat „védőhálója” fölött, a piaci viszonyoktól mesterségesen függetlenített gazdasági kereteken belül elképzelhető…

Mai srácok az Avason, Vörös Juli fotója

Az Avas nimbusza néhány évig még hat a rendszerváltás után. Dukát, Fourier (ha jól írom), Fáraó, Nightmare, Avasi Koccintó, Anonymus, Fekete Bika, Tátra Bob Club és a többi, és a többi. Az 1990-es évek közepéig még tartja magát jó pár – immáron a vállalati „védőháló” nélkül, piaci körülmények között működő – szórakozóhely (a 30-as, 40-es korosztályok helyi élményei az avasi nosztalgia további rétegeit alkotják), majd az ezredfordulóra drasztikusan megváltozó fogyasztási, szabadidőtöltéssel kapcsolatos szokások elreménytelenítik a vendéglátós avasi vállalkozók helyzetét. (Felmerül a kérdés: a rendszerváltás előtti állami vállalatok avasi egységei csakugyan rentábilisak voltak, vagy pusztán különösebb véráldozat nélkül elbírta őket a nagy „egész”? Valóban a világ változik előnytelenül, vagy igazából sosem lehetett tisztességesen megélni az avasi vendéglátásból?)
Az ősrégi sorokon valami mégis mozog, lélegzik, életképesnek mutatkozik a posztmodern őrülettől távol, ezáltal csöndesen visszaszivárog egynéhány érzés a századfordulós idillből: a történelmi Avas további sorsának legfőbb tényezői alighanem a magántulajdon felelősségét viselő civilek, a pincéikre és borházaikra áldozó miskolci polgárok! Amennyiben másoknak, leginkább nekünk, közvetlenül nem érintett miskolciaknak is fontos e fél évezredes avasi pincekultúra fennmaradása, őket, a borosgazdákat kell respektálnunk és minden elképzelhető eszközzel támogatni…
Halvány mosoly Dionüszosz nagybajszú prófétájának arcán… Ma már többet nem iszom, jól látom, csakugyan Nietzsche kortyol a pince túlsó végiben?

Szerző: Kapusi Krisztián

Téli este az Avas kapujában

A múlt hét pénteki Miskolc kilátással c. műhelyünk nagyon jó élményeket hozott sokunknak.
Itt találkozott először koncentráltan az Avasi Borút Egyesület az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettel.
Úgy éreztem, kölcsönös a kíváncsiság és a nyitottság, bár, még alig ismerjük egymást, egy közös már van bennünk: lelkesedünk és cselekszünk a történelmi Avas értékeinek megőrzésért, megújításáért.

Míg az Avasi Borút Egyesület tagjai többnyire borászként, pincetulajdonosként, ill. kulturális programok háziasszonyaiként, házigazdáiként tesznek ezért a célért, addig az Átjáró és az Utánam, srácok-projekt összes munkatársa inkább fiatal városlakóként, társadalomtudományos, építészeti és művészeti érdeklődéssel fordul saját városának egyik legkedvesebb része felé: kutat, ír, beszél, kérdez, szervez.
A két csoport persze, ahogy az a természetben lenni szokott organikusan összekapcsolódik egymással: Fáy Ádám, aki korábban az Avasi Borút Borangolások c. rendezvényén muzsikált, most előad Sassy Csabáról, a Miskolci Szemle újságírójáról, akinek nevéhez avasi nóták is kapcsolódnak. A Borutasok tagságából pedig többen eljöttek az Utánam, srácok! októberi sétájára, ahol Bereczki Zoltán, építész és Kapusi Krisztián, történész vezettek bennünket beszélgetve a Kisavas, Nagy-Avas ösvényein.

Az Avas Kapuja Közösségi Házban találkoztunk, nem kellett messzebb mennünk. A helyiség várhatóan otthont ad majd minden Avasért tevékenykedő civil szervezet számára: kiálltó- és közösségi terekkel, közel az Avasi templomhoz, a pincékhez, a belvároshoz.

A találkozó első felében előadásokat hallhattunk, de hála égnek abból a fajtából, amelyik felüdít, beindít, megszólít. Minden előadónk párbeszédre nyitottan szólalt meg, ez kulcsfontosságú egy olyan alkalommal, mint amilyen ez az este volt: diskurálni, találkozni szerettünk volna, nem formálisan érintkezni, majd integetni egymásnak.

Kapusi Krisztián – rövidített formában hamarosan itt is olvasható előadásában a történelmi Avas elmúlt évszázadát tekintette át abból a szemszögből, ahonnan azok néznek, akiket érdekel, lehetett-e valaha, és lehet-e akár ma tisztességesen megélni vendéglátásból Miskolc szépséges pincesorain?
Mikor milyen módon kezelték, rendezték, óvták, építették, gyalázták, szennyezték az Avas belváros felé kunkorodó csücskét, mikor kik használták, főleg, hogy mire. Az előadás végszava az volt: minden erőnkkel támogatnunk kell az avasi pincetulajdonosokat – azokat, akik leginkább gondját viselik a hegyoldal örökségének, akik legintenzívebben dolgoznak a terület revitalizációján.










Fáy Ádám, kulturális antropológus, zenész pedig úgy beszélt Sassy Csabáról, hogy sikerült rádöbbentenie bennünket, hogy a költő, újságíró szinte kortársunk, mára mégis alak akad valaki, aki el tudna énekelni egy-egy avasi vagy legalábbi miskolci nótát. Kacsóh Pongráctól vezetett az út odáig, hogy rájöttünk: jó lenne együtt dalokat tanulni. Hamarosan közöljük azokat a forrásokat, ahol kicsit bele lehet mélyülni ezekbe a zenékbe, gramofonról szóló muzsikákba.












Bereczki Zoltán, építész pedig folytatta az októberi túrán elkezdett stílusvadászatot: megmutatta nekünk a két hegyvidéki építészeti stílus: a zakopanei és a svájci stílus különbözőségeit, majd elővett avasi példákat, ahol jól megnézhettük, milyen finomak és kecsesek a svájci stílusjegyeket mutató épületeink. Egyik tulajdonos most már biztosan tudja, hova sorolja a pincéjét. Az előadás rövidesen elérhető lesz a blogon!













Az eset második felében a közös tevékenységekről beszélgettünk: arról, hogy mivel járulhatnánk hozzá az Avasi Borangoláshoz jövő tavasszal. Beszéltünk az örök és új keletű avasi problémákról, azok lehetséges orvoslási lehetőségeiről. A koszról, a betörésekről, a rossz utakról, rendezetlen jogviszonyokról az elhagyatott pincék kapcsán, de a közös takarítási akciókról és kulturális programokról ugyanúgy. Mindannyian arra vágyunk, hogy több nyitott pince és legális kimérőhely legyen az Avason, s bár a legendás helyek is sorra zárnak be, találjunk módot arra, hogy az Avas újra éljen, ha nem is úgy mint eddig, akkor kicsit másképp.

A lényeg, hogy ha van és lesz élet az Avason, a problémák szelídülhetnek, az értékek erősödhetnek.
Amit tudunk, érdemes megosztanunk egymással. Folytatás következik előadások, linkgyűjtemények, fotóalbumok formájában – ami a virtualitást illeti, újabb találkozók formájában – ami a jövő évet illeti a valós térben, időben!

FONTOS: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívásunkat meghosszabbítjuk egészen tavaszig, és kibővítjük a kutatott terek, épületek körét is. A most aktuális lista:
Kisavas, Nagy-Avas
Avasi kilátó
Avas Szálló / Kossuth Mozi
Erzsébet fürdő
Weidlich udvar

Küldjetek a miskolckilatassal@gmail.com címre max. 1000 karakteres saját történetet, emlékmorzsát és fotókat saját tárgyakról (kis szöveges magyarázattal), archív saját fényképfelvételeket, ill. azok másolatait a listában szereplő helyekről (rövid szöveges magyarázattal).

A felhívás facebook oldalán is közzé tehetitek a beküldésre szánt anyagokat, de ha szeretnétek, hogy a fotókat akár ki is állítsuk a 2014. májusára tervezett kiállításunkon, feltétlenül küldjétek el e-mailben is jó nagy felbontásban.

Miskolc kilátással? Indul az Utánam, srácok! műhelysorozata

A műhely első állomása most pénteken, azaz november 29-én délután 5-kor lesz a Papszer utca 2 alatt, vagyis, ahogy a hely neve is kereken megfogalmazza: az Avas kapujában. (Az Avas Kapuja Közösségi Házban.)

Péntek este várunk mindenkit, akiben van kíváncsiság az avasi pincesorok építészete, kultúrtörténete és történelme iránt, van néhány világos vagy legalábbis néha kivilágosodó elképzelése arról, mitől lehetne még jobb hely a Kisavas, Nagy-Avas és barátaik.

Ha felismertél egy problémát, és nem ragadsz le a panaszkodásnál, ha tevékenyen részt veszel vagy részt szeretnél venni a környék megújításában, gyere el!

Megrajzoljuk közösen az avasi pincesorok térképét, de most nem csak kedvenc borospincéinket, hanem kedvelt és nem kedvelt útvonalainkat is bejelölhetjük. Keressük a kellemes szegleteket és a nem szeretett területeket. Mindennek keressük az okát, de épp csak annyira, hogy előre tudjunk lépni a gondolkodásban és a cselekvésben.

Miskolc egyik kincses ládikája az Avas belváros felé néző oldala, de csak kevesek ismerik a szépségeit. Pedig bárki örömét lelheti benne, aki erre jár, már most is, még most is :) Mi lenne, ha takarosabb, élőbb és vonzóbb volna?

Tervezzünk még egy közös túrát! Az csak jót tehet.

A Miskolc kilátással c. műhelysorozatunk célja, hogy az Utánam, srácok!-projekt fókuszába kerülő városi terekkel, épületekkel kapcsolatos párbeszéd valódi, konstruktív közös tervezéssé alakuljon. Miután együtt jelen vagyunk ezeken a helyeken és közösen teszünk azért, hogy ez a jelenlét még teljesebb lehessen (egy-egy kulturális programmal, dialógust kezdeményező akcióval) leülünk egy kerekasztalhoz, és nyilvános műhelyeken beszélünk arról, mitől válhatnának ezek a terek még élőbbé vagy pusztán újra használhatóvá. Tesszük ezt a magunk civil módján: elindítva valamit, lépve egy kicsit, keresve egymás jó társaságát.

A találkozókat tematizáljuk, igyekszünk a lehető leghatékonyabb módon megosztani egymással tudásunkat, ötleteinket, problémafelvetéseinket. Ezúttal a Kisavas, Nagy-Avas világával dolgozunk: tudást és történeteket cserélünk, megrajzoljuk a közös kisavasi, Nagy-avasi térképünket, javító célú ötleteket gyűjtünk, és legalább egy ötletet el is indítunk a közös megvalósítás útján.

Fotók: Varga Piroska
2013. október 19. Utánam, srácok: a kilátóba, délutáni túra a Kisavason.

A 29-i péntek este programja:


Ez az alkalom az Avasi Borút Egyesület és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület közös programja.

Helyszín: Avas Kapuja Közösségi Ház, Miskolc, Papszer utca 2.

Program:

17.00: Köszöntések: projektgazdák, házigazdák
17.15: Bereczki Zoltán, építész előadása az avasi pincék építészetéről
kérdések és válaszok, eszmecsere

17.45: Kapusi Krisztián, történész előadása: Századfordulótól az ezredfordulóig. Nosztalgia és realitás a történelmi Avason
kérdések és válaszok, eszmecsere

18.15: Fáy Ádám előadása: Sassy Csaba és az avasi nóták


18.30-tól teaszünet

18.45: Közös avasi túra tervezése és ötletbörze
Térképrajzolás és történetmesélés
Kedvenc és szeretett helyek: épületek, terek, kilátás, útvonalak bejelölése.
Nem kedvelt, negatív terek, helyek, utak, kritikus pontok bejelölése.
Közös értékelés.

Ötletgyűjtés, közös programok és tevékenységek tervezése.