A Nyugati Pacifikum argonautái – Emlékezés egy avasi éjre

Tavasz volt, és mi tudtuk, hogy másképp akarjuk. Akartunk hagyományt, akartunk valami rítust: rítust a legjavából, de nem tudtuk mi legyen az. Mit kezdjünk a selmeci hagyományokkal? Hű, hát nem sokat. Nekem mindig túl hímsoviniszta volt ez a bányászos világ, nem értettem a lelkesen fejet hajtó bölcsész lányok kéjes mazochizmusát, amint vizes hajjal hálálkodnak, hogy lány létükre részesülhetnek a kollektív hagyományápolásból. Talán félreértettem, de úgy emlékszem, volt, hogy az újonc lányoknak bocsánatot kellett kérniük, hogy lányok :DD Na akkor léptem le az oktatásokról mint korábbi kíváncsiskodó.

Aztán valamit mégis tudtunk kezdeni ezekkel a gyökerekkel: megtartottuk a gyűrűt mint szimbolikus tárgyat, és megszerveztük a kulturális antropológusok első gyűrűavatóját az Avasi kilátóban.
2005 tavasza, illatos, vad tavasz :) Káosz a fejben és nagy sodrás a lélek folyosóin. Kiválasztottuk a városban akkor épp működő kilátóbeli klubot, ahova akkoriban Cherry Poppin Daddy's-t hallgatva kocsikáztunk fel válogatott gavallérjaink hátsóülésén, aztán ráhangolódtunk az épp aktuális jazz-re, amit a klub adhatott. Alkonyatkor volt a legvarázsosabb, igazi lányszív dobbantó: kékek, lilák, zöldek, sárgák, meleg fények, bármi jöhet :)

Na ilyen alapokkal indult el a Dö NyúPa, azaz a Nyugati Pacifikum Argonautái csapat (eredete: Bornoslaw Malinowski: Baloma, Budapest, Gondolat, 1972.), amelynek neves tagjai: DJ Lovejoy, DJ Goodenough, DJ Powdermaker és még valaki...  voltak. Ki volt a negyedik?
Ezek az arcok nem közönséges lokálhírók voltak, hanem neves társadalomtudósok. Nézzetek csak utána: Hortense Powdermaker, Owen Lovejoy, Ward H. Goodenough, három remek antropológus. :)

Megtaláltam két meghívónkat is, amiket átszellemült photoshopos éjszakákon raktunk össze, aztán irány a nyomda.

Akkoriban még működött az analóg gépem, látjátok?

Aznap este ott volt az egész bagázs: az egész tanszék tanárostul, végzős diákostul. Nézzétek csak!

Lett ezüst és arany gyűrűnk. Labirintusos. Mára már eltört, és nem javíttattam meg, pedig éveken át ebben aludtam, éltem. Ma ilyen:

Lett kula szertartások mintájára kitalált csere-berés rituálénk az avatáshoz. Emlékszik valaki a forgatókönyvre, mert én már egyáltalán nem. Itt épp iszunk.

Arra emlékszem, hogy a Penguin Sound System ezt a számot játszotta a parti végén:

Aztán pedig lebukdácsoltunk a macskaköves sorokon, egészen le, vissza a városi valóságba, én már nem is tudom, hogy értünk haza. Már pirkadt, úgy emlékszem; benne van az érzés a térdemben, ahogy tartom magam a bandukoló lépteknél, benne van az érzés a nyakamban, ahogy tartom a hosszú hajas fejemet :), ami szokás szerint tele van a hajkurászott szerelem vegyes-érzelmeivel.

Kiváló terepe volt ennek a kavargó, belső erőktől felindult időszaknak az Avas kopottas virágzása: adott erőt túlélni a melankóliát és megélni az együttlétek jelenvalóságát, és plusz még egy tiszta lapot.

Hálás vagyok az Avasnak, Miskolcnak és minden akkori és mostani barátomnak, akikkel együtt mindez, amit leírok valósággá vált.

Nagyon sok történet (közös és saját) elmesélésével vagyok adósotok. Nem meséltem még a sétáinkról, amelyeket idén tavasszal ejtettünk először a Miskolc a múltban fb-csoporttal közös szervezésben: Miskolc belvárosában, második alkalommal pedig az őszi alkalomhoz hasonlóan, de mégis egészen másképp: az Avason.

Mivel ilyen nagy az adósságom, sejthetitek, hogy rengeteg időm volt érlelni az élményeket. Ami biztos, hogy így, az Utánam, srácok!-projekt kétharmadán egyre erősebben érzem, hogy fontos megfogalmazni a legfontosabb eredményeket, ami az emberi kapcsolatokat és a személyes városélményemet illeti. Káming szúún!

Vörös Juli

Utánam, srácok! Fesztivál: 2014. április 25-26. az Avasi kilátónál és a történelmi Avason

Most jön az Utánam, srácok! Fesztivál tavaszi felvonása!
Az őszi közös élmények után most egy még virágosabb kedvű, avarban sétálás helyett zöld lombok alatt túrázással kecsegtető hétvégi programot kínálunk nektek.

Most is készülünk esti koncertekkel, de lesznek interaktív vetélkedők, piknikezés is, és persze készülünk egy már hagyománnyá váló vezetett sétával is: Bereczki Zoltán, építész és Kapusi Krisztián, történész vezetnek majd bennünket a történelmi Avason, de kicsit másképp, mint tavaly októberben.
Más lesz útvonalunk, mást fogunk látni, másról tudunk beszélgetni és mással tudunk játszani, sőt különféle állomásokon különféle meglepetésekkel is szolgálunk majd: pld. három miskolci színészt is felkértünk egy kis közös időutazásra, amihez bárki csatlakozhat.
A muzsikát ismét a Zivatartól remélhetjük, ők már szombaton fél 4-től toborozzák a sétára gyülekezőket az Avasi kilátónál.

Április 25-én reggel 9-kor nyitunk és 27-ére virradó hajnali 2-kor zárunk.

25-én leginkább játszunk, vitázunk, vetélkedünk, este pedig buli lesz az Amfiteátrumnál. A délelőtti program és a szombat délelőtti piknik gazdája a KAMA projekt.

26-án szombaton a Bortúra egyik állomásán választunk egy kilátópontot, ahová mindenki jó, ha hoz fényképezőgépet, mert versenyt hirdetünk: ki tud jobb, szebb vagy viccesebb fényképet készíteni útitársairól vagy magáról a panorámával!? Lesz benne kihívás, majd meglátjátok. A képek versenyét a FB-on fogjuk meghirdetni, klasszikus közönségszavazásra számítsatok.

Balogh Attila gyűjti a kilátós, avasi "relikviákat" a tavaszi-nyári kiállításainkra és a saját örömére, hozhattok neki aznapra. Ha az eredeti tárgyakat nem tudjátok felajánlani a kiállításhoz (kölcsönadás), akkor küldjetek róluk nagyon jó fotót erre a címre, és persze minden információt arról, hogy került hozzátok, milyen történet kötődik hozzá, stb.: miskolckilatassal@gmail.com

Erre a címre minden Avasi kilátóhoz és történelmi Avashoz kötődő történetet, emlékfoszlányt is, régi fotót is (akár jó minőségben scan-nelve) gyűjtünk, küldjetek jó sokat! 
(Az Avas mellett érdekes minden, ami Weidlich udvar, ami Kossuth Mozi vagy Avas Szálló, ami Erzsébet tér. :))

Esti zenéinkből válogatok nektek egy kis előzetest, hogy készíthessétek táncos lábaitokat! Gyertek!
Ha jöttök, itt is meg tudjátok hívni a barátaitokat: https://www.facebook.com/events/289713541187007/

Holnaplesz szombat este 6:

Guča Partyzans szombat este 8:

Kistehén szombat este 10:

 

DJ Astro az éjszakában :) Videodisco! Egyelőre nem készült még promo spot a programunkra, úgyhogy érjük be egy nagyon vicces két évvel ezelőtti spottal :))

Az Utánam, srácok! Fesztivál támogatói: Norvég Civil Alap, NKA, EP VOKS, Miskolc Város Önkormányzata. Köszönjük mindenkinek a lelkes és segítő támogatást.

Tervek 2014-re: ahogy a srácok szeretik

Mi minden vár a srácokra 2014-ben?
Mi mindent ajánlunk a miskolciak figyelmébe idén tavasszal és nyáron?

Sokszínű: elmélyülésre és szórakozásra is kiváló alkalmakat szervezünk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni Miskolcról és még többet saját miskolciságukról.

Készülünk egy különleges belvárosi túrával áprilisban (lehet majd tanulni és mesélni is), avasi tanösvény-sétával a Borangolásra, ismét egy nagy mulatsággal az Avasi kilátó körül nem sokkal a Föld Napja után, fogunk takarítani (ugyanekkor) és kerekasztalozni (szüntelenül), kiállítást építeni és teázgatni (nem egyszer).

fotó: Varga Piroska

A lényeg, hogy legyen virágzó élet azokon a tereken, ahol olyan sokáig volt, és ma is lehetne, ha volna erő, forrás, lendület, kezdeményező kedv. És van: ha nem is sok forrás, de sok erő, kezdeményező kedv és lendület. No és persze ez nem jelenti, hogy ne volna olyan tér Miskolcon, ahol ne lenne virágzó élet vagy legalábbis bimbózó, zöldellő, rügyhajtó. Nagyon is van. Ilyen rügyhajtó állapotban van pld. a történelmi Avas is, ami bár első találkozásra inkább tűnhet ágyhoz kötött betegnek, néha felkel, és jár! Egyébként még betegen is szép, de olyan jó volna, hogy ha azok a gyógyítók, akik mostanáig karban tartották, még több támogatást kapnának. Nem virágnyelven mondva: azok a szervezetek, akik tesznek azért, hogy az Avas történelmi és kevésbé történelmi része élhető és hívogató legyen, jó volna, ha még jobban egymásra találnának, és a város is egyre fókuszáltabban segítené a munkájukat. Ez talán nem vágyálom. A srácok szerint nem az. :) De ugyanígy jó élmény találkozni a már 10 ezer tagot számláló Miskolc a múltban csoport tagjaival is, akik szüntelen lelkesedéssel vitatják meg nem csak a múltbéli, de a jelenkori élményeiket is. Jó tudni, hogy a Weidlich udvart számos szociális, együttműködésre kész szervezet és vállalkozás népesíti be. És így tovább.

Az Avasi kilátó 50. szülinapi köszöntésére

Pláne, hogy a forrás is lehet sokféle. Mivel ez a projekt is csak egy projekt, nekünk is fel van adva a lecke, hogy valami olyasmit indítsunk útjára, valami olyasmit katalizáljunk ez alatt az egy év alatt, ami aztán a projekt nélkül, már felnőve, magától megy és él tovább. Ez csak úgy lehetséges, ha sok jó emberi kapcsolat születik és erősödik meg ezalatt az egy év alatt, ha sokan mások is kedvet kapnak Miskolc legfontosabb épületeinek, tereinek felvirágoztatásához. És azok, akik már réges rég ezekért a célokért tevékenykednek a városban, ők is megihletődnek, új ötleteket kapnak, megnő az önbizalmuk vagy, ha az is volt már, akkor szélesedik a látószögük, de legalábbis új élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodnak.

Ezzel a reménnyel és jókedvvel indul a 2014-es évünk az Utánam, srácok!-ban.

A Kossuth Mozinak üzenő lányok a CineFesten, fotó: Balogh Attila

Él két felhívásunk, ebből egyik már publikus: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívás, amelynek célja, hogy bárki, és valóban BÁRKI megírhassa személyes emlékeit az általunk szükségből kiválasztott négy városi tér valamelyikéről vagy akár mindegyikéről.

Ez a 4: Avas Szálló / Kossuth Mozi, Weidlich udvar, Avasi pincesorok, Avasi kilátó.

Most MINDENKI érdekes lehet a pékektől a középiskolai tanárokig. Nem számít, mi a végzettséged, értesz-e a történelemhez és a politikához, mennyire vagy nagy tudású lokálpatrióta (persze ez mind nem baj:)), az érdekes, hogy TÖRTÉNT-E VALAMI SZÁMODRA FONTOS dolog veled ezeken a helyeken? Mindez azért érdekel bennünket, mert alapvetően szeretjük a történeteket, és szeretünk barátkozni, és mert azt is nagyon szeretnénk TUDNI, hogy MI AZ, AMI egy MISKOLCIT ITT TARTHAT a városában, AMITŐL JÓ MISKOLCINAK LENNI?!

Mi a miskolciság lényege? Mik itt a jó helyek, és miért? Mi a jó az Avasban, miért fontos nekünk az Avas Szálló épülete? Milyen volt régen a mozizás, ki emlékszik még a Fekete Kutya delikáteszre? És ez nem csak azért fontos, mert a múltból táplálkozhatunk, hanem mert, ha ezt közösen tesszük: KÖZÖSEN EMLÉKEZÜNK és KÖZÖSEN GONDOLKODUNK, akkor történni fog valami: valami, AMI MÁR A VÁLTOZÁS, ami már a JELEN.

Egy üzenet a sok közül. Grafika: Varga Piroska

A másik felhívásunk, a Digitális történetmesélő műhelyre vonatkozik, amelyet április közepén-végén tartunk majd. Elöljáróban csak annyit, hogy itt mindenki készíthet egy kisfilmet egy személyes miskolci történetéből, egy olyan történetből, ami számára valamiért nagyon fontos. 1 napos a műhely, majd meglátjátok, milyen izgalmas. A részvétel ingyenes lesz, már most csatlakozhattok!

Hát így. Itt tartunk most, és gyűjtünk minden történetet és fotót, hogy lehessen egy kerek kiállításunk májusra, ami még további párbeszédes alkalmakat teremthet a városlakók számára.

Miskolc kilátással – Történet- és tárggyűjtő felhívás a srácoktól

Köszönjük Varga Piroskának a plakátot!

Zakopane vagy Svájc? – Bereczki Zoltán, építész november végi előadásának online változata

Az avasi borházak harmadik generációjának építészete Olajos Csaba kiváló tanulmánya alapján (Olajos Csaba: A miskolci Avas) az avasi borházak három generációját különböztethetjük meg: 1. a kezdetektől a XVIII. század közepéig, 2. kb. 1780–1880. 3. kb. 1880–1950. Volt/van ugyan egy negyedik korszak is 1950-től, de azt kevéssé az értékek létrehozása jellemzi, mint inkább a leépülés.

Az első generáció (kb. 1780–1880.)
Egy, a XVIII. század első feléből származó összeírás szerint a területen 797 pince volt, ebből 219 fölött állt kőház, 174 fölött faház, a maradák 404 pedig egyszerű pincelyuk volt. Tudomásunk szerint ezekből mára egy épület sem maradt fenn. Ennek a korszaknak az építészetére csak következtethetünk, pl. Miskolc első fennmaradt térképe, a Haasel-féle (1759) alapján.

Ezek a házak valószínűleg hegyre merőleges nyeregtetővel, egyszerű szerkezettel rendelkeztek, minden bizonnyal nyitottak voltak, a fedésük pedig zsindely volt. Elsődleges feladatuk a bejárat védelme lehetett az időjárás ellen.
A második generáció 
(kb. 1780–1880.) Egy korabeli összeírás szerint ekkor már 584 borház a területen. Ebből a korszakból több épület fennmaradt, így a jellegzetességeiket első kézből lehet vizsgálni: a beépítés zárt sorú, a kialakítás döntően földszintes. A homlokzatok szimmetrikusak, vakoltak. A falazatok anyaga kő. Az előző korszakhoz hasonlóan a tető itt is hegyre merőleges nyeregtető, esetenként csonkakonttyal. Ennek a korszaknak két szép fennmaradt példája az Alabárdos és a Bortanya épülete. Ezeknek az épületeknek még nem volt rekreációs funkciójuk, elsődlegesen a szőlő tárolására és feldolgozására szolgáltak.

A harmadik generáció 
(kb. 1880–1950.) Ebben az időszakban 171 borház épült, a legtöbb 1880 és 1910 között (96 db). Jelentős funkcionális változás, hogy megjelentek a pihenő funkciójú épületek. A korszak építészeti jellemzői: faragott verandák, oszlopok, oromfalak, szimmetrikus kialakítás, földszinten téglafal, emeleten fa, utcára merőleges nyeregtető, 2/3 arányú ablakok, gyakran zsalugáterrel.

Több helyen lehet olvasni, hogy ezek az épületek a zakopanei stílus hatáskörébe tartoznak. Érdemes pár szóban kitérni arra, hogy mi is ez a stílus. Lengyelországban már a XIX. század elején elkezdődött a nemzeti stílus keresése, és a figyelem a Tátra vidékének népi építészetére irányult. Stanisław Witkiewicz, a stílus tulajdonképpeni megalkotója 1886-ban látogatta meg először Zakopanét. Ezután főleg az ő munkásságának köszönhetően vált Zakopane a nemzeti romantikus mozgalom szellemi központjává. A mozgalom céljai közé tartozott a Zakopane-stílus elterjesztése a lengyel területeken kívül is. A stílus fő jellemzői a következők: rusztikus kő alépítmény, rönkfalak, festői tömegű magastető, mozgalmas tömeg nyitott lépcsőkkel, verandákkal, erkélyekkel, tetőablakokkal, a felkelő nap motívuma az oromfalon. A stílus emblematikus épülete a Stanisław Witkiewicz által tervezett Pod Jedlami-villa, ami 1896–1897-ben épült.

A stílus terjedésében kulcsfontosságú volt Zygmunt Dobrowolski és Edgar Kovats 1899-ben Bécsben megjelent, Die Art Zakopane című könyve. Most, hogy a zakopanei stílust megismertük, vessünk egy pillantást arra, hogy milyen épületek épültek ugyanekkor a Tátra déli oldalán:

 

A laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy ezek bizony egészen másak, mint a zakopanei épületek. Ezek a házak ugyanis a szintén ekkoriban divatos ún. svájci stílust követik. Ennek a kiindulópontja az alpesi országok népi építészete volt, eszmei háttere pedig a hegylakó mint „nemes vadember” mítosza, amit Rousseau népszerűsített, ilyen formában a Zakopane-stílus eszmei megalapozásában is szerepet játszott. A „Schweizerstil” a XIX. század elejétől kezdve Európa nagy területein elterjedt: Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Skandináviában, sőt Oroszországban is. Fő jellemzői: oromzatos tetők széles ereszekkel, a szerkezet megjelenítése (fagerendák, konzolok), díszes faragások, verandák, erkélyek, nagy ablakok. Nézzünk néhány konkrét példát:

Göteborg. Svédország

Hildesheim, Németország

Szováta, Románia

Újtátrafüred, Szlovákia

 

 

 

Budapest

Lillafüred

Lillafüred

Miskolc, Népkert

Ezek a házak általában városok melletti zöldövezetekben épültek. A polgárság az egyre zsúfoltabb és zajosabb városokból ilyen villák, nyári lakok építésével próbált menekülni, így ezeknek a funkciója valamennyire nemesség vidéki kúriáihoz hasonlít. Ahogy fentebb említettem, az Avason is ekkoriban jelenik meg a pihenőfunkció, hiszen a városhoz legközelebbi hegyoldal, zöldövezet itt van. Így a borházak pihenőfunkcióval való felruházása egybeesett a svájci villa divatjával, így nem csoda, hogy az építészetük is hasonló.

További lehetséges kapcsolatot teremt a Tátra déli oldalának építészetével (ami, ahogy láttuk, nem azonos a zakopanei építészettel), hogy sok ottani épületet a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. épített. A jól menő malomipar mellett a miskolci cég turisztikai beruházásokba is kezdett. Tátrafüredi fürdőérdekeltségeik 1875-ben 15 000 Ft nyereséget hoztak (összehasonlításképpen ugyanebben az évben a malomipar nyeresége 10 000 Ft volt). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az avasi borházak harmadik generációjának építészete az egész Európán ekkoriban megfigyelhető svájci villa divatjába illeszthető be. 

Az előadást a szerző nov. 29-én tartotta az Utánam, srácok!-projekt Miskolc kilátással c. sorozatának a történelmi Avassal foglalkozó műhelymunkáján. Köszönjük az írásos és képes összefoglalót, reméljük, sokan hasznát veszitek. 
Szép új évet kíván a szerk.

1 estére 3 történet

Kedves Olvasókedvű Barátaink, Kedves miskolciak és Miskolchoz kötődők!

Három Miskolc kilátással c. felhívásunkra érkezett történet olvashattok. Az ízelítőt kedvcsinálónak szánjuk, küldjetek ti is, akár e-mailben a miskolckilatassal@gmail.com címre, akár ide a fb-ra közvetlenül az eseményhez vagy az oldalunkra. Az első történet Bán Dávidtól származik, a fotókkal egyetemben. A másik kettő anonim. Ezzel is bátorítunk minden kalandos életűt, hogy osszon meg velünk egy-egy morzsát miskolci életéből. A felhívással a helyi társadalom és a Miskolchoz valamilyen módon kötődők kapcsolódási pontjait kutatjuk, fürkészve olyan értékeket, amelyek talán ma is segíthetnek a városnak és lakóinak abban, hogy a nehézségek ellenére egyre több kedvük legyen saját lakóhelyüket védeni és megújítani.

Fel a toronyig
Öt évig, az egyetem ideje alatt éltem Miskolcon. Az általam korábban nem ismert város felfedezését a felvételi idején kezdtem. Volt közel egy teljes napom, dolgom hamar véget ért és a Belvárost is keresztbe-kasul végigsétáltam már. Irány a város fölé bekacsintó fás hely, a tetején a kilátóval, vajon mit rejteget? Első meglepetésem, az általam akkor még ismeretlen avasi pincesorok különleges házacskái és általuk közrezárt szűk, macskaköves utcácskák világa volt. Meglepett a nyüzsgő belváros és a csendes, romantikusnak is mondható, mesevilágszerű kisházak kontrasztja, ahova a városból csak a villamos zaja szökik fel időnként. Elértem a kilátót, ahonnan végre átláthattam a hegyek közé bekígyózó, igen fura alakú és egyes irányokban mezőkbe vesző város szerkezetét. Szokatlan. Mellettem kisebb gyerekcsoport ámuldozik: „Mekkora város!” „Igen, az ország legnagyobb városa”- felel rá kísérőjük. Továbbindultam, elértem a buszvégállomást. Igazából nem taszítottak a szellősen álló, hegyekre néző négyemeletes panelházak. Úgy gondoltam, ha felvesznek az egyetemre, ide kellene költözni. Így történt.