Padfestés? Mikor?

Volt egy különösen kalandos vállalkozásunk. A projekt elején úgy terveztük, az egy év alatt több utcán alkotós alkalom lesz: néhány városi funkcióhoz kötődő közösségi művészeti műhely, spontán akció. Aztán úgy alakult, hogy sokkal inkább a városi séták jöttek maguktól, és a végére beérett két kiállítás is, de a 2013-as CineFest idején az egykori Kossuth Mozira való vetítős kísérletünktől eltekintve nem volt vizuális akciónk. No jó, a kilátós mulatságokon is volt mindig valami vetíteni való, de az mégsem az igazi.

A tavaszi Utánam, srácok! Fesztiválon már tudtuk, szeretnénk felújítani az Avas-tető néhány padját. Sőt, már a Miskolc a múltban csoporttal közös áprilisi belváros-túránkon kinéztük az épp nem üzemelő Alabárdos étterem épületének rózsás ablakrácsát, hogy de jó motívumokat lehetne belőle képezni a padokra. Azt is tudtuk, hogy stencilezni szeretnénk.

 

A tervek elkészültek Varga Piroska asztalán, engedélyt is kaptunk a megvalósításra, de a kalandok csak itt kezdődtek.
Szembesültünk vele, hogy bizony a padok leszerelése nem piskóta, a festés előtt álló új és régi padokkal is sok asztalosmunka van még, amihez nincs semmink, csak a lelkesedésünk. Borovi fenyő deszkákat azért sikerült vásárolnunk: egy órácskát kóvályogtunk a fatelepen, illatosabbnál illatosabb fákat szimatolva, közben forró dróton egyeztettünk első segítőnkkel.

Nagyon hamar összeismerkedtünk az említett lelkes ifjúval, Leskó Istvánnak, aki cimboráival közösen hip-hop le is szedte a régi padokat, majd elszállította a műhelyébe. Ugyan mégsem innen kerültek ki a kész deszkák, a kezdeti lépéseket ezúton is köszönjük neki és legénységének, illetve egy szem lány önkéntesünknek, aki többek között hősiesen cipekedett és dokumentált: Varga Áginak.

Végül a deszkák jó kezű megmunkálója Ferencsik István lett, akinek a mai napig és még tovább hálával adózunk.

Megvannak a deszkák. No de, mikor fessük le? Én, aki vakmerő módon innen a távolból elvállaltam a projekt menedzselését – helyben élő kollégáim súlyos leterheltségének okán is – nem gondoltam volna, hogy végül a Kertek alatt Fesztiválon a rövid pihenőidőkben sikerül felkenni az első rétegeket.

 

De bolond vagyok! Míg azt körüljártuk, hogy milyen festékkel volna érdemes lekenni a deszkákat – van köztük régi, új – gyaluljuk vagy ne gyaluljuk, ragaszkodunk-e a tervek szerinti színekhez vagy elengedjük őket, egyáltalán melyik festék tartósságába vetünk nagyobb hitet... Ha egy tucat tanácsot nem kaptunk, akkor egyet se, ha annak a fele egymásnak ellent nem mondott, akkor egy se. :)))

Megvan: végül elengedtük a RAL-számokat, elengedtük a színezett faolajokat, maradtunk a zománcfestéknél és megkerestük a kikeverhető legbarátságosabb színeket, de csakis spontán ihletésre.

Első réteg: all right, második: jaj-jajj – elég idő volt ez?
Szállítás: ó, éjjel valaki elbontotta a padok fölül a sátrat, ajj, egész éjjel esett.
– Egymáshoz tapadtak itt-ott.
– Mekkora a legkisebb sérülés?
– ...
– Ó, jó, akkor nincs nagy baj.

Még 1-2 nap és kiderül, megszáradt-e tényleg, vagy lejön az egész. Nem jön le: azonnali hibajavítás a kertben. Lassan szárad, nem lehet azonnal mintázni. Akkor már elátkozottnak éreztem a projektet, be is lázasodtam.

Teljes száradás, és akkor jöhetne a stencilezés. A minta.

Jaj, de nem számoztuk be festés előtt, hogy melyik pad melyik: nem tudjuk, a régi padok melyik helyre kerülnek vissza, márpedig a kifúrt lyukak csak egy helyre passzolnak. Csak a felszerelés után tudjuk mintázni: függőlegesen fújva. Ááááá. Már csak nevetünk. Láz elmúlik. Lúzerség, túlvállalás, szép-remények.

Újabb segítőnk: Ujjobágy Csaba hősies tetriszezés eredményeképp felszereli a padokat. Kis kavarodás csak a színekkel, még jót is tesz a két zöldnek: nem egyforma a két támla és ülőke.

Mehetünk stencilezni végre. Közösen, mert most már mindenki jobban ráér. Jönnek új emberek. Újak!! De jó, sikerült megszólítani új alkotókedvvel megáldott miskolciakat! Nem magunkban festünk! Juhúúú!
 

Fotó: Oszti Tibor

Tősér Levente fúj, fotó: Oszti Tibor

Fáy Ádám, Fodor László

Várakozó 3-as

Fodor László, Vörös Júlia, Sáfrány Eszter

Darázs Richárd, Sáfrány Eszter

Fotó: Oszti Tibor

Kapusi Krisztián és Tősér Levente

Varga Piroska, a stencilek tervezője

És valóban: nagyon vidám révbe-érés volt: jó társaság, jó tanácsadók, precíz kezek, finomságok, meleg napfény, pedig aznapra vészjelzést adott ki a meteorológia. Megérte a sok kínt kiállni, de legközelebb már tudjuk, milyen nagy munka is, ha úgy szervezünk közös alkotást, hogy a szakértelem egy részével nem rendelkezünk, ráadásul azt is csak önkéntes vagy méltányos alapon tudjuk igénybe venni.

 

Padok fenn, használjátok egészséggel!

Folyt. köv.! Szemetes, szemétszállítás, közkút, játszótér, toilet, még több pad és asztalka, parkőr és kávézó, röpi- és tollaspálya még mindig nincs!

Maradsz vagy mész? Miskolci bloggerek offline találkozója

Minden városban él egy kritikus, de építő, teremtő erőt mozgósító társadalmi réteg – valahol a fiatalság és az érett felnőttkor határán –, akik azon túl, hogy gondolkodnak saját létezésükről, reflektálnak saját magukra és a környezetükre, egymáshoz is tudnak kapcsolódni. Megszólítják egymást, és lesz mit mondaniuk egymásnak. Ez utóbbiak nagyon alapvető emberi képességeknek tűnnek – és talán azok is –, de ha körülnézünk, kevés olyan együttműködést látunk, amely – azon túl, hogy lángelmék vagy ügybuzgók, érdekszövetségesek vagy szenvedélyükben osztozók társulása – valódi kapcsolatot hozna létre az egyébként meglehetősen elszigetelt individuumok között.

Miskolcon is él egy ilyen réteg, amelynek tagjai hol itt, hol ott, de rendszeresen találkoznak egymással, és erejüktől, ráhangoltságuktól és felkészültségüktől függően képesek egymásra figyelni, inspirálni egymást.

Kerekszoba a Helynekemben

Ilyen alkalomnak tűnik számomra a március 21-i Utánam, srácok: Blogra fel! c. miskolci városbloggereket és olvasóikat megszólító kerekasztal is.

Van egy ügy: az Utánam, srácok-projekt, amiben azért dolgozunk, hogy egyre több olyan miskolci lakja Miskolcot, aki ismeri a saját személyes viszonyát a városához, egyre jobban ismeri is ezt a várost, sőt megértésére is folyamatos késztetést érez; érdekli, hogy mi történik itt, és miért. Felelősséget érez, és egy nagy levegővétel után iszik egy pohár friss vizet a múlt megédesült szájízére, hogy nyitva álljon a valóság érzékelése előtt: ez a városom.
Itt lakom, ez és ez történik, és én ezt és ezt tehetem azért, hogy valami megváltozzon, aminek szerintem meg kell változnia. Ezekkel és ezekkel az emberekkel tudok összekapcsolódni azért, hogy ez a változás meg is történjen, és ez a kapcsolódás még örömet is okoz nekem.

Van egy téma és vannak az emberek: működnek a városban a saját városukról, városlakóságukról, miskolciságukról, városfelfogásukról, társadalomképükről tudósító bloggerek, akik évek óta írnak, mert évek óta olvassa őket valaki, sőt több száz vagy épp több ezer valaki.

Kérdés pedig nem egy van, hanem több tucat, de mi választottunk egyet:
Milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre? Akar-e egyáltalán hatással lenni, és ha igen, hogyan?

Fáy Ádám köszöntő szavai után (aki feltárta, miképp határoztuk meg a vendégek körét: ezúttal csak klasszikus bloggereket hívtunk, hasonló témában ügyködő mikroblogokat, fb-csoportokat nem) Tasi Réka, a Miskolc Blog alapítója és egyik főszerkesztője osztotta meg velünk vitaindító gondolatait.
Öndefiníciójukkal kezdte, amelyből remélem, nem hagyok ki semmit, amikor így jegyzetelem:

Mi a városblog?
- amatőr (alulról jövő kezdeményezés)
- szerkesztett
- önálló tartalmat közöl
- a várossal foglalkozik egy vagy több sajátos nézőpontból, ami lehet szakmai, érzelmekkel telített vagy problémaérzékenységet fejlesztő, szemléletváltozást serkentő, stb.

Bereczki Zoltán, Tasi Réka

Milyen a Miskolc Blog?

Idézve a blog mottóját: „A blog célja, hogy a város és a városlakó életét elsősorban vizuálisan meghatározó jelenségekről, az épített környezethez kapcsolódó tapasztalatokról írjunk véleményt szükség esetén történeti és regionális kontextusba helyezve, politikamentesen, elsősorban az esztétikai szempontokra koncentrálva, sok fotóval." És aztán még:

- kritikus hozzáállású lokálpatrióta
- nem politizál
- nézőpontja egyesíti az „insider" tekintetét több szakmai nézőponttal, pld.: épített örökség (pusztulása), ipari örökség, közösségi terek, a „zöld életmód" kérdései: közösségi közlekedés, kihasználatlan városi vízfolyások, kerékpáros és kutyás élet, stb.
- azért jött létre 2011-ben, hogy legyen egy olyan városblog, amit a szerzők is szívesen olvasnának 

Mérföldkövek a blog életében:

- Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
- Sikeres borpályázatok


Sikeres offline közösségi tevékenységek:

- Fókusz a miskolci közösségi terekre
- Éjszakai futás
- Borpályázatok
- Filmes újságírók az Avason (a CineFest kísérőprogramja), melynek nyomán Klág Dávid Elmentem partizni Miskolc titkos bulinegyedébe c. cink.hu-s cikke is született

Egyéb offline eredmények:

- a sajtóra gyakorolt pozitív hatás
- a főépítész, Rostás László szakmai elismerése

Online eredmények:

- vendégszerzők publikációi
- az olvasótáborban nagy számban található Miskolcról elszármazottak, akik többek között így tartják a kapcsolatot a várossal

Mató Edina, Fáy Ádám, Vörös Júlia, Bunda Dávid

A Miskolc Blogról számokban:

- 616 bejegyzés
- 42 blogspot tag
- a legnépszerűbb poszt: A miskolci metró (6984)

Hát így. Nem semmi. Három szerző: egy irodalomtörténész, egy építész és egy informatikus: Tasi Réka, Bereczki Zoltán és Bunda Dávid.

Ráadás:

A leggyakoribb keresőkifejezések:

miskolc blog, google street view miskolc,,ansaldobreda, lyukóvölgy, miskolc, eladó kúria, mipark, disógyőri vár

A legviccesebb keresőkifejezések:

szar, miskolc+szar, miskolc tényleg ennyire igénytelen város, unalmas miskolc, miért unalmas miskolc, vasgyári kórház börtön lesz?, az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, nehezen gyógyul a tripper, hippik céljai, földes eszter mellei, eladó rakétasiló, sex miskolc, öröm hagyományosan, miskolci sex kutyával, közterület sex miskolc, kapualj sex, stb. :)

Darázs Richárd, Koleszár Péter, Fáy Ádám, Szoták György, Balogh Attila, Tasi Réka, Bereczki Zoltán

Szoták György, történész, a Miskolc Adhatott Blog szerkesztője így beszélt:

A fiataloknak kalandot, az időseknek nosztalgiát kínál a blogjuk, ami külön fontos, hogy senkinek sem kínál politikát. Egy vasgyári tudósítással indult minden, azzal a céllal, hogy közvetlen tapasztalatokat osszon meg a városnak erről a régi és kortárs legendákkal átszőtt, erősen szegregált és kriminalizált (a szerz. jelzői) szegletéről. Gyuri elmesélte, hogy próbálkozott offline tevékenységek kezdeményezésével, pld. lillafüredi szemétszedéssel, de nem volt eddig sikere, bár a blogjának nagy az olvasótábora. A történeti csemegéket sokan vadásszák. Most egy perecesi „bunker-túrát" terveznek offline-iában, amitől már sokkal többet vár.

Mivel a blog.hu működteti az oldalukat, megérték már többször, hogy az index.hu oldalon is megjelentek a bejegyzéseik, ami persze nagy szám. Az olvasáson túl a kommentelés is jól jön egy blogon, ami viszont nem mindegy, hogy pofonegyszerű vagy könyörtelenül nehéz ott hagyni azt a kommentet. Sokszoros identitás az online univerzumban – nem egy kényelmes viselet.

Közben érkezett egy komoly visszajelzés a kerekasztal túl-feléről:
Paszternák Ádám, aki sok évig élt távol a várostól, de végig követte a Miskolc Blogot, és az „tartotta is benne a lelket" rendesen, vagyis inkább erősen tartotta az összekötő szálakat, mikor újra visszatért a városba, több kiváló biciklitúra ötletet is kapott a blogtól: Miért is ne tekerjen fel a Tetemvárhoz vagy nézze meg, hol is van az Akasztó-bérc, és így tovább. Csupa olyan hely, ahol – bár itt élsz Miskolcon –, lehet, hogy sosem jártál.


Döbbenet, mi minden van ebben a városban, és ez nem túlzás: Miskolcnál változatosabb épített városi környezetet nehéz fellelni az országban. (a szerz.)

„Rámutat arra, ami nem nyilvánvaló, ötletet ad, felfedezni-valót. Mértékadó."  (Paszternák Ádám a Miskolc Blogról)

Azt hiszem, blogger ennél többre nem is vágyhat.

Paszternák Ádám, Kiser László

Paszternák Ádám, Mató Edina

Fáy Ádám egyszer csak megkérdezte: „Mi az, ami benneteket Miskolchoz köt? Milyen a ti miskolciságotok?"
Nem lesznek hű idézetek:

Réka: „Itt kaptam munkát. (...) És persze a lokálpatriotizmus is benne van."
Zoli: A Felső-magyarországiság az, ami nagyon erős: amitől jobban hasonlít Miskolc Kassára, mint Debrecenre, no és Zoli (– ahogy ő mondja: talán furcsa, de) szereti az iparit, és azt a sajátos kölcsönhatást, amibe az ipari jelleg, a hegyes táj, no és ez a Felső-magyarországiság lépnek egymással.
Gyuri: „Isten tudja, nem tudom, vonz valamiért."

Szoták György

Darázs Richárd, Bunda Dávid

Dávid: Budapestről költöztek vissza Miskolcra, a szülővárosába, s ez a visszaköltözés az újrafelfedezést jelentette a számára. Jó hallania, amikor Budapesten élő miskolciak dicsérik a blogot, és fejezik ki hálájukat a munkájukért. Ezt nem csodálom. :)

Fáy Ádám így asszociált: „Miskolc kihasználatlan tőkéje az elszármazott emberek lelkesültsége." Kérdezem: Ha valóban ekkora potenciál lakozik az elszármazottak kvázi lokálpatriotizmusában, miképp meríthetnénk belőle?

Fáy Ádám

Azon túl, hogy fogadjuk spontán reakcióikat a helyi tevékenységeinkre, hogyan érhetjük el, hogy aki nem él itt, a reaktív szerepből aktív szerepbe lépjen? Bízzuk meg olyan feladatokkal, amelyeket örömmel ellátna? Ajánljon és szervezzen programokat Miskolcon vagy Miskolcra? Mozgósítsa kapcsolati tőkéjét miskolci vonatkozású ügyekben? Írjon személyes történeteket gyűjtőakcióinkra? Mit tehet még? Jöjjön el a programokra? Töltsön itt minél több időt? Adományozzon mindenféle javakat? Költözzön vissza? :))

Ádám kérdése: Mit szólunk ahhoz, hogy sokan mondják: „Miskolcon csak a selejt marad!"? Tudunk-e ezzel mit kezdeni?

Itt többen felidézték tapasztalataikat arról, hogy a miskolciak idegenben mennyire összetartóak, ill. mennyivel összetartóbbak másoknál. Sőt komoly hipotézisig is jutottak néhányan: a miskolciak kiemelkedően összetartóak. Volt, aki ezt megkérdőjelezte – persze joggal –, de kutatásra kiválóan alkalmas téma lehet. Akár az, hogy miért gondolják többen, hogy a miskolciak összetartóbbak, akár az, hogy mennyire összetartóak?

Bereczki Zoltán, Tasi Réka, Szoták György

Akárhogy is van, a selejtességre nehéz válaszolnia annak, aki otthon van itt. Aki itt maradt, aki minden nap itt marad: tegnap is itt maradtam, ma is itt maradok, a holnap még messze van... Aki úgy dönt, hogy itt van, akinek úgy hozza a sors, aki itt van és kész, aki itt van, mert nem is jutna eszébe soha elmenni innen. Javasolnék egy találkozót, ahol elköltözöttek, itt-maradók és visszaköltözöttek beszélgetnének miskolciságukról. Benne vagytok?

Karlaki Orsolya, Hankó Vanda, Kiser László

Nemrégiben találkoztam egy fiatal nővel, aki elgondolkodott a visszatelepülésen. Felmérte, hogy nem is lenne rossz: ismerősök is vannak, még barátok is, jó példák kreatív vállalkozásokra, amilyet ő is üzemeltet jelenleg Budapesten, a férjének lenne szakmailag megfelelő munkája. Na de, mégse. Nem bírná ő az üres főutcát, fájna a szíve, hogy régen micsoda élet volt itt, most meg a nagy csend és üresség. Ő a szavai alapján nem érzett lendületet magában arra, hogy visszajöjjön, és egy lendülettel kulturális szolgálatba is lépjen. Remélem, szól, ha meggondolja magát, egy interjút mindenképpen megérne.


Abban megállapodtunk, hogy az emlékeket mozgósító bejegyzéseknek nagy erejük van, ami persze az érzelmek erejéről beszél, és rögtön előhozza az érzelmi alapon szerveződő közösségek hatékonyságát megkérdőjelező elméleteket és tapasztalatokat. Persze joggal közbevethető, hogy kell-e egyáltalán, hogy konstruktív hatása legyen egy bejegyzésnek? De ha elfogadjuk azt, hogy igen: kell, akkor fogalmazhatjuk úgy is a kérdést, hogy:
Egy történeti csemegékkel megrakott poszttal meg lehet-e mozdítani az emberekben többet, mint nosztalgiát? Egy kritikai poszt át tud-e lépni a napi panaszadagját benyelő olvasó ingerküszöbén, tud-e több lenni nyűgésnél, zilált futamnál? Provokálhat-e annyira és úgy, hogy mozdulj?


A Miskolc Blogról egy időben azt kezdett el terjedni, hogy a város vezetésétől kap támogatást a blogjára. Annyira érthetetlen volt sokak számára, mitől működik ilyen intenzíven. A puszta belső erőből fenntartott kezdeményezések sokakat elbűvölnek vagy gyanakvásra késztetnek.
Kapusi Krisztián pedig azt fejezte ki, mennyire csodálja, hogy komoly ismereteket osztanak meg úgy, hogy nem törődnek a garázdasággal sem, elengedik a bejegyzéseket, hiába ugyanolyan értékű szerzők, mint, akik nyomdába küldik a szövegeiket.

Bunda Dávid, Kapusi Krisztián

Kapusi Ádám

Izgalmas ez is: szokatlan az, ha teszel magadért, az pedig pláne, ha másokért is. Kicsit szét vagyunk esve, tudjuk jól, mi magyarok. De nem: kicsit nagyon szét vagyunk esve, épp ezért, ha szépen nő a fű valahol, az már egy igazi grassroots világnap! Ilyen volt ez a péntek is.

Arról beszéltünk: Miért vagyunk itt? Mit tanulhatunk egymástól? Mit tudunk tenni? Mit csináljunk együtt?

A Miskolc Blog felvetése, amely tükrözi a civilekkel való barátkozási szándékát is, hogy alapítsunk egy kreatív, jól működő, kritikákat is közlő programajánló blogot Miskolcra. Nincs már Miskolci Est sem, de van még miskolci este!!!


Köszönjük minden vendégünknek a részvételt, a Helynekemnek a szíves vendéglátást! Folyt. köv.!

Tervek 2014-re: ahogy a srácok szeretik

Mi minden vár a srácokra 2014-ben?
Mi mindent ajánlunk a miskolciak figyelmébe idén tavasszal és nyáron?

Sokszínű: elmélyülésre és szórakozásra is kiváló alkalmakat szervezünk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni Miskolcról és még többet saját miskolciságukról.

Készülünk egy különleges belvárosi túrával áprilisban (lehet majd tanulni és mesélni is), avasi tanösvény-sétával a Borangolásra, ismét egy nagy mulatsággal az Avasi kilátó körül nem sokkal a Föld Napja után, fogunk takarítani (ugyanekkor) és kerekasztalozni (szüntelenül), kiállítást építeni és teázgatni (nem egyszer).

fotó: Varga Piroska

A lényeg, hogy legyen virágzó élet azokon a tereken, ahol olyan sokáig volt, és ma is lehetne, ha volna erő, forrás, lendület, kezdeményező kedv. És van: ha nem is sok forrás, de sok erő, kezdeményező kedv és lendület. No és persze ez nem jelenti, hogy ne volna olyan tér Miskolcon, ahol ne lenne virágzó élet vagy legalábbis bimbózó, zöldellő, rügyhajtó. Nagyon is van. Ilyen rügyhajtó állapotban van pld. a történelmi Avas is, ami bár első találkozásra inkább tűnhet ágyhoz kötött betegnek, néha felkel, és jár! Egyébként még betegen is szép, de olyan jó volna, hogy ha azok a gyógyítók, akik mostanáig karban tartották, még több támogatást kapnának. Nem virágnyelven mondva: azok a szervezetek, akik tesznek azért, hogy az Avas történelmi és kevésbé történelmi része élhető és hívogató legyen, jó volna, ha még jobban egymásra találnának, és a város is egyre fókuszáltabban segítené a munkájukat. Ez talán nem vágyálom. A srácok szerint nem az. :) De ugyanígy jó élmény találkozni a már 10 ezer tagot számláló Miskolc a múltban csoport tagjaival is, akik szüntelen lelkesedéssel vitatják meg nem csak a múltbéli, de a jelenkori élményeiket is. Jó tudni, hogy a Weidlich udvart számos szociális, együttműködésre kész szervezet és vállalkozás népesíti be. És így tovább.

Az Avasi kilátó 50. szülinapi köszöntésére

Pláne, hogy a forrás is lehet sokféle. Mivel ez a projekt is csak egy projekt, nekünk is fel van adva a lecke, hogy valami olyasmit indítsunk útjára, valami olyasmit katalizáljunk ez alatt az egy év alatt, ami aztán a projekt nélkül, már felnőve, magától megy és él tovább. Ez csak úgy lehetséges, ha sok jó emberi kapcsolat születik és erősödik meg ezalatt az egy év alatt, ha sokan mások is kedvet kapnak Miskolc legfontosabb épületeinek, tereinek felvirágoztatásához. És azok, akik már réges rég ezekért a célokért tevékenykednek a városban, ők is megihletődnek, új ötleteket kapnak, megnő az önbizalmuk vagy, ha az is volt már, akkor szélesedik a látószögük, de legalábbis új élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodnak.

Ezzel a reménnyel és jókedvvel indul a 2014-es évünk az Utánam, srácok!-ban.

A Kossuth Mozinak üzenő lányok a CineFesten, fotó: Balogh Attila

Él két felhívásunk, ebből egyik már publikus: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívás, amelynek célja, hogy bárki, és valóban BÁRKI megírhassa személyes emlékeit az általunk szükségből kiválasztott négy városi tér valamelyikéről vagy akár mindegyikéről.

Ez a 4: Avas Szálló / Kossuth Mozi, Weidlich udvar, Avasi pincesorok, Avasi kilátó.

Most MINDENKI érdekes lehet a pékektől a középiskolai tanárokig. Nem számít, mi a végzettséged, értesz-e a történelemhez és a politikához, mennyire vagy nagy tudású lokálpatrióta (persze ez mind nem baj:)), az érdekes, hogy TÖRTÉNT-E VALAMI SZÁMODRA FONTOS dolog veled ezeken a helyeken? Mindez azért érdekel bennünket, mert alapvetően szeretjük a történeteket, és szeretünk barátkozni, és mert azt is nagyon szeretnénk TUDNI, hogy MI AZ, AMI egy MISKOLCIT ITT TARTHAT a városában, AMITŐL JÓ MISKOLCINAK LENNI?!

Mi a miskolciság lényege? Mik itt a jó helyek, és miért? Mi a jó az Avasban, miért fontos nekünk az Avas Szálló épülete? Milyen volt régen a mozizás, ki emlékszik még a Fekete Kutya delikáteszre? És ez nem csak azért fontos, mert a múltból táplálkozhatunk, hanem mert, ha ezt közösen tesszük: KÖZÖSEN EMLÉKEZÜNK és KÖZÖSEN GONDOLKODUNK, akkor történni fog valami: valami, AMI MÁR A VÁLTOZÁS, ami már a JELEN.

Egy üzenet a sok közül. Grafika: Varga Piroska

A másik felhívásunk, a Digitális történetmesélő műhelyre vonatkozik, amelyet április közepén-végén tartunk majd. Elöljáróban csak annyit, hogy itt mindenki készíthet egy kisfilmet egy személyes miskolci történetéből, egy olyan történetből, ami számára valamiért nagyon fontos. 1 napos a műhely, majd meglátjátok, milyen izgalmas. A részvétel ingyenes lesz, már most csatlakozhattok!

Hát így. Itt tartunk most, és gyűjtünk minden történetet és fotót, hogy lehessen egy kerek kiállításunk májusra, ami még további párbeszédes alkalmakat teremthet a városlakók számára.

Téli este az Avas kapujában

A múlt hét pénteki Miskolc kilátással c. műhelyünk nagyon jó élményeket hozott sokunknak.
Itt találkozott először koncentráltan az Avasi Borút Egyesület az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettel.
Úgy éreztem, kölcsönös a kíváncsiság és a nyitottság, bár, még alig ismerjük egymást, egy közös már van bennünk: lelkesedünk és cselekszünk a történelmi Avas értékeinek megőrzésért, megújításáért.

Míg az Avasi Borút Egyesület tagjai többnyire borászként, pincetulajdonosként, ill. kulturális programok háziasszonyaiként, házigazdáiként tesznek ezért a célért, addig az Átjáró és az Utánam, srácok-projekt összes munkatársa inkább fiatal városlakóként, társadalomtudományos, építészeti és művészeti érdeklődéssel fordul saját városának egyik legkedvesebb része felé: kutat, ír, beszél, kérdez, szervez.
A két csoport persze, ahogy az a természetben lenni szokott organikusan összekapcsolódik egymással: Fáy Ádám, aki korábban az Avasi Borút Borangolások c. rendezvényén muzsikált, most előad Sassy Csabáról, a Miskolci Szemle újságírójáról, akinek nevéhez avasi nóták is kapcsolódnak. A Borutasok tagságából pedig többen eljöttek az Utánam, srácok! októberi sétájára, ahol Bereczki Zoltán, építész és Kapusi Krisztián, történész vezettek bennünket beszélgetve a Kisavas, Nagy-Avas ösvényein.

Az Avas Kapuja Közösségi Házban találkoztunk, nem kellett messzebb mennünk. A helyiség várhatóan otthont ad majd minden Avasért tevékenykedő civil szervezet számára: kiálltó- és közösségi terekkel, közel az Avasi templomhoz, a pincékhez, a belvároshoz.

A találkozó első felében előadásokat hallhattunk, de hála égnek abból a fajtából, amelyik felüdít, beindít, megszólít. Minden előadónk párbeszédre nyitottan szólalt meg, ez kulcsfontosságú egy olyan alkalommal, mint amilyen ez az este volt: diskurálni, találkozni szerettünk volna, nem formálisan érintkezni, majd integetni egymásnak.

Kapusi Krisztián – rövidített formában hamarosan itt is olvasható előadásában a történelmi Avas elmúlt évszázadát tekintette át abból a szemszögből, ahonnan azok néznek, akiket érdekel, lehetett-e valaha, és lehet-e akár ma tisztességesen megélni vendéglátásból Miskolc szépséges pincesorain?
Mikor milyen módon kezelték, rendezték, óvták, építették, gyalázták, szennyezték az Avas belváros felé kunkorodó csücskét, mikor kik használták, főleg, hogy mire. Az előadás végszava az volt: minden erőnkkel támogatnunk kell az avasi pincetulajdonosokat – azokat, akik leginkább gondját viselik a hegyoldal örökségének, akik legintenzívebben dolgoznak a terület revitalizációján.










Fáy Ádám, kulturális antropológus, zenész pedig úgy beszélt Sassy Csabáról, hogy sikerült rádöbbentenie bennünket, hogy a költő, újságíró szinte kortársunk, mára mégis alak akad valaki, aki el tudna énekelni egy-egy avasi vagy legalábbi miskolci nótát. Kacsóh Pongráctól vezetett az út odáig, hogy rájöttünk: jó lenne együtt dalokat tanulni. Hamarosan közöljük azokat a forrásokat, ahol kicsit bele lehet mélyülni ezekbe a zenékbe, gramofonról szóló muzsikákba.












Bereczki Zoltán, építész pedig folytatta az októberi túrán elkezdett stílusvadászatot: megmutatta nekünk a két hegyvidéki építészeti stílus: a zakopanei és a svájci stílus különbözőségeit, majd elővett avasi példákat, ahol jól megnézhettük, milyen finomak és kecsesek a svájci stílusjegyeket mutató épületeink. Egyik tulajdonos most már biztosan tudja, hova sorolja a pincéjét. Az előadás rövidesen elérhető lesz a blogon!













Az eset második felében a közös tevékenységekről beszélgettünk: arról, hogy mivel járulhatnánk hozzá az Avasi Borangoláshoz jövő tavasszal. Beszéltünk az örök és új keletű avasi problémákról, azok lehetséges orvoslási lehetőségeiről. A koszról, a betörésekről, a rossz utakról, rendezetlen jogviszonyokról az elhagyatott pincék kapcsán, de a közös takarítási akciókról és kulturális programokról ugyanúgy. Mindannyian arra vágyunk, hogy több nyitott pince és legális kimérőhely legyen az Avason, s bár a legendás helyek is sorra zárnak be, találjunk módot arra, hogy az Avas újra éljen, ha nem is úgy mint eddig, akkor kicsit másképp.

A lényeg, hogy ha van és lesz élet az Avason, a problémák szelídülhetnek, az értékek erősödhetnek.
Amit tudunk, érdemes megosztanunk egymással. Folytatás következik előadások, linkgyűjtemények, fotóalbumok formájában – ami a virtualitást illeti, újabb találkozók formájában – ami a jövő évet illeti a valós térben, időben!

FONTOS: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívásunkat meghosszabbítjuk egészen tavaszig, és kibővítjük a kutatott terek, épületek körét is. A most aktuális lista:
Kisavas, Nagy-Avas
Avasi kilátó
Avas Szálló / Kossuth Mozi
Erzsébet fürdő
Weidlich udvar

Küldjetek a miskolckilatassal@gmail.com címre max. 1000 karakteres saját történetet, emlékmorzsát és fotókat saját tárgyakról (kis szöveges magyarázattal), archív saját fényképfelvételeket, ill. azok másolatait a listában szereplő helyekről (rövid szöveges magyarázattal).

A felhívás facebook oldalán is közzé tehetitek a beküldésre szánt anyagokat, de ha szeretnétek, hogy a fotókat akár ki is állítsuk a 2014. májusára tervezett kiállításunkon, feltétlenül küldjétek el e-mailben is jó nagy felbontásban.

Miskolc kilátással? Indul az Utánam, srácok! műhelysorozata

A műhely első állomása most pénteken, azaz november 29-én délután 5-kor lesz a Papszer utca 2 alatt, vagyis, ahogy a hely neve is kereken megfogalmazza: az Avas kapujában. (Az Avas Kapuja Közösségi Házban.)

Péntek este várunk mindenkit, akiben van kíváncsiság az avasi pincesorok építészete, kultúrtörténete és történelme iránt, van néhány világos vagy legalábbis néha kivilágosodó elképzelése arról, mitől lehetne még jobb hely a Kisavas, Nagy-Avas és barátaik.

Ha felismertél egy problémát, és nem ragadsz le a panaszkodásnál, ha tevékenyen részt veszel vagy részt szeretnél venni a környék megújításában, gyere el!

Megrajzoljuk közösen az avasi pincesorok térképét, de most nem csak kedvenc borospincéinket, hanem kedvelt és nem kedvelt útvonalainkat is bejelölhetjük. Keressük a kellemes szegleteket és a nem szeretett területeket. Mindennek keressük az okát, de épp csak annyira, hogy előre tudjunk lépni a gondolkodásban és a cselekvésben.

Miskolc egyik kincses ládikája az Avas belváros felé néző oldala, de csak kevesek ismerik a szépségeit. Pedig bárki örömét lelheti benne, aki erre jár, már most is, még most is :) Mi lenne, ha takarosabb, élőbb és vonzóbb volna?

Tervezzünk még egy közös túrát! Az csak jót tehet.

A Miskolc kilátással c. műhelysorozatunk célja, hogy az Utánam, srácok!-projekt fókuszába kerülő városi terekkel, épületekkel kapcsolatos párbeszéd valódi, konstruktív közös tervezéssé alakuljon. Miután együtt jelen vagyunk ezeken a helyeken és közösen teszünk azért, hogy ez a jelenlét még teljesebb lehessen (egy-egy kulturális programmal, dialógust kezdeményező akcióval) leülünk egy kerekasztalhoz, és nyilvános műhelyeken beszélünk arról, mitől válhatnának ezek a terek még élőbbé vagy pusztán újra használhatóvá. Tesszük ezt a magunk civil módján: elindítva valamit, lépve egy kicsit, keresve egymás jó társaságát.

A találkozókat tematizáljuk, igyekszünk a lehető leghatékonyabb módon megosztani egymással tudásunkat, ötleteinket, problémafelvetéseinket. Ezúttal a Kisavas, Nagy-Avas világával dolgozunk: tudást és történeteket cserélünk, megrajzoljuk a közös kisavasi, Nagy-avasi térképünket, javító célú ötleteket gyűjtünk, és legalább egy ötletet el is indítunk a közös megvalósítás útján.

Fotók: Varga Piroska
2013. október 19. Utánam, srácok: a kilátóba, délutáni túra a Kisavason.

A 29-i péntek este programja:


Ez az alkalom az Avasi Borút Egyesület és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület közös programja.

Helyszín: Avas Kapuja Közösségi Ház, Miskolc, Papszer utca 2.

Program:

17.00: Köszöntések: projektgazdák, házigazdák
17.15: Bereczki Zoltán, építész előadása az avasi pincék építészetéről
kérdések és válaszok, eszmecsere

17.45: Kapusi Krisztián, történész előadása: Századfordulótól az ezredfordulóig. Nosztalgia és realitás a történelmi Avason
kérdések és válaszok, eszmecsere

18.15: Fáy Ádám előadása: Sassy Csaba és az avasi nóták


18.30-tól teaszünet

18.45: Közös avasi túra tervezése és ötletbörze
Térképrajzolás és történetmesélés
Kedvenc és szeretett helyek: épületek, terek, kilátás, útvonalak bejelölése.
Nem kedvelt, negatív terek, helyek, utak, kritikus pontok bejelölése.
Közös értékelés.

Ötletgyűjtés, közös programok és tevékenységek tervezése.

Miskolc kilátással – Történet-, fotó- és ötletgyűjtő felhívás

Van-e személyes emléketek, történetetek? Van-e saját ötletetek, elképzelésetek?
Van-e saját vagy kölcsön tárgyatok?

Hogy miről? A Kisavasról, a Nagy-Avasról és az Avasi kilátóról!

2013. dec. 5-ig (kerek egy hónap Mikulásig) küldjetek nekünk 

• személyes történeteket,
• emlékmorzsákat,
• fotókat avasi vagy kilátós emléktárgyakról,
• fotókat a pincesorokat vagy a kilátót megjelenítő művészeti alkotásokról!

Mit láttatok, mit hallottatok, mit éltetek át, mi jut eszetekbe?

VAGY

Milyennek szeretnétek látni a Kisavast, Nagy-Avast, milyennek a kilátót?

Beszéljünk a jelenről is, és úgy talán sikerül a jövővel is kapcsolatba kerülni. Írjatok

• saját ötleteket,
• egyéni elképzeléseket, terveket
• alkossatok az ideális állapotot megjelenítő grafikákat, fotómanipulációt, ami jól esik.

 

A beküldött történetek, ötletek, fotók közül örömmel válogatnánk a 2014 tavaszára tervezett kiállításunk anyagába is. Természetesen a ti belegyezésetekkel. 

Szívesen megosztanánk a beküldött anyagokat a Facebook oldalunkon is, hogy még intenzívebb legyen a párbeszéd, hiszen éppen ez a célunk a felhívással. Ezzel kapcsolatban kérjük, hogy a leveletekben nyilatkozzatok. Köszönjük.

 Az Avasi Pince Múzeum kilátómakettje

 

Tetoválás, Demeter Csaba munkája

 

 Ma is kapható kilátós ajándéktárgy

A szövegek max. 1000 karakter hosszúak legyenek. A képeket pedig a lehető legjobb felbontásban várjuk. A cím: miskolckilatassal@gmail.com

Kilátó Downhill 2003-as flyer

Kérjük, hogy ne vízjelezzétek a fotókat, cserébe név nélkül soha nem publikáljuk őket, és harmadik félnek sem adjuk tovább az engedélyetek nélkül, ami természetesen a szövegekre is vonatkozik.
Aki hozzájárul ahhoz, hogy a szövegeit, képeit a Facebook oldalunkon  is publikáljuk, kérjük, hogy jelezze!

A gyűjtést később más épületekkel és terekkel kapcsolatban is folytatjuk, pld. terveink szerint Avas Szállóval / Kossuth Mozival,  a Villanyrendőrrel, stb. Várjuk a javaslataitokat, hogy mivel foglalkozzunk még!