A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 13., hétfő

Mennyit kerestek a tévésorozat gyerekszereplői naponta?

Az Újságmúzeum nevű Facebook-oldal publikálta a minap ezt a kis összeállítást: néhány képet az 1974-ben készült (egy évre rá bemutatott) tévésorozatból, valamint kísérőszövegként egy 9-es listát. Azaz néhány érdekességet a borsodi megyeszékhelyen játszódó és részben itt is forgatott filmből.
Némelyik információmorzsa forrása talán épp az Észak-Keleti Átjáró Egyesület pár éve kiadott tanulmánykötete...


Trapéz farmer, bilifrizura, szocreál lakótelepi hangulat. És gondtalan gyerekkor. Következzen 9 érdekesség az Utánam, srácok című, 1975-ben bemutatott ifjúsági filmsorozatról!

1. Mivel a kulcsos lakótelepi gyerekek kalandjairól szól a film, adta magát, hogy a panelben gazdag Miskolcon és Budapesten legyenek a forgatási helyszínek. A filmben szereplő iskola a budapesti Lakatos úti általános iskola.



2. A filmben a Ladát játszó Losonczi Gáborról sokan úgy tudták, hogy már meghalt. Aztán Szergej Jelisztratov - a filmben Andrist játszotta - sikeresen felkutatta. Mint kiderült, a nyolcvanas években disszidált, majd egy párizsi kitérő után New Yorkban lett taxis.

3. A jelenetet, amikor a nyomozó gyerekek bemerészkednek egy ősemberbarlangba, a Pálvölgyi cseppkőbarlangban vették fel. A kis Berkes, Gábor (Falrahányt Borsó) és a másik szereplő, Szergej Jelisztratov addig-addig járkált a barlang járataiban, míg eltévedtek. Két órát állt a forgatás mire előkerültek. 


4. 1974 júliusában kezdték forgatnia filmet, a már említett budapesti és miskolci helyszíneken. Napi 10-12 órát forgott a kamera, s mindezért a gyerekek 400 forintot kaptak naponta.

5. A forgatókönyv-író Berkes Péter nagyon ügyelt arra, hogy ne lehessen konkrét helyszínekhez köti a cselekményt, ezért lett például Lillafüredből Orgonásliget. Berkes a két fiát is szerepeltette a filmben, Berkes Gábort és Berkes Zoltánt. 


6. A filmben szereplő lakhatóvá tett kiszuperált villamos is a forgatókönyvíró ötlete volt, még 1954-ben látott egy hétvégi telket villamossal és nagyon megtetszett neki.

7. A rivális banda verőembere Berkes Zoltán (Rados) volt. Jól hozta, pedig az életben a légynek sem tudott volna ártani, az iskolában kifejezetten jófiú volt.


 8. A főcímzenét a Generál együttesnek köszönhetjük, aki akkor volt gyerek, még ma is dúdolja a számot.

9. A már említett Szergej Jelisztratov főszereplő volt a filmben. Felnőttként egy ideig lemezlovasként dolgozott, majd az Első Emelet zenekar technikusa volt, később aztán wakeboard- és snowboard-oktató lett. Mint elmondta, a táborokban sokszor levetíti a gyerekeknek az Utánam, srácokat és a mai kicsik is imádják.


2014. szeptember 18., csütörtök

Őszi séta? Gyertek velünk pénteken a Győri kapuba!


2014. szeptember 19-én extra sétát tartunk: a Norvég Civil Alap nyílt napjainak sorába, a Norvég Piknik programjába illik a Győri kapuba szervezett újabb városi kalandunk.

Ismét együtt lehetünk: újra megélhetjük, milyen jó közösen felfedezni a saját városunkat, milyen jó diskurálni emlékekről, élményekről, véleményt, ötleteket megfogalmazni egy-egy térrel, épülettel kapcsolatban. 

Az Utánam, srácok! sétasorozat célja, hogy együtt túl lépjünk a sopánkodáson, sőt még a parttalan nosztalgiázáson is, és teremtő, előre tekintő gondolatokkal, érzésekkel legyünk jelen Miskolcon.

Az elmúlt egy évben négy ilyen sétát szerveztünk:

2013. októberében az őszi Utánam, srácok! Fesztiválon a Nagy-Avason, 2014. áprilisában a Miskolc a múltban csoporttal közös szervezésben a belvárosban, a tavaszi Utánam, srácok! Fesztiválon az Avasi kilátótól a Tűzkövesen és az Arborétumon át a Kálváriáig és vissza a Kisavas felé, majd június 13-án, a Macskaköves Tanösvény megnyitóján a Nagy-Avason és az Avas-tetőn.

Fényképeket itt láthattok a túrákról!

A túrát Kapusi Krisztián, történész, Bereczki Zoltán és Szunyogh László építészek vezetik, de többen is szóhoz juthatunk, lesz rá mód, hogy megosszuk, amink van. 




Találkozzunk 19-én pénteken a Vasas Művház előtti téren, 5 órakor indulunk! A Tokaj Vendéglátóház a célállomás, ahogy azt a plakát és Balogh Attila ráhangoló felvételei alapján már tudhatjátok.

A Tokaj Vendéglátóház csempés fala - fotó: Balogh Attila


Csempék kicsit közelebbről - fotó: Balogh Attila

2013. december 9., hétfő

Századfordulótól az ezredfordulóig: nosztalgia és realitás a történelmi Avason – Kapusi Krisztián írása november 29-i előadása alapján

Fridrich Nietzsche kivételes érzékenységű német filozófusként már 1873-ban fulladozik a történetírás burjánzásától és ingerülten hirdeti, hogy szükséges felejteni, a cselekvésre inspiráló plasztikus erőt sorvasztó tudásnak gyűlöletessé kell lennie, muszáj az embernek történelemfelettivé válnia. A nosztalgia, mint jelenlévő érzés, és általában az érzelmi élet maga kétségtelenül létező realitás, az viszont, hogy a nosztalgia tárgya és tartalma fokozza-e az életkedvet és a cselekvőerőt úgy általában, kérdéses.

Fénytörés 2013, Vörös Juli fotója
Bajom van a nosztalgiával, ha a jelen és a jövő reménytelenségét „tárgyilagosan” alátámasztó érzelgős magyarázatokat produkál. A történelmi Avas aranykora a világháborúk között… Igen, 1913-ban már elektromos árammal működtetett közvilágítás van a pincesorok egyes szakaszain, a Borsodi Bükk Egylet fásít, teraszosít, területet rendez, padokat, korlátokat, pergolákat épít. Megtudjuk másrészt a korabeli sajtóból, hogy vandál kezek szándékosan rongálják a domboldalt, szemetelnek, kirabolnak, a kurtizánok strichelnek, ráadásul maguk a pincetulajdonosok sem szentek. A városvezetés deklarált célja idegenforgalmi nevezetességgé fejleszteni az Avast, az idill egyfajta imázs-teremtés részeként válik propaganda-elemmé, leginkább ábránd a huszadik század első felében is, az utólagos nosztalgia a korabeli realitás helyett valójában az Avas-mítosz megszépített elemeit sírja vissza.

Délután, Vörös Juli fotója
Vágás, ugrás az 1960-as évek közepéig. Bortanya, Alabárdos, Törpe és a társaik. Nívós konyha, remek borok meg sörök, cigányzene és mindez elérhető áron! Persze a muri kizárólag az államosított vendéglátás, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat „védőhálója” fölött, a piaci viszonyoktól mesterségesen függetlenített gazdasági kereteken belül elképzelhető…

Mai srácok az Avason, Vörös Juli fotója
Az Avas nimbusza néhány évig még hat a rendszerváltás után. Dukát, Fourier (ha jól írom), Fáraó, Nightmare, Avasi Koccintó, Anonymus, Fekete Bika, Tátra Bob Club és a többi, és a többi. Az 1990-es évek közepéig még tartja magát jó pár – immáron a vállalati „védőháló” nélkül, piaci körülmények között működő – szórakozóhely (a 30-as, 40-es korosztályok helyi élményei az avasi nosztalgia további rétegeit alkotják), majd az ezredfordulóra drasztikusan megváltozó fogyasztási, szabadidőtöltéssel kapcsolatos szokások elreménytelenítik a vendéglátós avasi vállalkozók helyzetét. (Felmerül a kérdés: a rendszerváltás előtti állami vállalatok avasi egységei csakugyan rentábilisak voltak, vagy pusztán különösebb véráldozat nélkül elbírta őket a nagy „egész”? Valóban a világ változik előnytelenül, vagy igazából sosem lehetett tisztességesen megélni az avasi vendéglátásból?)
Az ősrégi sorokon valami mégis mozog, lélegzik, életképesnek mutatkozik a posztmodern őrülettől távol, ezáltal csöndesen visszaszivárog egynéhány érzés a századfordulós idillből: a történelmi Avas további sorsának legfőbb tényezői alighanem a magántulajdon felelősségét viselő civilek, a pincéikre és borházaikra áldozó miskolci polgárok! Amennyiben másoknak, leginkább nekünk, közvetlenül nem érintett miskolciaknak is fontos e fél évezredes avasi pincekultúra fennmaradása, őket, a borosgazdákat kell respektálnunk és minden elképzelhető eszközzel támogatni…
Halvány mosoly Dionüszosz nagybajszú prófétájának arcán… Ma már többet nem iszom, jól látom, csakugyan Nietzsche kortyol a pince túlsó végiben?

Szerző: Kapusi Krisztián