Ki látott már fotón kamát? – Labda az erszényben V.

Aki 30-40-es éveiben van vagy azon túl és miskolci, nagy valószínűséggel jól emlékszik a gyerekkori kamázásra. „Miskolc sportja” az erszénylabda (ez utóbbi csak napjainkban kitalált név), hiszen mint a friss kutatásokból kiderült, ezt a különleges labdás csapajátékot csak a borsodi megyeszékhelyen ismerték-ismerik, meg a megyében még ahova innen továbbterjedt. A kislabdával, azt kapura dobva és elkapva játszott sportág eredete minden bizonnyal az 1950-es évekre (vagy még korábbra), és a Vasgyárba, az ottani néhai fiúiskolába nyílik vissza. A '70-80-as években népszerű volt szerte a városban, több városrészben, főleg lakótelepeken, a Győri kaputól az Avasig, a Vörösmartytól Diósgyőrig. (Elterjedtségéről az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kutatói kamatérképet készítettek, amely itt megtalálható.)

Szóval nyilvánvaló, hogy három-négy évtizeddel ezelőtt a városbeli gyerekek ezrei, vagy inkább tízezrei kamáztak nap mint nap, iskolaudvarokon, lakótelepi játszótereken. Sok százra rúg az átjárósok erre vonatkozóan gyűjtött személyes visszaemlékezései, interjúi száma. És emiatt meglepő, hogy mindezt fényképeken vagy filmfelvételeken egyelőre nem sikerült dokumentálni. Egyetlen egy (!) fotó sem került még elő a privát archívumokból, sem a korabeli sajtóból, amely kamázó tizenéveseket ábrázolna. A felhívások e tekintetben visszhangtalanok maradtak. Szinte hihetetlen volna, hogy egyetlen szülő se kattintotta le, ahogy gyermekei a kislabdával szaladgálnak a ház előtt, egyetlen fotóriporter sem, ahogy a diákok az iskolai szünetben ide-oda dobálják a játékszert… Más sportokról, játszadozó fiatalokról azért csak fel-fel bukkannak képek, pláne az utóbbi időben a közösségi média nosztalgikus-lokálpatrióta tematikájú gyűjtőhelyein.

Vajon a kamáról, kamázásról találnak-e olvasóink fotót, ha utánanéznek régi fényképeik között?

• A 2016 óta a miskolcikumok, azaz a hivatalosan elismert helyi értékek közé tartozó kama történetét, eredetét kutatva az Észak-Keleti Átjáró, valamint a Zöld Meteor sportegyesület nemsokára kiállítást rendez. Ezen a mindmáig feltárt emlékeket kívánják bemutatni – köztük, ha kerülnek elő, a múlt század második felében készült, kamázást ábrázoló fotókat, filmfelvételeket. A tervek szerint idén az iskolai kamabajnokságok sorozata is folytatódik, amellyel újra népszerűvé kívánják tenni a játékot a fiatalok között; ez 2014-től zajlik.

Fenti szövegű sajtóközlemény került ki a Minap és az Észak-Magyarország című újságokhoz, előbbiben így jelent meg:

Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Kamalabda – Labda az erszényben II.

Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.

Kamázott-e a Tenkes kapitánya? – Labda az erszényben IV.

Kamázott-e a Tenkes kapitánya? – Labda az erszényben IV.

A kama játék sosem szerepelt valódi, hivatalos sportként (csak a legutóbbi években zajló újraélesztése folytán). Annyit tudunk, hogy az 1950-es években már népszerű volt a kamázás az egykori vasgyárban (a vasgyári fiúiskolában és környékén játszották), afféle szabadidős játékként szolgált a városrész, majd további miskolci városrészek tinédzserei számára. De vajon honnan tanulták meg ők a szabályait, a kereteit?

A kama jól láthatóan a '60-as évekre vált elterjedtté a Vasgyárban, majd a hetvenes évekre a Győri kapuban, és terjedt az avasi, a Vörösmarty, a Jókai, a diósgyőri lakótelepek felé, Perecesre és erre-arra. Többé-kevésbé kirajzolódik egy időbeni és térbeli fejlődési a város térképén (és ez tetten érhető a nemrégiben elkészített Kamatérképen), ahogy gyerekek ezreit és tízezreit hódította meg a kislabdadobálás. De ha visszafelé nézzük, vajon mit találunk a kiindulási pontnál?

A kama eredete, keletkezésének pontos körülményei, időpontja nem ismert, dacára hogy komoly történészi-levéltárosi kutatás irányult az eredet megfejtésére. Annyi tudható, hogy a legkorábbi nyomok a fent említett 17-es számú általános iskoláig vezetnek, ide jártak azok a mai legidősebb válaszadók, akik a kutatások keretében interjúikban a legkorábbról fel tudták idézni kamázós élményeiket. Ez valamikor az ötvenes évek első közepére tehető (ám a korábbi évtizedekre vonatkozóan nincsenek adataink, 90, 100 éves vagy még idősebb, jó memóriával megáldott adatközlőket kellene ehhez találnunk – itt az oral history módszer egyik korlátja). Van olyan alany, aki kerek-perec kijelentette: a játéknak akkor kellett megszületnie, avagy odakerülnie, amikor ő kisiskolás volt – tekintve hogy amikor fél évtizeddel korábban a bátyja járt ugyanoda, akkor még híre-hamva nem volt a kamának. Mire ő, addigra pedig minden fiúgyerek ezt játszotta az udvaron, szünetekben.

Utaltunk rá a bevezetőben, hogy a terjedés iránya a Vasgyárból a Győri kapuba, a '40-es számú általános iskola felé mutatott 1970 körül-után. Nos, ismerjük egy pedagógus nevét, aki fiatal testnevelő tanárként az 1950-es évek közepén kezdte pályáját a Vasgyárban, és 1970-től folytatta a Herman Ottó utcai 40-esben. Elképzelhető, hogy elsőként ő vitte akkor magával egyik intézményből a másikba, egyik városrészből a másikba?

Fekete Dezső ez a tornatanár, akit egykori diákjai kifejezetten agilis, kreatív és ambiciózus fiatal pedagógusként írtak le. Többen megerősítették: pont az a fajta ember volt, akiről el tudják képzelni, hogy saját maga találta ki, fejlesztette ki a kamát! Például arra, hogy a szakmailag hasznos és preferált kislabdadobást mint tornaórai feladatot vonzóbbá, könnyebben befogadhatóvá tegye a 8-10 éves diákok számára. Esetleg az is a háttérben állhatott – vélik némelyek –, hogy talán látott (moziban, filmen?) amerikaifoci meccset, aminek bizonyos elemeit megpróbálta ebbe az új játékba átmenteni. Dobás, elkapás, saját térfél védelmezése, (kapu)vonalon való túljutás, az ellenfél dobásának elkapása után a megszerzett labda visszahordása, de akár még a mez alá, vagyis a hasunkhoz való szorítása is ismerősnek tűnhet a tengerentúli sportágból. A 17-es iskola akkori igazgatóját is (Vincze Géza) úgy jellemzik a visszaemlékezők, mint akinek a nyitottsága meglehetett hozzá, hogy akár egy „imperialista” sport adaptálásának ötletével is előálljon egy tanára és kedvező fogadtatásra találjon. Apró érdekességként az adalék: Fekete Dezső a néhai oktatási intézmény ma létező nosztalgia-honlapjának adatai szerint testnevelés-orosz szakos tanár volt.

 

Mint jeleztük, a fentiek mindössze elméletként élnek. A kama-kutatás egyelőre nem talált semmi bizonyítékot, sem cáfolatot a keletkezéstörténet e vonalára. Igaz, alternatívát sem sokat. Ha nem egy konkrét tanárt vagy más „feltalálót” keresünk a sztori kezdeténél, akkor a szakmailag leginkább valószínűsíthető magyarázat az, hogy a korabeli iparvárosban, az éppen az előző évtized fordulójára kialakuló Nagy-Miskolc újonnan beköltözött családjainak gyermekei, az iskoláikba, lakókörnyezetükbe korábbi falusi játék-élményeiket magukkal hozó srácok maguk alakították ki a kamát, ahogy egy népdal keletkezik, ilyen-olyan labdás-dobálós-szaladós-eldugós népi játékok elemeinek vegyítésével.

Említett internetes forrásból származnak egyébként a jelen posztot illusztráló fotók is, amelyeken felfedezhető a korabeli vasgyári intézmény oktatói között a fiatal Fekete Dezső is. Akinek alakját, személyiségét egyik interjúalanyunk, akkori diákja úgy igyekezett életre kelteni: „képzeld magad elé a Tenkes kapitányát!”

A fenti első fotón, amelyet Kordováner Árpád készített (maga is az iskola tanára ugyanabban az időben), a téglarakás mellett látható Fekete Dezső. A második képen ő ül az első sorban jobbról harmadikként. Az alábbi képen pedig az intézmény épületének makettjével Vincze Géza igazgató (1964). Alatta az iskolaudvar 1979-es állapota, illetve tanári aláírások 1961-ből.
(Kamázós vasgyári tanulókról nem tudunk illusztrációt mutatni: nem került még elő ilyen fénykép.)

(Hogy ki az a Tenkes kapitánya? Itt olvashatunk róla. Itt pedig nézhetjük.)

Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Kamalabda – Labda az erszényben II.

Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.

Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.

„Gondolták volna, hogy létezik olyan magyar város, amelynek saját sportja van?”

Sem régi, sem új sport nem lehet meg média nélkül. A miskolci erszénylabda mindkét kategóriában indul, hiszen az 1950-es évek óta létezik a borsodi megyeszékhelyen, ám az ezredfordulót követően jóformán újra „fel kellett találni”, szabályait egységesíteni és így megismertetni a mai tizenéves nemzedékekkel. Ebben segítenek a sajtóhíradások, amikben nem is szűkölködik a kamás mozgalom. Miközben keressük a huszadik század második feléből a mindmáig elő nem került fotós és filmes dokumentumokat a játék miskolci gyökereiről, az első újabbkori tévés megjelenés talán a városi tévé 2014-es riportja volt. A MiTV stábja akkor a Kertek Alatt Fesztiválon járt, ahol kamázást is levideóztak. A műsor pikantériája, hogy a narrációban kicsit összekeveredik a képen látott sport elnevezése (kama), és a fesztivált rendező projekt neve (KAMA), ami egy rövidítés volt (Kertek Alatt – Miskolc Aranya).

Pár évvel később két egész komoly riportműsor is foglalkozott a város hagyományai körében ezzel a „miskolcikummal”. Az Echo TV Bükkszentkeresztre látogatott ki, hogy az ottani kamázásról beszámoljon, a Duna TV-sek pedig egy belvárosi séta keretében szólaltatták meg az átjárósokat, s a Népkertben filmezték le az önkénteseket önfeledt labdadobálás közben (a riporton belüli vonatkozó rész itt).

„Ha valaki kedvet kapott egy kis kamázáshoz, bátran keresse fel a miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesületet, ahol örömmel nyújtanak segítséget.”

 
http://atjarokhe.hu/2019/02/jubileumi-kamakupa/

Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Kamalabda – Labda az erszényben II.

Kamalabda – Labda az erszényben II.

A „kamalabda” 8-9 cm átmérőjű, bőrből, műbőrből, nemezből, rongyból vagy akár műanyagból készült kislabda. Legalábbis amit mostanában használunk, hiszen ezek alkalmasak leginkább a játékra – kevésbé csípi az elkapó játékosok kezét és üti meg a véletlenül eltalált testrészeket, mint más, korábban használt labdák.

De milyenek is voltak ezek, milyen labdával kamáztak a miskolciak anno? A kutatások alapján egyértelműnek tűnik, hogy a leggyakrabban használt játékszer, „A kamalaba” az egyszerű teniszlabda volt, ám emellett dobáltak gumi-, bőr-, vagy rongylabdákat is a valaha kamát játszó fiatalok. A teniszlabda azonban olyan elterjedt volt, hogy kamalabdának nevezték, pontosabban e kifejezés alatt a legtöbb miskolci visszaemlékező a teniszlabdát értette. Az 1980-as években a sportbolti alkalmazottak is ismerték a kifejezést, így hát nem jöttek zavarba, ha valamelyik gyerek kamalabdát kért tőlük.

Mint korábban már írtunk róla röviden, többféle labdával kísérleteztünk az utóbbi években, és épp a napokban is vannak újabb fejlemények!

Tehát úgynevezett stresszlabdákkal kezdtünk:

Majd hamar megtaláltuk az igazit, a hajítólabdát – jól tapad, nem csíp, mint a teniszlabda (játékra és reklám célokra is alkalmas): 

 

Promóciós célból készültek zsonglőrlabdák:

  

Baseball-labdákat is gyártattunk. Sajnos nem váltak be (csak mint promóció), mert az indiai gyártó cég ígérete ellenére nem lett nagyobb és könnyebb, mint egy sztenderd (kőkemény és akár halálos), baseballhoz használatos labdák.

Próbálkoztunk nemezlabdákkal is, és ez is bevált, hiszen könnyű dobni is elkapni, és nehéz erőset hajítani vele, így elsősorban kispályán használjuk, vagy olyan helyzetben, amikor sok gyerek játszik. 

Egy mások, nem túl sikeres próbálkozás a sportboltokban kapható műanyaglabda, szivacslabda:

A legújabb a rongylabda, ami újrahasznosított ruhából készül! A napokban érkezett meg két példány, hogy kipróbálhassuk, alkalmas-e! A szombati kupán eldől!

http://atjarokhe.hu/2019/02/jubileumi-kamakupa/

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Mióta 2015 áprilisában közzétettük az Utánam, srácok: kamázni! - avagy a miskolci erszénylabda rejtélye című bejegyzésünk, sok víz lefolyt a Szinván, jónéhány fejleményen és különböző szintek meglépésén vagyunk túl. Jelenleg éppen egy Hungarikum pályázat (HUNG-2018) zajlik, vagyis Nemzeti értékek és hungarikumok bemutatására és népszerűsítésére kiírt pályázat segíti a tevékenységünket. Kissé előreszaladtunk, de most lássuk, mi minden történt szűk négy év alatt dióhéjban (hamarosan bővebb ismertető következik egy cikksorozat formájában).

2016-ban a kama játék bekerült a Települési Értéktárba,  2017-ben Városmarketing Díjat nyert a Kama projekt.

A Kamasuli című népszerűsítő kisfilmet 2016-ben forgattuk Varbón, rá egy évre a Duna TV Önkéntesek című és az Echo TV Élő Örökség című műsora készített egy-egy riportfilmet a kamáról, kamázásról.

A kama-kutatás első nagyobb eredménye a Kamatérkép volt, melyet a jubileumi rendezvényünkön mutattunk be két évvel ezelőtt. Időközben tovább folytatódik a gyűjtés, újabb változatok és sok izgalmas információ került és kerül elő, éppen mostanában is.

A 2014-es varbói KAF-on rendeztük az első kamakupát, majd 2015-től váltak rendszeressé a korosztályos kamabajnokságok, Észak Kupa néven. Az egyesület két nagyrendezvénye, a KAF és az USF mellett több, immár hagyományosnak nevezhető kupát indítottunk (Karácsonyi Kamakupa, Jubileumi Kamakupa, Kapufanapi Kamakupa), tavaly elindult a Tanodai Kamakupa-sorozat is (tavasz, ősz). Több helyi fesztiválhoz és rendezvényhez kapcsolódva szerveztünk kamázást, mint például a Lecsófesztivál, a MEN, az Örömünnep, a Szirmai Főzőverseny, stb. Jelenleg is szervezés alatt néhány.

Időközben a szabályok is finomodtak, többféle labdát is kipróbáltunk kamalabda gyanánt, de erről is és a fentebbiekről is később írunk bővebben...

http://kamaprojekt.hu/jatekszabaly/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kama_(j%C3%A1t%C3%A9k)