A múlt hét pénteki Miskolc kilátással c. műhelyünk nagyon jó élményeket hozott sokunknak.
Itt találkozott először koncentráltan az Avasi Borút Egyesület az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettel.
Úgy éreztem, kölcsönös a kíváncsiság és a nyitottság, bár, még alig ismerjük egymást, egy közös már van bennünk: lelkesedünk és cselekszünk a történelmi Avas értékeinek megőrzésért, megújításáért.
Míg az Avasi Borút Egyesület tagjai többnyire borászként, pincetulajdonosként, ill. kulturális programok háziasszonyaiként, házigazdáiként tesznek ezért a célért, addig az Átjáró és az Utánam, srácok-projekt összes munkatársa inkább fiatal városlakóként, társadalomtudományos, építészeti és művészeti érdeklődéssel fordul saját városának egyik legkedvesebb része felé: kutat, ír, beszél, kérdez, szervez.
A két csoport persze, ahogy az a természetben lenni szokott organikusan összekapcsolódik egymással: Fáy Ádám, aki korábban az Avasi Borút Borangolások c. rendezvényén muzsikált, most előad Sassy Csabáról, a Miskolci Szemle újságírójáról, akinek nevéhez avasi nóták is kapcsolódnak. A Borutasok tagságából pedig többen eljöttek az Utánam, srácok! októberi sétájára, ahol Bereczki Zoltán, építész és Kapusi Krisztián, történész vezettek bennünket beszélgetve a Kisavas, Nagy-Avas ösvényein.
Az Avas Kapuja Közösségi Házban találkoztunk, nem kellett messzebb mennünk. A helyiség várhatóan otthont ad majd minden Avasért tevékenykedő civil szervezet számára: kiálltó- és közösségi terekkel, közel az Avasi templomhoz, a pincékhez, a belvároshoz.
A találkozó első felében előadásokat hallhattunk, de hála égnek abból a fajtából, amelyik felüdít, beindít, megszólít. Minden előadónk párbeszédre nyitottan szólalt meg, ez kulcsfontosságú egy olyan alkalommal, mint amilyen ez az este volt: diskurálni, találkozni szerettünk volna, nem formálisan érintkezni, majd integetni egymásnak.
Kapusi Krisztián
– rövidített formában
hamarosan itt is olvasható előadásában a történelmi Avas elmúlt
évszázadát tekintette át abból a szemszögből, ahonnan azok néznek,
akiket érdekel, lehetett-e valaha, és lehet-e akár ma tisztességesen
megélni vendéglátásból Miskolc szépséges pincesorain?
Mikor milyen módon
kezelték, rendezték, óvták, építették, gyalázták, szennyezték az Avas
belváros felé kunkorodó csücskét, mikor kik használták, főleg, hogy
mire. Az előadás végszava az volt: minden erőnkkel támogatnunk kell az
avasi pincetulajdonosokat
– azokat, akik leginkább gondját
viselik a hegyoldal örökségének, akik legintenzívebben dolgoznak a terület revitalizációján.
Fáy Ádám, kulturális antropológus, zenész pedig úgy beszélt Sassy Csabáról, hogy sikerült rádöbbentenie bennünket, hogy a költő, újságíró szinte kortársunk,
mára mégis alak akad valaki, aki el tudna énekelni egy-egy avasi vagy legalábbi miskolci nótát. Kacsóh Pongráctól vezetett az út odáig, hogy rájöttünk: jó lenne együtt dalokat tanulni. Hamarosan közöljük azokat a forrásokat, ahol kicsit bele lehet mélyülni ezekbe a zenékbe, gramofonról szóló muzsikákba.
Bereczki Zoltán, építész pedig folytatta az októberi túrán elkezdett stílusvadászatot: megmutatta nekünk a két hegyvidéki építészeti stílus: a zakopanei és a svájci stílus különbözőségeit, majd elővett avasi példákat, ahol jól megnézhettük, milyen finomak és kecsesek a svájci stílusjegyeket mutató épületeink. Egyik tulajdonos most már biztosan tudja, hova sorolja a pincéjét. Az előadás rövidesen elérhető lesz a blogon!
Az eset második felében a közös tevékenységekről beszélgettünk: arról, hogy mivel járulhatnánk hozzá az
Avasi Borangoláshoz jövő tavasszal. Beszéltünk az örök és új keletű avasi problémákról, azok lehetséges orvoslási lehetőségeiről. A koszról, a betörésekről, a rossz utakról, rendezetlen jogviszonyokról az elhagyatott pincék kapcsán, de a közös takarítási akciókról és kulturális programokról ugyanúgy. Mindannyian arra vágyunk, hogy több nyitott pince és legális kimérőhely legyen az Avason, s bár a legendás helyek is sorra zárnak be, találjunk módot arra, hogy az Avas újra éljen, ha nem is úgy mint eddig, akkor kicsit másképp.
A lényeg, hogy ha van és lesz élet az Avason, a problémák szelídülhetnek, az értékek erősödhetnek.
Amit tudunk, érdemes megosztanunk egymással. Folytatás következik előadások, linkgyűjtemények, fotóalbumok formájában
– ami a virtualitást illeti, újabb találkozók formájában
– ami a jövő évet illeti a valós térben, időben!
FONTOS:
a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívásunkat meghosszabbítjuk egészen tavaszig, és kibővítjük a kutatott terek, épületek körét is. A most aktuális lista:
Kisavas, Nagy-Avas
Avasi kilátó
Avas Szálló / Kossuth Mozi
Erzsébet fürdő
Weidlich udvar
Küldjetek a miskolckilatassal@gmail.com címre max. 1000 karakteres saját történetet, emlékmorzsát és fotókat saját tárgyakról (kis szöveges magyarázattal), archív saját fényképfelvételeket, ill. azok másolatait a listában szereplő helyekről (rövid szöveges magyarázattal).
A felhívás facebook oldalán is közzé tehetitek a beküldésre szánt anyagokat, de ha szeretnétek, hogy a fotókat akár ki is állítsuk a 2014. májusára tervezett kiállításunkon, feltétlenül küldjétek el e-mailben is jó nagy felbontásban.
.JPG)
