Folytatjuk a kama játék eddig összegyűjtött változatainak elemzését, mégpedig egy mókás elemmel. A kama sajátsága, hogy az ellenfél által dobott labdát a védekező csapat elkaphatja a levegőben, jogot szerezve így egy előnyös támadásra (eldugás és futás, vagy rögzített helyzetű rádobás által). Az elkapás, kamafogás történhet egy vagy két kézzel (ennek bizonyos esetekben van jelentősége, máskor nincs), illetve különféle segédeszközökkel is. A "köténnyel" (kabáttal, sapkával, pulóverrel) való elkapás értelme az izgalmak fokozásán túl a következő: egyfajta könnyítést jelentett, ha az éppen a dobást fogadó csapat nem pusztán kézzel, hanem valamilyen segédeszköz segítségével is elkaphatta a labdát. Az adatközlő egykori kamázók a következőképpen emlékeznek vissza minderre:
Ősszel-télen kabátban, pulóverben is játszottuk. Akkor az alá is el lehetett dugni. Voltak nagyon erős dobók. Annak már nem nagyon álltak elé... Kislabdadobásban 60 méteres dobók voltak! Ha az megküldte... Voltak vagány kisebb gyerekek, elkérték a legvastagabb kabátot, azt tartotta maga elé. Mint egy jégkorongkapus [a védőfelszerelést]. Megpróbálta azzal felfogni. Volt, hogy sikerült. Kihívás volt a dobónak is. (vasgyár – N. György)
…Mivel nem egy korúak voltunk, így ha véletlenül úgy alakultak a csapatok, hogy az egyikben jellemzően fiatalabbak voltak, akkor engedélyezett volt részükre a labdának az elkapása mondjuk egy melegítőfelsővel vagy kabáttal, vagy éppen ami kéznél volt. …ha nem sikerült egy kézzel, vagy két kézzel … akkor a félpályáig lehetett elmenni, és onnan rádobni. (Pereces – S.Attila)
...A kisebbek gyakran játszották úgy, hogy a kabátjukat fordítva vették fel. A kabát hátulja került előre és nem kézzel akarták elkapni a labdát, hanem a kabát alsó szélét tartva egyfajta köténnyel… (Pereces – O. Sándor)
Dobni kellett az egyik térfélről a másikra, ahol több gyerek is várta a labdát. Akihez közelebb volt, az kézzel vagy köténnyel elkapta (ez egy fordítottan felvett pulóver vagy ing volt, amivel könnyen el lehetett kapni). (Avas – K. Tamás)
Akinek nem volt kézügyessége, a pulóverével kapta el, az is kamának számított. (Vasgyár – F. Zoltán)
Volt olyan változat is, amelyikben sapkával is el lehetett kapni a labdát. (Vasgyár – V. László György)
A fentebb bemutatott játékelem is jelzi a kama játék rugalmasságát, ötletgazdag változatosságát és a kamázók kreativitását... Ez a nagyon izgalmas és érdekes mozzanat a jelek szerint kevésbé volt ismert és elterjedt, ám érdemes a megőrzésre, még akkor is, ha a nem került be a jelenleg játszott, hivatalos szabályok közé.
Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:
