2019. december 17., kedd

Batman-kama – Labda az erszényben XV.


Batman-kama, avagy kamafogás kifordított kabáttal, "köténnyel" vagy sapkával.
Folytatjuk a kama játék eddig összegyűjtött változatainak elemzését, mégpedig egy mókás elemmel. A kama sajátsága, hogy az ellenfél által dobott labdát a védekező csapat elkaphatja a levegőben, jogot szerezve így egy előnyös támadásra (eldugás és futás, vagy rögzített helyzetű rádobás által). Az elkapás, kamafogás történhet egy vagy két kézzel (ennek bizonyos esetekben van jelentősége, máskor nincs), illetve különféle segédeszközökkel is. A "köténnyel" (kabáttal, sapkával, pulóverrel) való elkapás értelme az izgalmak fokozásán túl a következő: egyfajta könnyítést jelentett, ha az éppen a dobást fogadó csapat nem pusztán kézzel, hanem valamilyen segédeszköz segítségével is elkaphatta a labdát. Az adatközlő egykori kamázók a következőképpen emlékeznek vissza minderre:

Ősszel-télen kabátban, pulóverben is játszottuk. Akkor az alá is el lehetett dugni. Voltak nagyon erős dobók. Annak már nem nagyon álltak elé... Kislabdadobásban 60 méteres dobók voltak! Ha az megküldte... Voltak vagány kisebb gyerekek, elkérték a legvastagabb kabátot, azt tartotta maga elé. Mint egy jégkorongkapus [a védőfelszerelést]. Megpróbálta azzal felfogni. Volt, hogy sikerült. Kihívás volt a dobónak is. (vasgyár – N. György)

…Mivel nem egy korúak voltunk, így ha véletlenül úgy alakultak a csapatok, hogy az egyikben jellemzően fiatalabbak voltak, akkor engedélyezett volt részükre a labdának az elkapása mondjuk egy melegítőfelsővel vagy kabáttal, vagy éppen ami kéznél volt. …ha nem sikerült egy kézzel, vagy két kézzel … akkor a félpályáig lehetett elmenni, és onnan rádobni. (Pereces – S.Attila)

...A kisebbek gyakran játszották úgy, hogy a kabátjukat fordítva vették fel. A kabát hátulja került előre és nem kézzel akarták elkapni a labdát, hanem a kabát alsó szélét tartva egyfajta köténnyel… (Pereces – O. Sándor)

Dobni kellett az egyik térfélről a másikra, ahol több gyerek is várta a labdát. Akihez közelebb volt, az kézzel vagy köténnyel elkapta (ez egy fordítottan felvett pulóver vagy ing volt, amivel könnyen el lehetett kapni). (Avas – K. Tamás)

Akinek nem volt kézügyessége, a pulóverével kapta el, az is kamának számított. (Vasgyár – F. Zoltán)

Volt olyan változat is, amelyikben sapkával is el lehetett kapni a labdát. (Vasgyár – V. László György)

A fentebb bemutatott játékelem is jelzi a kama játék rugalmasságát, ötletgazdag változatosságát és a kamázók kreativitását... Ez a nagyon izgalmas és érdekes mozzanat a jelek szerint kevésbé volt ismert és elterjedt, ám érdemes a megőrzésre, még akkor is, ha a nem került be a jelenleg játszott, hivatalos szabályok közé.


Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

2019. december 6., péntek

Kézipálya, füves grund, kosárpalánk és poroló – Labda az erszényben XIV.



Kamapálya

A kama játék kreatív jellege a pályák és kapuk, céljelölők változatosságban is tetten érhető!
Az erre vonatkozó, száznál is több adat alapján jól látszik, hogy legtöbbször kézilabda-pálya és/vagy kispályás focipálya volt, amit használtak játéktérként a kamázó fiatalok. Sokféle elnevezés utal minderre a kutatási interjúkban, azaz visszaemlékezésekben: kézilabda-pálya (említések száma: 34), salakos kézilabda-pálya (3), kézilabda-méretű (salak) pálya (3), beton focipálya (kézilabda), kispályás focipálya (2), salakpálya – tesiórán, kispálya, iskolai pálya, beton focipálya (2), iskolai salakos pálya, lakótelepi focipálya, iskolai focipálya. Más esetekben kifejezetten futballpályára utaltak az emlékezők (érdemes megjegyezni, hogy nehéz határt vonni a többfunkciós kispályás foci- / kézilabda-pálya, és a focipálya között): focipálya (5), salakos focipálya (3), kézikapuk nagyobb pályán, nagy focipálya két kapuval, focipálya (kézilabda-kapukkal), salakos focipálya (kézilabda-kapukkal), salakpálya, salakos pálya, aszfalt pálya torinó kapukkal.

Mind a kézilabda/kispályás foci-pálya, mind a nagypályás labdarúgó-pálya esetében (sokszor valószínűleg ugyanolyan vagy hasonló pályákra történtek az utalások) viszonylag nagy méretbeli különbségekről lehet szó, ám a játéktér nagyon hasonló képet mutat: sík terep egy-egy (fémből vagy fából készült) kapuval az alapvonalaknál, a pálya anyaga: aszfalt, salak, vagy fű (és nyilván a teremben parketta vagy egyéb borítás – ám erre való konkrét utalást nem találtunk).
Jól körülhatárolható, ám egyértelműen kisebb méretű a kosárlabda-pálya (több esetben az aszfaltozott kézilabda-pályán keresztben felfestve). Az említések a következők: kosárlabda-pálya (6), kosárpálya, kosárpálya-méret. Ennél kisebb, szintén szabályos pályára is találtunk utalást egy esetben: (teniszpálya-méretű) salakos pálya.

A kamázásra használt játéktér egy másik nagyobb csoportjába sokféle, szabálytalan és sokszor alkalmi jellegű területek, pályák tartoznak, melyek a kamázás spontán, utcai jellegét, és a kamázók fentebb is emlegetett kreativitását mutatják: füves grund/terület/játszótér/pálya (7), placc (2) porolóval vagy kavicsokkal, udvar (kapu: oszlopok), amorf pálya (2), tornazsák kapufákkal, iskolaudvar (pálya nem volt), sétány, két épület közötti terület (falra festett 180x120-as kapu), aszfaltozott út, aszfaltcsík (távolugró gödör), járda, parkoló. Tehát füves, lekövezett, vagy aszfaltozott terület egyaránt alkalmasnak bizonyult a játékra, és nem volt feltétlenül szükség sem állandó kapukra, sem pályajelölő vonalakra, vagy bármilyen más határjelölőre.



Kama-kapu

Leggyakrabban kézilabda-kaput emlegettek az adatközlők. Sokszor azonban nem tértek ki külön a kapuk kérdésére, de a kézilabda-pálya, a lakótelepi, salakos és kispályás focipálya, stb. esetében minden bizonnyal szintén ilyeneket („kézikapukat”) használtak. Néhány egyéb említéssel találkoztunk mindössze: torinó kapuk; kosárpalánk állványa (2) és kosárlabda-kapuk (!); illetve egyéb kapu-jelölök, mint például iskolatáskák, tornazsákok, poroló, két-két fa, kavicsok, oszlopok (bérházak közötti), lépcsőház- és pinceajtó, vagy falra festett csíkok. Esetleg egyszerűen csak a pálya széle jelentette a célt, illetve a vonalon kellett átvinni a labdát.

Vegyük észre, utóbbi adat tehát egy kapuk, egyszersmind gól nélküli változatot mutat, amire volt máshol is példa. Egy másik, ennél gyakoribb változat a kosárlabda-pályákon tűnt fel, és – a fentebb említett kosárpalánk állványát kapuként használó változat helyett – a cél maga a palánk labdával való eltalálása. Egy másik variációban az egész játék az iskolai épület falára való pattintásból állt, megint más esetekben szintén hiányoztak ezek a céljelölők (a labda-passzolgatós, a kidobós változatokban).

Összefoglalva tehát megint csak azt látjuk, mint a kamalabdák esetében: hogy sokféle pályán és kapukkal kamáztak a miskolciak, a sokféle változat többféle helyszínen folyhatott, illetve hasonló változatok merőben más színtéren, csak a fantázia szabhatott határt (a jelek szerint azonban nem volt hiány ezen a téren). A kamázást leggyakrabban az iskolai kézilabda/kispályás foci-pályákon űzték a fiatalok, vagy akár az iskolaudvar más részein. Másrészt lent a grundon, kint az utcákon, a lakótelepi placcokon, leginkább kézilabda-kapukkal, vagy más kapuszerű alkalmatossággal, vagy akár mindezek nélkül is!





Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

2019. november 28., csütörtök

MŰSZAK-RENDSZER-VÁLTÁS KVÍZ

A rendezvénysorozatunk utolsó, szombati állomása előtt itt egy kvíz-kérdéssor, Átjárós nyereményekért! Hogy egyszerű, könnyű, vagy nehéz kérdések, a válaszadó múltján múlik...
Kérdéseink részben a rendszerváltás korához, részben a miskolci underground élethez, részben egyéb, a Műszak-Rendszer-Váltás Túra I. és II. elnevezésű rendezvényeken felvetődött témákhoz kapcsolódnak.




1. Melyik városrészben működött a '90-es évek elején a Buga Jakab kocsma?
a) Kisavas
b) Nagyavas
c) Tetemvár
d) Belváros

2. Az alábbiak közük melyik egy emblematikus miskolci underground zenekar neve?
a) Építők
b) Steelers
c) Ápolók
d) Zóna

3. Hol található a Kollektív Ház?
a) Vasgyár
b) Avas
c) Hejőcsaba
d) Győri kapu

4. Hol működött a Kabinet Klub?
a) Tisztiklub
b) Központi Leánykollégium
c) Bányászklub
d) Fórum

5. Kinek a nevét viselte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat klubhelyisége a Széchenyi utcán?
a) Szemere
b) Kazinczy
c) Herman Ottó
d) Déryné

6. Melyik mai avasi pinceborozót hívták Dukátnak a '90-es években?
a) János pince
b) Alabárdos
c) Taverna
d) Bortanya

7. Melyik zenész játszott rendszeresen a Black Miciben a '90-es években?
a) Sityu (Árvai István)
b) Slamó (Slamovits István)
c) Fényfehér (Fehér István)
d) Nagy Feró

8. Melyik miskolci vendéglátóipari egységben található Erdély Miklós-féle fotómozaik?
a) Eszperantó Bisztró
b) Eszem-Iszom
c) Bor-Is
d) Pikoló

9. Mikor volt a taxisblokád?
a) 1989. október 23.
b) 1990. október 25-28.
c) 1988. március 15.
d) 1990. december 4.


 
Fotó: Farkas Gyula 
 
10. Hol működött az Antipatika nevű klub a '90-es években?
a) Győri kapu
b) Diósgyőr
c) Berekalja
d) Selyemrét

11. Milyen névre hallgatott a Thália Bisztró két, már-már legendás pincére
a '90-es években?
a) Öcsi és Hopi
b) Imi és Egér
c) Hacsek és Sajó
d) Bandi és Szilárd

12. Melyik fesztiválnak szolgált helyszínéül
Miskolc több mint 3 évtizeden keresztül?
a) Kaláka Folkfesztivál
b) Rockfesztivál
c) Orient Feszt
d) Utánam Srácok Fesztivál

13. Melyik zenekar adott ki több lemezt is az alábbi, részben vagy egészben miskolci érdekeltségű zenekarok közül?
a) Az Eső
b) PG Csoport
c) Kabinet RT
d) Rettegett Iván



Plakát: Szabó Attila

13+1. Melyik zenés klubnak volt korábbi neve a 7. Mennyország?
a) Vian Klub
b) TBC (Tátra Bob Club)
c) Nightmare
d) Rock Gödör


A válaszokat az alábbi e-mail címre várjuk péntek (2019. XI. 29.) éjfélig: atjarok@gmail.com, a "tárgy" rovatba kéretik beírni: M-R-V.
A helyes megfejtők nyereménye átjárós ajándékcsomag (kiadványaink, társasjáték, póló, kamalabda stb. http://atjarokhe.hu/bolt/). A nyeremények a rendezvény idején lesznek átvehetők a helyszínen.

2019. október 31., csütörtök

Sinkovits az Avasban – Párbeszéd a Filmklubban

A MoziMiskolc-kutatás egyik témájáról szól a Minap beharangozó cikke. Szombaton délután 4 órától a részben Miskolcon játszódó és forgatott Párbeszéd című filmet vetítik a Művészetek Házában.

Tudják-e, melyik színész szerepelt legtöbbször Miskolcon játszódó, illetve forgatott mozifilmben? Ugyanaz, aki a magyar mozitörténet alighanem első számú színésze, a legismertebb és legtöbb filmben feltűnt szereplő: Sinkovits Imre. Például ő a főalakja az 1963-as Párbeszédnek, amely a miskolci mozitörténet legjelentősebb alkotásaként értékelhető – még ha a közfigyelem el is terelődött róla az utóbbi évtizedekben. Annak idején, készítésekor-bemutatásakor sokan méltatták, Herskó János rendező egyik legfontosabb művének tartották.


A Párbeszéd lesz a néhány hete indult Miskolci Filmklub vetítéssorozatának következő darabja: november 2-án, szombaton délután 4 órától látható a néhai Béke moziban, azaz a Művészetek Házában.
A vetítési helytől nem messze található a fél évszázados műalkotás alapvető miskolci helyszíne: az egykori Avas szálló, annak is a főutcára nyíló presszója. Ide tér be a történet egy fontos állomásán a Sinkovits alakította főszereplő; amíg bent üldögél, látható a háttérben a Széchenyi utca, az Erzsébet tér, kicsit talán a néhai Arany Szarvas patika is a sarkon. A borsodi megyeszékhely egyébként úgy kerül a történetbe, hogy az ötvenes évek elején letartóztatott, majd kiengedett katonatiszt, akinek – feleségével együtt – életét a sztori követi, ide keveredik 1956-ban. A miskolci egyetemen tanul, Ózdon dolgozik. Bekapcsolódik az egyetemisták forradalmi mozgalmába; ez érthetően „erős” téma volt még a hatvanas évek elején-közepén. Sinkovits Imre mellett feltűnnek a filmben: Sztankay István, Törőcsik Mari, Gábor Miklós, Avar István, Bitskey Tibor, Pécsi Sándor, Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Szirtes Ádám, Nagy Anna, Rajz János, Béres Ilona, Bulla Elma, Szabó Ernő... és még sorolhatnánk; ma azt mondanánk rá: valóságos sztárparádé.

A film egy házaspár életét kíséri végig, Horváth Laciét és Barna Jutkáét (utóbbit az amatőr színjátszó Semjén Anita alakítja). Sinkovits Imre, mint említettük, még további, szintén városunkban forgatott vagy játszódó mozikban is szerepelt az évtizedek folyamán, sőt, általában főszereplőként. Így az 1955-ös Teljes gőzzel című szocialista korbeli propagandafilmben, a Kár a benzinért című szkeccsfilm egyik sztorijában (ahol egy másikban a megyénkbeli származású Pécsi Sándor a főszereplő, 1964).

„Tudtam, hogy Ózdon van állás, Miskolcon egyetem, Gézáéknál lakhatok... menekültem” – hangzik el a Párbeszéd egyik pontján a fővárosból vidékre száműzött Horváth László szájából. Egy későbbi jelenetben vitapartnerével kimondják, hogy mi az észak-magyarországi helyszínek, egyszersmind forgatási helyszínek „üzenete” a történetben:
„– Eljöttél a szegény rokonokhoz? – Így alakult a helyzet. – Megfúrtak, mi? – Nem, magamtól jöttem. – Meséld a jó öreg istennek!... Igazgató voltál, szenvedtél, aztán lejössz ide technikusnak. Megfúrtak... [...] Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. – Nem vitatkoztam vele. Egyedül akartam maradni, és tanulni. A gyárban olyan volt a beosztásom, hogy másokkal alig kellett érintkeznem. Egyetemre este jártam, tanulni meg egy miskolci presszóban tanultam.” E ponton lép be a valóságos miskolci helyszín: régi nőismerősével úgy találkozik hosszú idő után újfent, hogy összefutnak, ahogy Horváth az Avas szálló presszójában üldögél...

(Film-Színház-Muzsika hetilap 1962)

A MoziMiskolc kutatást néhány éve kezdte el az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, amely szeretné összegyűjteni, a mozitörténet immár több mint egy évszázada alatt milyen nagy- és kisjátékfilmeket, dokumentumfilmeket készítettek, amelyben – nevesítve vagy anélkül – helyszínként megjelenik a borsodi megyeszékhely. A kezdeményezést az 1975-ös Utánam, srácok! tévésorozat emlékezete hívta életre, a kutatás első eredményeit bemutató kiállítás is az Utánam Srácok Fesztiválon volt látható két éve.
A Miskolc Filmklub a Cinemis kötelékében indult el októberben (a Hyppolit, a lakájjal), november első hétvégéjén a Párbeszéd mellett az 1961-es Megszállottakkal folytatódik (3-án, vasárnap), és tart jövő tavaszig. A program választott tematikájába nem tartozik bele a „miskolciság”֊, e tekintetben a Párbeszéd érintettsége véletlen. A szervezők mindazonáltal örülnének, ha a most szombati vetítés után a nézők részvételével beszélgetés alakulhatna ki a témáról, a miskolci mozikról, filmforgatásokról, talán olyanok is felbukkanhatnak, akik Herskó János hatvanas évekbeli forgatásán jelen voltak, statisztaként, nézelődőként.

  (Film-Színház-Muzsika hetilap 1962)

2019. október 2., szerda

MISKOLC UNDERGROUND FOTÓ- ÉS RELIKVIAGYŰJTÉSI FELHÍVÁS!

Hé punkok, alternatívok, anarchoszindikalisták! Gruftik, kjúrosok és depesesek! Intellektuel rockerek, progresszív popperek!
Őriztek ti fotókat, megbugázott plakátokat, bármiféle relikviát a ’89 körüli évek miskolci undergroundjáról? Mutassátok már meg, meséljétek el a sztorijukat, csámcsogjunk egy jót együtt a Bugáról meg a Vianról, az Esőről és az Ápolókról, a kalálákról miegymás! Élőkről és holtakról, kiöregedettekről és örökifjakról. Októberben bejárjuk a Black Micitől a Tátra Bob Clubig az egykori Miskolc világmegváltó helyeit, novemberben beszélgetünk, lesznek koncertek, kiállítások. Harminc éve volt a rendszerváltás vagy mi, emlékezzünk együtt arra, amire érdemes.
November 7-ig várjuk a fotókat és relikviákat!

2019. szeptember 30., hétfő

MŰSZAK – RENDSZER – VÁLTÁS: A rendszerváltás és kora Miskolcon

MŰSZAK – RENDSZER – VÁLTÁS: A rendszerváltás és kora Miskolcon (Rendszerváltók, alternatív irányzatok, underground) Városi túrák, fotó- és relikviagyűjtés és szerzői est a ’89 körüli évek miskolci underground nyomvonalán

Esemény: https://www.facebook.com/events/509263316562252/

   

MISKOLC UNDERGROUND FOTÓ- ÉS RELIKVIAGYŰJTÉSI FELHÍVÁS!
November 7-ig várjuk a fotókat és relikviákat!
Elérhetőség: atjarok@gmail.com
MŰSZAK – RENDSZER – VÁLTÁS: október 12., 16 órától
Városi túra a ’89 körüli évek miskolci underground nyomvonalán I.
MŰSZAK – RENDSZER – VÁLTÁS: november 2., 16 órától
Városi túra a ’89 körüli évek miskolci underground nyomvonalán II.
Tetemvár Kisavas
MŰSZAK – RENDSZER – VÁLTÁS: november 15., 18 órától
Privát Félmúlt Miskolcon szerzői est, filmvetítés, koncert, videodiszkó...

2019. július 3., szerda

Koffertúrákra várják-várjuk a kalandozós kedvűeket


Koffertúrák a neve és a kofferturak.hu weboldalon található az Észak-keleti Átjáró Egyesület új szolgáltatása. Idegenforgalmi jellegű "termékről" van szó, amely épp úgy szól a városukat, otthonukat jobban megismerni vágyó helyieknek, mint a Miskolcra érkező turistáknak, itt munkahelyi tréninget, csapatépítőt szervező céges kollektíváknak, izgalmas kirándulásra vágyó családoknak, baráti társaságoknak, kluboknak és egyéb közösségeknek, de akár osztálykirándulásra városunkba érkező iskolásoknak.  

Az ötlet és az újszerűség egy szlogenszerű mondatban összefoglalható: szabadulószobák a szabadban. Vagyis olyan városi séták, amelyen a résztvevők önállóan haladnak, egy kiinduló sztori nyomán rejtélyeken végigkalandozva, rejtvényeket megoldva, helyszíneket keresve és megtalálva, hogy a végére célba érjenek és a kalandos történet teljes egésszé összeálljon. Háromféle útvonal választható, háromféle sztori, három idősík. Az egyikben a túrázók időutazók szerepét veszik magukra, hogy megmentsék városunkat egy közelgő apokalipszistől... A másikban a résztvevők egy 19. századi, ismert történelmi figurákból álló (Kossuthtól Herman Ottóig, Petőfitől Latabárig) titkos társaságba nyernek bebocsátást – ha ügyesek. A harmadik kaland egy népkerti szerelmi históriából kiindulva egy kisavasi kanyaron át a belváros felé visz a rejtély megoldásához. Aki a kofferturak.hu weboldalon jelentkezik, megrendelésénél a három túraútvonal közül választhat. Sőt, mindnél van lehetőség idegenvezető nélküli avagy azzal együtt igénybe vett szolgáltatásra. (Utóbbi könnyítés lehet a kalandozó nyomozók számára, ha kérik.) De még ennél is sokrétűbb a kép: mindhárom sztoriból van "sima" vezetett városi séta változat (kevesebb fejtöréssel és több történetmeséléssel), valamint elsősorban iskolai csoportok részére ajánlható városi vetélkedő is. Tehát 3-szor 3. Akár ez is lehetne a Koffertúrák másik szlogenje!

 




2019. június 26., szerda

Miskolci könyv az ipari örökség védelméről



Ipari örökségünk védelme címmel látott napvilágot Bereczki Zoltán miskolci építész könyve, amely tankönyvnek íródott (középiskolások számára), de szakemberek, és bármely olvasó érdeklődéssel forgathatja. A terület általános áttekintése mellett sok a miskolci utalás, így helytörténeti kiadványként is érdekes.
- A téma régóta érdekelt, miskolci építészként és polgárként egyaránt, ezzel nap mint nap találkozik az ember - mondta róla egy interjúban a szerző, akiről ismert, hogy évek óta foglalkozik a vasgyári kolóniával, 3D-s számítógépes modelleket készít róla. Diósgyőr többször szóba kerül a könyvben, a dualizmus korának ipari építészeténél is (a tőle elválaszthatatlan Perecessel együtt), a veszélyeztetett helyek felsorolásánál szintén.

A szakma nemzetközi szervezetének definíciója szerint: az ipari örökség az iparral kapcsolatos ingó és ingatlan tárgyak, a róluk szóló írásos dokumentumok, valamint az emberek visszaemlékezéseinek összességét jelenti. Tehát a szellemi örökség is benne van. A könyvben a szerző hivatásánál fogva az épített örökség áll az előtérben.
Bereczki Zoltán számos példát említ az ipari örökség napjainkbeli hasznosításának, megőrzésének ügyében, például hogy a Ruhr-vidéken új szállodákat kell építeni az egykori gyárak, bányák megtekintésére érkezőknek, máshol milliós az évenkénti látogatószám. Magyarországról is akadnak pozitív hivatkozások. Miskolcról - jóformán nem; talán csak a Factory csarnoka a volt LKM-ben.

 Könyvbemutató a Könyvhéten, az Erzsébet téren (Kapusi Krisztián, Bereczki Zoltán, Balogh Attila)

A kötet az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában jelent meg. Hozzáférhető az egyesület révén (az atjarokhe.hu honlapon, vagy a civil szervezet rendezvényein), később hivatalos könyvárusi forgalomba is kerülhet.

Interjú az Európa Rádióban Bereczki Zoltánnal 2019. június 19-én:



A megjelenés és könyvheti bemutató híre a kiadó honlapján:

2019. május 28., kedd

Itt vannak a nyertes képregény-rajzolók!

Megszületett az Utánam Srácok Fesztivál kapcsán néhány hete kiírt képregény- és logó-pályázat eredménye. A fesztiválszervezőkből (az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, illetve a M.A.G. vezetői), továbbá jeles miskolci grafikusokból és rajzolókból álló zsűri meghozta döntését. Ennek nyomán a fesztivál második napján, múlt pénteken este le is zajlott az ünnepélyes díjátadás, amelyen nyolc pályázót kapott elismerést. Egyúttal megnyílt a Technika Házában a pályamunkákból álló kis kiállítás, amely még néhány napig látható az épület aulájában.

A pályázat fődíjasa Megyesi Klára lett.
Ugyancsak a 19 éven felüliek kategóriájában kapott elismerést Olcsvai Csilla és Tóth Péter.
A 19 éven aluliak között a zsűri Réti Virágot találta a legjobbnak, valamint Papp Eszternek ítélt meg különdíjat.
További különdíjasok lettek: Vanyó Vanda, Dsupin Loretta és Lichtenstein Raymund.
A fődíjasok pénzjutalomban részesülnek, és minden díjazott egy-egy ajándékcsomagot vehetett át a pénteki rendezvényen (aki nem volt jelen, utólag kapja meg).


Tegyük hozzá, az Utánam, srácok! képregénypályázati  kiállítás nem önmagában áll(t), hanem kibővítve egyrészt a néhány éve a perecesi Ott, ahol a 6-os megáll projektben létrehozott, ugyancsak miskolci várostörténeti-kultúrtörténeti tematikájú képregényeket megjelenítő tablókkal, valamint a Privát félmúlt Miskolcon könyvsorozat címlapjaiból és illusztrációiból álló képgyűjteménnyel.