Lesz több mint egy tucat?, avagy az avasi kilátó Baszkföldön

A testvérvárosi kapcsolatok vajon miből alakulnak ki? Bizonyára mindig adódik valami apropó, kezdőlökés – ez lehet személyes indíttatás vagy a két település közötti egyéb összeköttetés. Például egy, azaz két épület? Talán – különösen ha az a kettő kísértetiesen hasonít egymásra.

Idestova fél éve kavarta fel az internetet, legalábbis Miskolcon, főleg a Facebookozók körében, amikor felbukkant az alábbi fotó. Ez tényleg fénykép, Kaposi Viktor kereste meg vele jelen sorok íróját a világhálós közösségi portálon, tudva, hogy az Átjáró egyesület kebelében gyűjtjük az avasi kilátó különféle ábrázolásait.

A kép nyilvánvalóan nem az Avas tetején álló tévétornyot ábrázolja, de nem is trükk vagy montázs... Tényleg létezik a világban ez a látvány, ez az építmény. A miskolci fotós spanyolországi utazásán látta meg és örökítette meg a közelmúltban. Az anyroadanywhere.com című saját blogjában is bemutatta felfedezését. Közös erőfeszítéssel nagy nyomozás kezdődött, ami a következőket állapította meg:

– az avasi kilátóról tudjuk, hogy 1963-ban adták át, az azt megelőző két évben zajlott az építése, és valamivel korábban a tervezése: egy erre kiírt építészeti pályázatot nyert meg Hofer Miklós, a Középülettervező Vállalat fiatal mérnöke
– a fotókon látható építmény tervezői Luis Laorga és José López Zanón, Baszkföldön áll, San Sebastianban, pontosabban Donostia kikötőjében. Az épület 1966-1968 között épült.

Arra egyelőre nincs biztos magyarázat, mivégre a szembeszökő hasonlóság/egyezés. Talán jelen poszt olvasói is megerősíthetik a feltételezést: nem lehet véletlen... A legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy az 1963-ban az építészet területén, nyugodtan mondhatjuk, világszerte ismertté és elismertté vált miskolci objektum tervrajzai kerülhettek spanyol építtetők kezébe, akik ezeket a tervrajzokat talán megvásárolták, saját mérnökeikkel adaptáltatták a konkrét helyszínre és funkcióhoz. Minderről egyelőre nem kaptunk sehonnan megerősítést, de jobb ötletünk sincs. Mellesleg létezik egy híresztelés, miszerint ez legalább még egy esetben megtörtént, s ennek nyomán valahol Oroszországban (pontosabban: az egykori Szovjetunió területén) egy városban ugyancsak áll az avasi kilátó kvázi-pontos mása... Kérjük, aki utóbbiról tud biztos információval szolgálni, jelentkezzen!

A San Sebastian-i építmény egyébként tengerészeti iskolaként működik. Az oktatási intézmény logójában is szerepelt a számunkra oly kedves és könnyen felismerhető sziluett.
http://www.pasaiaeskola.hezkuntza.net/es/inicio1

Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület mindenesetre a fentiek folyományaként kezdeményezéssel szeretne élni. Legyen ez az építészeti páros – álljon a hasonlóság/azonosság hátterében bármi is – apropó ahhoz, hogy a két település, a Borsod megyei és a baszkföldi felvegye a kapcsolatot egymással. Előbb talán szakmai alapon (erre biztattuk az itteni megyei építészkamarát), utána akár a két települési önkormányzat szintjén. ha pedig ezek a folyamatok jól alakulnak, hamar felvetődhet a lehetősége, hogy a San Sebastian / Donostia és Miskolc tesvérvárossá* fogadják egymást.
A későbbiekben aztán felvetődhet, hogy Hofer Miklós Ybl-díjas építészmérnök munkásságát**, ezt kiterjesztve pedig a hatvanas évek nagyvárosi modernista építészetét vizsgáló projektek induljanak el, akár a két város, illetve ország együttműködésében. Nemzetközi konferenciával, kiállításokkal, tudományos és idegenforgalmi kiadványokkal. Mi jöhet ki mindebből? Majd meglátjuk.

* Miskolc testvérvárosai jelenleg:
Aschaffenburg, Németország (1996), Aszan, Dél-Korea (2011), Bulgária (2003), Cleveland, USA (1995)[, Jentaj, Kína (2015), Kassa, Szlovákia (1997), Katowice, Lengyelország (1973), Kayseri, Törökország (2013), Ostrava, Csehország (2001), Tampere, Finnország (1963), Valenciennes, Franciaország (2009), Vologda, Oroszország.

** Az Átjáró egyesület kezdeményezte, hogy Miskolc adományozzon Hofer Miklósnak posztumusz díszpolgári címet. Továbbá az Avastetőn található tévétoronynál állítson emléket az építésznek, aki a városképet senkihez sem hasonlítható mértékben meghatározó tervet készített egykor. Például azzal, hogy a (felújítandó, környezetével együtt rendbetett) kilátóhoz vezető aszfaltutat turisztikai szempontból is értékelhető módon sétánnyá alakítja és azt róla nevezi el.

Az eredet nyomában: KISZORÍTÓ – Labda az erszényben XX.

A francia és/vagy magyar kiszorító játék mint az álló-/félpályás-kama előzménye?

Kiszorító = félpályás kama, mínusz kapuk

A kama eredetének kutatása már a kezdet kezdetén, azaz jó 5-6 éve izgatta az Átjáró csapatát. Az első bejegyzés a témáról: http://utanamsracok.blogspot.com/2015/04/utanam-sracok-kamazni-avagy-miskolci.html

A francia és magyar népi játékként és leírt „kiszorító” avagy „táborlabda” nevű játék leginkább az álló kamával (félpályás kama) rokonítható, pontosabban annak egyik változatával mutat kísérteties hasonlóságot. Nevezetesen az eldobott labda elkapásának helyéről való dobási lehetőség tekintetében.
A korábban tárgyalt füleslabda mellett a kiszorító játékban is fontos szerepet játszott a dobás és az elkapás, bár kapukat egyik játékban sem használtak (a cél: a zászlókkal jelölt alapvonal mögé dobni a labdát). Az is fontos körülmény az eredet kérdését vizsgálva, hogy a német eredetű füleslabda mellett a kiszorító (és több más népi játék) – itthonról és határon túlról is – már a századforduló táján bizonyítottan a gimnáziumi tantervek részét képezték.

Lássuk előbb a kiszorító játék szabályait:

Mint francia népi játék (Forrás: Lukácsy András: Népek Játékai, 1977.)

Mint magyar népi játék (Forrás: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, 1971.)

A játékleírások alapján tehát a kiszorító esetében a kama egyik fajtájához (álló/féplályás kama) és a füleslabdáhozhoz nagyon hasonló játékról van szó!
Könnyen elképzelhető tehát, hogy az iskolai testnevelés órákon megismert játékokat iskola után is játszották a diákok, akár átalakítva, legyen az korábbi népi, vagy számukra újabb játék (kiszorító, füleslabda, stb.), ugyanakkor vidékről városba költözött családok gyermekei régi játékaikat az új környezetben is űzhették...
A kiszorító történetéről kevés adatot találtunk. Valószínű, hogy igen ősi játékról van szó, több mozzanatában is rokonítható a görög episkyros-szal, ami az ősfoci, majd foci, illetve a rögbi vagy akár az amerikaifoci egyfajta ősének is tekinthető. A XIX. század végi játékgyűjteményekben már feltűnik a játék különféle elnevezéseken (érdemes végigolvasni, a régies nyelvezet mellett érdekesek a vesztesekre váró különféle retorziók):

A kiszorító aztán feltűnt az 1930-as években, mint egyik eleme a kísérleti Népies Torna kezdeményezésnek, amely egy „öt számból álló népies csapatverseny, hetes csapatok számára, a következő ágakkal: kötélhúzás, rudtolás, stafétafutás, stafétamászás és kiszorító játék... Újnak számít azonban az utolsó, a kiszorító, amely a régi füleslabdajáték és futball előnyeit egyesíti magában, ezek viszonylagos egyoldalúsága nélkül. Gyors, változatos, izgalmas és a test minden részét igénybe veszi.
Nem kell hozzá más, csak egy kétkilós tömött labda, üres térség és tizennégy ember.” (Kis Ujság, 1933.) Érdekes módon az 1950-es években is feltűnik a játék leírása ugyanebben a lapban, majd 1980-ban a Szabad Föld hasábjain is olvasható.
A leírások alapján tehát különböző méretű labdákkal is játszották a kiszorítót. Végül lássunk egy szabatos és szintén régies nyelvezetű leírást a labdafajtákról:
„Lapda: háromféle volt használatban (a gummi-készitmények ujabbkoriak) 1. marhaszőrből, boríték nélkül nyirkosan összeseritett, préselt ökölnyi nagyságú kézi lapda a mit minden ügyesebb kocsis, béres csinált egy marék dohányért, vagy szivarvégért; 2. marhaszőrrel töltött (ha hamut tettek bele, igen súlyosat ütött, meg porzott is) s bőrrel 4-8 cikkből összevarrott és a csizmadia sátrakban zsinegre felfűzött 5-15 kr.-ért árult ütő, kidobó, felálló, kifutó, kótya, falrahányó, pufa, a. b. c. és ugrató, beálló s körjáték-hoz használt lapda; 3. széllabda: belül feszesre felfújt disznó- vagy marhahólyaggal, kívül szijfüzős bőrbevonással ellátott és csak ütőbottal büdözésre, kukkütésre használt s csak nagyobb térségen érvényesülő lapda. Ki a kukkra ütött lapdát kifogásnál elszalasztottá, a kúria minden részéből hangzott feléje: szurok, szurok! " (A Marosvásárhelyi Református Gimnázium Értesítője, 1913-14)