Szóval „kitaláltunk” pár hete egy újfajta közösségi játékot.
Vagyis nem annyira közösségi, mert sokan részt vehetnek benne, elvileg bárki,
akár mindenki – de a dolog mégis magányos, egyedüli, mert a résztvevők nem
tudnak egymásról, nem látják egymás előrehaladását, sőt, még a végén sem, hogy
ki nyert, ki nem... Ez egy ilyen gonosz játék :)
És bár jelen poszt a lezárásról és eredményhirdetésről szól,
még most sem fogjuk elárulni a győztesek kilétét. Csak annyit: többen vannak,
hál'istennek, minden előzetes aggályainkat megcáfolva akadt ember, nem is egy,
akiknek sikerült végigküzdenie magát a rejtélyek több héten át hozódó
labirintusán! Nagy megkönnyebbülés!
Volt egy előkép, de egyébként több is, mert körülbelül egy
évtizeddel ezelőtt kezdtek a nagyvilágban megjelenni azok a fajta újszerű
rejtvények, ahol már a kiinduló feladat sem volt egzaktul megfogalmazva, nyomozni
kellett, hogy egyáltalán mi a kérdés, és azután a további nyomok sem
közérthetően lettek publikálva, hanem úgy kellett „úton-útfélen elhagyottan”
rájuk lelni, hol a szó szoros értelmében valahol kint közterületen/nyilvános
illemhelyen/stb., hol meg (főleg) digitális formában az interneten, netán
szándékosan elvesztett pendrive-on. Ezekről a korabeli kísérletekről több cikk
is olvasható magyarul. Idővel ezek is vagy kimentek divatból, vagy még
szofisztikáltabbakká váltak és már olyan profik, hogy mi egyszerű földi
halandók nem is hallunk róluk... Mindenesetre amikor valami újszerű játékot
kerestünk az avasi kilátó 60. születésnapját megünneplendő, akkor a stábunk
számára ihletül szolgáltak. Ahogy a kicsit hasonló, pár éve létező és
éppenséggel miskolci témákkal foglalkozó Koffertúrák is. :)
„Indul a Miskolc fényei - nyomozós játék az avasi kilátó
városában! Kövesd az oldalunk, teljesítsd a küldetéseket, szerezd meg a kódokat
és járj a rejtély végére! Játékunk néhány kezdeti állomása nyilvánosan zajlik,
míg a későbbiekben csak a lelkes és kitartó játékosok lesznek beavatva a
hátralévő titkos küldetésbe!” – hirdettük meg augusztus 17-én.
Ez a bizonyos első állomás a 20-i, születésnapos rendezvény
volt, a tévétorony 1963-beli avatásának kerek hatvanadik évfordulóján, egy
vasárnap késő este, sötétedés után, amikor az építmény – mint jelenlegi építési
terület, lásd felújítás – köré vont kerítésnél váratlanul egy pár másodpercre
UV-festékkel felírt és UV-lámpával megvilágított kódot villantottunk fel... Aki
ott volt, 50-100 ember, a saját szemével láthatta, de persze a neten (Facebook)
mindenki más számára is megtekinthetővé tettük a következő napokban.
A kód annyi volt, hogy „LX”, ezt könnyű lefordítani római
számból arab számra, és világos, hogy az AK60 mottóra, vagyis az avasi kilátó
60. jubileumára utal.
A 60-as szám lett aztán egy nyitó jelszó, amivel ki lehetett
tömöríteni a file-t, miután a Google Drive-ról letölthetővé tettük. A
kicsomagolt file txt (Notepad/Jegyzettömb) volt, abba írtuk le a továbblépés irányát
mindazoknak, akik belevágtak a játékba. Már itt, az első lépéseknél
érvényesült, amit célnak és eszköznek választottunk: a játékosoknak „ott kell
lennie” valami fontos helyen és időben, de legalábbis követnie kell az online
médiában a történéseket, aztán pedig internetes csatornákon újabb kalandokba
keveredni, „lefordítani” bizonyos kifejezéseket, rájönni a megoldás mikéntjére.
A txt file-ban egy nem kevésbé rejtélyes szövegtöredék volt
található, aminek majd sokkal később lesz szerepe. Innentől kezdve elindult az
idézetek sora, amikről semmit sem tudott a játékos, legfeljebb sejthette, hogy
érdemes gyűjtenie azokat.
Az összes idézet-töredék egyébként megtalálható itt, egy
bárki számára elérhető másik apró játékban:
http://utanamsracok.blogspot.com/2023/09/az-egyik-legszebb-kilato-60-online.html
Ezután ismét a nagy nyilvánosság előtt szóltunk a
közönséghez: második állomásként arra kértük az érdeklődőket, nézzenek fel egy
adott időpontban (intervallumban) az Avas tetejére, és akkor valamit
észrevehetnek a tornyon. Kellett hozzá, mint fel is hívtuk rá a figyelmet,
messzelátó. A kilátó ugyanis még a Városház tértől nézve is csak látszólag
olyan ismerősen közel – valójában nagyon is messzi! Távcső kell hozzá, hogy
meglássuk és ki is tudjuk betűzni, mi volt azon a pénteken délelőtt 10 és
délután 3 óra között kiírva a tévétorony presszószinti ablakába. Nem más, mint
az építmény mérete, vagyis magassága. Ami egyrészt azonos az objektumról
2021/22-ben megjelent könyv címével, másrészt ha belegondolunk, egy körülbelül
25 emeletes panelház magasságával egyezne meg. Szóval a kilátó valójában óriási,
és csak ezért látszik a belvárosból felnézve közelinek, valójában nem az.
A fenti műveletnél az Épkar Zrt., a kilátó-felújítás
kivitelező cége és annak helyi építésvezetője, Stupeczky Attila volt
segítségünkre, ő tette ki kérésünkre az ablakba néhány órára az ominózus
transzparenst.
De nézzük, mi jött ezután!
A reménybeli játékosokkal továbbra is nyilvánosan, az
utanamsracok.blogspot.com posztjaiban kommunikáltunk, de már nem sokáig.
Arra biztattuk őket, keressék fel a kilátós kiállításunk újhelyszínét (amely 2021-ben a Miskolci Galériában tűnt először, majd átkerül a
Pátria üzletházban egy kirakatba, később a jelenlegi Leves étterem előtti üres
üzlethelyiségbe, jelenleg pedig a Kandia közben látható) és ott vegyék észre,
mi nem illik súrlódásmentesen a tárlat egységes anyagába... Reméltük, bárki
kiszúrhatja, hogy odakerült az egyik vitrinbe (kirakatba) egy kamalabda, annak
bőrfelületére pedig – fehér ragasztócsíkkel írva – két betű.
A „H.M.” mi másra utalhatott volna, mint az 1963-as épület
eredeti építésztervezőjére, Hofer Miklósra. Az ő nevét, valamint a fenti
méretet („72 m”) kértük ezután beküldeni egy megadott e-mail címre. Nos, a
következő napokban összesen hét levél érkezett oda, hét helyes megfejtés, ami
óriási megkönnyebbülést okozott a szervezőknek – hiszen addig fogalmunk sem
lehetett, hány emberhez jutott el egyáltalán a játékkal kapcsolatos felhívásunk
és hányat sikerült közülük aktivitásra sarkallnunk! Így most kiderült, hogy nem
egyet, nem kettőt, ami igazi örömöt jelentett, nem dolgoztunk hiába. :)
Nos, innen hogyan tovább? A versenyben lévő kalandoroknak
immár „zárt csatornán”, tehát ezen a levelezési címen küldtük vissza az újabb
feladatot, immár a széles nyilvánosság kizárása nélkül. (Az előkép Cicada 3301
játék, ugye, teljes végig ilymódon zajlik, senki sem tud semmit senki másról.)
Ja, és ne feledjük, minden egyes lépésnél kapott a delikvens
egy-egy újabb idézetet!
A következő feladat pedig az lett, hogy keressük meg az „Az
avasi kilátó / tévétorony grafikus ábrázolásai (Conin konferencia)” című klipet
a legismertebb videómegosztó oldalon. Ez elég könnyű:
https://youtu.be/QzNcQ7FQvIo?si=-UMR6h9S8a0w4H9x
Na, innentől már nehezedett a dolog. Idézzük:
„– Elszámlálni az egymás után következő képek között az
N-dik képig, ahol N = a Miskolc fényei játék legelső feladványában szerepelt
szám.
– Az N. helyen talált grafikán látható szöveg is, szám is. A
szám négyjegyű, bontsd két darab kétjegyű számra: X és Y.
– A szöveg betűinek darabszáma: Z.
– A klipben a képek sorában az N. képtől menj előre Z
lépést. Nézd meg, ami ott látható, milyen anyagból van (feltételezhetően).
– Ezután ismét az N. képtől menj előre X+Y lépést. Itt lépj
vissza egyet, az előző képre. Figyeld meg, milyen eseményről van szó.”
Az N természetesen a hatvanas számot jelenti. A továbbiak (X,
Y, Z) megtalálhatók a videóban. Ezek alapján pedig a kérdéses képkockák. Az
egyiken a hatvanas években forgalmazott avasi kilátós mintázatú porcelán
teáskészlet egyik csészéje látható, rajta a torony stilizált ábrázolásával,
aminek sajátsága, hogy a kilátó szint „tárcsáját” nem a valóságnak megfelelően
hat-, hanem valamiért csak ötoldalúan ábrázolja. Később erre az ötös számra
vonatkozott egy kérdés a játékban, illetve az anyagra (porcelán).
A másik megtalált képkocka a 2010-es évtizedben több
alkalommal is az Avastetőn (az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által) rendezett
Utánam Srácok Fesztivál plakátját mutatta. Erről tehát az illető fesztivál
nevét, egyszersmind az általa megidézett 1970-es évekbeli tévésorozat címét
lehetett megjegyezni – ami, ugyebár, Miskolcon játszódott.
De gyerünk újra tovább!
Ki az online világból az offline térbe. „Egy híres, az egyik
leghíresebb-legpatinásabb miskolci belvárosi épületet felkeresni. Működik benne
egy vendéglátóegység. De melyikre gondolunk a sok közül?
Amelyik a Privát félmúlt Miskolcon kötetsorozat 7.
folytatásának címében is szerepelt! Meg magában a könyvben is az egyik
„főszereplő”! (A szerző Joó Tímea, megjelent az Észak-Keleti Átjáró Egyesület
kiadásában 2015-ben.)” Természetesen a Zöld Sárkány Teázóra gondoltunk, a
szívünkhöz oly közel álló Weidlich-udvarban. Ott a teázó személyzete volt oly
kedves, és kérésünkre a következő napokban minden oda betérő játékosnak, aki a
fenti feladványra hivatkozott, kezébe adták a Hetvenkét méter című kötetet,
annak második részét, amiben lapozgatva a tartalomjegyzékben észrevehette a
„porcelán” szót egy fejezetcímben, majd annak a nyomán a 80. oldalra lapozva
kezébe hullott egy, a könyvbe rejtett matrica... A matrica címlapján az avasi
kilátó különféle grafikus ábrázolásai találhatók (ötször hetes táblázati
elrendezésben), hátlapján pedig kézírásos üzenet: internetes link.
Ha ezt az ember begépelte a böngészőbe, a Google Forms olyan
kérdőívére vitt, ahol egyetlen kérdés található: „A videóban a Z. képen?”
Természetesen a fent már megtekintett klipről van szó, és a porcelán
„ötszögről”. Ezzel a válasszal lehetett továbbkattintani a kérdőíven. Akkor
pedig megkaptuk az újabb feladványt: menjünk el a Csengey-kerthez, az új
létesítmény Uitz Béla utcára néző kerítésén pedig számoljuk ki, hogy a
tavasszal felkerült festmények közül a 20. mit ábrázol. Nem mást, mint egy
űrhajót. Az űrhajó figuráját pedig be lehet azonosítani az iménti matrica
grafikái között is: az ötödik sorban az ötödik darab az. Innen jön az 5*5-ös
szám.
Lassan a fináléhoz érünk, mielőtt még unalmassá válna a sok
„okoskodás”! (De hát ilyen az agytornáztató nyomozós játékok, nemde?)
„Ha összeszorozzuk [a fenti két 5-öst], egy főutcai
házszámot kapunk. Érdemes odamenni, bár pont onnan nem látni például az avasi
kilátót...
De közvetlen mellette látni egy jól ismert sarokházat! Annak
a sarkán olyan üzletet, amiben könyvek is találhatók. A kirakatát, a sarok
környékét pedig érdemes jól megnézni... valami oda nem illő, alkalmilag
odaragasztott apróság fel kell hogy tűnjön!“
A sarokház nem más, mint a Központi Antikvárium, vagyis
újabban Antik Art Café Antikvárium és kávézó (Déryné u. 2.), amelynek vezetői
szintén partnerünkkül szegődtek és lehetőséget adtak rá, hogy pár matricát
kiragasszunk a terasz környékére. A játékosok ha itt körülnéztek, a matricákon
ismét linket találtak – hogy arra kattintva (pontosabban begépelve)
visszajussanak a már látott videóhoz. De újra nem kellett végignézni, csak
észrevenni, hogy mind a leírása, mind a kommentszekciója bővült: egy online kvízhez
vezető hivatkozással és megintcsak idézetekkel.
Az idézeteknek végre szerepük lesz! Ezeket kellett a
learningapps.org oldalon elhelyezett kirakós játékban úgy sorrendben rakni,
hogy kiadják Hofer Miklós évtizedekkel ezelőtt az 1963-as miskolci tervezői
munkájára visszaemlékezve előadott mondatait. És ha sikerült – előttünk avégcél!
A felugró arra kérte a játékost, hogy küldje egy lepkefajta
nevét és egy hozzá kapcsolódó négyjegyű számot egy olyan e-mail címre, amit a
videóban látott képkocka („X+Y-1”) alapján kellett kiókumlálni.
Öten tették ezt meg, a kiadott határidőre. (Ez szeptember
18. volt, a játék ilymódon tehát egy hónapon át tartott; az induláskor ezt nem
sejtettük pontosan.)
Ők öten kaptak gratuláló, a győzelmüket deklaráló
értesítést. És annyit, hogy nyereményük még egyelőre titokban marad, arról
akkor fogunk a széles nyilvánosság előtt is beszámolni, amikor
átvehetik-megkaphatják-kiélvezhetik... maradjon tehát továbbra is meglepetés.
Amikor eljön az ideje, ők átélik, a kedves olvasók pedig majd olvashatnak róla.
A rejtélyes-nyomozós, avagy kilátós-kitalálós játék
pedig...? Lehet, hogy jövőre folytatódik? Talán valamilyen más apropóból? Egy
biztos: Miskolc lesz akkor is a főszereplője.
