Augusztus 25-én Perecesen tartottunk előadást (prezentáció, filmvetítés és beszélgetés) a közelgő Bányásznap alkalmából a Közösségi Házban. Ez alkalomból megvendégelt minket régi partnerünk, a Bányász Kulturális Egyesület, illetve a Fekete Gyémántok, az egyesület nyugdíjasklubja. Megérkezvén rögtön kerestük az ismerős régi arcokat, ám egyiküket, Jáger Jánost – aki több interjút és jó néhány archív fotót is adott kutatásaink során – hiába kerestük. Idén tavasszal ment el, nem tudtunk róla, megrendültünk, és elhatároztuk, emlékére felidézzük a korábbi kiadványainkat, melyekhez hozzájárult!
Átjáró-HÁZ mindkét helyszínen: kiadványaink és a kilátós pólók, pulcsik, poharak (azaz A Célvárosi cuccok) mindkét helyszínen elérhetőek lesznek!
A részvétel díjtalan, de a túrára és a Palotaszállóban való programokra limitált a létszám: max. 30 fő jelentkezését várjuk az atjarok@gmail.com címre! – BETELT A LÉTSZÁM! Ettől függetlenül 7 óráig várunk mindenkit, aztán pedig DJ Zöld este a függőkertben játszik, oda is várunk mindenkit!
Folytatjuk tavaly tavasszal megkezdett sorozatunkat, tovább szemezgetve az Avasi Értéktár írásaiból! Azóta jó pár újabb lapszám is megjelent, jelenleg éppen a XVII. és XVIII. előkészítései zajlanak– ajánljuk magunkat!
Ez úttal a tavaly nyáron megjelent Mesék a dombról című kötet (XIII-XIV., összevont szám) néhány írásából mutatunk részleteket:
A Pocakos, vagyis Turcsik Tibor, az Utánam, srácok! ifjúsági tévéfilmsorozat egyik főszereplője járt nálunk a Civil Sziget-es standunknál szombaton. Őt egy közös ismerős küldte, aki az előző napon tévedt hozzánk és felfigyelt az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadványaiban több helyen feltűnő legendás tévésorozat képeire.
Tiborral jól elbeszélgettünk, a filmforgatás mellett sok egyébről, például az aznapi koncertprogramról. Végül az este folyamán az egyik nagy élményt közösen élhettük át: a Platon Karataev zenéjét hallgatva. A feltörekvő fiatal zenekar mély gondolatokat közvetítő saját szerzeményei között egy különleges feldolgozás is adódott a Vágtázó Halottkémektől (az 1990-es évek legelejéről).
Turcsik Tibor neve onnan lehet ismerős tehát a miskolciak, a helyi kultúrtörténet iránt érdeklődők számára, hogy egyike volt a városunkban játszódó és jelentős részben itt is forgatott hetvenes évekbeli ifjúsági filmnek. Az Utánam, srácok! Berkes Péter könyve alapján készült (pontosabban egyszerre írta a könyvet és a forgatókönyvet az idén elhunyt alkotó), és a korszak gyerekszínész-arzenáljának színe-java felvonult benne. Jelisztratov Szergej (Andris) vagy Kiss/Berkes Gabriella (Méri) néhány éve vendége is volt a filmmel foglalkozó egyik előadásunknak, előbbi egy másik alkalommal is ellátogatott a sorozat címét megidéző miskolci fesztiválra. Mellettük a tipikus 1970-es évek eleji, nagyvárosi lakótelepi környezetben játszódó történetnek olyan emlékezetes szereplői voltak még, mint – a gyerekek közül – Martos Tamás (Kapufa), Losonczi Gábor (Lada), Kovács Krisztián (Isti), Berkes Zoltán (Rados) vagy éppen Turcsik Tibor, aki Pocakos figuráját keltette életre.
Tiborral néhány éve már sikerült felvenni a kapcsolatot, online: Messengeren több, a korabeli miskolci forgatásokra vonatkozó kérdésünkre is válaszolt*, amelyek nyomán idéztük őt mind a 2014-ben megjelent Utánam, srácok! című, mind a 2020-as Képeslapok a Palotából című várostörténeti köteteinkben. Most pedig sikerült a személyes találkozás is a Szigeten.
(* Kulisszatitokként áruljuk el, a legérdekesebb felvetések akörül adódtak, hogy a filmsorozat kvázi-főszerepét „játszó” villamoskocsi mikor hol állt, hol vették fel a vele kapcsolatos, körülötte-benne játszódó jeleneteket. És bizony nem könnyű az 1974 nyarára datált forgatási élmények pontos felelevenítése, ki így, ki úgy emlékszik az egymásutániságra, a sorrendiségre: mikor állt még Miskolcon, az LKM területén a szerelvény, és mikor vitték tovább a fővárosba, a budai hegyekbe, ahol utána még évtizedekig szolgált valóban víkendházként egy hétvégi telken, hogy aztán idővel eltűnjön és az enyészeté legyen...)
Zárásként pedig meséljük el, hogy ha nem is Tibor maga, de az egykori szerepe, Pocakos figurája szintén megidéződik a tavaly készült (az Átjáró egyesület által közösségi filmezés keretében forgatott), az avasi kilátót – és ennek keretében magát azt a Miskolcot, amelynek a tévétorony a jelképe immár hat évtizede – bemutató kisfilmben. A kilátás mindenkié című alkotása itt teljes egészében megtekinthető: A kilátás mindenkié.
Több mint félszáz érdeklődő látogathatott be a „Sziklába”, a Lillafüreden a Palotaszállóval szemben lévő hegyoldalban, a Hámori-tó partján található egykori katonai létesítménybe. Erre egy különleges városi túra kínált alkalmat: az Utánam, srácok, a Sziklába! című program, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében.
Az objektum valaha honvédségi bázis volt (ilymódon titkos; ma már tudjuk: rakétalégvédelmi irányítóközpontként szolgált az 50-60-70-es években, a rendszerváltásig, majd rövid ideig diszkó. Immár több mint két évtizede üres, kihalt, kihasználatlan. Állami tulajdon; a vagyonkezelő engedélyének köszönhetően juthatott be a lezárt épületbe a kíváncsi túracsapat.
A korlátozások és a túljelentkezés folytán két turnusban járta be az építményt, annak egy részét a közel hatvan érdeklődő, Bordás Gábor vezetésével, akit Molnár József, illetve Pusztai László segített a csoportok körbekalauzolásában. Szóba kerültek mind az egykor sorkatonaként szerzett emlékek, mint a kilencvenes évekbeli vendéglátóipari tapasztalatok.
Az alábbi három videó ezen a túrán készült, az elhangzottakból sok minden hallható is rajtuk (rossz minőségben, nehezen érthetően), az egzotikus látvány pedig önmagáért beszél.
A megtekintésük mellett javasolható a 2014-ben az Átjáró kiadásában megjelentUtánam, srácok! című könyv elolvasása, amelyben egy fejezet foglalkozik „a Szikla titkával”...
Korábbi hasonló túrák (az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében) videódokumentációi itt nézhetők végig:
.gif)
.jpg)
