Folytatódik gyűjtésünk az avasi tévétornyot ábrázoló (elsősorban régebbi, rendszerváltás előtti) relikviákra irányulóan, jópár felajánlással bővült a legutóbbi beszámoló óta a kollekció.
A hegytetőn álló objektumban időközben lezajlott egy újabb fórum az építmény sorsáról és megítéléséről: az Utánam Srácok Fesztivál keretében szervezett ismét kerekasztal-beszélgetést az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, sok okos és színes hozzászólással. (Az erről készült videó megtekinthető az előző posztban, a tavalyi hasonló esemény szöveges átirata pedig itt.)
Nevezett fórum nyomán - amelyen egy miskolci értékőrző alapítvány vezetőjeként részt vett a megyei napilap főszerkesztője is - cikksorozat indult az Észak-Magyarországban, amely ismert közéleti embereket, városunk iránt elkötelezett gondolkodókat, művészeket szólaltat meg a témáról. Az interjúk a Borsod Online hírportálon is követhetők (immár a harmadik résznél jár, és bizonyára még sokáig folytatódik), de ide is betettük az újságcikkek beszkennelt változatait.
Előtte azonban hadd mutassuk meg dísztárgy-gyűjteményünk friss darabjait! A galéria kattintás után folytatódik.
Kerekasztal-beszélgetés
az Avasi kilátó valamikori presszó helyiségében, Utánam, srácok Fesztiválon,
2015. október 3-án
A
beszélgetés résztvevői: Balogh Attila (Észak-Keleti
Átjáró Egyesület), Hofer Orsolya (építész, a tervező lánya, Párizs), Hofer
Zsófia (a tervező lánya, Budapest), Juhász Nagy Balázs
(építész, Miskolc), Kuba Gellért (építész, Budapest), Rácz Mónika és Túrmezei Tamás (a kilátót
célzó fejlesztési projekt képviselői),Rostás László (Miskolc MJV főépítésze), Szél Norbert (építész,
Miskolc), Szmetana Kristóf (építész, Budapest), Szunyogh László (B.-A.-Z. Megye
főépítésze, Miskolc).
Már, persze, egy dombtetőre helyezett tévétoronynál egy repülőgépből valamivel még jobb a kilátás... de most nem erre gondoltunk. Hanem hogy ritkán szerepel(tethető) a két objektum egy fényképen. Merthogy igazán kivételes szerencse kell, hogy a fotós az avasi létesítményt és az éppen arra szóló légieszközt egy fotóra kattintsa.
Aki azonban ez év június 29-én kora este épp a belvárosban, azon belül is a plaza tetőteraszán (parkoló) tartózkodott és nála volt az alkalmas eszköz - azt éppen ilyen szerencse érte. Mint az alábbi sorozat készítőjét.
Bereczki Zoltán: Zakopane vagy Svájc? Az avasi borházak harmadik generációjának építészete
Kapusi Krisztián: Avasi borház és pincekataszter felé…
Kapusi Krisztián: Századfordulótól az ezredfordulóig (nosztalgia és realitás a Történelmi Avason)
Kapusi Krisztián: „NYUGHELYNÉL IS TÖBB” – avasiak a miskolci Avas református sírkertjében
(levéltári kutatás, tematikus séta a temetőben, közösségi élmény a Nagyavason)
Az 50-60 éve létező, speciálisan miskolci, csak itt a környéken ismert labdás csapatjáték gyökereit kutatják az átjárósok.
A fenti cím olvastán bizonyára sokan nosztalgiázva gondolnak gyerekkorukra. Mások értetlenül kérdezik: mit csináltam?!
A két csoport között részben generációs, részben lakóhelybeli különbség lehet. A kamát
ugyanis az ötvenes-hatvanas évektől, és a nyolcvanas-kilencvenes évekig
bezárólag játszották szerte a borsodi megyeszékhelyen, iskolaudvarokon,
lakótelepi pályákon. De nem mindenhol. Bizonyos városrészekben
ismerték, máshol egyáltalán nem. Nos, éppen ezt próbálja feltárni most
egy kutatás, amelynek célja elkészíteni Miskolc kamatérképét.
Az avasi lakótelepen, a Győri kapuban, helyenként Diósgyőrben, a Vörösmarty utcai, a Fazekas utcai, görömbölyi, martintelepi, egykori Kun Béla utcai iskolák
környékén, s jópár más helyen is űzték a tizenéves fiúk – pontosabban
fiúk és lányok sokszor együtt, vegyesen, mert ez talán a világ
legkoedukáltabb csapatsportja. Vannak már kutatási nyomok egyébként a
megyeszékhelyen kívüli helyekről, Ózdról, Bódvaszilasról, Felsőzsolcáról, Hámorból, Nyékről, Sárospatakról…
Ezekre a vidéki helyekre alighanem valamilyen Miskolcról odaszármazott
közvetítő révén kerülhetett a játék, különféle időszakokban.
A gyűjtésben a hely mellett feljegyezzük a hozzávetőleges időpontot is;
ez a legtöbb adatszolgáltatónál az iskolás éveket, a gyerekkort
jelenti, nem konkrét évszámot. És a hozzáfűzött megjegyzéseket is
rögzítik: kik hol milyen szabályok szerint, milyen pályán, milyen labdával játszották.
Ez úton kérjük az olvasók segítségét, közreműködését: írják meg, meséljék el, őbennük milyen
emlékeket ébreszt a kama (vagy ritkább változatában: koma) említése?
Játszott-e ilyet valaha? Hol, melyik városrészben, iskolában-e vagy
máshol? Melyik esztendőkben? Mire emlékszik a részletekből?
Ezekre a kérdésekre keressük tehát a választ, kinek-kinek a személyes emlékei, élményei alapján:
hol játszotta-játszották a kamát (melyik városrészben / melyik
iskolában / melyik lakótelepen / milyen utcák környékén / vagy konkrétan
hol)
melyik években (melyik időszakban / mikor járt az illető iskolába, ahol játszották)
mire emlékszik a játékból: pálya mérete, labda nagysága és anyag, szabályok, egyéb érdekességek
Az első két kérdés tekintetében minél pontosabb válaszokat kérnénk, a jó beazonosíthatóság érdekében!
A válaszokat, beszámolókat az atjarok@gmail.com e-mail címen is várjuk, vagy a Kama projekt Facebook-oldalán.
Aki pedig kamázó gyerekekről talál régi fotót, kamás ajándékban részesülhet!
Minden adatközlőtől nevet is várnánk a gyűjtés korrektsége érdekében.
Kétszer írtunk már arról, hogy mennyire szeretnénk csokorba szedni (egy majdani, reménybeli komoly kiállítás anyagának felállítása érdekében) mindazon ajándéktárgyakat, reklámcuccokat, grafikus és képzőművészeti ábrázolásokat, amelyek az elmúlt fél évszázad alatt születtek az avasi kilátóról. Képeket és tárgyakat, amelyek a "Miskolc Eiffel-tornya" címre méltó tévétorony alakját idézik, használják. Főleg olyan holmikat, amik az objektum 1963-as elkészültét követő időszakban születtek, akár a rendszerváltásig bezárólag, akár még azután is (máig).
Nos, számos jószándékű segítőnknek, önzetlen adományozóknak köszönhetően a legutóbbi bejegyzések (itt és itt) időpontja óta alapon bővült a kollekció. Néhány nevet hadd említsünk: Karászi Györgyi, Varga Tamás, Koleszár Krisztián, Füredi Magdolna, Szűcs István, Karlaki Orsolya, Erdélyiné Bártfay Anett, Fodor József, Szilágyi Levente, Újdiósgyőri Antikvárium.
A galéria végére betettünk néhány más, nem kilátós, de a felsorolt adományozóktól kapott, korfestő hangulatú relikviát.
A világtörténelem egészét tekintve sem meggondolatlanság azt állítani, hogy nem sok, vagyis majdnem nulla fotó és mozgóképes felvétel készült a Miskolcon valaha oly népszerű labdajátékról a kamáról, kamázásról. Valószínű, hogy újabban is csak néhány, a KAMA projekthez (2013-2014), vagy az É-K-i Átjáró más projektjéhez kapcsolódó projektbemutató kisfilmekben, illetve a helyi média tudósításaiban tűnik fel a kamázás néhány másodpercre.
Íme az eddigiek:
Ha az ember jobban belegondol, hogy hogyan lehetséges az, hogy sem fotók, sem mozgóképes anyag nem maradt fenn a játékról egy ilyen városban, ahol valaha szinte minden gyerek ismerte és játszotta azt, és amelynek lélekszáma a kama fénykorában (talán a '60-as évektől a '90-es évekig) 200-220 ezer körül volt, jogosan gondolhat szándékosságra, összeesküvésre! Valakik, valamilyen oknál fogva szándékosan eltüntethették a nyomokat, módszeresen összegyűjtve a fotókat, filmfelvételeket és leírásokat - és mindez oda vezetett, hogy az ezredfordulóra csaknem kihalt a játék! De vajon kik lehettek azok, és milyen cél vezérelte őket?
Arra biztosan sokan emlékeznek, hogy egy a játékról elnevezett programsorozat során a távoli jövőből érkeztek időutazók különböző küldetések során Miskolcra a Kama Köztársaságból, hogy megelőzhessék az "Óvilágvégét".
Ez a távoli jövő, 2099 meglehetősen lesújtó képet mutatott. nem csoda hát, ha az időutazásban látták utódaink a megoldást:
A jelek szerint a jövőben is űzik és szeretik a kamázást:
Az első kamabajnokság és fesztivál után még földönkívüliek is érdeklődtek:
Az időutazók tehát visszatértek a jövőből, és különböző küldetéseket hajtottak végre - azt sajnos nem tudhatjuk, sikerrel jártak-e. Annyi biztosnak látszik, hogy a kama játék fontos számukra, hiszen államuk nevében is benne van (Kama Köztársaság). Mindebből az is következik, hogy nem ők tüntették el a kama nyomait! Minden bizonnyal egy, a Kama Köztársasággal ellenséges idegenekről lehet szó, akik az időutazást felhasználva többek között a köztársaság és a kama játék teljes eltörlésére szövetkeztek. Azt nehéz lenne megmondani, hogy ezek az ellenséges idegenek valamely, 2099-ben létező szomszédos államalakulat emberei, vagy esetleg belső ellenségről van szó, netán egy másik kor küldöttei. Az is elképzelhető, hogy egy másik idősík szülöttei, például az Óvilágvége és egy sikertelen KAMA 2099-es küldetés eredményeképpen létrejövő az időben még távolabbi világból érkeznek. Ez a feltehetően agresszív csoport számunkra egyelőre a kama eltörlésére tett kísérlettel jelelemezhető leginkább: tehát ha sikerül tovább terjesztenünk, újraélesztenünk a játékot, összegyűjteni és fenntartani a felvételeket, az azt is jelenti, hogy nem ők állnak nyerésre. Fontos volna az is, hogy előkerüljenek régebbi felvételek (fotók, filmes anyag) is a múltból, és minden bizonnyal legalább egy, a Kamát feldolgozó filmnek is lennie kell! (Amely valamikor a múltban vagy egy párhuzamos jelenben készült/készül, és a közeljövőben - feltételezésünk szerint - elő kell bukkannia.) Érdemes tehát nyitott szemmel járni, és keresni ennek nyomait. kalandra fel, keresd te is a kamafilmet!
Zárásként néhány médiaanyag a 2013-2014-ből, a küldetések és az időutazók ugyanis a korabeli média figyelmét is felkeltették:
Visszatekintésünk az elkészült felvételek, kisfilmek, és tudósítások tükrében mutatja az eddigi néhány évet, kissé hézagosan, hiszen nem volt mindig kamera, illetve néhány filmes anyag eltűnt időközben...
2015:
USF
USF zene
USF interjú Szergejjel
USF - kilátó kerekasztal
USF szemétszedés
USF tánc a teraszon
2014: USF
USF Zivatar
USF-túra
Ütköző - Irány TV
Neonmentés - Mese Cukrászda
kezdetek: USF 2013
Privát félmúlt Miskolcon sorozat, 2013 US vetélkedő és tábor, 2013 "24" projekt - CineFest, 2012. A Célváros. Egyszer volt, hol nem volt... Acélváros? képeskönyv, 2011.
