Retrospektív sorozatunk újabb, immár hatodik részében Pusztai Tamás tanulmányát közöljük az Avasi pincék mélyén című kötetből (Avasi Értéktár IV.):
Pusztai Tamás: Az elfeledett Szent György Kápolna nyomában
EGY HELY SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA — A SZENT GYÖRGY KÁPOLNA NYOMAINAK KERESÉSE A MISKOLCI AVAS-HEGYEN
Jelentés a 2015-ös régészeti feltárásról 2015. június 17. és július 9. között régészeti feltárást végeztünk Miskolcon az Avas-hegy tetején.
A feltárás célja a város 1800-as és 1863-as egy-egy ábrázolásán, az Avas-hegy tetején álló épület régészeti módszerekkel való megkeresése, és annak a kérdésnek az eldöntése, hogy létezhetett-e ez az épület, a Szent György kápolna, mely a középkori források alapján a mai Avas-hegyre lokalizálható.
Miskolc középkori településtopográfiájában az Avas hegy fontos szereppel bír. A hegy északi lábánál található Szent István templom mai formájában gótikus, ám az ásatások alapján Árpád-kori előzményeket is sikerült kimutatni. E régebbi templom pontosabb korhatározása azonban bizonytalan. Nem tudjuk, hogy itt, a Szinva déli partján, vagy az északi partján lehetett-e a korai településközpont, és ehhez a környéken még milyen fontos épületek kapcsolódtak.
Az Avas-hegy a XIV. században Szent György hegy néven volt ismert. Szent György határrészt mint promontóriumot már 1376-ban említik, a nevét adó kápolnát azonban csak 1507-ben, a Szent Mihály kápolna oltárigazgatóságával együtt. Ez a kápolna napjainkra teljesen elenyészett.
Az 1376-os oklevélben a szőlőhegyen fekvő kápolnáról írnak, amely egyházi intézményként egyike a város oltárigazgatóságainak. Pontos helye máig ismeretlen, bár újkori forrásokban még feltűnik mint az Avason megnevezett viszonyítási pont, melyen felül szőlők, alatta pedig pincék fekszenek. 1683-ban Borsod vármegye jegyzőkönyvében említik „az Avas tetőn az kápolnátul fogva lemenő szekérutat”, amelyet az Aszalay András palánt szőlője melletti parlagon csináltak és onnan fut lefelé a pincékhez.
Az egykori kápolna meglétét igazolja Miskolc 1800-ból származó réz-, majd fametszetes vedutája, ahol az Avas-tetőn sokszög alakú, kerek építményt ábrázolnak a város fölött, amely formájával, magasságával, magában állásával kitűnik a hegy pincéi közül.
Ugyanezt az épületet, de egy másik szögből, a Sajó híd irányából mutatja egy 1853-as kép is. Az 1853-as képen is látható, hogy az épület nem az Avas-hegy tetején áll, hanem egy részben különálló, alacsonyabb helyzetben lévő kiemelkedésen.
E két ábrázolás alapján a Google Earth segítségével igen jól kimetszhető, hol állhatott az Avas-tetőn egykor ez az épület.Ugyanezt az épületet, de egy másik szögből, a Sajó híd irányából mutatja egy 1853-as kép is. Az 1853-as képen is látható, hogy az épület nem az Avas-hegy tetején áll, hanem egy részben különálló, alacsonyabb helyzetben lévő kiemelkedésen.
A kápolnáról mint egyházi intézményről hallgatnak a források, de a Szent György hegy elnevezése koraiságát igazolja. A kápolna patrocíniuma az Árpád-korra mutat.
A leírások alapján a miskolci kápolna nem a település lakott részén, hanem attól kissé távolabb, a hegytetőn, a szőlőhegy szélén épült, sőt, az 1507-es oklevél szerint magán a szőlőhegyen.
A kutatás előtt azt valószínűsítettük, hogy az 1800-as és az 1853-as ábrázolásokon látható épület az Avas-hegyen a Szent György kápolna lehet. Az írásos források elégtelensége miatt azonban csak a régészet döntheti el, hogy vajon Árpád-kori építmény volt-e eredetileg, esetleg a Szent György-kultuszt megújító, a lovagszentet különösen tisztelő Anjouk idején, a XIV. században épült. (Ekkor már a hegyet is így nevezik.) Kérdés, hogy milyen célból létesült, temető vagy más objektum volt-e körülötte, s összefüggésbe hozható-e azzal, hogy a helyétől nem messze, a Mélyvölgy utcában XI. századi sírt tártak fel a XIX-XX. század fordulóján.
A két ábrázolás segítségével meghatározható helyen két munkaterületen végeztünk kutatásokat. Az I. kutatási területet a mai avasi kilátótól keletre 70 méterre, a városból a kilátóhoz vezető sétány déli széléhez kapcsolódóan, míg a II. kutatási területet a kilátótól 100 méterre, attól keletre, szintén a városból a kilátóhoz vezető sétány déli széléhez kapcsolódóan jelöltük ki. Az első kutatási területen nyitott három árokban a vékony, mindössze 20 cm vastag gyep és termőréteg eltávolítása után előkerült az alapkőzet. Az alapkőzetben egy újkori épület alapozását, egy lemélyített üreget, benne egy hordó fenekét találtuk meg. Az alapkőzet vékony fedőrétegében egy darab, bekarcolt csigavonallal díszített Árpád-kori kerámiatöredéket találtunk. A többi lelet jelenkori kerámia- és fémtöredék.
Az épülettől dél-keletre két vízszintesen fekvő, egymásra helyezett malomkőből kialakított lépcsőt találtunk, ami az épülethez délről egykor kapcsolódó fa szerkezetes előépítménybe vezethetett. Árpád-kori vagy középkori leletek itt nem kerültek elő. Az alapozás mellé ásott gödrök betöltésében a legkorábbi leletek a XVIII. századból való mázas kerámiatöredékek.
Ez lehet az az épület, ami az Avas-tető 1800-as és az 1863-as ábrázolásán is markánsan megjelenik. A feltárt alapozás nyomán ez egy nyolcszögletű épület volt. Kezdetei a XVIII. századig vezethetők vissza.
Az Avasról (és Miskolcról) Domby István által 1817-ben készült térképének (BmT 270) azon a helyét, ahol a feltárások voltak, a térkép egy fekete foltra helyezett kereszttel jelöli. Kérdés, hogy 1817-ben itt csak egy kereszt volt csak, vagy, mint ahogy ez a térképlap a Szent Anna templom és más kisebb templomok esetében mutatja, a kereszt alatti kis folt magára az épületre – egy kápolnára – utal. Azokon a helyeken, ahol a városban egyszerű keresztek voltak, mint pl. a Mindszenti templomnál, csak a kereszt jele van ezen a térképen.
Az ásatások, valamint az 1800-as metszet alapján elmondható, hogy e helyen 1800-ban már volt egy épület, amit az 1817-es térképen itt feltüntetett kereszt miatt ekkor feltehetően már kápolnaként használhattak. Ebből az is következik, hogy a Miskolc településről 1800-ban készített metszeten az Avas-tetőn látható nyolcszögű építmény egy kápolna lehetett.
A kápolna a XIX. század végére funkciót váltott és már pihenőházként kezdték el használni.
1900-ban Zelenka Lajos táblabíró tulajdonában volt. Ekkor építették hozzá délről azt a szaletlit, amelynek lépcsőjét sikerült feltárnunk. Az Avasról készült 20. század eleji képeslapokon, fényképeken, festményeken a kápolnából átalakított pihenőház markáns elemként jelenik meg.
A kápolnát a Horváth-sor 278. számon a ma is álló avasi kilátó 1963-as felépítését követően bontották el.
Az Avas-tetőn végzett 2015-ös feltárások során megtalált épülethez hasonlót más települések
melletti szőlőhegyeken a XVIII. században több helyen építettek Közép-Európában. Köztük gyakori a nyolcszög alaprajzú is. Közös jellemzőjük a kupola fölötti kisméretű világítótorony.
A feltárások során is megtalált kápolna titulusát nem ismerjük. Elképzelhető, hogy a valahol e helyen álló középkori Szent György kápolna titulusát kaphatta meg. De ez az épület már nem a középkor, hanem Miskolc XVIII. század végi, XIX. század eleji szőlőkultúrájának, majd a szőlők pusztulása után egy másfajta kultúrának, az Avas-tetőre került pihenőházak, a városi szórakozás kultúrájának az emléke.
Ha kápolnából épített borházat nem bontották volna el, és ma az avasi kilátótól lefelé sétálnánk, valami hasonló szerkezetet láthatnánk, mint amit az alábbi kép is ábrázol:
A kiadvány megrendelhető az Átjáró Boltban, valamint beszerezhető a Zöld Sárkány Teázóban, a Miskolc Boltban és a Központi Antikváriumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése