2026. június 10., szerda

ÉS-szilánkok – Gömb Játékbolt: gyermekvágyak alfája és omegája / Centrum: egy új origó? / Villanyrendőr: a város közepe?

ÉS-szilánkok 4.3: BELVÁROSI MOZAIK


Gömb Játékbolt: gyermekvágyak alfája és omegája 

A valamikori Gömb játékbolt forgó-pörgő színes neonvarázsgömbje számos valamikor miskolci ovis és kisiskolás vágyainak csimborasszóját, egyfajta gyerekmeseország központját jelentette. A hívogató gömb egy jól felszerelt, modern játékboltba csalogatta a vágyakozó nebulókat és szüleiket – utóbbiak nem minden esetben voltak olyannyira elragadtatva… Mindez a sétálóutca közepén, a Miskolci Nemzeti Színházzal átelleni sarkon, tehát nem csak szimbolikusan, lokálisan is központi helyzetben egy valamikori mikrotársadalmi origóként világítva, fénylő középpontként sugározva, megbabonázva és elvarázsolva a múlt évezredben születettek sokaságát hosszú éveken át. 

Mindennek fontosságát jelzi a Gömb utóélete is, mely egy – az érdekes objektumot szemétbe dobástól megmentő – képzőművész tulajdonába jutott, és így Budapestre vitték (talán röpülve, pörögve, forogva és cikázva), majd annak halála után végül visszakerült a városba, végül, legújabban a Miskolci Galériába, melynek udvarában megtekinthető működés közben is, bár már nyilván nem a csúcsformáját hozva (hiszen az újrafestett üveglapjai nem egységesek, a régi centrifugáéhoz vagy betonkeverőéhez hasonló baljós hang – vagy inkább moraj – pedig, amit kiad, inkább morbid hatást nyújt, sőt, képes kiábrándítani is az üzletet egykor varázslatos meseországnak látó valamikori ifjoncokat). De legalább megmaradt!

1999 táján, a 2000-es évek környékén jártam ott (a Gömb Játékboltban) legutóbb, a bezárás hírére. Végigfutva a késő Kádár-kori évtizedeket idéző polcok között, egy NDK gombfocicsapatra lettem figyelmes, amely talán még a ’70-es évekből, de minimum a ’80-as évek elejéről maradt ott furcsa relikviaként, és valószínűleg olyan gombjátékosokat tartalmazott a hengeres kis műanyagdoboz, mint Jürgen Sparwasser, Martin Hoffmann, vagy Joachim Streich (az 1974-es foci-világbajnokság góllövői, melyen az NDK válogatottja csoportelsőként, az NSZK-t is megelőzve jutott tovább a következő körbe)...








  A fotók forrása (sorrendben): Miskolc a múltban Facebook-csoport (keressük a kép tulajdonosát!), Ötvös Zoltán, Miskolci Galéria,  Átjáró archívum



Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.



ÉS-szilánkok 4.2: BELVÁROSI MOZAIK


Centrum: egy új origó?

A Széchenyi utca 111. szám a Centrum Áruház, amely Miskolc legfontosabb kereskedelmi-vendéglátó egységeként funkcionált az 1970-1980-as években. Majd a ’90-es évekre elvesztette jelentőségét (és ezen a felújítás-átépítés sem segített),a 2000-es években viszont az újabb bevásárlóközpontoknak (Szinvapark, Miskolc Pláza) és közlekedési csomópont voltának köszönhetően, ha maga az épület nem is, a Centrum környéke, az épület előtti tér újfent origóként, centrumként, találkozóhelyként (is) működik.

A régi Centrum modern, indigókék csempével kirakott homlokzata, az Avasi kilátót ábrázoló emblémája több miskolci generáció alapélménye. A Centrum ezentúl tehát igazi találkozási pont, az volt a múltban és a jelenben is, és ahogy a neve is jelzi, igazi origó. Na, nem oly régóta, hiszen a valamikori Széchenyi utca jelentős épületeit kellett – a múltat végképp eltörölni szemlélet jegyében – leradírozni az áruház és az észak-déli forgalom megnyitásáért. Mégis, – az egykori Győri kapui 40-es Általános Iskoláéra nagyon hasonlító – indigókék csempés burkolata és hatalmas neoncégére, logója a modernséget, a Kádár-kori viszonylagos jólétet, vagyis a gulyáskommunizmust (avagy frizsiderszocializmust) is szimbolizálja, és persze a posztmodern átalakítás és rendszerváltozás előtti modern Miskolcot. 

Utánam, srácok, a Centrumhoz! – közel a villamos- és buszmegállókhoz, közel a plázákhoz, és közel a vidék (ami már régen nem a falut jelenti, mint inkább a környékbeli kisvárosokat és uniformizálódó falvakat, községeket) vonzását is jelentő Búza téri buszpályaudvarhoz. Egy régi-új és újjáéledt mesterséges városi centrum, Miskolc (egyik) origója.




  A fotók forrása (sorrendben): Farkas Gyula, B–A–Z Megyei Levéltár, Ötvös Zoltán, Karlaki Orsolya gyűjteménye



Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.




ÉS-szilánkok 4.1: BELVÁROSI MOZAIK

Villanyrendőr: a város közepe?

A villanyrendőr mint egy speciálisan miskolci fogalom és helyszín, több generációnak szolgált alapvető tájékozódási pontként, s még inkább találkahelyként. Randevúk helyszíneként is alapvető, de találkozgattak/találkozgatnak itt baráti társaságok, lázadó zenekarok tagjai, osztálytársak és kollégák, a legkülönfélébb csoportosulások a város társadalmi életének szinte minden szintjéről. Találkozunk este a Villanyrendőrnél! Vagy rövidebb formában: Holnap a Villanynál! – milliószor elhangozhatott már e formula így vagy úgy. Ide jártam találkozni 20-30 éve és manapság is, és valószínűleg az is általános élmény, hogy mindketten (vagy többen) várakozunk két különböző ponton, egymást várva, feleslegesen, mivel eléggé kiterjedt és zegzugos területről van szó: a nevezetes sarok mellett a villamos és buszmegállók és környéke, sőt, a szemben lévő oldal is (a pontosítás, vagyis a valamikori sarki óra alatti területre való szűkítés minden bizonnyal épp erre a problémára volt jó megoldás).Mit jelent, mi mindent jelenthet a Villanyrendőr? Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen sokszor és sokat emlegetett, ráadásul különös elnevezést viselő várositér sűrű jelentést kell hordozzon magában. A találkozóhely funkciójából adódóanvitathatatlanul a szabadságot, a fiatalságot, a szerelmet jelenti a városlakóknak, netán a dorbézolás, a bulizás és a kamaszkori balhék élménye kötődik hozzá. Összegfoglalóan a megszokott hétköznapi társadalmi kötöttségektől való feloldódás, sőt, a társadalmi normák alóli kilépés lehetőségét is magában hordozza, mint mindenféle társas összejövetelek, szerelmi történetek, tivornyák kiindulópontja, startmező egy, a megszokottól eltérő párhuzamos világ szabályrendszerébe, amely talán útvesztőül, talán vigaszul szolgál. Az ’electric policeman’ tükörfordítás (külföldiek kérdésére szánt válaszként) esete élesen mutatja, mennyire sajátos fogalomról van szó...


A valamikori, Villanyrendőrnél található hatalmas térkép, mely az A Célváros 
és az Utánam, srácok! kötetünk belső borítóját is díszíti

 


Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.



📘 ÉS... 

További bejegyzések: 

ÉS-szilánkok: Variációk Avasra

ÉS-szilánkok: 688-as számú úttörőcsapat, vigyázz! / Újbérházasiak / Tüntetés Reagan ellen /Diósgyőr, Felső-Majláth

ÉS-szilánkok: Pereces – Ferencváros 3 : 0

MEGJELENT: És... – Műszakváltás a Célvárosban





 


A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban. 
Hamarosan megvásárolható lesz a Zöld Sárkány teaházban és az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) is! 




🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!

Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg: 

11103901-19331571-36000001 

Észak-Keleti Átjáró Egyesület 

(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése