2014. április 9., szerda
2014. március 24., hétfő
Maradsz vagy mész? Miskolci bloggerek offline találkozója
Minden városban él egy kritikus, de építő, teremtő erőt mozgósító társadalmi réteg – valahol a fiatalság és az érett felnőttkor határán –, akik azon túl, hogy gondolkodnak saját létezésükről, reflektálnak saját magukra és a környezetükre, egymáshoz is tudnak kapcsolódni. Megszólítják egymást, és lesz mit mondaniuk egymásnak. Ez utóbbiak nagyon alapvető emberi képességeknek tűnnek – és talán azok is –, de ha körülnézünk, kevés olyan együttműködést látunk, amely – azon túl, hogy lángelmék vagy ügybuzgók, érdekszövetségesek vagy szenvedélyükben osztozók társulása – valódi kapcsolatot hozna létre az egyébként meglehetősen elszigetelt individuumok között.
Miskolcon is él egy ilyen réteg, amelynek tagjai hol itt, hol ott, de rendszeresen találkoznak egymással, és erejüktől, ráhangoltságuktól és felkészültségüktől függően képesek egymásra figyelni, inspirálni egymást.
Ilyen alkalomnak tűnik számomra a március 21-i Utánam, srácok: Blogra fel! c. miskolci városbloggereket és olvasóikat megszólító kerekasztal is.
Van egy ügy: az Utánam, srácok-projekt, amiben azért dolgozunk, hogy egyre több olyan miskolci lakja Miskolcot, aki ismeri a saját személyes viszonyát a városához, egyre jobban ismeri is ezt a várost, sőt megértésére is folyamatos késztetést érez; érdekli, hogy mi történik itt, és miért. Felelősséget érez, és egy nagy levegővétel után iszik egy pohár friss vizet a múlt megédesült szájízére, hogy nyitva álljon a valóság érzékelése előtt: ez a városom.
Itt lakom, ez és ez történik, és én ezt és ezt tehetem azért, hogy valami megváltozzon, aminek szerintem meg kell változnia. Ezekkel és ezekkel az emberekkel tudok összekapcsolódni azért, hogy ez a változás meg is történjen, és ez a kapcsolódás még örömet is okoz nekem.
Van egy téma és vannak az emberek: működnek a városban a saját városukról, városlakóságukról, miskolciságukról, városfelfogásukról, társadalomképükről tudósító bloggerek, akik évek óta írnak, mert évek óta olvassa őket valaki, sőt több száz vagy épp több ezer valaki.
Kérdés pedig nem egy van, hanem több tucat, de mi választottunk egyet:
Milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre? Akar-e egyáltalán hatással lenni, és ha igen, hogyan?
Fáy Ádám köszöntő szavai után (aki feltárta, miképp határoztuk meg a vendégek körét: ezúttal csak klasszikus bloggereket hívtunk, hasonló témában ügyködő mikroblogokat, fb-csoportokat nem) Tasi Réka, a Miskolc Blog alapítója és egyik főszerkesztője osztotta meg velünk vitaindító gondolatait.
Öndefiníciójukkal kezdte, amelyből remélem, nem hagyok ki semmit, amikor így jegyzetelem:
Mi a városblog?
- amatőr (alulról jövő kezdeményezés)
- szerkesztett
- önálló tartalmat közöl
- a várossal foglalkozik egy vagy több sajátos nézőpontból, ami lehet szakmai, érzelmekkel telített vagy problémaérzékenységet fejlesztő, szemléletváltozást serkentő, stb.
Milyen a Miskolc Blog?
Idézve a blog mottóját: „A blog célja, hogy a város és a városlakó életét elsősorban vizuálisan meghatározó jelenségekről, az épített környezethez kapcsolódó tapasztalatokról írjunk véleményt szükség esetén történeti és regionális kontextusba helyezve, politikamentesen, elsősorban az esztétikai szempontokra koncentrálva, sok fotóval." És aztán még:
- kritikus hozzáállású lokálpatrióta
- nem politizál
- nézőpontja egyesíti az „insider" tekintetét több szakmai nézőponttal, pld.: épített örökség (pusztulása), ipari örökség, közösségi terek, a „zöld életmód" kérdései: közösségi közlekedés, kihasználatlan városi vízfolyások, kerékpáros és kutyás élet, stb.
- azért jött létre 2011-ben, hogy legyen egy olyan városblog, amit a szerzők is szívesen olvasnának
Mérföldkövek a blog életében:
- Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
- Sikeres borpályázatok
Sikeres offline közösségi tevékenységek:
- Fókusz a miskolci közösségi terekre
- Éjszakai futás
- Borpályázatok
- Filmes újságírók az Avason (a CineFest kísérőprogramja), melynek nyomán Klág Dávid Elmentem partizni Miskolc titkos bulinegyedébe c. cink.hu-s cikke is született
Egyéb offline eredmények:
- a sajtóra gyakorolt pozitív hatás
- a főépítész, Rostás László szakmai elismerése
Online eredmények:
- vendégszerzők publikációi
- az olvasótáborban nagy számban található Miskolcról elszármazottak, akik többek között így tartják a kapcsolatot a várossal
A Miskolc Blogról számokban:
- 616 bejegyzés
- 42 blogspot tag
- a legnépszerűbb poszt: A miskolci metró (6984)
Hát így. Nem semmi. Három szerző: egy irodalomtörténész, egy építész és egy informatikus: Tasi Réka, Bereczki Zoltán és Bunda Dávid.
Ráadás:
A leggyakoribb keresőkifejezések:
miskolc blog, google street view miskolc,,ansaldobreda, lyukóvölgy, miskolc, eladó kúria, mipark, disógyőri vár
A legviccesebb keresőkifejezések:
szar, miskolc+szar, miskolc tényleg ennyire igénytelen város, unalmas miskolc, miért unalmas miskolc, vasgyári kórház börtön lesz?, az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, nehezen gyógyul a tripper, hippik céljai, földes eszter mellei, eladó rakétasiló, sex miskolc, öröm hagyományosan, miskolci sex kutyával, közterület sex miskolc, kapualj sex, stb. :)
Szoták György, történész, a Miskolc Adhatott Blog szerkesztője így beszélt:
A fiataloknak kalandot, az időseknek nosztalgiát kínál a blogjuk, ami külön fontos, hogy senkinek sem kínál politikát. Egy vasgyári tudósítással indult minden, azzal a céllal, hogy közvetlen tapasztalatokat osszon meg a városnak erről a régi és kortárs legendákkal átszőtt, erősen szegregált és kriminalizált (a szerz. jelzői) szegletéről. Gyuri elmesélte, hogy próbálkozott offline tevékenységek kezdeményezésével, pld. lillafüredi szemétszedéssel, de nem volt eddig sikere, bár a blogjának nagy az olvasótábora. A történeti csemegéket sokan vadásszák. Most egy perecesi „bunker-túrát" terveznek offline-iában, amitől már sokkal többet vár.
Mivel a blog.hu működteti az oldalukat, megérték már többször, hogy az index.hu oldalon is megjelentek a bejegyzéseik, ami persze nagy szám. Az olvasáson túl a kommentelés is jól jön egy blogon, ami viszont nem mindegy, hogy pofonegyszerű vagy könyörtelenül nehéz ott hagyni azt a kommentet. Sokszoros identitás az online univerzumban – nem egy kényelmes viselet.
Közben érkezett egy komoly visszajelzés a kerekasztal túl-feléről:
Paszternák Ádám, aki sok évig élt távol a várostól, de végig követte a Miskolc Blogot, és az „tartotta is benne a lelket" rendesen, vagyis inkább erősen tartotta az összekötő szálakat, mikor újra visszatért a városba, több kiváló biciklitúra ötletet is kapott a blogtól: Miért is ne tekerjen fel a Tetemvárhoz vagy nézze meg, hol is van az Akasztó-bérc, és így tovább. Csupa olyan hely, ahol – bár itt élsz Miskolcon –, lehet, hogy sosem jártál.
Döbbenet, mi minden van ebben a városban, és ez nem túlzás: Miskolcnál változatosabb épített városi környezetet nehéz fellelni az országban. (a szerz.)
„Rámutat arra, ami nem nyilvánvaló, ötletet ad, felfedezni-valót. Mértékadó." (Paszternák Ádám a Miskolc Blogról)
Azt hiszem, blogger ennél többre nem is vágyhat.
Fáy Ádám egyszer csak megkérdezte: „Mi az, ami benneteket Miskolchoz köt? Milyen a ti miskolciságotok?"
Nem lesznek hű idézetek:
Réka: „Itt kaptam munkát. (...) És persze a lokálpatriotizmus is benne van."
Zoli: A Felső-magyarországiság az, ami nagyon erős: amitől jobban hasonlít Miskolc Kassára, mint Debrecenre, no és Zoli (– ahogy ő mondja: talán furcsa, de) szereti az iparit, és azt a sajátos kölcsönhatást, amibe az ipari jelleg, a hegyes táj, no és ez a Felső-magyarországiság lépnek egymással.
Gyuri: „Isten tudja, nem tudom, vonz valamiért."
Dávid: Budapestről költöztek vissza Miskolcra, a szülővárosába, s ez a visszaköltözés az újrafelfedezést jelentette a számára. Jó hallania, amikor Budapesten élő miskolciak dicsérik a blogot, és fejezik ki hálájukat a munkájukért. Ezt nem csodálom. :)
Fáy Ádám így asszociált: „Miskolc kihasználatlan tőkéje az elszármazott emberek lelkesültsége." Kérdezem: Ha valóban ekkora potenciál lakozik az elszármazottak kvázi lokálpatriotizmusában, miképp meríthetnénk belőle?
Azon túl, hogy fogadjuk spontán reakcióikat a helyi tevékenységeinkre, hogyan érhetjük el, hogy aki nem él itt, a reaktív szerepből aktív szerepbe lépjen? Bízzuk meg olyan feladatokkal, amelyeket örömmel ellátna? Ajánljon és szervezzen programokat Miskolcon vagy Miskolcra? Mozgósítsa kapcsolati tőkéjét miskolci vonatkozású ügyekben? Írjon személyes történeteket gyűjtőakcióinkra? Mit tehet még? Jöjjön el a programokra? Töltsön itt minél több időt? Adományozzon mindenféle javakat? Költözzön vissza? :))
Ádám kérdése: Mit szólunk ahhoz, hogy sokan mondják: „Miskolcon csak a selejt marad!"? Tudunk-e ezzel mit kezdeni?
Itt többen felidézték tapasztalataikat arról, hogy a miskolciak idegenben mennyire összetartóak, ill. mennyivel összetartóbbak másoknál. Sőt komoly hipotézisig is jutottak néhányan: a miskolciak kiemelkedően összetartóak. Volt, aki ezt megkérdőjelezte – persze joggal –, de kutatásra kiválóan alkalmas téma lehet. Akár az, hogy miért gondolják többen, hogy a miskolciak összetartóbbak, akár az, hogy mennyire összetartóak?
Akárhogy is van, a selejtességre nehéz válaszolnia annak, aki otthon van itt. Aki itt maradt, aki minden nap itt marad: tegnap is itt maradtam, ma is itt maradok, a holnap még messze van... Aki úgy dönt, hogy itt van, akinek úgy hozza a sors, aki itt van és kész, aki itt van, mert nem is jutna eszébe soha elmenni innen. Javasolnék egy találkozót, ahol elköltözöttek, itt-maradók és visszaköltözöttek beszélgetnének miskolciságukról. Benne vagytok?
Nemrégiben találkoztam egy fiatal nővel, aki elgondolkodott a visszatelepülésen. Felmérte, hogy nem is lenne rossz: ismerősök is vannak, még barátok is, jó példák kreatív vállalkozásokra, amilyet ő is üzemeltet jelenleg Budapesten, a férjének lenne szakmailag megfelelő munkája. Na de, mégse. Nem bírná ő az üres főutcát, fájna a szíve, hogy régen micsoda élet volt itt, most meg a nagy csend és üresség. Ő a szavai alapján nem érzett lendületet magában arra, hogy visszajöjjön, és egy lendülettel kulturális szolgálatba is lépjen. Remélem, szól, ha meggondolja magát, egy interjút mindenképpen megérne.
Abban megállapodtunk, hogy az emlékeket mozgósító bejegyzéseknek nagy erejük van, ami persze az érzelmek erejéről beszél, és rögtön előhozza az érzelmi alapon szerveződő közösségek hatékonyságát megkérdőjelező elméleteket és tapasztalatokat. Persze joggal közbevethető, hogy kell-e egyáltalán, hogy konstruktív hatása legyen egy bejegyzésnek? De ha elfogadjuk azt, hogy igen: kell, akkor fogalmazhatjuk úgy is a kérdést, hogy:
Egy történeti csemegékkel megrakott poszttal meg lehet-e mozdítani az emberekben többet, mint nosztalgiát? Egy kritikai poszt át tud-e lépni a napi panaszadagját benyelő olvasó ingerküszöbén, tud-e több lenni nyűgésnél, zilált futamnál? Provokálhat-e annyira és úgy, hogy mozdulj?
A Miskolc Blogról egy időben azt kezdett el terjedni, hogy a város vezetésétől kap támogatást a blogjára. Annyira érthetetlen volt sokak számára, mitől működik ilyen intenzíven. A puszta belső erőből fenntartott kezdeményezések sokakat elbűvölnek vagy gyanakvásra késztetnek.
Kapusi Krisztián pedig azt fejezte ki, mennyire csodálja, hogy komoly ismereteket osztanak meg úgy, hogy nem törődnek a garázdasággal sem, elengedik a bejegyzéseket, hiába ugyanolyan értékű szerzők, mint, akik nyomdába küldik a szövegeiket.
Izgalmas ez is: szokatlan az, ha teszel magadért, az pedig pláne, ha másokért is. Kicsit szét vagyunk esve, tudjuk jól, mi magyarok. De nem: kicsit nagyon szét vagyunk esve, épp ezért, ha szépen nő a fű valahol, az már egy igazi grassroots világnap! Ilyen volt ez a péntek is.
Arról beszéltünk: Miért vagyunk itt? Mit tanulhatunk egymástól? Mit tudunk tenni? Mit csináljunk együtt?
A Miskolc Blog felvetése, amely tükrözi a civilekkel való barátkozási szándékát is, hogy alapítsunk egy kreatív, jól működő, kritikákat is közlő programajánló blogot Miskolcra. Nincs már Miskolci Est sem, de van még miskolci este!!!
Köszönjük minden vendégünknek a részvételt, a Helynekemnek a szíves vendéglátást! Folyt. köv.!
Miskolcon is él egy ilyen réteg, amelynek tagjai hol itt, hol ott, de rendszeresen találkoznak egymással, és erejüktől, ráhangoltságuktól és felkészültségüktől függően képesek egymásra figyelni, inspirálni egymást.
 |
| Kerekszoba a Helynekemben |
Ilyen alkalomnak tűnik számomra a március 21-i Utánam, srácok: Blogra fel! c. miskolci városbloggereket és olvasóikat megszólító kerekasztal is.
Van egy ügy: az Utánam, srácok-projekt, amiben azért dolgozunk, hogy egyre több olyan miskolci lakja Miskolcot, aki ismeri a saját személyes viszonyát a városához, egyre jobban ismeri is ezt a várost, sőt megértésére is folyamatos késztetést érez; érdekli, hogy mi történik itt, és miért. Felelősséget érez, és egy nagy levegővétel után iszik egy pohár friss vizet a múlt megédesült szájízére, hogy nyitva álljon a valóság érzékelése előtt: ez a városom.
Itt lakom, ez és ez történik, és én ezt és ezt tehetem azért, hogy valami megváltozzon, aminek szerintem meg kell változnia. Ezekkel és ezekkel az emberekkel tudok összekapcsolódni azért, hogy ez a változás meg is történjen, és ez a kapcsolódás még örömet is okoz nekem.
Van egy téma és vannak az emberek: működnek a városban a saját városukról, városlakóságukról, miskolciságukról, városfelfogásukról, társadalomképükről tudósító bloggerek, akik évek óta írnak, mert évek óta olvassa őket valaki, sőt több száz vagy épp több ezer valaki.
Kérdés pedig nem egy van, hanem több tucat, de mi választottunk egyet:
Milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre? Akar-e egyáltalán hatással lenni, és ha igen, hogyan?
Fáy Ádám köszöntő szavai után (aki feltárta, miképp határoztuk meg a vendégek körét: ezúttal csak klasszikus bloggereket hívtunk, hasonló témában ügyködő mikroblogokat, fb-csoportokat nem) Tasi Réka, a Miskolc Blog alapítója és egyik főszerkesztője osztotta meg velünk vitaindító gondolatait.
Öndefiníciójukkal kezdte, amelyből remélem, nem hagyok ki semmit, amikor így jegyzetelem:
Mi a városblog?
- amatőr (alulról jövő kezdeményezés)
- szerkesztett
- önálló tartalmat közöl
- a várossal foglalkozik egy vagy több sajátos nézőpontból, ami lehet szakmai, érzelmekkel telített vagy problémaérzékenységet fejlesztő, szemléletváltozást serkentő, stb.
 |
| Bereczki Zoltán, Tasi Réka |
Idézve a blog mottóját: „A blog célja, hogy a város és a városlakó életét elsősorban vizuálisan meghatározó jelenségekről, az épített környezethez kapcsolódó tapasztalatokról írjunk véleményt szükség esetén történeti és regionális kontextusba helyezve, politikamentesen, elsősorban az esztétikai szempontokra koncentrálva, sok fotóval." És aztán még:
- kritikus hozzáállású lokálpatrióta
- nem politizál
- nézőpontja egyesíti az „insider" tekintetét több szakmai nézőponttal, pld.: épített örökség (pusztulása), ipari örökség, közösségi terek, a „zöld életmód" kérdései: közösségi közlekedés, kihasználatlan városi vízfolyások, kerékpáros és kutyás élet, stb.
- azért jött létre 2011-ben, hogy legyen egy olyan városblog, amit a szerzők is szívesen olvasnának
Mérföldkövek a blog életében:
- Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
- Sikeres borpályázatok
Sikeres offline közösségi tevékenységek:
- Fókusz a miskolci közösségi terekre
- Éjszakai futás
- Borpályázatok
- Filmes újságírók az Avason (a CineFest kísérőprogramja), melynek nyomán Klág Dávid Elmentem partizni Miskolc titkos bulinegyedébe c. cink.hu-s cikke is született
Egyéb offline eredmények:
- a sajtóra gyakorolt pozitív hatás
- a főépítész, Rostás László szakmai elismerése
Online eredmények:
- vendégszerzők publikációi
- az olvasótáborban nagy számban található Miskolcról elszármazottak, akik többek között így tartják a kapcsolatot a várossal
 | |
| Mató Edina, Fáy Ádám, Vörös Júlia, Bunda Dávid |
A Miskolc Blogról számokban:
- 616 bejegyzés
- 42 blogspot tag
- a legnépszerűbb poszt: A miskolci metró (6984)
Hát így. Nem semmi. Három szerző: egy irodalomtörténész, egy építész és egy informatikus: Tasi Réka, Bereczki Zoltán és Bunda Dávid.
Ráadás:
A leggyakoribb keresőkifejezések:
miskolc blog, google street view miskolc,,ansaldobreda, lyukóvölgy, miskolc, eladó kúria, mipark, disógyőri vár
A legviccesebb keresőkifejezések:
szar, miskolc+szar, miskolc tényleg ennyire igénytelen város, unalmas miskolc, miért unalmas miskolc, vasgyári kórház börtön lesz?, az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, nehezen gyógyul a tripper, hippik céljai, földes eszter mellei, eladó rakétasiló, sex miskolc, öröm hagyományosan, miskolci sex kutyával, közterület sex miskolc, kapualj sex, stb. :)
 | |
| Darázs Richárd, Koleszár Péter, Fáy Ádám, Szoták György, Balogh Attila, Tasi Réka, Bereczki Zoltán |
Szoták György, történész, a Miskolc Adhatott Blog szerkesztője így beszélt:
A fiataloknak kalandot, az időseknek nosztalgiát kínál a blogjuk, ami külön fontos, hogy senkinek sem kínál politikát. Egy vasgyári tudósítással indult minden, azzal a céllal, hogy közvetlen tapasztalatokat osszon meg a városnak erről a régi és kortárs legendákkal átszőtt, erősen szegregált és kriminalizált (a szerz. jelzői) szegletéről. Gyuri elmesélte, hogy próbálkozott offline tevékenységek kezdeményezésével, pld. lillafüredi szemétszedéssel, de nem volt eddig sikere, bár a blogjának nagy az olvasótábora. A történeti csemegéket sokan vadásszák. Most egy perecesi „bunker-túrát" terveznek offline-iában, amitől már sokkal többet vár.
Mivel a blog.hu működteti az oldalukat, megérték már többször, hogy az index.hu oldalon is megjelentek a bejegyzéseik, ami persze nagy szám. Az olvasáson túl a kommentelés is jól jön egy blogon, ami viszont nem mindegy, hogy pofonegyszerű vagy könyörtelenül nehéz ott hagyni azt a kommentet. Sokszoros identitás az online univerzumban – nem egy kényelmes viselet.
Közben érkezett egy komoly visszajelzés a kerekasztal túl-feléről:
Paszternák Ádám, aki sok évig élt távol a várostól, de végig követte a Miskolc Blogot, és az „tartotta is benne a lelket" rendesen, vagyis inkább erősen tartotta az összekötő szálakat, mikor újra visszatért a városba, több kiváló biciklitúra ötletet is kapott a blogtól: Miért is ne tekerjen fel a Tetemvárhoz vagy nézze meg, hol is van az Akasztó-bérc, és így tovább. Csupa olyan hely, ahol – bár itt élsz Miskolcon –, lehet, hogy sosem jártál.
Döbbenet, mi minden van ebben a városban, és ez nem túlzás: Miskolcnál változatosabb épített városi környezetet nehéz fellelni az országban. (a szerz.)
„Rámutat arra, ami nem nyilvánvaló, ötletet ad, felfedezni-valót. Mértékadó." (Paszternák Ádám a Miskolc Blogról)
Azt hiszem, blogger ennél többre nem is vágyhat.
 | |
| Paszternák Ádám, Kiser László |
 |
| Paszternák Ádám, Mató Edina |
Fáy Ádám egyszer csak megkérdezte: „Mi az, ami benneteket Miskolchoz köt? Milyen a ti miskolciságotok?"
Nem lesznek hű idézetek:
Réka: „Itt kaptam munkát. (...) És persze a lokálpatriotizmus is benne van."
Zoli: A Felső-magyarországiság az, ami nagyon erős: amitől jobban hasonlít Miskolc Kassára, mint Debrecenre, no és Zoli (– ahogy ő mondja: talán furcsa, de) szereti az iparit, és azt a sajátos kölcsönhatást, amibe az ipari jelleg, a hegyes táj, no és ez a Felső-magyarországiság lépnek egymással.
Gyuri: „Isten tudja, nem tudom, vonz valamiért."
 |
| Szoták György |
 |
| Darázs Richárd, Bunda Dávid |
Dávid: Budapestről költöztek vissza Miskolcra, a szülővárosába, s ez a visszaköltözés az újrafelfedezést jelentette a számára. Jó hallania, amikor Budapesten élő miskolciak dicsérik a blogot, és fejezik ki hálájukat a munkájukért. Ezt nem csodálom. :)
Fáy Ádám így asszociált: „Miskolc kihasználatlan tőkéje az elszármazott emberek lelkesültsége." Kérdezem: Ha valóban ekkora potenciál lakozik az elszármazottak kvázi lokálpatriotizmusában, miképp meríthetnénk belőle?
 | |
| Fáy Ádám |
Azon túl, hogy fogadjuk spontán reakcióikat a helyi tevékenységeinkre, hogyan érhetjük el, hogy aki nem él itt, a reaktív szerepből aktív szerepbe lépjen? Bízzuk meg olyan feladatokkal, amelyeket örömmel ellátna? Ajánljon és szervezzen programokat Miskolcon vagy Miskolcra? Mozgósítsa kapcsolati tőkéjét miskolci vonatkozású ügyekben? Írjon személyes történeteket gyűjtőakcióinkra? Mit tehet még? Jöjjön el a programokra? Töltsön itt minél több időt? Adományozzon mindenféle javakat? Költözzön vissza? :))
Ádám kérdése: Mit szólunk ahhoz, hogy sokan mondják: „Miskolcon csak a selejt marad!"? Tudunk-e ezzel mit kezdeni?
Itt többen felidézték tapasztalataikat arról, hogy a miskolciak idegenben mennyire összetartóak, ill. mennyivel összetartóbbak másoknál. Sőt komoly hipotézisig is jutottak néhányan: a miskolciak kiemelkedően összetartóak. Volt, aki ezt megkérdőjelezte – persze joggal –, de kutatásra kiválóan alkalmas téma lehet. Akár az, hogy miért gondolják többen, hogy a miskolciak összetartóbbak, akár az, hogy mennyire összetartóak?
 |
| Bereczki Zoltán, Tasi Réka, Szoták György |
Akárhogy is van, a selejtességre nehéz válaszolnia annak, aki otthon van itt. Aki itt maradt, aki minden nap itt marad: tegnap is itt maradtam, ma is itt maradok, a holnap még messze van... Aki úgy dönt, hogy itt van, akinek úgy hozza a sors, aki itt van és kész, aki itt van, mert nem is jutna eszébe soha elmenni innen. Javasolnék egy találkozót, ahol elköltözöttek, itt-maradók és visszaköltözöttek beszélgetnének miskolciságukról. Benne vagytok?
 |
| Karlaki Orsolya, Hankó Vanda, Kiser László |
Nemrégiben találkoztam egy fiatal nővel, aki elgondolkodott a visszatelepülésen. Felmérte, hogy nem is lenne rossz: ismerősök is vannak, még barátok is, jó példák kreatív vállalkozásokra, amilyet ő is üzemeltet jelenleg Budapesten, a férjének lenne szakmailag megfelelő munkája. Na de, mégse. Nem bírná ő az üres főutcát, fájna a szíve, hogy régen micsoda élet volt itt, most meg a nagy csend és üresség. Ő a szavai alapján nem érzett lendületet magában arra, hogy visszajöjjön, és egy lendülettel kulturális szolgálatba is lépjen. Remélem, szól, ha meggondolja magát, egy interjút mindenképpen megérne.
Abban megállapodtunk, hogy az emlékeket mozgósító bejegyzéseknek nagy erejük van, ami persze az érzelmek erejéről beszél, és rögtön előhozza az érzelmi alapon szerveződő közösségek hatékonyságát megkérdőjelező elméleteket és tapasztalatokat. Persze joggal közbevethető, hogy kell-e egyáltalán, hogy konstruktív hatása legyen egy bejegyzésnek? De ha elfogadjuk azt, hogy igen: kell, akkor fogalmazhatjuk úgy is a kérdést, hogy:
Egy történeti csemegékkel megrakott poszttal meg lehet-e mozdítani az emberekben többet, mint nosztalgiát? Egy kritikai poszt át tud-e lépni a napi panaszadagját benyelő olvasó ingerküszöbén, tud-e több lenni nyűgésnél, zilált futamnál? Provokálhat-e annyira és úgy, hogy mozdulj?
A Miskolc Blogról egy időben azt kezdett el terjedni, hogy a város vezetésétől kap támogatást a blogjára. Annyira érthetetlen volt sokak számára, mitől működik ilyen intenzíven. A puszta belső erőből fenntartott kezdeményezések sokakat elbűvölnek vagy gyanakvásra késztetnek.
Kapusi Krisztián pedig azt fejezte ki, mennyire csodálja, hogy komoly ismereteket osztanak meg úgy, hogy nem törődnek a garázdasággal sem, elengedik a bejegyzéseket, hiába ugyanolyan értékű szerzők, mint, akik nyomdába küldik a szövegeiket.
 |
| Bunda Dávid, Kapusi Krisztián |
 |
| Kapusi Ádám |
Izgalmas ez is: szokatlan az, ha teszel magadért, az pedig pláne, ha másokért is. Kicsit szét vagyunk esve, tudjuk jól, mi magyarok. De nem: kicsit nagyon szét vagyunk esve, épp ezért, ha szépen nő a fű valahol, az már egy igazi grassroots világnap! Ilyen volt ez a péntek is.
Arról beszéltünk: Miért vagyunk itt? Mit tanulhatunk egymástól? Mit tudunk tenni? Mit csináljunk együtt?
A Miskolc Blog felvetése, amely tükrözi a civilekkel való barátkozási szándékát is, hogy alapítsunk egy kreatív, jól működő, kritikákat is közlő programajánló blogot Miskolcra. Nincs már Miskolci Est sem, de van még miskolci este!!!
Köszönjük minden vendégünknek a részvételt, a Helynekemnek a szíves vendéglátást! Folyt. köv.!
2014. március 17., hétfő
Miskolci bloggerek az offline városban!
Utánam, srácok: Blogra fel!
Miskolci blogok –
miskolci bloggerek személyes találkozója
2014. március 21., péntek, 15.00 - 18.00.
Miskolc, Helynekem (Széchenyi u. 30.), Irodalmi terem
miskolci bloggerek személyes találkozója
2014. március 21., péntek, 15.00 - 18.00.
Miskolc, Helynekem (Széchenyi u. 30.), Irodalmi terem
Március 21-én pénteken, délután 3-tól blogos találkozóra hívunk mindenkit! Ott lesz a társszervező miskolcblog.blogspot.hu, a miskolcadhatott.blog.hu és az avasalja.blog.hu. Gyertek sokan, beszélgessünk offline!
A VÁROSBLOG
foglalkozzon a városi lét bármely szeletével: a gerillakertészettől a bicikliutakig, a szociális problémáktól a kulturális életig, az épített környezettől a régi fotókig,
mindig a szerzők saját tapasztalatát közvetíti, és arról indít párbeszédet.
Szándéka, attitűdje szerint is civil: erősíti a helyi társadalmat, növeli a lokális tudatosságot, visszacsatol, összeköt.
Milyen hatása van a városblogonak az offline életre?
Vendégek:
Miskolc Blog (társszervező) http://
Mit Miskolc adhatott-blog http://
Avasalja blog http://avasalja.blog.hu/
Utánam srácok!-projekt (házigazda) http://
és az említett blogok szerzői, törzskommentelői
Program:
15.00:
Köszöntő: Fáy Ádám (Utánam, srácok!-projekt)
Vitaindító gondolatok: Tasi Réka (Miskolc Blog)
15.15:
Blogok, online közösségek bemutatkozása 10-10 percben
Fókusz: motivációk, népszerű témák, tapasztalatok, közösségépítés online és offline, hatás a városvezetésre
16.30:
Műhelybeszélgetés – moderátor: Fáy Ádám, antropológus
Fókusz: Célja-e a városblogoknak, hogy offline változásokat érjenek el?
17.30: Együttműködések tervezése, visszajelzések
Fotó: Balogh Attila
2014. február 26., szerda
Miskolci történeteink kisfilmen?
Van egy saját miskolci történeted?
Bármiről?
Hozd el fejben május 3-án szombaton, hozz hozzá néhány fotót, és alkotunk belőle egy kisfilmet!
Csak egy számotokra fontos történetre és fotókra van szükség ahhoz, hogy megelevenedjen valami a múltból, és másokkal is könnyedén megosztható legyen. Ha mozgóképetek is van, az csak extra, anélkül is csatlakozhattok a május 3-i Digitális történetmesélő műhelyünkhöz! A műhelyt az Anthropolis Egyesület tagjai vezetik majd.
A digitális történetekről itt olvashattok többet.
A műhelyre jelentkezni itt lehet: miskolckilatassal@gmail.com
Mivel a résztvevők száma korlátozott, jelentkezzetek időben! A részvétel ingyenes.
A plakátot köszönjük Varga Piroskának.
Bármiről?
Hozd el fejben május 3-án szombaton, hozz hozzá néhány fotót, és alkotunk belőle egy kisfilmet!
Csak egy számotokra fontos történetre és fotókra van szükség ahhoz, hogy megelevenedjen valami a múltból, és másokkal is könnyedén megosztható legyen. Ha mozgóképetek is van, az csak extra, anélkül is csatlakozhattok a május 3-i Digitális történetmesélő műhelyünkhöz! A műhelyt az Anthropolis Egyesület tagjai vezetik majd.
A digitális történetekről itt olvashattok többet.
A műhelyre jelentkezni itt lehet: miskolckilatassal@gmail.com
Mivel a résztvevők száma korlátozott, jelentkezzetek időben! A részvétel ingyenes.
A plakátot köszönjük Varga Piroskának.
2014. február 4., kedd
Tervek 2014-re: ahogy a srácok szeretik
Mi minden vár a srácokra 2014-ben?
Mi mindent ajánlunk a miskolciak figyelmébe idén tavasszal és nyáron?
Sokszínű: elmélyülésre és szórakozásra is kiváló alkalmakat szervezünk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni Miskolcról és még többet saját miskolciságukról.
Készülünk egy különleges belvárosi túrával áprilisban (lehet majd tanulni és mesélni is), avasi tanösvény-sétával a Borangolásra, ismét egy nagy mulatsággal az Avasi kilátó körül nem sokkal a Föld Napja után, fogunk takarítani (ugyanekkor) és kerekasztalozni (szüntelenül), kiállítást építeni és teázgatni (nem egyszer).
A lényeg, hogy legyen virágzó élet azokon a tereken, ahol olyan sokáig volt, és ma is lehetne, ha volna erő, forrás, lendület, kezdeményező kedv. És van: ha nem is sok forrás, de sok erő, kezdeményező kedv és lendület. No és persze ez nem jelenti, hogy ne volna olyan tér Miskolcon, ahol ne lenne virágzó élet vagy legalábbis bimbózó, zöldellő, rügyhajtó. Nagyon is van. Ilyen rügyhajtó állapotban van pld. a történelmi Avas is, ami bár első találkozásra inkább tűnhet ágyhoz kötött betegnek, néha felkel, és jár! Egyébként még betegen is szép, de olyan jó volna, hogy ha azok a gyógyítók, akik mostanáig karban tartották, még több támogatást kapnának. Nem virágnyelven mondva: azok a szervezetek, akik tesznek azért, hogy az Avas történelmi és kevésbé történelmi része élhető és hívogató legyen, jó volna, ha még jobban egymásra találnának, és a város is egyre fókuszáltabban segítené a munkájukat. Ez talán nem vágyálom. A srácok szerint nem az. :) De ugyanígy jó élmény találkozni a már 10 ezer tagot számláló Miskolc a múltban csoport tagjaival is, akik szüntelen lelkesedéssel vitatják meg nem csak a múltbéli, de a jelenkori élményeiket is. Jó tudni, hogy a Weidlich udvart számos szociális, együttműködésre kész szervezet és vállalkozás népesíti be. És így tovább.
Pláne, hogy a forrás is lehet sokféle. Mivel ez a projekt is csak egy projekt, nekünk is fel van adva a lecke, hogy valami olyasmit indítsunk útjára, valami olyasmit katalizáljunk ez alatt az egy év alatt, ami aztán a projekt nélkül, már felnőve, magától megy és él tovább. Ez csak úgy lehetséges, ha sok jó emberi kapcsolat születik és erősödik meg ezalatt az egy év alatt, ha sokan mások is kedvet kapnak Miskolc legfontosabb épületeinek, tereinek felvirágoztatásához. És azok, akik már réges rég ezekért a célokért tevékenykednek a városban, ők is megihletődnek, új ötleteket kapnak, megnő az önbizalmuk vagy, ha az is volt már, akkor szélesedik a látószögük, de legalábbis új élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodnak.
Ezzel a reménnyel és jókedvvel indul a 2014-es évünk az Utánam, srácok!-ban.
Él két felhívásunk, ebből egyik már publikus: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívás, amelynek célja, hogy bárki, és valóban BÁRKI megírhassa személyes emlékeit az általunk szükségből kiválasztott négy városi tér valamelyikéről vagy akár mindegyikéről.
Ez a 4: Avas Szálló / Kossuth Mozi, Weidlich udvar, Avasi pincesorok, Avasi kilátó.
Most MINDENKI érdekes lehet a pékektől a középiskolai tanárokig. Nem számít, mi a végzettséged, értesz-e a történelemhez és a politikához, mennyire vagy nagy tudású lokálpatrióta (persze ez mind nem baj:)), az érdekes, hogy TÖRTÉNT-E VALAMI SZÁMODRA FONTOS dolog veled ezeken a helyeken? Mindez azért érdekel bennünket, mert alapvetően szeretjük a történeteket, és szeretünk barátkozni, és mert azt is nagyon szeretnénk TUDNI, hogy MI AZ, AMI egy MISKOLCIT ITT TARTHAT a városában, AMITŐL JÓ MISKOLCINAK LENNI?!
Mi a miskolciság lényege? Mik itt a jó helyek, és miért? Mi a jó az Avasban, miért fontos nekünk az Avas Szálló épülete? Milyen volt régen a mozizás, ki emlékszik még a Fekete Kutya delikáteszre? És ez nem csak azért fontos, mert a múltból táplálkozhatunk, hanem mert, ha ezt közösen tesszük: KÖZÖSEN EMLÉKEZÜNK és KÖZÖSEN GONDOLKODUNK, akkor történni fog valami: valami, AMI MÁR A VÁLTOZÁS, ami már a JELEN.
A másik felhívásunk, a Digitális történetmesélő műhelyre vonatkozik, amelyet április közepén-végén tartunk majd. Elöljáróban csak annyit, hogy itt mindenki készíthet egy kisfilmet egy személyes miskolci történetéből, egy olyan történetből, ami számára valamiért nagyon fontos. 1 napos a műhely, majd meglátjátok, milyen izgalmas. A részvétel ingyenes lesz, már most csatlakozhattok!
Hát így. Itt tartunk most, és gyűjtünk minden történetet és fotót, hogy lehessen egy kerek kiállításunk májusra, ami még további párbeszédes alkalmakat teremthet a városlakók számára.
Mi mindent ajánlunk a miskolciak figyelmébe idén tavasszal és nyáron?
Sokszínű: elmélyülésre és szórakozásra is kiváló alkalmakat szervezünk mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni Miskolcról és még többet saját miskolciságukról.
Készülünk egy különleges belvárosi túrával áprilisban (lehet majd tanulni és mesélni is), avasi tanösvény-sétával a Borangolásra, ismét egy nagy mulatsággal az Avasi kilátó körül nem sokkal a Föld Napja után, fogunk takarítani (ugyanekkor) és kerekasztalozni (szüntelenül), kiállítást építeni és teázgatni (nem egyszer).
 |
| fotó: Varga Piroska |
A lényeg, hogy legyen virágzó élet azokon a tereken, ahol olyan sokáig volt, és ma is lehetne, ha volna erő, forrás, lendület, kezdeményező kedv. És van: ha nem is sok forrás, de sok erő, kezdeményező kedv és lendület. No és persze ez nem jelenti, hogy ne volna olyan tér Miskolcon, ahol ne lenne virágzó élet vagy legalábbis bimbózó, zöldellő, rügyhajtó. Nagyon is van. Ilyen rügyhajtó állapotban van pld. a történelmi Avas is, ami bár első találkozásra inkább tűnhet ágyhoz kötött betegnek, néha felkel, és jár! Egyébként még betegen is szép, de olyan jó volna, hogy ha azok a gyógyítók, akik mostanáig karban tartották, még több támogatást kapnának. Nem virágnyelven mondva: azok a szervezetek, akik tesznek azért, hogy az Avas történelmi és kevésbé történelmi része élhető és hívogató legyen, jó volna, ha még jobban egymásra találnának, és a város is egyre fókuszáltabban segítené a munkájukat. Ez talán nem vágyálom. A srácok szerint nem az. :) De ugyanígy jó élmény találkozni a már 10 ezer tagot számláló Miskolc a múltban csoport tagjaival is, akik szüntelen lelkesedéssel vitatják meg nem csak a múltbéli, de a jelenkori élményeiket is. Jó tudni, hogy a Weidlich udvart számos szociális, együttműködésre kész szervezet és vállalkozás népesíti be. És így tovább.
 | |
| Az Avasi kilátó 50. szülinapi köszöntésére |
Pláne, hogy a forrás is lehet sokféle. Mivel ez a projekt is csak egy projekt, nekünk is fel van adva a lecke, hogy valami olyasmit indítsunk útjára, valami olyasmit katalizáljunk ez alatt az egy év alatt, ami aztán a projekt nélkül, már felnőve, magától megy és él tovább. Ez csak úgy lehetséges, ha sok jó emberi kapcsolat születik és erősödik meg ezalatt az egy év alatt, ha sokan mások is kedvet kapnak Miskolc legfontosabb épületeinek, tereinek felvirágoztatásához. És azok, akik már réges rég ezekért a célokért tevékenykednek a városban, ők is megihletődnek, új ötleteket kapnak, megnő az önbizalmuk vagy, ha az is volt már, akkor szélesedik a látószögük, de legalábbis új élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodnak.
Ezzel a reménnyel és jókedvvel indul a 2014-es évünk az Utánam, srácok!-ban.
 |
| A Kossuth Mozinak üzenő lányok a CineFesten, fotó: Balogh Attila |
Él két felhívásunk, ebből egyik már publikus: a Miskolc kilátással c. történet- és tárgygyűjtő felhívás, amelynek célja, hogy bárki, és valóban BÁRKI megírhassa személyes emlékeit az általunk szükségből kiválasztott négy városi tér valamelyikéről vagy akár mindegyikéről.
Ez a 4: Avas Szálló / Kossuth Mozi, Weidlich udvar, Avasi pincesorok, Avasi kilátó.
Most MINDENKI érdekes lehet a pékektől a középiskolai tanárokig. Nem számít, mi a végzettséged, értesz-e a történelemhez és a politikához, mennyire vagy nagy tudású lokálpatrióta (persze ez mind nem baj:)), az érdekes, hogy TÖRTÉNT-E VALAMI SZÁMODRA FONTOS dolog veled ezeken a helyeken? Mindez azért érdekel bennünket, mert alapvetően szeretjük a történeteket, és szeretünk barátkozni, és mert azt is nagyon szeretnénk TUDNI, hogy MI AZ, AMI egy MISKOLCIT ITT TARTHAT a városában, AMITŐL JÓ MISKOLCINAK LENNI?!
Mi a miskolciság lényege? Mik itt a jó helyek, és miért? Mi a jó az Avasban, miért fontos nekünk az Avas Szálló épülete? Milyen volt régen a mozizás, ki emlékszik még a Fekete Kutya delikáteszre? És ez nem csak azért fontos, mert a múltból táplálkozhatunk, hanem mert, ha ezt közösen tesszük: KÖZÖSEN EMLÉKEZÜNK és KÖZÖSEN GONDOLKODUNK, akkor történni fog valami: valami, AMI MÁR A VÁLTOZÁS, ami már a JELEN.
 |
| Egy üzenet a sok közül. Grafika: Varga Piroska |
Hát így. Itt tartunk most, és gyűjtünk minden történetet és fotót, hogy lehessen egy kerek kiállításunk májusra, ami még további párbeszédes alkalmakat teremthet a városlakók számára.
2014. január 31., péntek
Miskolc kilátással – Történet- és tárggyűjtő felhívás a srácoktól
Köszönjük Varga Piroskának a plakátot!
2014. január 7., kedd
Mi történt a Halálcsillaggal? (Béke, Kossuth, Fapados, tikitaki)
A 2013-as Cinefest idején kérdezgettünk miskolci járókelőket,
illetve ismerősöket arról, mit szólnak az egykori Avas szálló, a néhai
Kossuth mozi épületének állapotához, elhagyatottságához,
kihasználatlanságához. Vagy ha úgy tetszik, mit kívánnak „neki”. A tét
természetesen az volt, hogy hirtelenjében ki milyen kellemes emlékeket
tud felidézni a vendéglátóipari létesítményhez és a filmszínházhoz
kötődően.
Az alábbiakban tárjuk az olvasók
elé a gyűjtés első adagját. Szívesen fogadunk újabbakat, hasonlókat,
akár itt bloghozzászólásként, akár e-mailben, akár az Utánam, srácok!
Facebook-oldalán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)