ÉS-szilánkok 2.6: Mi a pálya? – Diósgyőri grundokon
Foci: a Felső-Majláth-i lakótelep aszfaltos pályája a Szinva-parton, amit csak időnként használtunk (könnyen begurult a labda a patakba, és akkor szaladni kellett); füves placcok a lakótelepen, pl. az aszfaltos pályától kb. 30 méterre, egyenetlen, trapéz- sőt háromszögszerű szabálytalan amorf, pályának csak nagy jóindulattal nevezhető terület, egyenetlen talajon, melyhez három különböző fa adta a kapufákat (a negyediket kővel vagy ruhadarabbal kijelölt pont), így az egyik kapu rézsútosan és egy kisebb dombocskával a tövében szinte alkalmatlan volt a játékra – mégis itt játszottunk legtöbbször; másrészt az iskolaudvar aszfaltos pályáján stb.
Egy- vagy kétérintő: ha kevesen voltunk (ketten vagy négyen), aszfaltos pályákon (lakótelepi, iskolai) vagy a bérházak alatti garázsok előtt, akadt, ahol fel is volt festve a „pálya” két végén található betonsávokra a két kis kapu (torinókapu);
Egyérintő-falra rúgó: az iskolaudvaron, az épület hátsó részére rugdosva, azaz a fölszinti rácsozott ablakok is és az emeleti rácsozatlanok is a játéktér részét képezték, utóbbiak néha-néha be is törtek játék közben (úgy kellett falra pattintva kiszorítani a másikat, hogy az ne tudja visszaadni egyetlen rúgással);
Egykapuzás: ha kevesen voltunk meccsre, vagy csak simán kapura rúgásokkal szórakozva, szinte bárhol Majláth-on és Berekalján, de leginkább a Fényesvölgyi utca egyik bérháza előtt, ahol a poroló volt a kapu, és ha nagyot rúgtunk, a földszinti ablakok és erkély is veszélybe kerülhetett…
Kapufázás: hogyha kevesen voltunk a focizáshoz, leginkább a Móra Ferenc utcai általános iskola aszfaltos pályáján, ahol a kapuk csíkozott festése alkalmas volt rá; a felső léc 2 pontot, a függőleges kapufák 1-1 pontot értek, a ficak, vagyis a kapu sarokrészének eltalálása 3 pontot ért;
Vendelezés: szintén kis létszámban játszottuk, és szintén az iskolaudvaron, leginkább a felfestés miatt, mert másutt nem volt jellemző a hatos vonal és a szaggatott kilences – utóbbi a játéktér szélét jelentette (csak feladásból, vagyis kapáslövéssel lehetett gólt szerezni és ezzel elvenni az ellenfél egyik életét, majd legvégül a két legjobb hetespárbajt vívhatott az elsőségért);
Lábtengó: aszfaltos utcarészeken, ahová vagy krétával és kövekkel felrajzoltunk egy négysávos pályát, például a Csóka utca 28. és 30. közötti parkolóban, ahová fel is lett festve egy szabályos vonalakkal;
Lyukazás: a Hegyalja utca nagyobb parkolójában (autók alig-alig lézengtek csak), a temető zöld fémkerítésén egy-egy hiány adta a célt, ide kellett betalálni (játszhattunk ketten vagy többen, egymás után lehetett próbálkozni egyetlen labdaérintéssel, tehát helyezkedni kellett az előző rúgó visszapattanó labdájára);
Forgózás: lakótelepi (a Csóka utca 28. vagy a Hegyalja utca 17. szám mellett) vagy az iskolaudvaron található pingpongasztalon, ha sokan voltunk, akik játszani akartunk, aki kiesett, az kimaradt a végső csatából, amit a két legjobb vívhatott meg egymás ellen;
Késezés: füves vagy földes kisebb terület is elég volt az iskolaudvaron vagy bárhol a lakótelepen (a felváltva a földbe állított késsel lehetett egyre szélesebb terpeszre kényszeríteni az ellenfelet);
Országosdi/nemzetes: a Hegyalja vagy a Csóka utcák valamelyik aszfaltos utcarészén (a nagy körön belüli országainkat kellett növelni a többiek rovására);
Kama: lásd a Labda a rejtekben fejezetet;
Egyebek: · röplabda, tollaslabda: testnevelésórán az iskolai tornateremben, vagy ritkábban strandon, vízparton, ahol alkalmas volt a terep és elérhetőek az eszközök; · rögbi: az iskolaudvar füves részein próbáltunk elvétve néhányan egy rögbiszerű játékot rögbilabda alakú játékszerrel (boxkörte); · jégkorong: a Hámori-tó jegén próbálkoztunk ketten-hárman rendes hokiütővel és koronggal, de védőfelszerelés nélkül veszélyes és fájó időtöltésnek bizonyult; · kosárlabdát és kézilabdát soha sehol nem játszottam spontán, néhányszor az iskolában testnevelésórán, de nem is voltak népszerű grundjátékok, és bár a játéktér adott lett volna, nem éltünk vele; · egyéb népi játékok, például métázás, bigézés, rótázás stb. kikoptak a mi időnkre…
.jpg)
Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.
Privát Félmúlt Miskolcon 2.2!
A PFM sorozat második kötete, a Moszkvics a szakadékban 2013-ban jelent meg. Ennek az írásnak a – bővített, átdolgozott, csaknem háromszorosára továbbfejlesztett – változata is helyet kapott az ÉS-ben, méghozzá a könyv más fejezeti között elszórtan. Ehhez készült ez a második, segédletszerű tartalomjegyzék:
📘 ÉS...
ÉS-szilánkok 2.5: Kulcs a nyakban / Ismerkedés a természettel: a Fehér-mocsár környékén
A Diósgyőri Papírgyár ülepítőjében, egy Szinva-parti rét és az erdő találkozásánál mindenütt a fehér szín uralkodott. Az ebihalak vígan eléltek a masszaszerű fehér képződmény pocsolyáiban. Az összezúzott selejtpénz kisebb dombokban állt – lovak testrészei, arcrészletek, szám- és betűtöredékek köszöntek vissza lilán, kéken, zölden vagy vörösesbarnán (százas!) az ügyesebbek pénzdarabka-gyűjteményeiből. A berekaljai 26-osba jövet-menet át kellett kelnünk valamelyik Szinyó-hídon, alant a patakmederben hol zölden, hol pirosan, hol kéken vagy lilán tündöklő, betonmederre települt mohaszőnyeg virított. Sok időbe telhetett, míg a naturálisan szürreális képződmény összeállt, hogy együtt pompázhasson hosszú évek tíz-húsz centis forint- és schillingrétegeinek palettája. A Fehér-mocsár egy részét később elhordták...
📘 ÉS...
ÉS-szilánkok 2.4: Kulcs a nyakban / Bányász és Kaláka – Kaláka és Bányász
Tizenéves kisiskolásként szembeötlő volt, ahogy megjelentek a belvárosban vagy Diósgyőrben az idegenek. De nem ám egy csehszlovák filmsorozatból kilépő, zseléevő, Lada Nivával közlekedő földönkívüliek voltak ők! Nagykabátos, hosszú hajú vagy mezítlábas alakok, akik a vár környékén gyülekeztek Kaláka fesztivál idején, a Bányász kocsma udvarán és kertjében mulatoztak, amely egy sajátos mini-Woodstock-búraként sejlett fel például az 1-es, 101-es vagy 101B-s buszról nézve. Valahogyan mégsem csak idegenek voltak ők! Egy másik világból érkeztek, puszta jelenlétük túlmutatott az általunk ismert hétköznapok határain...
Néhány év múlva, a ’90-es és 2000-es években már érdeklődőként és fizető vendégként (vagy potyázóként) én is részese lettem a forgatagnak, a fenti várszínpadon vagy a várároknál mindig akadtak izgalmas koncertek, sok ismerős és ismeretlen színes egyvelegében oldódtunk fel a diósgyőri délutánokon és éjszakákon. A Bányász még egy jó darabig működött, de már csak árnyéka volt korábbi önmagának, egy kellemes kerthelyiség, a kert végében egy időnként lemeszelt, rettenetes szagokat árasztóvályú-piszoárral, és persze igencsak kedvező árakkal. A végsőkig eljártunk a Kaláka Folkfesztiválra, azaz 2011-ig (aztán átkerült Egerbe a rendezvény), bár az utolsó néhány év már méltatlanul gyengére sikerült, addigra a Borsodi Fonó jóval szerényebb programja is képes lett (nagyjából) lekörözni. A legtöbb – a Diósgyőri várral kapcsolatos – koncertélmény persze a Kalákához kötődik, de volt ott például Dixiland Fesztivál is néhányszor, és egyetlen alkalommal, a számomra talán legemlékezetesebb Orient Fest 1996 körül. Ez utóbbin a Makám lépett fel még a régi, instrumentális zenét játszó felállással (Közelítések és Divert Time Into lemezek), aztán a VHK következett a zivatarosnyári éjszakában, így – villámlások közepette – Grandpierre sámántáncszerű ösztönzenéje különös, transzszerű hatást váltott ki…
ÉS-szilánkok 2.3: Kulcs a nyakban / 688-as számú úttörőcsapat, vigyázz!
Háromszög nyakkendővel, morzejeles síppal, ingbe hímzett számozással, jelvényes műbőrövvel felszerelt, vigyázzban álló és a csapatzászlónak tisztelgő iskola. Valami zajlik odabent, ismerős, mégis megfoghatatlan, elképesztő rendben. Rácsos bejárati ajtón leshetünk csak befelé, a kívülről oly lenyűgöző összhangot csodálva. A 688-as számú úttörőcsapat csapat-összejövetele, amit mostanság mindig csak néhányan felejtünk el, nagyjából ugyanaz a négy-öt kis ijedt vagy álmos szemű felejtés-forradalmár, akik elkésve, egyenruhátlanul, világoskék nyakkendőjük hiányában nem mehetnek már be a tanítás kezdetéig korszerű vasbetonmonstrumukba. Egy-egy tanár mindig akad, lehordani a díszes társaságot, megpróbálva szégyenné transzformálni zavarunk, a kívülrekedtséget kirekesztésnek álcázva, ami a késők és feledékenyek büntetése, és aminek meglesznek majd a következményei. A leszámolás mégis rendre elmarad. Nem érezni lazulást, de a büntetés már többnyire törölve. Csak ijesztgetésnek való? A következmény csak egy bizonyos, egyre magasabbra tolt határ fölött nyerhet létet, és néhány buzgómócsing példastatuáló mániája marad, akiket egyre többször csitítanak már el, vagy egyszerűen csak a hézagosság, a hatalom mikrofizikájának szervezett szervezetlensége?
Pihenj!
ÉS-szilánkok 2.2: Kulcs a nyakban / Politikai szerepvállalásom a rendszerváltás előtt – tüntetés Reagan ellen
Hárman vagy négyen lehettünk a tüntetők, valamikor a ’80-es években, általános iskola 4-5. évfolyamra járhattunk, a Móra Ferenc utcán, Majláth-on. Csak mi zajongtunk az egész, egyébként is nyugodt, kihalt utcában, csíkos füzet lapjából és hurkapálcikából készült, töltőtollal rajzolt mini-transzparenseket lóbálva meneteltünk – az enyémre ezt írtam: „Én vagyok Régen, engem már régen ismernek…”; egy másikon például ez állt: „Le a nukirakétákkal”. Legalább kétféle rigmusra is emlékszem, az egyik a Muppet Show-ból való: Vivaccsú-vivaccsú… (A Village People zenekar In the Navy című számának átköltéséről van szó: ”They want you, they want you / They want you as a new recruit.” – eredeti szöveg; és –az átdolgozott Muppet Show változat szerint – ”We want/got you, We want/got you / We want/got you as a new recruit.”)
Egy (eredetileg Csippolinóról szóló) gyerekdalt is sikerült átköltenünk:
Egy messzi-messzi tájon, egy víg legényke élt, / a neve Ronald Reagan, és senkitől se fél. |: :| Ha bármi bánat éri, ha bajba is kerül / kilövi rakétáit és ő marad felül. |: :|
Kisiskolásként nem tudtuk felmérni, milyen hatást fejthettünk ki mindezzel a hidegháborús fegyverkezési versenyre és a csillagháborús tervre (SDI), pontosabban a nukleáris fegyverkezés visszaszorítására...
ÉS-szilánkok 2.1: Kulcs a nyakban / Öcsémcsávó facsiga! – újbérházasiak
A régi bérházakban lakó barátainktól, iskolatársainktól már-már mitikus történetfoszlányokat ismerünk az ősidőkről, amikor az új-bérházak helyén még almáskert virágzott.
Az „újbérházasi” kifejezés egyesek szájából hallva ellenséges, lekicsinylő árnyalatot is tartalmazott, s ez olykor némi büszkeséget kölcsönözhetett nekünk– mintha egyúttal különbek is lettünk volna: újabb, modernebb, nagyobb lakásokban, ráadásul társasházakban élők, jól szituáltabbak, ha lehet ilyet mondani.
Az elkülönülést kifejezte, hogy a három újabb tízemeletes toronyháza Csóka utca nevet viselte, egy kertes házas utcával együtt, a többi pontháza Hegyalja utca néven volt ismert. A dolgot tovább bonyolította a főút, ami a kilencből hármat leszelt közülük. A „másikoldaliak” az újbérházasiak és a régibérházasiak szemében is kicsit mások voltak, előbbiekkel nemigen, utóbbiakkal hébe-hóba együtt bandáztak, keveredtek. A főút, úgy látszik, élesebb határvonalként működött, így a Hegyalja utca 2., 4. és 6. számban lakó srácok és lányok inkább Alsó-Majláth irányába kalandozhattak.
Az olyan kifejezések, mint a „szevajegenye”, mintha népszerűbbek lettek volna a régi bérházak tájékán, de az „öcsémcsávó facsigáról” nem tudnám ugyanezt állítani.
A Szinyópartra járni és a kis beton vízesés fölötti szakaszon átugrabugrálni inkább a helyszínhez legközelebb eső újbérházasiak szórakozása volt. A két, általam ismert eset legalábbis, amikor nem sikerült a dolog és levitte a víz a kispajtásokat, újbérházasiakkal esett meg...
Viszont a legizgalmasabb játszóterünk azonos volt: a befagyott Hámori-tójege, a Kriptongyár, a Csanyik környéke, a Barát-hegyi gyümölcsösök és a lakóteleppel körbenőtt temcsi, azaz a (felső-győri) temető...
Részletek az És... Műszakváltás a Célvárosban című kötetből.
📘 ÉS...
További bejegyzések:
ÉS-szilánkok: Pereces – Ferencváros 3 : 0
MEGJELENT: És... – Műszakváltás a Célvárosban
A kötet megvásárolható online az Átjáró Boltban, a Régiségvásáron minden hónap első vasárnapján (Átjáró pult // CéLVáRoSi CuCCoK), vagy egyéb rendezvényeken, illetve egyeztetett időpontban a Technika Házában található raktárunkban.
Hamarosan megvásárolható lesz a Zöld Sárkány teaházban és az Antik Art caféban (a régi Központi Antikvárium helyén) is!
Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
11103901-19331571-36000001
Észak-Keleti Átjáró Egyesület
(közlemény rovat: adomány, US Túrák 7.)
1%
➽ 1% MISKOLCNAK – 1% AZ ÁTJÁRÓNAK!
➽ 1% AZ ÁTJÁRÓNAK! – 1% MISKOLCNAK ➽ ➽
Állj mellénk 1%-kal! Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van! Támogasd az Átjáró egyesület tevékenységét az adód 1%-ával!
➽ ➽ ➽ ➽ 19331571-1-05 ⏭️⏮️⏩️⏪️ ➽ ➽
1%: Az Átjáró további munkájához rád is szükség van, támogasd az egyesületet adód 1%-ával!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
