2014. augusztus 16., szombat
Utánam, srácok, fotóalbumok nyomában! – digitális történetek, személyes emlékek Miskolcról
A digitális történetmesélés hazánkban újszerű módszerének felhasználásával készültek személyes történeteken alapuló kisfilmek Miskolcról. Fényképeiket lapozgatva arra kértük a résztvevőket, hogy személyes, a fényképhez és azon keresztül szorosabban vagy lazábban a városhoz kötődő történeteket meséljenek el. A történeteket a mesélő hangján és saját elmondásával, megfogalmazásában rögzítettük, valamint digitalizáltuk a rendelkezésre álló fényképeket. Ezek segítségével végül egy 2 perc körüli, egy bizonyos történetre koncentráló kisfilm született, amelynek legfontosabb ismérve a személyes kötődés és hangvétel.
Az így elkészült kisfilmek egy olyan folyamat eredményei, amely során a mesélők a fényképek között keresgélve felidézték és magukban rendszerezik Miskolchoz köthető emlékeiket. Maguk a kisfilmek pedig jól megőrzik a személyes lokális történeteket, jó forrásai a helytörténeti, társadalomtörténeti kutatásoknak, egyben másokból is hasonló élményeket hívhatnak elő.
Jogi esetek a Perzsák dűlőn (Dr. Sáfrány József filmje, 2014)
Létezett egy társaság, tagjai időről időre összegyűltek egy miskolci üdülőházban, hogy együtt eltöltsenek egy kellemes napot, főzzenek, egyenek, igyanak és beszélgessenek. A társaság tagjait és az élénk vitákat a közös szakmai kérdések és a lokálpatriotizmus kötötte össze.
Cirkuszi emlék (Joó Tímea filmje, 2014)
Volt egyszer egy kislány, akit családja Lillafüredről bevitt a nagyvárosi vándorcirkuszba, de őt ez nem vonzotta. Még lőttek is neki valamit a céllövöldében, de ez sem csigázta fel. A nap fénypontja azonban a nyüzsgő forgalmú kereszteződésre néző cukrászda volt.
Vasgyúrók Perecesen (Jáger János filmje, 2014)
Amikor még működtek a bányák, aktív volt a sportélet is. Voltak, akik a föld alatti kemény műszak fáradalmait a felszínen komoly súlyok emelgetésével pihenték ki.
Apám, a kereskedő (Kun Lászlóné filmje, 2014)
Miskolc sokáig fontos kereskedőváros volt. Az üzletvezetés pedig komoly, felelősségteljes munka, amihez elmaradhatatlanok voltak a tanoncévek. Weidlich Páltól pedig sokat lehetett tanulni.
Hruscsov Miskolcon (Farkas Gyula filmje, 2014)
Történt egyszer, hogy a szovjet pártvezér ellátogatott Miskolcra. Az üdvözlő nép távolról köszönthette a kiemelt vendéget, de egyes kiválasztottak engedéllyel és fényképezővel meg is közelíthették. Mégis vigyázni kellett, hogy a fényképező helyett nehogy valami más süljön el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése