Alig néhány hete tartott városi túrának hívott helyszíni bejárást a Tiszai pályaudvar közeli városrészben az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, és amit akkor láthattunk, zömmel nem láthatjuk már többé. Akkor lokálpatrióták, illetve a valaha a telepen lakott, ott felnőtt érdeklődők alkotta kis csapat még végigjárhatta a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben virágzó, az ezredforduló környéki időkre viszont már igencsak leromlott állapotba került telepet, amely lassan el is néptelenedett. Mivel az önkormányzat (amely a vasúttársasagától átvette a területet) az utóbbi időben nem engedett új lakókat a megürülő épületekbe, egyre kevesebben maradta az ittlakók. Most úgy tudni, talán féltucatnyi ház lakott még.
A héten a helyhatóság megbízásából el is kezdődött a telep felszámolása, a többi építmény bontása. Csak azok maradnak ki az üresek közül, amelyek lerombolása a lakott otthonok biztonságát veszélyeztetné. Úgy tudjuk, 17 ház esik az intézkedés hatása alá. Bontásuk módszeresen, ütemezetten zajlik, külön leszedik a cserepeket, a fa tetőszerkezeteket, csak utána jönnek a falak. És mindezt természetesen meg kell hogy előzze a hatalmas mennyiségű hulladék kitakarítása.
A bontási munkálatok első napjaiban sorra érkeztek a környékre a valaha innen elszármazottak, hogy nosztalgiázva, sőt, szomorkodva vegyék tudomásul, családjuk egykori lakása örökre az enyészeté lesz. Ki csendes beletörődéssel, ki nehezebben (esetenként a beruházáson dolgozó szakemberekkel perlekedve) vette ezt tudomásul...
A munka egyébként komoly technikát és emberállományt felvonultatva zajlik - információink szerint augusztusig bezárólag -, a szinte hermetikusan elzárt területre (biztonsági okokból) nem is lehet bejutni civilben. Szerencsére a helytörténeti indíttatású fotózási szándékunkat méltányolta az illetékes vezető, neki köszönhetően adódott módunk alaposan végigfényképezni az utcákat és romokat. Sőt, a közeli - a telephez tartozó, de attól építészetileg és kicsit talán társadalmilag is elkülönülő - modern emeletes ház tetejére is feljutottunk, ahonnan ritkán feltáruló kilátás nyílik a fotós elé...
Képeink hajtás után. Az egyesület egyébként szeretné, ha a belátható jövőben módot kapna arra, hogy az eddig - ismereteink szerint* - még komolyan komolyan soha nem kutatott miskolci MÁV-telep helytörténeti feltárását elvégezhesse. Ehhez szolgálhatnak alapul ezek a mostani, szó szerint az utolsó pillanatban készült képek, és a jövőben elkészítendő személyes interjúk a MÁV-telepiekkel.
* Említett városi sétánkra készülve mindössze ennyi helytörténeti leírást sikerült találni az elérhető forrásokban a MÁV-telep múltjáról:
A MÁV telep
37 ikerházból és 6 két lakásos földszintes lakóépületből valamint egy emeletes
altiszti épületből és elemi iskolából álló kolónia több ütemben valósult meg.
Első ütemként 1875-ben a Tiszavidéki Vasút beruházásában 11 ikerház, valamint
egy emeletes hivatalnoki lakóépület épült. Adler Károly 1885-ben készült
várostérképén a vasút újabb beruházásainak megvalósulásáról 8 ikerházról és két
kétlakásos lakóházról szerezhetünk tudomást. Az új épületeket már a MÁV
építette. A Betegsegélyező Pénztár 1892-ig négy ikerházat és egy kétlakásos
lakóépületet épített. A telep komplex kialakítása érdekében 1897-1898-ban
iskolát és tanítói lakást épített a MÁV. A telep befejezéseként 1892-1903
között tizennégy ikerház valamint három két lakásos ház épült. (...)
Minden négy
lakáshoz egy kút és minden nyolc lakáshoz sütőkemence tartozott. A MÁV 1898-ban
a telep lakói részére egy három tantermes elemi iskolát épített.
forrás: Dobrossy
István - Olajos Csaba: Városfejlődés, városépítészet. In. Veres László (szerk.):
Miskolc története IV/1. 1848-tól 1918-ig.
Egykor igen vonzó volt itt lakni, nyugdíjas állásnak köszönhetően. Most tényleg ez volt az egyetlen jövőkép? Senki nem akar házat, lakhatást? Pláza épül?
VálaszTörlés