Kamázott-e a Tenkes kapitánya? – Labda az erszényben IV.

A kama játék sosem szerepelt valódi, hivatalos sportként (csak a legutóbbi években zajló újraélesztése folytán). Annyit tudunk, hogy az 1950-es években már népszerű volt a kamázás az egykori vasgyárban (a vasgyári fiúiskolában és környékén játszották), afféle szabadidős játékként szolgált a városrész, majd további miskolci városrészek tinédzserei számára. De vajon honnan tanulták meg ők a szabályait, a kereteit?

A kama jól láthatóan a '60-as évekre vált elterjedtté a Vasgyárban, majd a hetvenes évekre a Győri kapuban, és terjedt az avasi, a Vörösmarty, a Jókai, a diósgyőri lakótelepek felé, Perecesre és erre-arra. Többé-kevésbé kirajzolódik egy időbeni és térbeli fejlődési a város térképén (és ez tetten érhető a nemrégiben elkészített Kamatérképen), ahogy gyerekek ezreit és tízezreit hódította meg a kislabdadobálás. De ha visszafelé nézzük, vajon mit találunk a kiindulási pontnál?

A kama eredete, keletkezésének pontos körülményei, időpontja nem ismert, dacára hogy komoly történészi-levéltárosi kutatás irányult az eredet megfejtésére. Annyi tudható, hogy a legkorábbi nyomok a fent említett 17-es számú általános iskoláig vezetnek, ide jártak azok a mai legidősebb válaszadók, akik a kutatások keretében interjúikban a legkorábbról fel tudták idézni kamázós élményeiket. Ez valamikor az ötvenes évek első közepére tehető (ám a korábbi évtizedekre vonatkozóan nincsenek adataink, 90, 100 éves vagy még idősebb, jó memóriával megáldott adatközlőket kellene ehhez találnunk – itt az oral history módszer egyik korlátja). Van olyan alany, aki kerek-perec kijelentette: a játéknak akkor kellett megszületnie, avagy odakerülnie, amikor ő kisiskolás volt – tekintve hogy amikor fél évtizeddel korábban a bátyja járt ugyanoda, akkor még híre-hamva nem volt a kamának. Mire ő, addigra pedig minden fiúgyerek ezt játszotta az udvaron, szünetekben.

Utaltunk rá a bevezetőben, hogy a terjedés iránya a Vasgyárból a Győri kapuba, a '40-es számú általános iskola felé mutatott 1970 körül-után. Nos, ismerjük egy pedagógus nevét, aki fiatal testnevelő tanárként az 1950-es évek közepén kezdte pályáját a Vasgyárban, és 1970-től folytatta a Herman Ottó utcai 40-esben. Elképzelhető, hogy elsőként ő vitte akkor magával egyik intézményből a másikba, egyik városrészből a másikba?

Fekete Dezső ez a tornatanár, akit egykori diákjai kifejezetten agilis, kreatív és ambiciózus fiatal pedagógusként írtak le. Többen megerősítették: pont az a fajta ember volt, akiről el tudják képzelni, hogy saját maga találta ki, fejlesztette ki a kamát! Például arra, hogy a szakmailag hasznos és preferált kislabdadobást mint tornaórai feladatot vonzóbbá, könnyebben befogadhatóvá tegye a 8-10 éves diákok számára. Esetleg az is a háttérben állhatott – vélik némelyek –, hogy talán látott (moziban, filmen?) amerikaifoci meccset, aminek bizonyos elemeit megpróbálta ebbe az új játékba átmenteni. Dobás, elkapás, saját térfél védelmezése, (kapu)vonalon való túljutás, az ellenfél dobásának elkapása után a megszerzett labda visszahordása, de akár még a mez alá, vagyis a hasunkhoz való szorítása is ismerősnek tűnhet a tengerentúli sportágból. A 17-es iskola akkori igazgatóját is (Vincze Géza) úgy jellemzik a visszaemlékezők, mint akinek a nyitottsága meglehetett hozzá, hogy akár egy „imperialista” sport adaptálásának ötletével is előálljon egy tanára és kedvező fogadtatásra találjon. Apró érdekességként az adalék: Fekete Dezső a néhai oktatási intézmény ma létező nosztalgia-honlapjának adatai szerint testnevelés-orosz szakos tanár volt.

 

Mint jeleztük, a fentiek mindössze elméletként élnek. A kama-kutatás egyelőre nem talált semmi bizonyítékot, sem cáfolatot a keletkezéstörténet e vonalára. Igaz, alternatívát sem sokat. Ha nem egy konkrét tanárt vagy más „feltalálót” keresünk a sztori kezdeténél, akkor a szakmailag leginkább valószínűsíthető magyarázat az, hogy a korabeli iparvárosban, az éppen az előző évtized fordulójára kialakuló Nagy-Miskolc újonnan beköltözött családjainak gyermekei, az iskoláikba, lakókörnyezetükbe korábbi falusi játék-élményeiket magukkal hozó srácok maguk alakították ki a kamát, ahogy egy népdal keletkezik, ilyen-olyan labdás-dobálós-szaladós-eldugós népi játékok elemeinek vegyítésével.

Említett internetes forrásból származnak egyébként a jelen posztot illusztráló fotók is, amelyeken felfedezhető a korabeli vasgyári intézmény oktatói között a fiatal Fekete Dezső is. Akinek alakját, személyiségét egyik interjúalanyunk, akkori diákja úgy igyekezett életre kelteni: „képzeld magad elé a Tenkes kapitányát!”

A fenti első fotón, amelyet Kordováner Árpád készített (maga is az iskola tanára ugyanabban az időben), a téglarakás mellett látható Fekete Dezső. A második képen ő ül az első sorban jobbról harmadikként. Az alábbi képen pedig az intézmény épületének makettjével Vincze Géza igazgató (1964). Alatta az iskolaudvar 1979-es állapota, illetve tanári aláírások 1961-ből.
(Kamázós vasgyári tanulókról nem tudunk illusztrációt mutatni: nem került még elő ilyen fénykép.)

(Hogy ki az a Tenkes kapitánya? Itt olvashatunk róla. Itt pedig nézhetjük.)

Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:

Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.

Kamalabda – Labda az erszényben II.

Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.