Talán egy évtizede esett meg, hogy világszerte milliók nézték-néztünk, amint egy Bajnokok Ligája-meccsen leszakadt a kapufa és hosszú percekig (vagy még tovább) állt a játék, állt a közvetítés, „leállt a világ”... Ez egy emlékezetes sporttörténeti sztori tehát, de Miskolcon több mint fél évszázaddal ezelőtt ugyanez megesett, csakhogy többet: történelmet írva.
A leszakadó perecesi kapufa története a helyi história kitüntetett fejezete. Sok minden miatt, beleértve a 250 éves diósgyőri acélipar fontos szegmensét jelentő, önmagában is évszázados bányásztelep kultúr-, társadalom- és ipartörténetének jelentőségét, egyediségét, a futball közösségformáló erejét, de most csak az időpontra koncentrálnánk: 1947-re. Ez az az esztendő, sőt, pontosan ezek azok a hetek – '47 április vége és május eleje –, amikor Pereces történelmének talán két leginkább maradandó drámája lezajlott, szinte egyidőben, bár egymástól teljesen függetlenül, és örömet-bánatot egyaránt okozva a helybelieknek. A megyeszékhely életében sincs sok hasonló tragédia, mint amit a városrész átélt 75 évvel ezelőtt (május 2.), amikor a bányavasút alagútja beomlott és majdnem tucatnyi áldozatot temetett maga alá a leomló föld. És ugyancsak tucathoz közelien voltak az – itt szerencsére pozitív – főszereplői a másik esetnek, amikor április 20-án a PTK hatezer néző előtt megverte az FTC-t.
Képzeljük el, ha napjainkban volna olyan, hogy Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre – Ferencvárosi Torna Club labdarúgó bajnoki mérkőzés... Nos, a fővárosi csapat akkor talán még erősebbnek, mondhatni, tényleg világhírűnek számított, pár igazi szupersztárral, máig emlegetett futball-legendával a soraiban. A PTK pedig: egyszerű bányászcsapat volt, jobbára amatőrnek, műkedvelőnek nevezhető játékosokkal a keretében, akik a föld alatti munka után jártak sportolni, edzeni, focizni. Méghozzá oly sikeresen, hogy a PTK az 1946/47-es szezont (mindössze ezt az egyet) a magyar labdarúgás legfelsőbb osztályában töltötte, s így találkozhatott többek között az FTC-vel, hazai pályán, a Fülemüle utca mentén található salakoson.
Nem ragozzuk: a derbi végeredménye 3-0-lett, „ide”, nem akármilyen körülmények között, de erről már sokszor, sok helyütt írtunk mi is, mások is. (Érdemes elolvasni! Talán még mozifilmre is kívánkozhatna a sztori!)
A sporttörténeti, de ahogy említettük, egyúttal társadalom- és kultúrtörténeti jelentőségűnek nevezhető időkre emlékezve indult be a 2010-es évek közepén, a kerek hetvenes évfordulójához közeledve egy hagyományteremtőnek szánt rendezvény: a Kapufa Kapuja. Egy akkor futó projekt keretében tudta ezt megszervezni az Észak-Keleti Átjáró Egyesület és a Bányász Kulturális Egyesület (majd évekig önerőből és kisebb helyi forrásokból) – sajnos, a pandémia utóbb ezt a kezdeményezést is elsöpörte, azóta nem látni, lehet-e folytatása, felkarolja-e valaki még.
Néhány fotóval és egy kis videófelvétellel idézzük meg a 2016-ban, 17-ben, 18-ban és 19-ben a játszótéri kispályán (illetve a Közösségi Házban) lezajlott eseményeket.
Napjaink futballsztárja, Lionel Messi is járt Perecesen? És megemlékezett a 47-es legendás elődökről? Naná! Itt és itt. Az eset az országos sportlapba is bekerült.
Az első Kapufa Napja 2016-ban és szomorú utóélete.
A Hatos Megálló című projektújságban részletesen el lehetett olvasni a 47-es mérkőzés krónikáját.
Volt olyan is a megemlékezéskor, hogy Kertesi Ignác Kupa!
És az se kutya, hogy „A DVTK verte a Fradi-verő PTK-t”.
Két további Kapufa-napról itt és itt.
(a korabeli, 1947-es Képes Sport újság címlapja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése