Szóval „kitaláltunk” pár hete egy újfajta közösségi játékot. Vagyis nem annyira közösségi, mert sokan részt vehetnek benne, elvileg bárki, akár mindenki – de a dolog mégis magányos, egyedüli, mert a résztvevők nem tudnak egymásról, nem látják egymás előrehaladását, sőt, még a végén sem, hogy ki nyert, ki nem... Ez egy ilyen gonosz játék :)
És bár jelen poszt a lezárásról és eredményhirdetésről szól, még most sem fogjuk elárulni a győztesek kilétét. Csak annyit: többen vannak, hál'istennek, minden előzetes aggályainkat megcáfolva akadt ember, nem is egy, akiknek sikerült végigküzdenie magát a rejtélyek több héten át hozódó labirintusán! Nagy megkönnyebbülés!
Volt egy előkép, de egyébként több is, mert körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kezdtek a nagyvilágban megjelenni azok a fajta újszerű rejtvények, ahol már a kiinduló feladat sem volt egzaktul megfogalmazva, nyomozni kellett, hogy egyáltalán mi a kérdés, és azután a további nyomok sem közérthetően lettek publikálva, hanem úgy kellett „úton-útfélen elhagyottan” rájuk lelni, hol a szó szoros értelmében valahol kint közterületen/nyilvános illemhelyen/stb., hol meg (főleg) digitális formában az interneten, netán szándékosan elvesztett pendrive-on. Ezekről a korabeli kísérletekről több cikk is olvasható magyarul. Idővel ezek is vagy kimentek divatból, vagy még szofisztikáltabbakká váltak és már olyan profik, hogy mi egyszerű földi halandók nem is hallunk róluk... Mindenesetre amikor valami újszerű játékot kerestünk az avasi kilátó 60. születésnapját megünneplendő, akkor a stábunk számára ihletül szolgáltak. Ahogy a kicsit hasonló, pár éve létező és éppenséggel miskolci témákkal foglalkozó Koffertúrák is. :)
„Indul a Miskolc fényei - nyomozós játék az avasi kilátó városában! Kövesd az oldalunk, teljesítsd a küldetéseket, szerezd meg a kódokat és járj a rejtély végére! Játékunk néhány kezdeti állomása nyilvánosan zajlik, míg a későbbiekben csak a lelkes és kitartó játékosok lesznek beavatva a hátralévő titkos küldetésbe!” – hirdettük meg augusztus 17-én.
Ez a bizonyos első állomás a 20-i, születésnapos rendezvény volt, a tévétorony 1963-beli avatásának kerek hatvanadik évfordulóján, egy vasárnap késő este, sötétedés után, amikor az építmény – mint jelenlegi építési terület, lásd felújítás – köré vont kerítésnél váratlanul egy pár másodpercre UV-festékkel felírt és UV-lámpával megvilágított kódot villantottunk fel... Aki ott volt, 50-100 ember, a saját szemével láthatta, de persze a neten (Facebook) mindenki más számára is megtekinthetővé tettük a következő napokban.
A kód annyi volt, hogy „LX”, ezt könnyű lefordítani római számból arab számra, és világos, hogy az AK60 mottóra, vagyis az avasi kilátó 60. jubileumára utal.
A 60-as szám lett aztán egy nyitó jelszó, amivel ki lehetett tömöríteni a file-t, miután a Google Drive-ról letölthetővé tettük. A kicsomagolt file txt (Notepad/Jegyzettömb) volt, abba írtuk le a továbblépés irányát mindazoknak, akik belevágtak a játékba. Már itt, az első lépéseknél érvényesült, amit célnak és eszköznek választottunk: a játékosoknak „ott kell lennie” valami fontos helyen és időben, de legalábbis követnie kell az online médiában a történéseket, aztán pedig internetes csatornákon újabb kalandokba keveredni, „lefordítani” bizonyos kifejezéseket, rájönni a megoldás mikéntjére.
A txt file-ban egy nem kevésbé rejtélyes szövegtöredék volt található, aminek majd sokkal később lesz szerepe. Innentől kezdve elindult az idézetek sora, amikről semmit sem tudott a játékos, legfeljebb sejthette, hogy érdemes gyűjtenie azokat.
Az összes idézet-töredék egyébként megtalálható itt, egy bárki számára elérhető másik apró játékban:
http://utanamsracok.blogspot.com/2023/09/az-egyik-legszebb-kilato-60-online.html
Ezután ismét a nagy nyilvánosság előtt szóltunk a közönséghez: második állomásként arra kértük az érdeklődőket, nézzenek fel egy adott időpontban (intervallumban) az Avas tetejére, és akkor valamit észrevehetnek a tornyon. Kellett hozzá, mint fel is hívtuk rá a figyelmet, messzelátó. A kilátó ugyanis még a Városház tértől nézve is csak látszólag olyan ismerősen közel – valójában nagyon is messzi! Távcső kell hozzá, hogy meglássuk és ki is tudjuk betűzni, mi volt azon a pénteken délelőtt 10 és délután 3 óra között kiírva a tévétorony presszószinti ablakába. Nem más, mint az építmény mérete, vagyis magassága. Ami egyrészt azonos az objektumról 2021/22-ben megjelent könyv címével, másrészt ha belegondolunk, egy körülbelül 25 emeletes panelház magasságával egyezne meg. Szóval a kilátó valójában óriási, és csak ezért látszik a belvárosból felnézve közelinek, valójában nem az.
A fenti műveletnél az Épkar Zrt., a kilátó-felújítás kivitelező cége és annak helyi építésvezetője, Stupeczky Attila volt segítségünkre, ő tette ki kérésünkre az ablakba néhány órára az ominózus transzparenst.
De nézzük, mi jött ezután!
A reménybeli játékosokkal továbbra is nyilvánosan, az utanamsracok.blogspot.com posztjaiban kommunikáltunk, de már nem sokáig.
Arra biztattuk őket, keressék fel a kilátós kiállításunk újhelyszínét (amely 2021-ben a Miskolci Galériában tűnt először, majd átkerül a Pátria üzletházban egy kirakatba, később a jelenlegi Leves étterem előtti üres üzlethelyiségbe, jelenleg pedig a Kandia közben látható) és ott vegyék észre, mi nem illik súrlódásmentesen a tárlat egységes anyagába... Reméltük, bárki kiszúrhatja, hogy odakerült az egyik vitrinbe (kirakatba) egy kamalabda, annak bőrfelületére pedig – fehér ragasztócsíkkel írva – két betű.
A „H.M.” mi másra utalhatott volna, mint az 1963-as épület eredeti építésztervezőjére, Hofer Miklósra. Az ő nevét, valamint a fenti méretet („72 m”) kértük ezután beküldeni egy megadott e-mail címre. Nos, a következő napokban összesen hét levél érkezett oda, hét helyes megfejtés, ami óriási megkönnyebbülést okozott a szervezőknek – hiszen addig fogalmunk sem lehetett, hány emberhez jutott el egyáltalán a játékkal kapcsolatos felhívásunk és hányat sikerült közülük aktivitásra sarkallnunk! Így most kiderült, hogy nem egyet, nem kettőt, ami igazi örömöt jelentett, nem dolgoztunk hiába. :)
Nos, innen hogyan tovább? A versenyben lévő kalandoroknak immár „zárt csatornán”, tehát ezen a levelezési címen küldtük vissza az újabb feladatot, immár a széles nyilvánosság kizárása nélkül. (Az előkép Cicada 3301 játék, ugye, teljes végig ilymódon zajlik, senki sem tud semmit senki másról.)
Ja, és ne feledjük, minden egyes lépésnél kapott a delikvens egy-egy újabb idézetet!
A következő feladat pedig az lett, hogy keressük meg az „Az avasi kilátó / tévétorony grafikus ábrázolásai (Conin konferencia)” című klipet a legismertebb videómegosztó oldalon. Ez elég könnyű:
https://youtu.be/QzNcQ7FQvIo?si=-UMR6h9S8a0w4H9x
Na, innentől már nehezedett a dolog. Idézzük:
„– Elszámlálni az egymás után következő képek között az N-dik képig, ahol N = a Miskolc fényei játék legelső feladványában szerepelt szám.
– Az N. helyen talált grafikán látható szöveg is, szám is. A szám négyjegyű, bontsd két darab kétjegyű számra: X és Y.
– A szöveg betűinek darabszáma: Z.
– A klipben a képek sorában az N. képtől menj előre Z lépést. Nézd meg, ami ott látható, milyen anyagból van (feltételezhetően).
– Ezután ismét az N. képtől menj előre X+Y lépést. Itt lépj vissza egyet, az előző képre. Figyeld meg, milyen eseményről van szó.”
Az N természetesen a hatvanas számot jelenti. A továbbiak (X, Y, Z) megtalálhatók a videóban. Ezek alapján pedig a kérdéses képkockák. Az egyiken a hatvanas években forgalmazott avasi kilátós mintázatú porcelán teáskészlet egyik csészéje látható, rajta a torony stilizált ábrázolásával, aminek sajátsága, hogy a kilátó szint „tárcsáját” nem a valóságnak megfelelően hat-, hanem valamiért csak ötoldalúan ábrázolja. Később erre az ötös számra vonatkozott egy kérdés a játékban, illetve az anyagra (porcelán).
A másik megtalált képkocka a 2010-es évtizedben több alkalommal is az Avastetőn (az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által) rendezett Utánam Srácok Fesztivál plakátját mutatta. Erről tehát az illető fesztivál nevét, egyszersmind az általa megidézett 1970-es évekbeli tévésorozat címét lehetett megjegyezni – ami, ugyebár, Miskolcon játszódott.
De gyerünk újra tovább!
Ki az online világból az offline térbe. „Egy híres, az egyik leghíresebb-legpatinásabb miskolci belvárosi épületet felkeresni. Működik benne egy vendéglátóegység. De melyikre gondolunk a sok közül?
Amelyik a Privát félmúlt Miskolcon kötetsorozat 7. folytatásának címében is szerepelt! Meg magában a könyvben is az egyik „főszereplő”! (A szerző Joó Tímea, megjelent az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában 2015-ben.)” Természetesen a Zöld Sárkány Teázóra gondoltunk, a szívünkhöz oly közel álló Weidlich-udvarban. Ott a teázó személyzete volt oly kedves, és kérésünkre a következő napokban minden oda betérő játékosnak, aki a fenti feladványra hivatkozott, kezébe adták a Hetvenkét méter című kötetet, annak második részét, amiben lapozgatva a tartalomjegyzékben észrevehette a „porcelán” szót egy fejezetcímben, majd annak a nyomán a 80. oldalra lapozva kezébe hullott egy, a könyvbe rejtett matrica... A matrica címlapján az avasi kilátó különféle grafikus ábrázolásai találhatók (ötször hetes táblázati elrendezésben), hátlapján pedig kézírásos üzenet: internetes link.
Ha ezt az ember begépelte a böngészőbe, a Google Forms olyan kérdőívére vitt, ahol egyetlen kérdés található: „A videóban a Z. képen?” Természetesen a fent már megtekintett klipről van szó, és a porcelán „ötszögről”. Ezzel a válasszal lehetett továbbkattintani a kérdőíven. Akkor pedig megkaptuk az újabb feladványt: menjünk el a Csengey-kerthez, az új létesítmény Uitz Béla utcára néző kerítésén pedig számoljuk ki, hogy a tavasszal felkerült festmények közül a 20. mit ábrázol. Nem mást, mint egy űrhajót. Az űrhajó figuráját pedig be lehet azonosítani az iménti matrica grafikái között is: az ötödik sorban az ötödik darab az. Innen jön az 5*5-ös szám.
Lassan a fináléhoz érünk, mielőtt még unalmassá válna a sok „okoskodás”! (De hát ilyen az agytornáztató nyomozós játékok, nemde?)
„Ha összeszorozzuk [a fenti két 5-öst], egy főutcai házszámot kapunk. Érdemes odamenni, bár pont onnan nem látni például az avasi kilátót...
De közvetlen mellette látni egy jól ismert sarokházat! Annak a sarkán olyan üzletet, amiben könyvek is találhatók. A kirakatát, a sarok környékét pedig érdemes jól megnézni... valami oda nem illő, alkalmilag odaragasztott apróság fel kell hogy tűnjön!“
A sarokház nem más, mint a Központi Antikvárium, vagyis újabban Antik Art Café Antikvárium és kávézó (Déryné u. 2.), amelynek vezetői szintén partnerünkkül szegődtek és lehetőséget adtak rá, hogy pár matricát kiragasszunk a terasz környékére. A játékosok ha itt körülnéztek, a matricákon ismét linket találtak – hogy arra kattintva (pontosabban begépelve) visszajussanak a már látott videóhoz. De újra nem kellett végignézni, csak észrevenni, hogy mind a leírása, mind a kommentszekciója bővült: egy online kvízhez vezető hivatkozással és megintcsak idézetekkel.
Az idézeteknek végre szerepük lesz! Ezeket kellett a learningapps.org oldalon elhelyezett kirakós játékban úgy sorrendben rakni, hogy kiadják Hofer Miklós évtizedekkel ezelőtt az 1963-as miskolci tervezői munkájára visszaemlékezve előadott mondatait. És ha sikerült – előttünk avégcél!
A felugró arra kérte a játékost, hogy küldje egy lepkefajta nevét és egy hozzá kapcsolódó négyjegyű számot egy olyan e-mail címre, amit a videóban látott képkocka („X+Y-1”) alapján kellett kiókumlálni.
Öten tették ezt meg, a kiadott határidőre. (Ez szeptember 18. volt, a játék ilymódon tehát egy hónapon át tartott; az induláskor ezt nem sejtettük pontosan.)
Ők öten kaptak gratuláló, a győzelmüket deklaráló értesítést. És annyit, hogy nyereményük még egyelőre titokban marad, arról akkor fogunk a széles nyilvánosság előtt is beszámolni, amikor átvehetik-megkaphatják-kiélvezhetik... maradjon tehát továbbra is meglepetés. Amikor eljön az ideje, ők átélik, a kedves olvasók pedig majd olvashatnak róla.
A rejtélyes-nyomozós, avagy kilátós-kitalálós játék pedig...? Lehet, hogy jövőre folytatódik? Talán valamilyen más apropóból? Egy biztos: Miskolc lesz akkor is a főszereplője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése