"Teniszlabdával nyomtuk!" – Labda az erszényben VIII.

Kamalabda = teniszlabda? A teniszlabda az igazi kamalabda, vagy többféle játékszer is megteszi? Lehet nyomni gumilabdával, gesztenyével, befőttes üveg tetejével, netán szigorúan és kizárólag zöld színű teniszlabdával?

Évek óta tart az anyaggyűjtés a kamáról, kamázásról az É-K-i Átjáró és újabban a Zöld Meteor Kama TTE programjai keretei között (KAMA projekt: KEOP, 2013-2014.; Sport Mecénás: 2016-2018.; Hungarikum: 2018-2019.), illetve jobbára azokon kívül önkéntesen. Az első gyűjtés során közösségi játékokat kerestünk, így adódott a kama kutatása is, ekkor ébredtünk rá, hogy a kamázás Miskolchoz és környékéhez kötődik (már akkoriban felvetődött az eredet és az elnevezés etimológiájának kérdése).

A 2. komolyabb gyűjtés egy online kérdőívre épült. Az addigi eredményeket sikerült összegeznünk Miskolc Kama Térképén (on-line térkép: Google-Maps és publitas.com), melyet az Átjáró jubileumi rendezvényén mutattunk be. Harmadjára további szabályvariánsokat, és újfent az eredet kérdését vizsgáltuk mini-interjúkat készítve, valamint a korábbi adatok újraelemzésére vállalkoztunk. Ezek fényében, íme, az első kisebb ismertető!

Az egyik sarkalatos, és a jelek szerint a valamikori kamázók számára fontos kérdés: a kamalabda mibenléte. Sok visszaemlékezés kezdődik a „kamalabdával”, pontosabban a teniszlabdával, mely sokak számára egy és ugyanaz volt.

Sportszerboltban vettük a teniszlabdát. Már ugye akkor volt, hogy darabra, vagy hármas kiszerelésben, dobozban, meg minden. A poén, hogy akkor volt olyan, hogy úgy kértük, hogy kamalabdát kértünk.

(Lichenstein Rajmund)

Teniszlabdával nyomtuk!

 (Balatoni Éva) (Magyar László)

Sokáig a teniszlabdát is csak „kama-labdaként” ismertem.

 (Kiss Tamás)

Teniszlabdával. Mindig teniszlabda, és mindig zöld teniszlabda.

 (Ágoston Kata)

Teniszlabdával játszottuk, az volt a menő, akinek volt saját teniszlabdája. Elég sok landolt a tornaterem tetején, ahonnan senki sem tudta levenni. :-)

 (dr Somosvári Béla Márton)

A teniszlabda használata azonban korántsem volt kizárólagos, a visszaemlékezések szerint többféle labdával, vagy más eszközzel is zajlott a kamázás.

Arra emlékszem, hogy a kamalabdákat bőr- meg rongydarabokból rakták össze. Ez egy tenyérben elférő spéci kislabda.

 (Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet)

Inkább pici tömör gumilabda, mint a squash, alig három centis, kemény, pattogós, 3-4-et is pattant, mire utolértük… Meg amit a tornatanár adott néha: a medicinlabdához hasonló, varrott, csak kicsi. ... Ökölbe fogtuk a gumilabdát, a másik kézzel még azt is takartuk.
Tudod, mivel játszottunk még ősszel? Gesztenyével!

 (Csomós Attila) 

A teniszlabda mellett a bőrlabda (kislabda) 12, a rongylabda és a gumilabda (kemény, pattanós, vagy valamivel nagyobb) öt-öt alkalommal került elő a kamakutatók által készített interjúkban, illetve négy esetben a kislabda megnevezést használták, továbbá egy-egy adatközlő említi a következőket: szivacslabda, gesztenye és befőttesüveg teteje! 122 fő tett utalást a labdára, akár többfélére is (137 adat), ezek alapján a következő kördiagram mutatja a labdafajtákat százalékos arányban:

A kamázók – akik nagy része évtizedekkel ezelőtt játszotta a kamát  – durván 90 százaléka tehát teniszlabdát használt, némelyek teniszlabdát és másféle labdát is, alkalomtól és lehetőségektől függően. Az alábbi két interjúrészlet érdekes és izgalmas adalékul szolgálhat arról, hogy miféle szerepe volt valaha (a „fridzsiderszocializmus” sajátos  hiánygazdaságában) a labdának, illetve a labda birtoklásának a miskolci iskolák és grundok kisiskolásai alkotta mikrotársadalomban.

A kamát általában teniszlabdával játszottuk, akkoriban ez nem hétköznapi dolog volt, úgyhogy akinek volt teniszlabdája, az gyakorlatilag saját csapatot is választhatott és eldönthette azt is, ki nem játszik. Tornaórákon inkább kislabdával játszottuk, ami picivel nagyobb, mint a teniszlabda és barna bőr (műbőr?) bevonata volt, négy (vagy nyolc?) részből összevarrva.

 (Borosi Gergely)

Na, kinél  van labda?
Legtöbbször az otthonról hozott gumilabdával játszottunk. Azért állhattunk be a nagyok közé, mert volt labdánk!

(Furmann Zoltán)

 

folyt. köv.