2025. november 26., szerda

Privát félÚT Miskolcon VIII. ...Diósgyőrben!

Nyolcadik alkalommal is visszatértünk egy korábbi helyszínre, Diósgyőrbe! Ezúttal is egy Utánam, srácok Diósgyőrbe! túra után folytattuk a barangolást...

A dupla diósgyőri sétát a valamikor diósgyőri városháza mellől (ma II. János Pá pápa tér) indítottuk, és – egy rövid Kuruc utcai megálló után – rögtön a Pecérvölgy felé vettük az irányt.

Az esős, nedves időhöz képet szép számú csapatunk két jó kutyát is számlált. A pincesorokon bolyongva még egy pincébe is lejutottunk: egy idegen gazda behívott a pincéjébe egy kis borkóstolóra. A Pecérvölgy után a Márta-bánya következett, majd a Fényevölgy irányába indultunk.

A Puskás Tivadar utcai hídtól kezdve viszont a nagy mesélő Sityu bele-belekezdett emlékei felidézésébe, szó esett például a Szinva jegén, a kertek alatt az iskolából való csatakos hazamenetelről; Izidor valamikori italkimérésének feliratáról, mely néhány éve még látható volt az azóta lebontott régi polgári ház homlokzatán; a Bartók Béla úti valamikori fuvarosokról; a Márton bányáról… A Fényesvölgyi utca sarkon, a volt Fenyő Vendéglőnél zártuk le az első etapot, majd innen visszafelé indulva már végig Sityu vitte a prímet…

Márton bánya:

A Márton bánya nem összetévesztendő a Márta bányával. Kevesen tudnak a létezéséről, aminek az is az oka, hogy csupán 10 évig működött 1937 és 47 között. Magánvállalkozásként üzemeltette Bálint Tibor. A bánya a Berekalján található, már, mint a nyomai, amiről csak azok tudnak, akik egyszer csak azt látták, hogy itt-ott megsüllyedt az udvaruk, vagy repedezett a házuk fala, vagy kutat ástak, mint mi és felfedezték a bánya nyomait. A felszínhez közel 4-8 méter mélyen volt a barnaszén réteg, nem volt túl nagy fűtőértéke, de a diósgyőrieknek a téli hónapokra megoldotta a fűtést. Az sem mellékes, hogy olcsó volt, a szállítás is egyszerűen működött, szekerekkel vitték a házakhoz. 1939-ben nyitották meg az I aknát a vájatokat támfalakkal megerősítették. Gyerekként még találtunk szénporos területeket, de még a Szinvában is széndarabokat… (Mivel továbbra is felállt a vájatok beomlásának veszélye 2010-ben betömték a járatokat úgynevezett zaggyal, ami homok és víz keveréke. 2018-ban újabb beomlások történtek. A kármegelőzést állami forrásból 2020-ban kezdte meg a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft., akkor mintegy 700 méter összhosszúságú vágat tömedékelése történt meg. Már akkor jelezték: a veszélyhelyzet elhárítása érdekében további 800-1000 méter vágat feltöltésére van szükség. A terület sűrűn beépített, így a vágatok tömedékelése fúrólyukakon keresztül valósítható meg.)

Búcsú Diósgyőrben

Szeptember 8. Mária ünnepe. A diósgyőri katolikus egyházközség templomában 1711-től ezen a napon búcsút tartanak, a nagy kolerajárványra emlékezve. Mindig a naphoz legközelebb eső vasárnap van a búcsú.

Mint minden rendes diósgyőri katolikus család mi is készültünk erre a jeles napra. Édesanyánk sütötte a süteményeket, káposztát, rántotthúst, fasírtot készített. Apánk a bort nézegette a pincében, ami még zavaros volt, de jó lesz az úgy is legfeljebb veszünk pár üvegsört mellé, ha valamelyik rokon kényes gyomra nem bírja ezt a jó savanyú nedűt. Mi gyerekek a malacpersely aprópénzét piszkáltuk ki a kis lyukon, ha sikerült. Azért reménykedtünk, csak kapunk némi zsebpénzt, amit elverhetünk a búcsús árusoknál. (kakasos nyalóka, mézeskalács olvasó, krumplicukor, bocskorszíj, más néven medvecukor) Ezeket a ma már borzalmasnak ítélt, de akkor finomnak tűnő nyalánkságokat csak a búcsúban árulták. A nap úgy indult, hogy szépen felöltöztünk és mentünk a misére. Nekünk gyerekeknek a szertartás hosszúnak tűnt, de ott volt a remény, hogy mindjárt mehetünk a vásárra, ahol mindenféle csodák várnak. A templom környékén a környező utcákban álltak a sátrak, az édesség és a kegytárgyárusok váltogatták egymást. Voltak mutatványosok, céllövölde, ringlispíl, lehetett műanyag halakra horgászni, lufit vásárolni. Amikor elköltöttük az összes pénzünket, és rendesen meg is éheztünk, hazafelé vettük az irányt.

A Puskás Tivadar utcán keresztül közelítettük meg a Bartók Béla utcát, az első, ami szembeötlött HEIMLICH IZIDOR BOR-PÁLINKA-SÖR MÉRÉSE felírat a szemben lévő házon. Már régen nem üzemelt az intézmény, helyette vegyeskereskedés volt. Anyánk sokszor ott vásárolt, míg végül az is megszűnt. Az ajtót befalazták, de a bejárati lépcsők és a felirat még évtizedekig őrizte a múltat. A rokonok és a szülők a terített asztalnál ünnepeltek. Apánk saját termésű zavaros borát kínálgatta bőszen a sógorának: Igyál Jóska többet ér ez, mint győri búcsúban egy pofon! Az a hír járta, hogy a búcsúban estefelé mindig volt egy kis verekedés. Ezen a környéken nagyon sok fuvaros lakott, még én is emlékszem 5-6 családra, akiknek számos fiúgyermekük is ezzel a munkával foglalatoskodott. Ezek a legények kezdetben jókedvűek lettek, aztán kötekedőek, így előbb-utóbb csak elcsattant az a pofon….

A kőkertiek és a bartókbélások

Ha visszagondoltok Molnár Ferenc regényére, a Pál utcai fiúkra, hasonló hangulat uralkodott a két terület, a kőkertiek (a vár környéki utcák) és a Bartók Béla utca fiú lakói között. Ki a nagyobb legény? Nem csak a Márton-bánya helyén létrehozott füves ligetéért, hanem a lányokért is ment a küzdelem. Nem vették jó néven, ha egy bartókos kőkerti lánnyal járt, vagy fordítva. Nem volt tanácsos főleg egyedül bemerészkedni a másik felségterületére. A helyzet még bonyolódott, amikor megépültek a lakótelepi házak; az oda beköltözött új lakók gyerekei már közös ellenséget képeztek…

Főutca volt a Nagy Lajos király utca

Valamikor a mai Nagy Lajos király utca volt Diósgyőr nagyközség főutcája. Ekkor még Miskolc, a nagyváros, nem kebelezte be a régi települést. Vasárnapokon és ünnepeken itt sétáltak az ünneplőbe öltözött lakók, „korzóztak”, ahogy akkor mondták. A házak többsége földszintes volt, kivéve a községháza épületét, ami, mikor Miskolchoz lett csatolva, a III. kerületi községháza, majd III. ker. Tanács nevet kapta. Ezen az utcán működtek boltok, fodrász, posta és természetesen kocsmák is. Jóska bácsi kocsmája volt a leghíresebb: „a forgalom, az érdeklődés nagy volt, mert ahogy emlegették, kaszírnőt is tartott, és ez vonzó volt a férfiak számára” (Balázs József, 1986). Még akkor is így nevezték, amikor az egykori tulaj, az a bizonyos Jóska bácsi már régen a temetőben nyugodott. Népszerűségben nem volt alábbvaló a Bányász sem, amit nagyképűen Klubnak hívtak, de ez is egy rendes kocsma volt. Talán annyiban jelentett többet, hogy különteremmel is rendelkezett, és valamikor főleg bányászok látogatták. Fiatalként gyakran betértünk ide néhány sörre, nyaranta élveztük a nagy udvart, a kellemes kerthelyiséget.

Kis szilvamag

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért nevezték ezt a területet szilvamagnak. Arra a megoldásra jutottam, hogy az alakja miatt. Az Árpád utca, a Nagy Lajos király és a Névtelen utca által határolt, viszonylag kis területen szorosan egymáshoz tapadó házak álltak. Három vendéglátóegység működött itt: Rick korcsmája, a Talizmán és a Pálos vendéglő. A Pálosban főzték a legjobb pájslit (szalontüdőt) zsemlegombóccal. Lejjebb a jegyző háza állt. A „Zöld nyíl” villamos felújító uniós projekt során lebontották az épületeket. A várostervezők ide parkot álmodtak, ami a II. János Pál pápa tér nevet kapta. A Szinva felé lépcsőzetesen süllyed, a zöld területet fák, virágágyások és utcabútorok ékesítik.

Szamár I. – Görzsöny bácsi szamara

Apánk gyakran mondogatta: „Ha nem tanulsz, olyan hülye leszel, mint Görzsöny bácsi szamara.” A Bartók Béla utcán lakott Görzsöny bácsi, akinek tényleg volt egy szamara, de nem lehetett nagyon buta, mert a környék gyerekei elég okosak voltak.

Szamár II. – A szamár és az almabor

Az ötvenes évek végén Józsi bátyám legénykorában még divat volt, hogy május éjszakáján a fiatalemberek szerenádot adtak szívük választottjának. Erre a szép hagyományra gondolva öt jó barát úgy érezte, ezt a romantikus alkalmat nem szabad kihagyni. Cigányzenekart szerződtettek, és terveik szerint mindegyikük kedvesét fel akarták keresni május éjszakáján, szerenádot adva ablakuk alatt. A banda annak rendje és módja szerint készen állt a nagy akcióra. Gondot okozott a cimbalom szállítása: ez egy súlyos hangszer, kézben mégsem lehet cipelni egyik háztól a másikig; szükség volt szállítóeszközre…