2019. április 14., vasárnap

A kama útja – Labda az erszényben XI.


Kamaút: merről merre terjedt a kamázás városunkon belül és kívül?

Mint már korábban utaltunk rá, a kama eredetének kérdésére nincs egyértelmű válasz, sőt, minden valószínűség szerint nem is lesz. Eddigi kutatásainkból viszont érdekes kép rajzolódik ki a kamázás terjedését tekintve: a 2017-ben közzé tett Kamatérkép adatait idén bővítettük (egyelőre feldolgozás alatt állnak az újabbak).
Kutatásunk jellegéből adódóan nem reprezentatív, kombináltuk az on-line kérdőíves adatgyűjtést az interjúkészítéssel (hólabda-módszer). A legkorábbi konkrét adatok a kamázásról az 1950-esévelből származnak (ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy korábban nem ismerték, nem játszották volna), a legújabbak napjainkból, részben egyesületeink tevékenységének eredményét tükrözve, részben tőlünk függetlenül, párhuzamosan fejlődve.
Az '50-es és '60-as évekből származó összes említés jelentős része (8 adatközlőből 5; illetve 12-ből 8) a vasgyári XVII-es Fiúiskolához kötődik. Minden egyéb említés a vasgyár határainak néhány kilométeres körzetén belülről való (Győri kapu, Diósgyőr, Bulgárföld, Komlóstető, Hámor).

A kép forrása: http://vasgyarisulik.atw.hu/

Az 1970-es évektől kezdve aztán robbanásszerű változás indult meg. A vasgyári adatok száma a következő évtizedből ugyan emelkedik (9), ám arányét tekintve visszaszorul, hiszen 30 más adat került fel térképünkre a '70-es évekből: elsősorban a Győri kapu és Diósgyőr lakótelepeinek és iskoláinak köszönhetően. Ekkor jelenik meg először  Pereces, a Belváros és a Szentpéteri kapu is.
A '80-as években már csak 4 közlés vonatkozik a vasgyárra (és a következő évtizedből való az utolsó adatunk innen), Diósgyőr és környéke tovább bővül (Berekalja, Kilián lakótelep), és elképesztő adatbőség jellemzi a Győri kapu (20), a Belváros (25) és az ekkor felbukkanó Avas (25) lakótelepeit, illetve a Szentpéteri kapu mellett új helyszínként megjelenik Nyékládháza is.
A következő évtizedben még mindig domináns az adatközlőket illetően Diósgyőr és Kilián, a Győri kapu, a belváros és az Avas, és megjelennek újabb városrészek is: Görömböly, Hejőcsaba, Szirma, Selyemrét, majd felbukkan néhány újabb vidéki helyszín is: Onga, Bódvaszilas, Sajószentpéter, Mályi.



A városrészekre vonatkozó adatokat tovább bontva a következő grafikont kaptuk:




A következőn pedig a legtöbb adattal szolgáló iskolák sorrendjét mutatjuk meg, szintén évtizedekre vonatkozó bontással:



A jelek szerint tehát a Vasgyárból ered a kamázás, és onnan terjedt el a lakótelepek építésével párhuzamosan, míg egyes külvárosokba csak később jutott el, vidékire pedig csak szórványosan.
Mintánk jellegéből adódóan nem lehet igazán pontos, újabb kutatási eredmények minden bizonnyal módosítanak majd az arányokon, feltűnhetnek más, korábbi és újabb helyszínek is, ám a terjedési irány jól látszik. Izgalmas kérdés, hogy létezhetett-e kamázás az 1950-es éveket megelőzően a vasgyárban vagy máshol, ám erre a kérdésre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű nemet mondani...

Mi történt az ezredforduló után, hová tűnt a kama, illetve honnan valók az újabb adatok?
A 2000-es és 2010-es évekből származó néhány adat eléggé vegyes képet mutat: a vasgyárból már nincs jel, a korábbi fellegvárnak számító városrészekből is csak egy-kettő (Győri kapu, Diósgyőr, belváros, az Avasról viszont szintén 0!), és egyre színesebb a kép: Szirma, Felsőzsolca (3!), Mályi stb. Az adatgyűjtésünk árnyalható a 2014-es, és a 2018-2019-es kama-foglalkozások és egyéb egyesületi beszélgetések során előbukkanó információkkal: a kamázás a jelek szerint ugyanis nem halt ki teljesen, spontán módon is játsszák a "végeken" (Szimán, Felsőzsolcán, Mályiban). Emellett több oktatási intézményben és táborban is felbukkant a kamázás, részben népszerűsítő kezdeményezésünk eredményeképpen, például a Hámori Waldorfban és a Waldorf nyári táborában, és – talán szintén a Zöld Meteor hatására – a Jezsuita Gimnázium táborában. Tőlünk függetlenül játszották és játsszák a kamát a Könyves Kálmán és Szent Imre iskolában, a Fazekasban, a Petőfi általános iskolában (Szentpéteri kapu), Szirmán, a Szabó Lőrinc iskolában és – néhány éve még – a Vörösmarthy iskolában is. Többen tábori körülmények között ismerték meg a játékot az utóbbi években: egy miskolci sporttábort egy gyöngyösi dráma tábort, vagy a sárospataki lovas tábort emlegetve.

A LogiSchool és az Öko-táborban, a Cserkésztáborban, a Máltai nyári táborában és MATEHETSZ (Templeton, Tutor Program) táboraiban pedig konkrétan meghívásra érkeztünk, többé-kevésbé a kama-foglalkozások megtartása miatt. Több esetben az általunk szervezett bajnokságok, vagy a fentebbi táborok valamelyikére hivatkoztak a megkérdezett fiatalok.
A kama útja tehát az utóbbi két évtizedben néhány külvárosi helyszín mellett több köznevelési helyszínen is feltűnt egymástól elszigetelten, illetve egyre több nyári tábori program, és – általunk szervezett – alkalmi és mára már hagyományosnak tekinthető kupa és korosztályos bajnokság, illetve kama-bemutató keretei között nyílik alkalom kamázásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése