Privát félÚT Miskolcon II.

 

Új sorozatot indítottunk! magunknak, magunkról, és hátha érdekel másokat is...

Közös élményünk a város. Emlékeink és érzelmeink most és általunk, az előttünk élők tapasztalataival, ránk hagyott tárgyaival, városával. Adott életkoron túl érdemes lehet előkészíteni a baráti együttléteket. Privát félÚT Miskolcon: valaki közülünk invitál bennünket megmutatni helybéli mikrovilágát, mesél nekünk az utcáiról, esetleg behív az otthonába… 

Privát félÚT Miskolcon. Második fejezet, 2024. január 17.

Darázs Richárd

A Tapelágnál lakom, ahogy mondani szokás, és ahogy én is szoktam. A Testvérvárosok útja 8. alatt húztam le előbb kábé tíz évet (ideális helyszín volt az egyetemi évek alatt), majd – a Berekalja után – újra itt kötöttem ki. Néhány méterrel arrébb költöztem, addig tizenöt, azóta legalább húsz másodpercre a buszmegállótól. Talán ezért is van, hogy nem érzem magam avasinak, nem érzem otthonomnak a lakótelepet, hiszen nem nagyon kell behatolnom a sűrűjébe…

A másik ok: mert zsúfolt, mert nyomasztó és idegen. Én már csak tudom, pár évet éltem a II-es ütemben is, itt kezdtem el az általános iskolát is, pontosabban a valamikori Platán étterem szomszédságában, a valamikor Bokányi Dezső utca 32-ben, a fsz./2. alatt.

 

 

Így tehát mostani sétánk nyitányán a Platán előtt találkoztunk, aminek belsejében sosem jártam, és valószínűleg a környék legtöbb lakója így volt ezzel, mivel nem vált be az éttermekben ebédelő lakótelepi lakosok koncepciója az 1970-80-as években (később játékterem, majd bálásruha-üzlet nyílt a helyén). A néhány száz méterre található Ifjúság étterembe menzára jártunk fel a 42-es suliból, és ide kötődik életem első koncertélménye is, Halász „Jutka” lépett fel itt. A Platán mellé még két hasonló épületet húztak fel, egy ábécét (ma: Coop Platán), és egy zöldségest (jelenleg gyógyszertár); presszót, italboltot nem igazán találtunk annak idején – de persze az élet megoldotta és garázsokban, kisebb-nagyobb fabódékban, butykákban szépen elszaporodtak az avasi lakótelepen (is), a Platánnal szemben pedig egy faépületben nyílt meg a Papucs presszó.

A Platán mögötti játszótérről – ahol a ’80-as években sokat szaladoztunk – készült kép szürkesége letaglózó mai szemmel nézve, és nem csak a fák hiánya miatt, miközben akkor ez nem tűnt feltétlenül nyomasztó látványnak gyerekszemmel.

 

 

Hármas ütem

A Platántól fölfelé tekintve terül el a III-as ütem. Van róla emlékem, mikor még csak bokrok és füves tisztásokat találtunk erre, majd egyre sűrűsödtek az építkezések. Egy rokonom is lakott itt családjával a ’80-as évek elején, két kisgyerekkel, a főbérlővel egy lakásban. Bár éltek itt később – a ’90-es években – is ismerősök, haverok, barátnő (Andika, Vera, Nándi, Edina, Kati), alig-alig jártam arra… Aztán a 2010-es évektől élénkült fel valamelyest számomra ez a környék: Sityu és Ági a függőleges faluval, Krisztián és családja (a Privát félmúlt Miskolcon sorozat és az Avasi Disputa projekt égisze alatt), majd újabban Papp Dénes mint szervező és Sziklai Feri mint újabb szerzőnk révén…

 

Bokányi street

A Bokányi Dezső utcán laktunk pár évet nagynénémnél, akit Zsuzsókának hívtunk. A Hadirokkantótól (Hadirokkantak útjáról) költözött ide, gyerekként – bár az orvosok már lemondtak róla – túlélte a tbc-t, majd varrónő lett, és a lakótelepen egy pezsgő közösségi élet bontakozott ki a másfél szobás lakásában, ami maszek varrodaként, majd később, a ’90-es években pedig egyfajta magányos nők klubjaként is üzemelt.

 

 

Idilli pillanatok ugyanígy kötődnek ide, mint komor vagy éppen érthetetlenül zavaró emlékek, bandázás, foci a játszótéren, hintázás és kőhajigálás, szánkózás, egy osztálytársam Túró Rudiként való becézése-csúfolása, enyelgés szomszédlányokkal, műbunyó (én leszek Nevem Senki, te meg Ördög Iroj), kisgyerekként megszökés (a szomszéd lépcsőház lépcsője alatt megbújva), a felnőttek szilveszteri bulija (később magnókazettáról visszahallgatva), apám pedig nagyritkán feltűnt tartalékos szolgálatából… A felnőttek iróniája a lakótelepről (betondzsungel), hír egy környékbéli trafóház tetején játszó gyerek sokezer voltos balesetéről, szemgyulladás, miután az ívhegesztésben gyönyörködtem az ablakon át, rémtörténet a gyerekeit egy tízemeletes tetejéről ledobáló, majd halálra ítélt férfiről, az iskolaudvar mellett megbilincselt kmk-s csövesek (?), a fényes nappal mattrészegen és egy szál fecskében megjelenő férfiak sztorizása… Apránként felsejlett valami, megmutatta magát az élet a maga brutális valójában. A nyomasztóan túlzsúfolt és kaotikus betondzsungel és a korántsem idillikus valóság, valahogy így lehetne összefoglalni az avasi lakótelep élményét minden korábban említett kellemes emlékek ellenére. 

 

A 42-es

Az I/13-as általános iskolai osztályba jártam, és úgy rémlik, volt még több osztály is az évfolyamunkon. Felváltva jártunk, délelőtt és délután, és minden második héten szombatonként is. Emlékszem Fecsire a napköziből, aki a már az akkor is nagynevű Fecske Csaba (a költő) fiaként verselgetett; egy farkát ledobó, elslisszoló gyíkra a közeli réten; egy ismerős fiúra, akit az anyukája elhívott, így rám bízta a bandáját; a kőkeményre fagyott kabátunkra, ami a csúszkálástól nemcsak jeges, de mocskos is lett, és ha úgy sikerült, hogy beleakadt egy kiálló gyökérbe, el is szakadt; a hógolyóval fejbe dobó „nagyra” (9-10 éves lehetett), aki áldozatát megsajnálva tutujgatni kezdett engem, és végül beismerte, nem is véletlen találat volt, majd az is kiderült, hogy attól még lehet kisdobos, mert hazudott nekem…  

 

Sűrű háló

Az Átjáró az Avason az utóbbi 10 évben: kötetbemutatók és Panelsztori-beszélgetés az Avasi Közösségi Kávézóban; kama-kupák a Máltai Játszótéren és a Jezsuita gimiben; HELYIÉRTÉK online beszélgetések és kötetbemutatók a MÖSZ-ben, kamabemutatók az Avasi Tanodában, a Jezsuban és a Szemerében; a Tér-Kép Egyesület képzésén 2008-ban Bandival, a Thália valamikor pincérével…

Love story: ovis kapcsolat Ágival az Ifjúság mögötti tízemeletesben; bő egy év a Sályin Ritával ’95-96 körül, Edittel albérletek keringője mindhárom ütemen átívelően 2003-tól…

A „kohós” (az akkori kohóipari szakközépiskola diákjai) csapat ’91-92 körül: bulik és tablettás borok Misivel és Istvánnal, koncertek, bálok és Buga Jakab Ádámmal, Zolival és Bodnival…

 

Tapelág

Anno széles panoráma: Pesti út, Tokaj-hegy, a volt szeméttelep és a sínek, a város határa és az agglomeráció, újabban sikátorszerű kavalkád, graffitik, és a vidám szomszédok vihogása a szomszédos sörözőből…

Párszáz méterre gyerekkorom idilli és kevésbé idilli élményeitől sem azt nem érzem, hogy ugyanazon a lakótelepen élnék, sem azt, hogy közöm lenne ily módon a hegyhez. Hazafelé tartva szembesülnöm kell az I-es ütem ormótlan tömbjeivel, de épp hogy a pereméig kell jutnom, hogy feloldódjak lakásom mikrovilágában, például a dolgozószobámban, melyen macskámmal, Cirbolyával osztozom…

 

 

Éles kontraszt mindez. Az Avas peremén lakótelepi identitás nélkül, ugyanakkor az Avas más fertályainak mániákusként – az avasi kilátót több mint tíz éve vettük célba az egyesülettel (Észak-Keleti Átjáró), és lassan az avasi pincesorokon is meglesz a tízes, a sokféle program mellett Avasi Értéktár szerkesztőjeként is működöm, tavaly nyáron a sorozat XIX. számát mutattuk be.

Sétánk utolsó állomásaként a dolgozószobám tárulkozik fel: Átjárós kiadványokkal és nyomatokkal, plakátokkal a falakon, díjakkal és serlegekkel a polcokon...