Néhány hete uralta a
helyi sajtót a friss hír: magas elismerést kapott
Miskolc, pontosabban a város önkormányzata. Nevezetesen a
Városmarketing Gyémánt Díj nevű kitüntetést kapta a helyhatóság pályázata, méghozzá hétféle különböző témában, így a borsodi megyeszékhely vehette magára
„a marketing fővárosa” címet.
Némelyik fejezet, azaz díjazott kategória kisebb-nagyobb visszhangot kapott a médiabeszámolókban, ám talán a legérdekesebb viszonylagosan a háttérben maradt... Ez a kama. Miskolc sportja, egy mostanában feléledni látszó régi - ám teljes mértékben modernkori - népi játék.
„Kama a miskolcikum” megjelöléssel szerepelt ez a tétel a pályázatban és ez a megjelölés került rá az elnyert oklevélre is. A polgármesteri hivatal illetékes szakemberei által készített pályázati anyag a kama-ügyet felkaroló Észak-Keleti Átjáró Egyesület háttérmunkája segítségével állt össze. Ebben olvasható, hogy „a kama sport újjáélesztésének, köztudatba emelésének célja e miskolcikum népszerűsítése, a kialakulásához köthető legenda megőrzése, hozzájárulva ezzel a miskolci identitástudat és lokálpatriotizmus erősítéséhez”. És valóban, ezen dolgozik, ez motiválja törekvésében a civil szervezet tagjait.
A leírás vázlatosan összefoglalja a lényeget, ami mögött az átjárósoknak az elmúlt években végzett alapos kutatómunkája áll:
„A kamát főként az 1950-es, 1960-as években játszották szerte a borsodi megyeszékhelyen, iskolaudvarokon, lakótelepi pályákon. A városrészek lakói majdnem biztos, hogy emlékeznek a kama játék okozta gyerekkori élményeikre. Ezáltal a kama játék újra köztudatba emelésének célcsoportjai közt egyaránt szerepelnek az aktív tizenéves, az idősebb harmincas-negyvenes korosztály mellett a nyugdíjasok is, hiszen számos gyermekkori emlékük köthető e játékhoz. A kama sport újraélesztésével lehetőségük nyílik unokáikkal, gyermekeikkel is megismertetni, újrajátszani a már-már feledésbe merült sportot, mellyel újraélhetik gyermekkoruk emlékeit, miközben a játék hozzájárul a különböző generációk közös, aktív, élmény gazdag és minőségi időtöltéséhez.
A kama sport alkalmas továbbá a nem miskolciak érdeklődésének felkeltésére is, hiszen unikális jellege miatt ezt a sportot az idelátogatók sehol máshol a világon nem sajátíthatják el szakavatott oktatóktól, kutatóktól.”
Hát körülbelül.
„A kama egy igazi 'miskolcikum', az országban egyedül itt ismerik, itt találták, fejlesztették ki, feltehetően helyi iskolában, helyi diákok és/vagy tanárok révén. Hat évtizeden át megőrződött, miskolciak több nemzedékének meghatározó és feledhetetlen sportja.” S bár „a kama nem merült feledésbe, napjainkban a kama mint 'veszélyeztetett' sport, illetve népi hagyomány újraélesztése, megismertetése és hivatalos sportággá minősítése, fejlesztése zajlik”.
A játék napjainkra ténylegesen sporttá vált. Népszerűsítői mára rögzítették (mindamellett folyamatosan bővítik, finomítják) a korábban soha le nem írt szabályrendszert. Megalakult az első hivatalos sportklub: a Zöld Meteor Kama Testgyakorló és Túra Egyesület. A kama bekerült a Települési Értéktárba. Számos rendezvényen, rendszeres és alkalmi bajnokságok, kupák alkalmával játszható az Átjáró szervezésében. De ettől függetlenül is több iskolában, gyerekközösségben felbukkan, akárcsak legutóbb még a nyolcvanas években, spontán módon avagy valamely felnőtt, azaz pedagógus kezdeményezésére. Zajlanak a középiskolai és az általános iskolai bajnokságok, évente több fordulóval.
Továbbá, és ezt is rögzíti a pályázati anyag: „az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával együttműködve 2016-ban elkészítette, a város ajándék-portfóliójába emelte a kama labdát, mely exkluzív csomagolást kapott, több nyelven mellékelve a rövid történeti bemutatóval ellátott hivatalos játékleírást. A díszdobozos, exkluzív kamalabdából az előző éven szinte az összes elajándékozásra került, így juthatott el a kama ismertsége Németországtól Oroszországon át egészen Kínáig, ezáltal ismerhették meg a 20. Tájékozódási Futó Egyetemi Világbajnokság résztvevői és számos kisebb csoport, delegáció tagjai.”
Végül zárjuk összegzésünket azzal a gondolattal, amivel a Gyémánt-díjat elnyert pályázat is zárult:
„A kama sport maximálisan alkalmas mind a tizenévesek megszólítására, aktivizálására, közösségi élmények kialakítására körükben, mind az idősebbek számára, ugyanis szabályai az azt nem ismerők számára 5-10 percben alapvetően elmagyarázhatók, a játék negyedóra alatt bármely közösség számára betanítható. Az utóbbi három évbeli rendezvények tapasztalata, hogy gyakorlatilag száz százalékban megérthető és megszerethető bárki számára, akár azok számára is, akik soha nem hallottak-hallhattak a kama létezéséről sem.”
Mit tudhatunk a fentiekhez hozzátenni? Akinek
felkeltettük a kíváncsiságát, keresse az Átjáró vonatkozó híradásait, az
egyesületi honlaptól a
Facebookig, a nyomtatott és online sajtóbeli felhívásokig. Évente jó párszor adódik olyan alkalom (fesztiválok, kulturális rendezvények kebelében), ahol kamázni lehet, kötöttségek nélkül, jókedvűen, némi nyeremény reményében - családi, baráti, avagy munkahelyi közösség keretében. Ha az olvasó szívesen utánanézne a
hatályos szabályoknak, itt talál rövid leírást, az alábbi linken pedig közel
negyedórás oktatófilmet tekinthet meg a kamáról és „rejtélyes” históriájáról...
