US: „Polgár vagyok szép Miskolcz városában” - Kozma Andor kötetbemutató a Könyvhéten!

A Könyvhét pénteki programján kerül sor az Avast (is) megverselő Kozma Andor kötetének bemutatójára: http://www.rfmlib.hu/hu/content/polgar-vagyok-szep-miskolcz-varosaban

Kapusi Krisztián írása a kötetbemutatóra:

KARTHÁGÓ AZ AVASRÓL. KOZMA ANDOR ÉVEI MISKOLCON

Adott egy kifejezetten jó családból származó, kellemes megjelenésű huszonöt esztendős fiatalember, aki ráadásul a magyar királyi államügyész fia, szóval előnyös adottságokkal költözik 1886 májusában Miskolcra, mint az Első Magyar Biztosító Társulat tisztviselője. Unalmasnak, túlságosan karrieristának sem mondható, lehet róla tudni, hogy a hivatali íróasztal árnyékában verseken töri a fejét. Mi több, éppenséggel ez teszi országosan ismertté, a borsodi megyeszékhelyen töltött röpke négy év alatt megjelenik az első verseskötete („A tegnap és a ma”. 1889).

Emlegetett édesapja, Kozma Sándor (1825 – 1897) Miskolc és a vármegye költőfejedelmét, Lévay Józsefet (1825 – 1918) a reformkor óta ismeri. Keveset tudunk kapcsolatuk intenzitásáról, Lévay 1897 évi naplója ennyit árul el: „az 1847-i pozsonyi országgyűlésen ismerkedtem meg vele (vagyis Kozma Sándorral – K. K.). Ott köztünk, az ifjúság körében feltűnt kiváló tehetségével s megnyerő nyájas viselkedésével. Attól fogva bírtam és viszonoztam barátságos jóindulatát. Mint államügyész hivatalos vizsgálati körútja alkalmával több évvel ezelőtt meglátogatott Miskolcon.”[1] Lévay nem akárki, ő Borsod vármegye alispánja, de – ahogyan közismert – a hivatalt művészettel ötvözi, hiszen megbecsült költő, akadémikus és a Kisfaludy Társaság tagja, a kortárs irodalmi életet valósággal uraló Gyulai Pál (1825 – 1909) kebelbarátja. Az államügyész vajon pártfogásába ajánlja Miskolcra költöző fiát? Kéri Lévayt, hogy egyengesse az ifjú tisztviselő társasági karrierjét, még inkább az irodalmi próbálkozásait?

Némileg másképpen emlékszik maga az érintett, vagyis Kozma Andor (1861, Marcali – 1933, Budapest) költő, író, műfordító. Valóban Miskolcon lendül nagyot a művészi kibontakozása, itt éli meg az első kötetének publikálását. Gyulai Pál rögvest 1899-ben keményen bírálja a szerzőt és verseit a Budapesti Szemle oldalain. Húsz évvel később Kozma leírja, hogy az „irodalmi kortársaim már ama kemény bírálat idejében magyarázgatták nekem, nem minden irigység nélkül, hogy akit Gyulai Pál levágásra méltat, azt kedveli. Utólag magam is kitapasztaltam, hogy ebben volt igazság. Eleven írónak Gyulai Pál írásban csak ily harcias módon volt képes tudtára adni, hogy beveszi őt a komoly irodalomba. Ha már valakit ekképp íróvá ütött, s úgy gondolta, hogy az most már a Szemle dicséretét is megérdemli, akkor átadta azt az ő galambősz és galambszívű nagy költőtársának s legjobb barátjának, Lévay Józsefnek, hogy az írjon róla tovább”.[2] Dorgálás majd bíztatás, e kettő együttesen emelte hát Kozma Andort az országosan jegyzett irodalom berkeibe, saját szavaival „Gyulai vesszős és Lévay nyájas elismerése segített be” a Kisfaludy Társaságba.[3]

Rövidesen, 1890 márciusában Kozma Andor Miskolcról Budapestre költözött. „Józsi bátyám” – ahogyan Lévayt nevezte[4] – barátsága elkísérte mindenfelé. Tekintélyes költőként sem feledkezett meg a tiszteletről és a köszönetről, 1918. július 7-én, Lévay temetésén is ő képviselte a Kisfaludy Társaságot. Az agg költő naplója számtalan helyen megörökítette barátságuk őszinteségét. Lévay szinte rajongó lelkesedéssel jegyezte be nem egyszer, hogy a fiatalabb évjáratokból Kozma Andort tartja a legjelentősebb magyar költőnek. Efféléket írt róla:

- „Kozma Andor a jelenkor lantpengetőinek tagadhatlanul legelsője. Képzeletének bősége és fennszárnyalása, tárgyainak változatossága, technikájának páratlan szabatossága nyilatkozik azon politikai irányú és színezetű verseiben is, melyeket Az Újság tárcájában hetenkint szolgáltat az ő igába fogott Pegazusa” (1907. október).

- Kozma Andor „akit a most zengedező versköltőink közt a legtehetségesebbnek, legértékesebbnek tartok” (1909. október).

- „A most élő költői nemzedék sorában bizonyára ő a legelső, legtekintélyesebb költő” (1917. január).[5]

A hajlott korú Lévay vidékiként egyre gyakrabban maradt távol a fővárosi eseményektől, olyankor többnyire Kozmával olvastatta fel saját verseit a Kisfaludy Társaságban vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémián.[6] Ifjú barátja életének minden részlete érdekelte, a közvetetten szerzett információkat is lelkesedéssel fogadta. Kozma Andor valóságos utazóként pedig csakugyan különleges tapasztalatokkal tudta szűkebb és tágabb környezetének hétköznapjait színesíteni. Karthágó nem pusztán költői allegóriaként került hozzá közel,[7] többször járt Észak-Afrikában. Első ottani útjáról Lévay Tátraszéplakon töltött 1909. augusztusi nyaralása során értesült és be is naplózta, hogy „a szomszédom, Hajduska Albert, aki Kozma Andor hivataltársa, egy képes levelezőlapot mutatott, melyet Andor Tanger afrikai városból írt neki”.[8] Belföldön ugyan, de olyan is előfordult, hogy együtt üdültek a közös barát, Gyulai Pál leányfalui nyaralóinak köszönhetően. Kozma Andor leírta, hogy mindezt az tette lehetővé, saját szavaival, hogy „nyaralót kerestem Budapest közelében. Gyulai Pálnak pedig két nyaralója is volt Leányfalván. Az egyikben maga nyaralt, a másikat szívesen adta volna ki bérbe, arravaló embernek. Engem arravalónak talált”.[9] Lévay pedig a Duna menti üdülőhelyen is látogatta öreg barátját, örömittasan jegyezte 1899. évi naplójába, hogy „augusztus 23-ától 26-áig Gyulainál időztem Leányfalván, ahol Kozma Andor is éppen Gyulaiék nyári lakában hűsölt családjával együtt. Az ő körükben igen kedves néhány napot éltem”.[10]

Sokak számára valóságos kétfejű sárkánynak tűnhetett a zsémbes Gyulai – Lévay duó, életkoruk szerint gyermekük, majdhogynem unokájuk lehetett volna Kozma Andor. Végtelenül megbecsülte őket, Lévay alig győzte naplózni a fiatal barát felől tapasztalt figyelmességet, kedvességet. Gyulairól pedig e helyütt csak annyit, kerek-perec felkérte Kozma Andort, hogy majdan bekövetkező halálakor ő írjon róla gyászbeszédet. Petőfi, Arany, Deák, Tisza, a Monarchia közös eszményítésén túl Kozmát a nagy öregekhez közelítette költészetének az a vonulata, amely a korszerűsödő világ modern fejleményeire gyanakvó szkepszist, gúnyt fogalmazott meg, illetve annak ellentételezéseként az ódon, patinásan pusztuló környezethez fűződő otthonos szimpátiát.[11] Mentoraihoz képest persze egészen más eszközökkel és töredék malíciával, jellemzően inkább valami vagy valaki védelmében, mintsem ellenében.

Az Avas nosztalgikus pincesorai Kozma Andorhoz alkatánál fogva passzoltak. Miskolci lakásai (Kazinczy u. 20. Palóczy u. 33. Mindszent tér 2.[12]) közül a Doleschall kúria – melyben manapság a városi könyvtár egyik fiókja működik a Mindszent tér 2. szám alatt – éppen az Avas oldalába épült, kapcsolódó ihletért nem kellett kimozdulnia sem hazulról. Lévay maga is pincetulajdonos volt a Nagy Avas Jézuskútja során, több mint valószínű, hogy a hangulatos domboldalra nem egyszer invitálta fiatal barátját.

Mi számít, ki minősül miskolcinak? Elegendő ehhez négy helyben eltöltött esztendő? Bizonyára, pláne ha felszorozzuk ezek számát azzal, ahányszor Kozma Andor vonatkozó sorait idézték már, például a „Pince soirée” vagy éppen az „Ének az Avasról” című verseiből. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület 2014-ben „Macskaköves Tanösvény” név alatt tájékoztató-szórakoztató táblákat helyezett el az avasi templom, kilátó és a pincesorok környezetében.[13] Néhány még ma is fellelhető, de azt, amelyiken Kozma Andor verse, az „Ének az Avasról” volt olvasható, az elsők között lopták el… Remélhetjük csupán, hogy a kultúrát és művészetet valóban értékelő atyafink esett kísértésbe, és az egyesület táblája Kozma Andor verséivel becses ereklyeként díszeleg lakásának legnívósabb pontján!

Felhasznált irodalom

Kárpáti Béla: Miskolci irodalom Miskolcon (Miskolc, 1989).

Porkoláb Tibor (szerk.): Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I-II. kötet (Miskolc, 2001).

Szörényi László – Tasnádi Kovács Péter (szerk.): Kozma Andor – A karthágói harangok. Válogatott versek és prózai írások (Budapest, 2016).

Vörös Júlia: Macskaköves tanösvény a miskolci Avason. In: Átjáró (interdiszciplináris folyóirat) 3. (2014/2.) 113 – 128. p.

[1] Porkoláb (szerk.) I. köt. 88. p.

[2] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 253-254. p.

[3] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.

[4] Porkoláb (szerk.) II. köt. 143. p.

[5] Porkoláb (szerk.) I. köt. 410. p. II. köt. 89. p. és382. p.

[6] Porkoláb (szerk.) I. köt. 82. p. II. köt. 323. p.

[7] A karthágói harangok című versét 1909-ben publikálta, majd 2016-ban unokája, Tasnádi Kovács Péter a Kozma Andor válogatott verseit és prózáit tartalmazó kötet szerkesztőjeként is ezt a címet választotta.

[8] Porkoláb (szerk.) II. köt. 79. p.

[9] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.

[10] Porkoláb (szerk.) I. köt. 136. p.

[11] A Lévay életében megjelent Kozma versek közül például a Petőfi szobránál, Ballada a gyárban, Erdőirtás, vagy az útirajzai, azok közül is leginkább a La Serenissima Repubblica című San Marino tapasztalat illik ebbe a sorba.

[12] Kárpáti 1989. 27. p.

[13] Vörös 2014. 113 -128. p.