Bereczki Zoltán, az Utánam, srácok!-projekt rezidens építésze (ha szabad újabb titulusokat kitalálnunk neki) egyik gyerekkori történetét olvashatjátok, most érkezett az év végi forgatagban.
A szüleim a Borsodi Sörgyárban dolgoztak, így gyerekkoromban még
nem Miskolcon laktunk, hanem a sörgyár közelében eleinte Bőcsön, majd
Hernádnémetiben.
Viszonylag gyakran jártunk Miskolcra kirándulni, ilyenkor az autót leparkoltuk valahol az Avas lábánál, majd felgyalogoltunk a hegyre. Gyerekfejjel hatalmasnak látszott. Emlékszem, hogy amikor kérdeztük a szüleimet, hogy milyen magas, azt mondták, hogy kb. 400 méter, amit mi persze úgy értelmeztünk, hogy a hegy lábától a tetejéig. A nővéremnek akkoriban kellett 400 m-t futnia az iskolában, és mondta is, hogy legközelebb felfelé fog 400 métert futni :-) (A prózai valóság az, hogy a hegy csak 234 m magas, és nem a lábától számítva, hanem a tengerszinttől. A Wikipédia egyszerűen ledombozza, ez ellen valamit tennünk kellene.)
Viszonylag gyakran jártunk Miskolcra kirándulni, ilyenkor az autót leparkoltuk valahol az Avas lábánál, majd felgyalogoltunk a hegyre. Gyerekfejjel hatalmasnak látszott. Emlékszem, hogy amikor kérdeztük a szüleimet, hogy milyen magas, azt mondták, hogy kb. 400 méter, amit mi persze úgy értelmeztünk, hogy a hegy lábától a tetejéig. A nővéremnek akkoriban kellett 400 m-t futnia az iskolában, és mondta is, hogy legközelebb felfelé fog 400 métert futni :-) (A prózai valóság az, hogy a hegy csak 234 m magas, és nem a lábától számítva, hanem a tengerszinttől. A Wikipédia egyszerűen ledombozza, ez ellen valamit tennünk kellene.)
A hegytetőre vezető pincesorok zegzugos utcáiért teljesen
odavoltam, meg persze a hegytetőn lévő parkért, a négy zászlórúdért, és
főképp a kilátóért.
Az egyik ilyen kirándulásunk alkalmával, még alsó tagozatos koromban esett meg az, hogy a Papszer utcán a múzeum oldalában nagyon figyeltem valamit a múzeum kertjében, és teljes erővel nekimentem egy zöld oszlopnak. Hatalmasat koppant a fejem, a családom persze teli szájjal nevetett. Én meg azon bosszankodtam, hogy miért raknak a járda közepére oszlopot. Aztán szerintem a szüleim vidámsága is elmúlhatott, mert a sajgó fejemet az Avasra menet is folyamatosan borogatni kellett hideg vízzel. Van egy konkrét emlékképem, ahogy a pincesoron egy közkútból vizezzük újra a borogatást.
Az egyik ilyen kirándulásunk alkalmával, még alsó tagozatos koromban esett meg az, hogy a Papszer utcán a múzeum oldalában nagyon figyeltem valamit a múzeum kertjében, és teljes erővel nekimentem egy zöld oszlopnak. Hatalmasat koppant a fejem, a családom persze teli szájjal nevetett. Én meg azon bosszankodtam, hogy miért raknak a járda közepére oszlopot. Aztán szerintem a szüleim vidámsága is elmúlhatott, mert a sajgó fejemet az Avasra menet is folyamatosan borogatni kellett hideg vízzel. Van egy konkrét emlékképem, ahogy a pincesoron egy közkútból vizezzük újra a borogatást.
Ez amúgy a bűnös oszlop:
http://goo.gl/maps/FNHF8
Már nem zöld. De még mindig a járda közepén van! Vajon hány gyerekfejnek kell még koppannia rajta, míg az illetékesek észbe kapnak?!
http://goo.gl/maps/FNHF8
Már nem zöld. De még mindig a járda közepén van! Vajon hány gyerekfejnek kell még koppannia rajta, míg az illetékesek észbe kapnak?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése