Róta = (dugós) kama kapura-dobás és gól nélkül
A kama eredetét vizslató sorozatunk előző néhány darabjában olyan rokon
csapatjátékokat mutattunk be, melyek egyrészt nemzetközi színtéren ismert
játékok és azok különféle változatai (határlabda, kiszorító, méta, füleslabda),
másrészt a játékmenet logikája mutat több-kevesebb hasonlóságot a kamával
(dobás és/vagy elkapás, esetleg a gólszerzésre való törekvés). Jelenlegi utolsó
cikkünk azonban egy alapvetően másféle népi játékra fókuszál: éppen a kama
egyik legizgalmasabb mozzanatára, az eldugásra.
A játék neve rejtő róta, ám természetesen ez így
túl egyszerű volna: létezik többféle róta játék, sokszor különféle néven,
illetve a kérdéses játék, és annak különféle változatai is megtalálható
számtalan elnevezés alatt (a rejtő róta szabályait például dugós, susolós vagy
más néven is leírták).
Lássunk néhány játékszabály-leírást:
Forrás: Labdajátékok könyve (Porzsolt Lajos), 1885.
Forrás: Gyermekjátékok (Szapu Magda), 1996.
Míg a fentebb említett korábbi csapatjátékok városi gimnáziumokban és vidéki
környezetben is ismertek voltak, addig bizonyos népi játékokra, például a
rótára inkább utóbbi (vidék) a jellemző. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a
vidékről városba költözött családok gyermekei játékaikat az új környezetben is
űzték, adaptálták újabb helyszínekre (például az iskolaudvarokon, majd szerte a
városban a játszóterek környékén is gyakori kézilabda-,
kispályásfoci-pályákra), és persze a játékok keveredhettek, újak születhettek.
Ám több népi játék, történetesen a róta és más
hasonló játékok (az akkoriban dívó csapatsportok mellett) meghonosítására is
tettek kísérletet a századforduló körüli évtizedekben a testnevelők, így tehát
az ország több pontján, városi gimnáziumokban is játszották, ismerték. Vagyis a
labda eldugására épülő népi kidobójátékot is ismerhették az ország több
vidékén. Így tehát a miskolci kama keletkezésében minden bizonnyal nagy szerepe
volt ennek az érdekes játéknak, akár spontán, a játszó gyerekek révén került be
a labda eldugásnak motívuma a kislabdás csapatsportba, akár iskolai közegből származik,
valamely testnevelő, avagy a diákság által megkedvelt rótázás révén.
Forrás: A testi nevelés reformja (Ung), 1893.
Az eredet kérdésének tárgyalását egyelőre lezárjuk
eme kis cikkel, ám a Labda az erszényben
sorozatunk várhatóan folytatódni fog hamarosan, ha más miatt nem, hát a kama
nemzetközi színtéren való terjesztésének témájában, hiszen – egyelőre többet
nem mondhatunk – több országba is eljuthat hamarosan az erszénybe rejtett
labdás sportunk…
Végül lássuk
a fentebb már emlegetett Hajdu-féle játékleírást a rejtő róta különböző elnevezéseivel,
változataival együtt:
Forrás: Hajdu Gyula: Népi játékok gyűjteménye, 1971.
***
Jelen
cikksorozat korábbi fejezetei:
Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.
Kamalabda – Labda az erszényben
II.
Kamázzunk a kamerába! – Labda az
erszényben III.
Kamázott-e a Tenkes kapitánya? –
Labda az erszényben IV.
Ki látott már fotón kamát? – Labda
az erszényben V.
A sajtó is rákapott – Labda az
erszényben VI.
Dobja, elkapja, lekapja – Labda az
erszényben VII.
"Teniszlabdával
nyomtuk!" – Labda az erszényben VIII.
Kama-kiállítás a Városházán! –
Labda az erszényben IX.
Körúton a kamakiállítás – Labda az
erszényben X.
A kama útja – Labda az erszényben
XI.
Tiniket szólít meg a kama – Labda
az erszényben XII.
A világon először itt kamáztak?! – Labda az erszényben XIII.
Kézipálya, füves grund,
kosárpalánk és poroló – Labda az erszényben XIV.
Batman-kama – Labda az erszényben
XV.
Így kamáztok ti: futós, dugós,
álló és félpályás kama, cunder, lepacskolás... – Labda az erszényben XVI.
Kamát kiáltani, kama-kérés,
kama-láz – Labda az erszényben XVII.
Az eredet nyomában: füleslabda –
Labda az erszényben XVIII.
Az eredet nyomában: MÉTA – Labda
az erszényben XIX.
Az eredet nyomában: KISZORÍTÓ –
Labda az erszényben XX.
Az eredet
nyomában: HATÁRLABDA – Labda az erszényben XXI.
Kamázás a Városháztéren – Labda az erszényben XXII.
UV-s kamázás az egyetemen! – Labda
az erszényben XXIII.