Róta = (dugós) kama kapura-dobás és gól nélkül
A kama eredetét vizslató sorozatunk előző néhány darabjában olyan rokon csapatjátékokat mutattunk be, melyek egyrészt nemzetközi színtéren ismert játékok és azok különféle változatai (határlabda, kiszorító, méta, füleslabda), másrészt a játékmenet logikája mutat több-kevesebb hasonlóságot a kamával (dobás és/vagy elkapás, esetleg a gólszerzésre való törekvés). Jelenlegi utolsó cikkünk azonban egy alapvetően másféle népi játékra fókuszál: éppen a kama egyik legizgalmasabb mozzanatára, az eldugásra.
A játék neve rejtő róta, ám természetesen ez így túl egyszerű volna: létezik többféle róta játék, sokszor különféle néven, illetve a kérdéses játék, és annak különféle változatai is megtalálható számtalan elnevezés alatt (a rejtő róta szabályait például dugós, susolós vagy más néven is leírták).
Lássunk néhány játékszabály-leírást:
Míg a fentebb említett korábbi csapatjátékok városi gimnáziumokban és vidéki környezetben is ismertek voltak, addig bizonyos népi játékokra, például a rótára inkább utóbbi (vidék) a jellemző. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a vidékről városba költözött családok gyermekei játékaikat az új környezetben is űzték, adaptálták újabb helyszínekre (például az iskolaudvarokon, majd szerte a városban a játszóterek környékén is gyakori kézilabda-, kispályásfoci-pályákra), és persze a játékok keveredhettek, újak születhettek.
Ám több népi játék, történetesen a róta és más hasonló játékok (az akkoriban dívó csapatsportok mellett) meghonosítására is tettek kísérletet a századforduló körüli évtizedekben a testnevelők, így tehát az ország több pontján, városi gimnáziumokban is játszották, ismerték. Vagyis a labda eldugására épülő népi kidobójátékot is ismerhették az ország több vidékén. Így tehát a miskolci kama keletkezésében minden bizonnyal nagy szerepe volt ennek az érdekes játéknak, akár spontán, a játszó gyerekek révén került be a labda eldugásnak motívuma a kislabdás csapatsportba, akár iskolai közegből származik, valamely testnevelő, avagy a diákság által megkedvelt rótázás révén.
Forrás: A testi nevelés reformja (Ung), 1893.
Az eredet kérdésének tárgyalását egyelőre lezárjuk eme kis cikkel, ám a Labda az erszényben sorozatunk várhatóan folytatódni fog hamarosan, ha más miatt nem, hát a kama nemzetközi színtéren való terjesztésének témájában, hiszen – egyelőre többet nem mondhatunk – több országba is eljuthat hamarosan az erszénybe rejtett labdás sportunk…
Végül lássuk a fentebb már emlegetett Hajdu-féle játékleírást a rejtő róta különböző elnevezéseivel, változataival együtt:
***
Jelen cikksorozat korábbi fejezetei:
Utánam srácok: kamázni! – Labda az erszényben I.
Kamalabda – Labda az erszényben II.
Kamázzunk a kamerába! – Labda az erszényben III.
Kamázott-e a Tenkes kapitánya? – Labda az erszényben IV.
Ki látott már fotón kamát? – Labda az erszényben V.
A sajtó is rákapott – Labda az erszényben VI.
Dobja, elkapja, lekapja – Labda az erszényben VII.
"Teniszlabdával nyomtuk!" – Labda az erszényben VIII.
Kama-kiállítás a Városházán! – Labda az erszényben IX.
Körúton a kamakiállítás – Labda az erszényben X.
A kama útja – Labda az erszényben XI.
Tiniket szólít meg a kama – Labda az erszényben XII.
A világon először itt kamáztak?! – Labda az erszényben XIII.
Kézipálya, füves grund, kosárpalánk és poroló – Labda az erszényben XIV.
Batman-kama – Labda az erszényben XV.
Kamát kiáltani, kama-kérés, kama-láz – Labda az erszényben XVII.
Az eredet nyomában: füleslabda – Labda az erszényben XVIII.
Az eredet nyomában: MÉTA – Labda az erszényben XIX.
Az eredet nyomában: KISZORÍTÓ – Labda az erszényben XX.
Az eredet nyomában: HATÁRLABDA – Labda az erszényben XXI.
Kamázás a Városháztéren – Labda az erszényben XXII.
UV-s kamázás az egyetemen! – Labda az erszényben XXIII.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése